Új Szó, 2022. július (75. évfolyam, 152-176. szám)
2022-07-20 / 167. szám
www.ujszo.coml 2022. július 20. KULTÚRA 111 A hetedik művészet tükrében Radó István visszaemlékezései izgalmas lapjai a viharos kort megélt magyar filmgyártás történetének SZABÓ G. LÁSZLÓ Úrilány szobát keres címmel ő készítette az első filmet Zilahy Irénnel. Ő volt a gyártásvezetője a harmincas évek legnagyobb magyar filmsikereként meghirdetett Nem élhetek muzsikaszó nélkiilnek. Az általa vezetett Focus produkció Fizessen, nagyséd! címmel az első magyar „sztárfilmet" készítette el. Radó István nevét harmincas évekbeli filmplakátok hirdetik. A magyar irodalom krémjével (Ignotus Pállal, Lengyel Menyhérttel, Kosztolányi Dezsővel) ugyanolyan szilárd kapcsolatot ápolt, mint a filmvilág új sztárjaival (Jávor Pállal, Muráti Lilivel, Kabos Gyulával, Latabár Kálmánnal). Jogot tanult a budapesti tudományegyetemen, aztán hírlapíró lett, majd különböző filmszaklapok munkatársa. Stan Laurel és Oliver Hardy tőle kapta a csak magyar nyelvterületen használatos Stan és Pan nevet. 1911-ben Mozivilág néven indított lapot, 1928-tól a Mozi Élet kiadója volt. A Magyar Mozisok Zsebkönyve is az ő nevéhez fűződik, akárcsak az első magyar filmlexikon, amely 1942-ben látott napvilágot. A magyar filmújságírás egyik úttörője volt Radó István, de forgatókönyveket és szakkönyveket is írt. 1927 és 1940 között a Metro-Goldwyn-Mayer filmvállalat budapesti dramaturgjaként dolgozott. Mivel a Tanácsköztársaság idején a magyar mozik, a filmipar államosításáért küzdött, s termelőbiztosként azok szocializálását irányította, 1919-ben rövid időre internálták. Származása miatt (1891-ben született Kisvárdán, ahol a rabbi Rosenblüth Jekisziel Zise néven jegyezte be a hitközség anyakönyvébe) a zsidó törvényeket követően hivatalosan nem dolgozhatott a filmszakmában, ennek megszegéséért 1941-ben is internálták. Egy filmdramaturg emlékei címmel a Magyar Művészeti Akadémia kiadásában nemrég megjelent könyvben, amelynek bevezetőjét Búza Péter írta, az első ötven oldalon követhetjük nyomon Radó István életútját. A továbbiakban már a viszszaemlékezéseit olvashatjuk, amelyek ugyancsak izgalmas oldalai a magyar filmgyártás történetének. Filmfordítói munkájáról szóló írásában említi meg Váci Dezsőt, aki a harmincas évek végén jutott komoly pozícióhoz a filmiparban. 1912-ben, a Mozivilágban jelent meg első filmcikke, 1939-ben pedig már a Magyar Filmnek, a Filmművészeti Kamara hivatalos lapjának a felelős szerkesztője. „Itt már részt vett a lap hasábjain az akkor célirányos uszításban. A felszabadulás után kivándorolt, Csehszlovákiában élt, de már Vaclav Dezső néven, és pozsonyi magyar lapok munkatársaként halt meg.” A színes fátyol című Garbo-film kapcsán a közvetett reklám szerepéről írt. „Abban az időben a napilapok megállapodtak egy-egy előkelő szállodával, ahova külföldiek jártak, illetve a szállodák portásaival: ha érdekes vendég jön hozzájuk jelentsék a szerkesztőségnek. A Gellért Szálloda portása Az Estnek adta a jelentéseit. Erre alapoztam a kampányt, természetesen az akkori rovatvezetővel - de csakis ővele - megbeszélve a dolgot.” És részletesen elmeséli: angol kosztümöt és utcai cipőt viselő, sűrűn lefátyolozott hölgy érkezett egy nap a Gellért Szállóba. A hotelportás úgy látta - és