Új Szó, 2022. július (75. évfolyam, 152-176. szám)

2022-07-27 / 173. szám

KÖZÉLET 2 I 2022. július 27. lwww.ujszo.com Milliókba kerülne a Sajó mentése Mintegy 45 kilométeres szakaszon markológépekkel kellene kitermelni a folyóban lévő szennyezett iszapot A Sajó szennyezését Zuzana Őaputová államfő is megtekintette (Czímer Gábor felvétele) CZÍMER GÁBOR Alsósajó/Tornalja. A Sajót ért környezeti katasztrófa el­hárítása nem egyszerű és rendkívül költséges folya­mat, nyilatkozták a bányavíz­­szennyezés okozta károkról a szakértők. Az sem kizárt, hogy az iszapban lerakédott mérgező anyagokat nehézgé­pekkel kell kitermelni. Miklós László professzor, a Szlo­vák Tudományos Akadémia Tájöko­lógiai Intézetének főmunkatársa, a Magyar Tudományos Akadémia kül­ső tagja, aki korábban környezetvé­delmi miniszter is volt, lapunknak elmondta, a bányavizek nagy meny­­nyiségben tartalmazzák a legkülön­félébb vegyületeket. „Az ezen bá­nyában lévő vasércerekben a Men­­gyelejev-táblázat szinte összes eleme megtalálható” - magyarázta. Ezek közül a legmérgezőbbek a nehézfé­mek, vagyis a kadmium, a higany és természetesen az arzén. Ahogy arról beszámoltunk, a rendkívül mérgező arzénból a megengedett határérték 187-szeresét, míg vasból a határér­ték 2581-szeresét mérték a kiömlő bányavízben, de jelentős mennyiségű rezet, cinket, nikkelt és további ve­szélyes vegyületeket, mint például mangánt és szulfátokat is tartalmaz. „Ez egyszerűen méreg” - mondta a professzor. A szennyeződés nagyon magas vastartalmának, lényegében a nagyon finom szemű rozsdának a folyóba kerülése miatt a Sajó vize vörösre, sötét narancssárgára válto­zott. Illetve ez az anyag a folyó élővi­lágát is tönkretette: a halak és egyéb élőlények kopoltyúinak rozsdával való berakodása után el is pusztul­tak. Miklós rámutatott, a helyzetet súlyosbítja, hogy a mérgező anya­gok az iszapban ülepednek le. Bár a szennyeződések legnagyobb része a bányavíz beömlésétől számított né­hány tucat kilométeren ülepedik le, a folyó ezt a mérgező iszapot az idők során az alsóbb szakaszokra is el­hordja majd. Mit lehet tenni? A professzor szerint a Sajóba öm­lő mérgező bányavíz okozta kör­nyezeti kár elhárítása óriási össze­get emészthet fel. „Eurómilliókról van szó” - mondta. Elképzelhető ugyanis, hogy a szennyezett bá­nyavíz beömlési pontjától kezdve több tucat kilométeren ki kell ko­torni a medret. Ez azt jelenti, hogy a folyó Alsósajótól Tornaijáig tartó szakaszán markológépekkel ki kell termelni a medert alkotó szennye­zett iszapot és kőzetet. Több mint 45 kilométeres szakaszról van szó, amelyből rengeteg tonna veszélyes hulladéknak számító, méreggel áti­tatott anyag kerülne ki. A professzor rámutatott, már maga ez a folyamat, vagyis a nehézgépeknek a folyóme­derben való mozgása is nagy károkat okozna a természetben. „Majd pe­dig felmerül az a kérdés, hogy hová kerüljön a kitermelt óriási mennyi­ségű anyag” - tette hozzá a szak­ember. Az ilyen hulladékot ugyanis csak olyan tározóban lehet viszony­lag biztonságosan elhelyezni, amely­nek az alját vízhatlanul leszigetelik. „Aztán pedig meg kell oldani, hogy ebből az iszapból eltávolítsák a lera­kodott fémeket” - tette hozzá. Miklós szerint a megoldás ré­szét képezhetné, ha visszaállítanák a Sajónak az évtizedekkel ezelőtti folyószabályozást megelőző állapo­tát. Jelenleg ugyanis a folyómeder viszonylag egyenes, gyorsan átfo­lyik rajta a víz. A Sajó azonban ere­detileg rendkívül kanyargós, sok ún. meanderrel rendelkező folyó volt. Ha ezt visszaállítanák, akkor ez segítené a víz tisztulását, illetve megakadályozná a mérgező iszap­nak a folyás irányába való tovább­haladását. A kanyarulatokban lévő nádasok, lassan ugyan, de szintén tisztítanák a vizet. Ráadásul a me­­anderek által a táj vízmegtartó ké­pessége is növekedne, ami az egyre gyakoribb aszályok miatt kiemelten fontos. A professzor rámutatott, a víz tisztítása és az egyéb lépések azért is lényegesek, mert a talajvi­zet, így a kutak vizét a felszíni vi­zek, ebben az esetben a Sajó táp­lálja, ezért ha nem történik semmi, a szennyeződés a föld alatti vízkész­letet is el fogja érni. A professzor szerint a megoldás kidolgozásába a kassai Pavol Jozef Safárik Egyetem Ökológiai és Környezetvédelmi Ka­rát is be lehetne vonni. Arzanopirit Varga Tibor rozsnyói orvos, a Sa­jó halgazdaságának helyettes veze­tője még a Gombaszögi Nyári Tá­borban beszélt arról, hogy a bányá­ban nagy mennyiségű és jelentős vastartalmú, ún. arzenopirit ásvány van. A tárnákban található baktéri­umok