Új Szó, 2022. július (75. évfolyam, 152-176. szám)
2022-07-22 / 169. szám
4 RÉGIÓ 2022. július 22. | www.ujszo.com Pusztító járványok krónikája Komáromban VATAŐŐIN PÓTER Pestis, kolera, spanyolnátha: megannyi hátborzongató betegségnóv, amely nem kímélte a mi tájainkat sem. Fritz Beke Éva teológus a kórok által Komáromra mért csapásokat kutatta, s korábban nem, vagy csak felszínesen ismert történeti forrásokat ismertetett. KOMÁROM A kutató a Selye János Egyetem Református Teológiai Karán tartott előadást minderről a II. PhD Konferencia keretében. A témát már régóta, levéltári források alapján kutatja, s ezek alapján mutatott rá a járványkezelések 300 éve hasonló eljárásaira: ilyen az esetek hatóságnak való jelentése, a betegek elkülönítése - s ruháik elégetése, esetleg fertőtlenítése - vagy a betegek gondozását szolgáló hely és az ápolószemélyzet biztositása. Ugyancsak hasonlóság mutatkozik a tömegrendezvények és az oktatás betiltása, valamint a köztisztaság biztosítása terén is. Nem volt ismeretlen az áru- és személyszállítás berekesztése, ezzel együtt a települések lezárása sem. A pestis A „fekete halálnak” is nevezett, utóbb valószínűleg több száz komáromi életét kioltó betegség 1710-ben bukkant fel és hatalmasodott el a városban. Fritz Beke Éva egy 1710. szeptember 5-éről származó forrással érzékeltette a Komáromon elhatalmasodó járvány erejét. Eszerint nagy valószínűséggel a mai Szent Anna-kápolna mellett található lazarétumban fogadták azokat a szolgákat, cselédeket, akiket otthon nem tudtak ápolni. Ez azonban csak félig-meddig bizonyult kedvezőnek, hiszen az ápolásuk díját a gazdájuknak kellett állnia - az intézményben ugyanis csak „igyefogyottakat” ápoltak ingyen. Egy 1711 júniusából származó feljegyzés már egészen drámai képet tár elénk, s egyben tragikus mélységet ad a „karantén” szónak: a vág-dunai és megyercsi városkapukat teljesen lezárták. Ha valaki a sáncokon át próbálkozott a városból való kijutással, s elfogták az illetőt, azt a hatóságok a konkrét személyre való tekintet nélkül felakasztották. A helyzet 1712 májusára már minden bizonnyal enyhült: ha egy idegen személy felmutatta az egészséges voltát igazoló passzust (a koronavírus megtapasztalása után az olvasónak nem tud nem eszébe jutni félig viccesen: a „pestis-passt”), akkor bebocsájtást nyert Komáromba. Mindennek ellenére 1713 nyaráról is van arra példa, hogy a komáromiak nem adhattak szállást idegeneknek, ellenkező esetben ők és vendégük is büntetésben részesültek. Az utolsó „pestises” bejegyzés 1714-es, majd ezt 25 éves szünet követte. 1739-ben azonban ismét felbukkant ez a bakteriális alapú betegség, amikor újra szigorúan ellenőrizték a ki- és befelé tartó forgalmat: csak egészséges személy léphetett be Komáromba, s A Szent Anna-kápolna melletti lazarétum a 18. századi pestisjárvány idején fontos szerepet töltött be (Fotó: Fritz Beke Éva) Fritz Beke Éva előadás közben (A szerző felvétele) még a templomokra és egyéb rendezvényekre is szigorú előírások vonatkoztak. A kolera A komáromi 19. század rettegett fenyegetésévé vált a kolera, amely háromszor is jelentős járványhullámot generált. A város jegyzőkönyvében 1831. július 4-én jegyezték fel, hogy Galíciában kitört a pandémia. Július 8-án már arról tárgyaltak a városvezetők, jegyzékbe kell foglalni a seb és általános orvosok neveit, hogy ha kell, mozgósítani lehessen őket. A legtöbben augusztusban haltak meg Komáromban: 549 embert ragadott el a kolera. A forradalom és szabadságharc idején is felütötte fejét a kór. 1848 inkább még csak a felkészülésről szólt: Klauzál Gábor földművelésügyi, ipari és kereskedelmi miniszter már májusban rendelkezett az óvintézkedésekről. A jegyzőkönyvből kitűnik, hogy akárcsak a Covid esetében, a szakemberek kommunikációja és tevékenysége akkoriban is lényeges volt. Klauzál rendelete szerint ugyanis úgy kellett ügyelni a fokozott tisztaságra, hogy eközben „a lakosság ne rémüldözzék”. Az 1849-es év aztán nemcsak a harcokban, de a járványban sem ismert tréfát: a civil lakosság körében januártól októberig, a helyőrségi kórházban pedig márciustól decemberig tombolt a kolera, és összesítve több mint ezer emberéletet ragadott el. Az 1886-os pandémia végül sokkal enyhébbnek bizonyult, a kutatott halotti anyakönyvek alapján csupán néhányan hunytak el a járványban, ám a hatóságokat így is lekötötte. A spanyolnátha A járványok legnagyobb, 20. századi felvonását Komáromban is az influenzavírus —most már H1N1 néven ismert változata - okozta. Fritz Beke Éva a Komáromi Újság 1918. július 11-i számát idézte, amely beszédesen számolt be arról a ma sem ismeretlen jelenségről, amikor az emberek egy bizonyos etnikumhoz kötik a járvány gyökerét: „A betegek influenzában vannak, de miután átröpülte a világot a spanyoljárvány divatja, az emberek kötik magukat ahhoz, hogy spanyol betegségben szenvednek. Az őrült spanyol és a spanyol bika ismert fogalmaihoz spanyol influenza járul, hogy szaporítsa a hidalgók országáról fennálló ismereteinket.” A következő lapszámban aztán egyenesen arról lehet olvasni, hogy a szerkesztőség tagjait sem kerülte el a kór, de az újságírók végülis gyorsan meggyógyultak. 1918 őszén aztán berobbant a járvány, amely a komáromi városvezetés számára - élén F. Szabó Géza polgármesterrel - nem kevés fejfájást okozott. A Fritz Beke Éva által ismertetett intézkedések sora ekkor már jobban hasonlított a koronavírus alatt is megszokott korlátozásokhoz: nagy hangsúlyt fektettek a köztisztaság szisztematikus fenntartására és a lakosság tudományos alapú tájékoztatására. A Komáromi Újság beszámolói alapján a lakosság sajátos humorral kezelte a kérdést: azok például, akiknek már volt „spanyoljuk”, lenézték azokat, akik még nem estek át a betegségen. Ekkorra már megjelent a városban a gyógyszerüzérkedés is - annak ellenére, hogy ez bűncselekménynek számított. A járvány kitörése kezdetétől 1918. október végéig akár 2000 is lehetett a megbetegedések száma, mivel nem minden beteget látott orvos, és a járvány kibontakozása idején az orvosok sem készítettek pontos kimutatást az egyes esetekről. Ékkor újból a Covid-járványhoz hasonló intézkedések követték egymást: bezárták az iskolákat, betiltották a tömegrendezvényeket, míg a temetéseken csak a legszűkebb családtagok számára engedélyezték a részvételt. A polgármester drasztikusan korlátozta a templomi szertartások számát is, annak ellenére, hogy mint egy alkalommal írta, különösen járvány idején keres ilyen módon vigasztalást a vallásos érzelmű lakosság. A pandémia végül már csak mérsékelten bukkant fel Komáromban a következő két évben. Hogyan vesztette el fényét a Zornica textilgyár? BOGDÁNI RENÁTA Az olcsó kínai textil beáramlása nehéz helyzetbe sodorja a szlovákiai textilipart. Pláne, ha nem tudnak olcsó alapanyaghoz, illetve stabil felvásárlókhoz jutni. ran A Zornica vállalat a szocializmusban egész hálózatot alkotott. Összesen 4500 ember dolgozott a gyárakban, melyek Pozsonyban, Nagyszombatban, Pöstyénben, Balogpádáron, Tiszócon, Klenócon, Divékrudnón és Németprónán helyzkedtek el. Bánban volt az igazgatóság és ott székelt a textilipari szakközépiskola is. A báni gyárhoz nyaraló tartozott, és az alkalmazottak gyermekeinek nyári tábor is járt. A rendszerváltás elemjeire rombolta szét a nagyvállalatot. A báni gyárat Igor Mauks privatizálta. 1996- ban Zornica Bankó Fashion néven regisztrálta a kft.-t. A pandémia első hullámában a Zornica báni gyára jól vette az akadályokat. Peter Pellegrini miniszterelnök személyesen jelentette be az állami megrendelést: maszkokat kezdtek varrni az asszonyok Bánban. Sajnos a siker nem tartott sokáig. Mauks elveszítette az egyetlen nagyobb stabil külföldi felvásárlóját. Alkalmazottjainak nem tudta kifizetni a béreket, a vállalat csődbe jutott. Megkeresésünkre a vállalkozó, Igor Mauks és a csődeljárást vezető Xénia Hofierková sem reagált. Több mint hetven alkalmazott feljelentést tett a rendőrségen a kifizetetlen bérek miatt. Katarina Kuzmová, a trencséni rendőrség szóvivője elmondta lapunknak, hogy a rendőrség nyomozást indított a kifizetetlen bérek és kártérítések miatt. „A tettest a bűntett bebizonyítása esetén 3-tól 8 évig terjedő fegyházbüntetésre ítélhetik” -jelentette ki Kuzmová. A báni Etema textilgyár elöljárója, Marek Holubek lapunknak elmondta, hogy a Zornica stratégiai partnere az Eterna testvérvállalata volt Passauból. „Tudomásom szerint a Zornica Bankó Fashjon folyamatosan lett felkészítve az együttműködés befejezésére a megrendelések fokozatos csökkentésével” -jelentette ki Holubek. A szlovákiai Etema csupán mint alvállalkozó segíttet be a maszkok varrásába. Varrónők karácsonya a 80-as években (Fotók: Zornica-Zorena-RLS Facebook)