azonnal jelentette is Az Estnek: szerinte Greta Garbo a hölgy, és már ki is vette a két napra lefoglalt első emeleti, erkélyes szobáját. A mozirovat-vezető egy angolul és németül is beszélő, fiatal újságírót küldött a szállodába azzal az utasítással, hogy a lehető legtöbbet megtudja róla. Vegye fel vele a személyes kapcsolatot, és írjon róla egy szép színeset. Mire az ifjú hírlapíró megjelent a Gellértben, a hölgy már javában ebédelt, és egy cseppet sem törődött az érdeklődő fiatalemberrel. Nem sokkal később taxit hívott, és elrobogott. Késő estig várakozott a „zárkózott, hideg viselkedésű művésznőre”, de hiába. A riportból semmi sem lett. Másnap reggel, amikor újra,próbálkozott, a hölgy arra kérte, hagyja őt békén, kár minden szóért, különben is már délelőtt elutazik. Mindentől függetlenül délben Garbo Budapesten volt (?) címmel már meg is jelent a cikk, külön kiemelve, hogy Garbo különböző színű fátylakat visel. A közönség, a lap olvasói meg is állapították, hogy a Garbo rejtélyes látogatása már A színes fátyol című filmjének szólt. Ezt nevezte Radó István nagyszabású közvetett reklámnak, amely a film sikerét szolgálta. Külön fejezet szól a könyvben az akkori filmszakma nagyon drágán megfizetett ellenségéről, a cenzúráról. „A megvásárolt film egy példányát az előleg lefizetése után, a cenzúrára való bemutatás céljaira a külföldi filmtulajdonos a magyar cég rendelkezésére bocsátotta, és a film vételára csak a cenzúra döntése után vált esedékessé, ha a filmet nem tiltották be. Volt eset, amikor egy vállalkozó majdnem teljesen tönkrement a cenzúra szeszélyei következtében.” Radó István, a Filmember 1910-től 1947 áprilisáig mindent pontosan dokumentált. Visszaemlékezéseiben a magyar filmszakma már-már feledésbe merült eseményeiről és izgalmas egyéniségeiről is hírt ad. Egy letűnt kor, a magyar történelem talán legviharosabb évtizedének drámai fordulatai elevenednek meg előttünk - a „hetedik művészet” tükrében. A szerző a Vasárnap munkatársa Steven Spielberg először rendezett videóklipet, az operatőr is ő volt A filmtörténet egyik legfontosabb alakja, Steven Spielberg rendező és producer életében először forgatott videóklipet, egy olyan zenésznek, aki együttese élén lett világhírű, és életében először csinált szólólemezt. Marcus Mumford brit énekes-dalszerző neve a Mumford Sons folk-rock zenekarból ismert azok számára, akik legalább valamelyest követték az utóbbi tíz év történéseit. A filmrajongó férfiak pedig azért irigyelhetik, mert ő Carey Mulligan színésznő férje. Mára mindketten világsztárok lettek, ám Marcus immár azt is elmondhatja magáról, amit Carrie még nem: hogy Steven Spielberggel dolgozott. Az együttműködés a zenész elmondása szerint spontán módon jött létre - egy rendezvényen megismerkedtek, kiderült, hogy kölcsönösen tisztelik egymás munkásságát, és pár hét múlva már le is forgatták a klipet Marcus Mumford első szólólemezének beharangozó dalához, a Cannibalhoz. A helyszín egy New York-i középiskola tornaterme volt, amelyet július 3-ára béreltek ki. Marcus Mumford instagramos beszámolója szerint Spielberg saját telefonjával rögzítette az így készült a minimalista klip egyetlen hosszú snittből álló videót, amelyet előtte alaposan elterveztek. A közelképpel induló, fokozatosan távolodó, majd ismét az