ezt arzénra, vasra és kénsavra bontják le. Ez az a szennyeződés, amit a bányavíz végül a Sajóba mos. „Ezt a folyamatot azonban meg le­het állítani. Más baktériumok ké­pesek burkot vonni az arzenopirit köré, hogy a továbbiakban ez ne ol­dódjon bele a vízbe” - magyarázta Varga azt a megoldást, amelyről bá­nyamérnökökkel tárgyalt. Ezen túl szerinte a kifolyó vizet egy tisztító­­berendezésbe kell terelni, amely le­ülepíti a bányából származó veszé­lyes anyagok nagy részét. Az ilyen szennyezett víz tisztítása ugyanis technológiailag viszonylag egysze­rű, elegendő megváltoztatni a bá­nyavíz pH-értékét, azaz kémhatását és a veszélyes anyagok nagy része kicsapódik. Varga most arról is beszélt, hogy ez a kicsapódási folyamat spon­tán módon is megtörténik, hiszen a bányavíz és a Sajó pH-értéke el­tér. Ezért van az, hogy a folyónak a szennyeződés forrása alatti sza­kaszán az iszapban gyűlnek össze a bányából származó fémek és ne­hézfémek. Június elején ezért Betlér községnél, a bányavíz beömlésétől számított tíz kilométer távolságban mintát vettek az iszapból. A labora­tóriumi elemzésből kiderült, hogy egy kilogramm iszapban 1100 mil­ligramm arzén található. „Ebből az anyagból a halálos adag 100 mil­ligramm körül van” - mondta Var­ga azzal, hogy az egy kilogramm iszapban lévő méreg 11 ember él­tének kioltására elegendő. Össze­hasonlításképpen az ivóvízben az Egészségügyi Világszervezet Ivó­­vízminőségi Irányelve több nagy­ságrenddel kevesebbet, 0,01 milli­­gramm/liter arzént tart megenged­hetőnek. Varga szerint is a meder kotrása jelentene megoldást, de szkeptikus arra vonatkozóan, hogy erre bármikor is sor kerülne. Politika és felelősség A Sajót ért környezeti katasztró­fára a köztársasági elnök, Zuzana Caputová is felhívta a figyelmet. A Szövetség elnökségi tagja, Orosz Örs (Összefogás-platform) pedig már február óta foglalkozik a problémá­val. Ahogy arról beszámoltunk, a párt több tagjával együtt Orosz meg­kereste az illetékes minisztériumo­kat, és több figyelemfelkeltő akciót is szerveztek. A Szövetség politiku­sa lapunknak most elmondta, a kör­nyezetvédelmi minisztertől korábban kaptak ugyan egy választ, de azóta nem tudtak a tárcával kommunikálni. A minisztérium még múlt héten pén­teken adott ki a Sajóval kapcsolat­ban egy nyilatkozatot, amelyben azt írják, az Állami Vízgazdálkodási Vállalat már dolgozik azon, milyen technológiával lehetne helyreállíta­ni a folyó eredeti állapotát. Ebbe a munkába a Szlovák Hidrometeoro­­lógiai Intézetet és a Dionyz Stúr Ál­lami Földtani Intézetet is bevonták, de arról, hogy mi lehet ez a megol­dás, nem közöltek semmit. Az erre irányuló kérdéseinkre pedig lapzár­táig nem kaptunk választ. A tárca arról is tájékoztatott, folyamatosan vizsgálják a Sajó és a folyó melletti települések kútjainak vizét is. Ezzel együtt kiemelik, hogy a bányavíz ki­áramlásáért a gazdasági miniszté­rium és a hozzá tartozó Ércbányák Állami Vállalat a felelős. Korábban a környezetvédelmi és a gazdasági tárca egymásra mutogatott, amikor az ügyben az állami szervek felelős­sége merült fel. Greenpeace és WWF A Sajó Bánrévénél átlépi a határt és Magyarországon folyik tovább, ezért az üggyel a magyar hatóságo­kon kívül a Greenpeace Magyaror­szág is foglalkozik. Simon Gergely, a nemzetközi civil szervezet vegyi­­anyag-szakértője elmondta, szerin­te is valószínűleg a folyó medrének kotrása jelenti a már lerakodott mé­reganyagok eltávolítására a megol­dást. „Ilyen szennyezés esetén nincs más lehetőség” - tette hozzá. Arra is felhívta a figyelmet, nyilvános­ságra kell hozni, milyen mértékű a szennyezés az iszapban. A hazai civil szervezetek közül a folyók és azok élővilágának védelmével hosz­­szú ideje foglalkozik a WWF Szlo­vákia. A szervezetnek az élővizek védelmére szakosodott szakértője, Miroslav Ocadlík a Sajót ért szen­nyezésről elmondta, mindenekelőtt le kell állítani a bányavíznek a fo­lyóba ömlését. „A kár felszámolá­sára ugyancsak ki kell dolgozni egy működőképes tervet” - tette hozzá. Ocadlík rámutatott, jogszabályokat is úgy kell megváltoztatni, hogy az ilyen környezetkárosítások esetében is egyértelműen meg lehessen állapí­tani, ki a felelős. Mindezt azokban az esetekben is, amikor egy-egy ilyen környezetkárosító üzem megszűnik. A WWF szakértője szerint a vizek élővilágát a kisebb folyókra épített vízerőművek is károsítják. A szennyezés következtében gyakorlatilag a folyó teljes élővilága kipusztult (Somogyi Tibor felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents