Új Szó, 2022. július (75. évfolyam, 152-176. szám)

2022-07-27 / 173. szám

101 KULTÚRA 2022. július 27. | www.ujszo.com A hazugságra mindig fény derül Liev Schreiber amerikai színész és rendező Ukrajnában forgatott, a legveszélyesebb háborús zónában „Szóltak a szirénák, támadtak az oroszok..." (Fotó: kviff.com) SZABÓ G. LÁSZLÓ Minden világlikcímű rende­zésével 18 évvel ezelőtt járt Karlovy Varyban Liev Schre­iber, a jeles amerikai filmszí­nész, akit a nézők elsősorban a CSI: A helyszínelők című bű­nügyi sorozatból ismernek. A mozivásznon is fontos alakítá­sokkal (Váltságdíj, Hazudós Jakab, X-Man: Kezdetek) jelen levő, forgató­­köny víróként és producerként is tevé­kenykedő művész Karlovy Vary idei fesztiválján a BlueCheck segélyszer­vezet alapítójaként vendégeskedett, hogy reklámozza saját alapítványát, amely az ukrajnai háború elszenvedői támogatja. Első játékfilmrendezése, a Minden világlik ifjú hőse (Elijah Wood alakításában) ukrán ősei élet­útját próbálta feltérképezni - nem véletlenül. Anyai ágon Liev Schrei­­bert is erős szálak kötik Ukrajnához. Nagyapja annak idején Lvovból ván­dorolt ki Amerikába. Ez a tény indí­totta el a művészt azon az úton, hogy miután az oroszok háborút indítottak Ukrajna ellen, a saját szemével akarta látni, megtapasztalni, mi zajlik abban az országban, amelyről eddig furcsa mód keveset tudott. Húszéves volt, amikor a nagyapja meghalt, s most érkezett el az ideje annak, hogy tisz­tán lássa mindazt, amiről ők ketten sosem beszéltek. „Ültem otthon, New Yorkban, néz­tem a híradásokat, hallgattam Putyin hazug beszédeit, s úgy éreztem, ame­rikai honfitársaim rosszul ihformál­­tak a kelet-európai eseményekkel kapcsolatban - avatott be a gondola­taiba Liev Schreiber. - Nagyon erős késztetést éreztem, hogy a helyszín­ről adjak hírt arról, mi zajlik Ukraj­nában. Tizenhárom éves az egyik fiam, tizennégy a másik, egyikük nagyapám keresztnevét viseli, nem hagyhattam tévhitben a családomat. Azt akartam, hogy ismerjék meg a teljes igazságot. Magamról nem is beszélve. Én is tisztán akartam látni a képet. Sokáig ugyanis csak New York létezett számomra. Az a világ, amelyet a nagyapám hozott magával Amerikába, egyre halványabban élt az emlékeimben. Pedig mindabban, amit a szakmailag fel tudok mutat­ni, ő inspirált. Igazából akkor jöttem rá, mit jelent ukránnak lenni, amikor Putyin katonái lerohanták Ukrajnát. Elképzeltem, milyen érzés lehet egy magam korabeli férfinak, aki harcol­ni indul, mert meg akarja védeni a hazáját, magához ölelni a gyereke­it, a feleségét, miközben fegyverrel a vállán átfut a fején a gondolat, hogy lehet, utoljára látja őket. Nem tud­tam tovább ücsörögni a kényelmes lakásomban, tennem kellett valamit. Nagyapám részt vett a spanyol pol­gárháborúban. Az életét kockáztatta másokért, én meg csak úgy tétlenül szemlélem a történéseket? Orvosba­rátaim ötleteitől vezérelve létrehoz­tam a BlueCheck projektet, és neki­vágtam életem legveszélyesebb útjá­nak - Ukrajna háborús övezetébe.” A BlueCheck Ukraine anyagilag támogatja azokat az ukránokat, akik életveszélybe került családokat, gye­rekeket mentettek. Ez az alapítvány közvetlen kapcsolatot épít a rászoru­lókkal, tehát átlátható a működése. A befolyt összeg