énekes-gitárosra közelítő „kamera” mozgását Spielberg felesége, a korábban festőként, majd színésznőként tevékenykedő Kate Capshaw segítette, aki gurulós irodai széken ülő férjét manőverezte. A „stylist” pedig Carey Mulligan volt - azaz ő mondta meg férjének, mit vegyen fel. Marcus Mumford első szólólemeze szeptember 16-án jelenik meg, a Cannibal alapján a dallamvezetés a Mumford & Sons stílusát idézi, a váratlan hangulatváltások úgyszintén, a hangzás viszont sokkal csupaszabb lesz. A zenekar jövőjéért aggódók nem ok nélkül nyugtalanok: a szélsőjobboldali nézeteket hangoztató bendzsós, Winston Marshall tavaly kilépett a csapatból, hogy ne rontsa a hírnevüket. (juk) Carlos Santana 75 éves Ma ünnepli 75. születésnapját Carlos Santana mexikói származású, Los Angelesben élő gitáros, zeneszerző, a latin rock megteremtője. Apjának latin zenekara volt, ő tanította fiait hegedülni és gitározni. Carlos öccse, a két éve elhunyt Jorge ugyancsak elismert gitáros lett. Carlos eleinte csak bluest játszott, B. B. King és John Lee Hooker mellett hatott rá a mexikói zenét és a rock and rollt összekapcsoló Ritchie Valens is. A család előbb az amerikai határhoz közeli Tijuanába, majd a határ túloldalára költözött. Carlos San Franciscóban lett tagja az Azteca zenekarnak, aztán saját együttest alapított. A közönséget elvarázsolta az új, szokatlan hangzás, a rock, blues, salsa, dzsessz és afrikai ritmusok latin zenével átitatott elegye. 1969 augusztusában a közepesen ismert zenekar meghivást kapott Woodstockba. Ottani fellépésük a fesztivál egyik csúcspontja volt, a CBS kiadó azonnal szerződtette őket. Két hónappal később megjelenő Abraxas című albumukból még abban az évben hatmillió példány fogyott. Santana később John Coltrane özvegyével, Alice Coltrane-nel készített free-dzsessz felvételeket, és remek zenészekkel (Jules Broussard, Tom Coster, Stanley Clarke, David Brown) vette fel a Borboletta (1974) című stúdióalbumot. Szoros szálak fűzték a The Mahavishnu Orchestra gitárosához, John McLaughlinhoz, az ő ösztönzésére fordult a hinduizmus felé. Több albumot is készített a hinduizmus jegyében, a legjobb talán a Swing Of Delight dupla lemez 1980-ból, az első digitálisan készült rockalbum, amelyen Wayne Shorter, Herbie Hancock, Ron Carter és Tony Williams is játszott. A rendkívül sikeres Amigos című albumot (1976) a Rolling Stone magazin a hazatérés nagylemezének nevezte. A funkyt és a latin zenét elegyítő Sister, Dance, a Let It Shine és a romantikus hangzású, instrumentális Europa (Earth's Cry Heaven's Smile) ismét felkapaszkodott a listák csúcsára. Az 1987-es, fia születésére írt Blues For Salvadorért megkapta első Grammy-díját. Carlos Santanát 1998-ban beválasztották a rock and roll hírességek csarnokába. Az évtized végére maradt a nagy dobás, az 1999-ben kiadott Supernatural című album, amely valóban természetfelettinek bizonyult: nyolc Grammy-díjra érdemesítették, összesen 30 millió példányban kelt el, 18 héten át vezette a Billboard 200 listáját, két szerzemény, a Smooth és a Maria Maria pedig 12, illetve 10 hétig tartotta magát a Billboard Hot 100 lista csúcsán. Ezen az albumon a zenészvilág olyan kiválóságai muzsikáltak a mexikói gitárossal együtt, mint Eric Clapton, Lauryn Hill, Wyclef Jean, Rob Thomas és Dave Matthews. (MTI, juk)