pontos címekre megy, nem pedig egy óriási világ­­szervezet fenntartására, mint amilyen az ENSZ vagy a Vöröskereszt. A se­gélyszervezet számlájával azokhoz kerül a pénz, akiknek a legnagyobb szükségük van rá, akik nulláról indít­ják újra az életüket. „Elmentem Lvovba, de a csalá­domból senki nem tudta, konkrétan hol vagyok. Aztán elvittek a legke­ményebb harcok színterére is. Elszánt ukránokkal beszéltem, akik nem fél­nek a veszélytől. Harcolni akarnak. Nem fogják megadni magukat. Egész éjjel szóltak a szirénák, a szálloda alatti búvóhelyen vártuk a fejlemé­nyeket. Egy vasútállomást bombáz­tak az oroszok. Lengyelországban is voltam, az oda menekült ukránok kö­zött. Naponta csaknem ezer ételada­got készítettünk el. Akkor tájt már kezdtek hazaszivárogni a menekül­tek. Vagy elfogyott a pénzük, vagy hazahúzta a szívük. Sokaknak orvo­si segítségre volt szükségük, mások­nak, köztük sok gyereknek pszicholó­gust kellett hívnunk. Volt, hogy én is beálltam az önkéntes szakácsok közé, borscsot főzni. El is vágtam csúnyán a kezem.” Ukrajnában videóklipet forgatott Liev Schreiber a Ívovi szimfoni­kusokkal. Döbbenetes erejű a klip. A zenekar tagjai minden nap pró­báltak a koncertteremben, pedig a háború kitörése óta nem turnézik az együttes. Élelmet dobozoltak minden áldott nap azoknak, akik a frontvo­nalban harcoltak. 2022. április 16- án délelőtt Mozart Rekviemjét gya­korolták, délután csomagoltak. Ok a segítségnyújtásnak ezt a formáját választották. Felemelő érzés volt lát­ni. Sokan kérdezték tőlem, hogy ter­­vezek-e visszautat Ukrajnába. Igen, biztosan vissza fogok menni. De hogy mikor és hova, azt biztonsági okokból nem árulhatom el. Zelensz­­kij elnökkel is találkoztam. Meg­kérdeztem tőle, szerinte mit kelle­ne tenniük a vezető politikusoknak. Megoldani végre a helyzetet, vála­szolta tömören. Meg hogy Putyin a káoszra és a dezinformációra épít. Az orosz művészek bojkottálásával nem megyünk semmire. Azt én sem fogadom el. Az semmire nem nyújt megoldást, csak növeli a már meglé­vő ellentétet Oroszország és a világ között. A művészet szabad kifejezési forma, azt szeretem benne. Az igaz­ságról tudni kell. Sajnos nem minden igaz, ami hírekben és képanyagban eljut hozzánk. Az orosz propaganda nagyon veszélyes. Ellenőrzés alatt áll. De a hazugságra előbb-utóbb úgyis fény derül. Putyin nagyon kínos hely­zetbe kerül. Az ukránokat támogatni kell. Az ő oldalukon az igazság.” Arra a kérdésre, hogy filmre vi­­szi-e mindazt, amit az elmúlt hetek­ben Ukrajnában látott, Liev Schreiber így felelt: „Az idő majd választ ad minden kérdésre. Erre is. Egyelőre azzal vagyok elfoglalva, hogy lélek­ben feldolgozzam mindazt, amit ed­dig megéltem. Volt, aki már azt is hal­lani akarta tőlem, hogy eljátszanám-e Volodimir Zelenszkijt a saját forga­tókönyvem alapján készülő filmben. Erre már megvan a válaszom: nem! Zelenszkij jóval alacsonyabb nálam. Most inkább mindenkinek azt üze­nem: Emberek, segítsetek azoknak, akik a segítségetekre várnak!” A szerző a Vasárnap munkatársa Eldőlt a dalfesztivál helyszíne Sam Ryder rajongóival Torinóban (Fotó: TASR/AP) Noah Baumbach filmje nyitja a velencei fesztivált Nagy-Britannia veszi át az Eurovíziós Dalfesztivál idei győztesétől, Ukrajnától a ze­nei verseny jövő évi rendezé­sót a háború miatt - közölte az Európai Műsorszolgáltatók Szövetsége (EBU). A Torinóban megrendezett idei dalfesztiválon másodikként végzett Nagy-Britanniát képviselő BBC-vel már júniusban tárgyalásokat kez­dett az EBU ez ügyben. „Rendkí­vül hálásak vagyunk, hogy a BBC elvállalta az Eurovíziós Dalfesztivál megrendezését 2023-ban Nagy-Bri­­tanniában” - fogalmazott Martin Österdahl, a dalfesztivál ügyvezető igazgatója. A ukrán közszolgálati média vezetője^szintén háláját fejez­te ki BBC-beli partnereinek a szoli­daritásért. Az idei versenyt megnye­rő ukrán Kalush Orchestra tagjai vi­szont csalódásuknak adtak hangot, kiemelve, hogy a háború sújtotta ország számára biztató és felemelő volt ez a győzelem, amely sokaknak reményt adott a jövőre nézve. A brit Sam Ryder második lett Torinóban a Space Man című dal­lal, de sokak szerint ő nyerte volna az idei viadalt, ha Ukrajnában nem lenne háború, és nem az ukrán nép iránti szolidalitásból szavaztak vol­na oly sokan a Kalush Orchestrára. Sam Ryder a TikTokon lett sztár, 12 millió követője van, ezzel ő a leg­népszerűbb brit előadó ezen a plat­formon. A világjárvány kitörése óta folyamatosan posztói sajátos feldol­gozásokat, és olyan sztárok elisme­rését is kivívta, mint Justin Biéber vagy Alicia Keys. Egyelőre nem tudni, melyik brit város ad majd otthont a 2023-as Eurovíziós Dalfesztiválnak, mivel jelenleg tizenegy város is érdeklő­dik az esemény iránt. (MTI, juk) A nagy sikerű Házassági történet rendezője, Noah Baumbach új filmjé­ben ismét Adam Driverre bízta a férfi főszerepet. A White Noise (Fehér zaj) az augusztus 31-én kezdődő Velencei Nemzetközi Film­­fesztivál nyitéfilmje lesz. Baumbach először rendezett olyan filmet, amely nem saját for­gatókönyvéből készült, ezúttal Don DeLillo 1985-ös posztmo­dern regényét adaptálta. A film a Házassági történethez hasonlóan a Netflix finanszírozásával született. Idén több más Netflix-film is versenybe száll, köztük Alejandro González Inárritu mexikói rende­ző Bardo című alkotása, illetve a Blonde, Marilyn Monroe életének fiktív krónikája Andrew Dominik új-zélandi rendezőtől, amelyben Ana de Armas alakítja Marilyn Monroe-t. A versenyprogramban 22 alko­tás szerepel. Nagy várakozás öve­zi Darren Aronofsky The Whale (A bálna) című filmjét, amelyben egy visszahúzódó, súlyosan elhí­zott angoltanár próbál kapcsolatba lépni elhidegült tinédzser lányával. A brit Joanna Hoggtól a Til­da Swinton főszereplésével ké­szült The Eternal Daughter című filmet szintén vetítik a verseny­programban, a 2017-ben az Arany Oroszlán-díjat elnyerő Martin McDonagh pedig a Colin Farrell főszereplésével készült The Bans­hees of Inisherin című drámával versenyez. A program része Re­becca Zlotowski francia rendező­nő Other People's Children című játékfilmje, valamint Todd Field Cate Blanchett főszereplésével készült Tár című zenés életrajzi filmje. A napokban hazájában hat évre bebörtönzött Dzsafar Panahi iráni rendező titokban forgatott No Bears című alkotását szintén bevá­logatták a a programba. A 79. Ve­lencei Nemzetközi Filmfesztivált augusztus 31. és szeptember 10. között rendezik meg. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents