Új Szó, 2022. július (75. évfolyam, 152-176. szám)

2022-07-18 / 165. szám

4 I AUTÓ-MOTOR 2022. július 18. |www.ujszo.com Dacia Spring: teszteltük a nálunk kapható legolcsóbb elektromobilt A járgány, amely a spórolás mintapéldája lehetne, egyetlen feltöltésre több mint kétszáz kilométert is megtesz DEMECS PÉTER A Dacia azt állítja a Spring­­ről, hogy ez az Európában kapható legolcsóbb elektrc mobil. A francia kózben levő román márka ugyan megmutatta, hogy 20 ezer euró alatt is lehet olyan elektromobilt a piacra dobni, amely egy feltöltós­­re megtesz 200 kilomótert, a kórdós már csak az, hogy kell-e ilyen autó, ha a vég­eredményen túlságosan érezni a spórolást. Az uniós károsanyag-kibocsátá­si normák miatt már olyan márkák is kénytelenek az elektromobilitás felé kacsingatni, amelyek olcsó, az átlagemberek számára is elérhető autók gyártására összpontosítanak. Egy elektromobil gyártásának vi­szont a rendkívül költséges techno­lógia miatt aligha van bármi köze a költségmegtakarításhoz. És ha a technológián nem tudnak spórolni, akkor kénytelenek minden máson. Az eredményt úgy hívják, hogy Da­cia Spring. Az első benyomás Az autóban először még év elején ültem a pozsonyi bemutató során, s lehet a jó hangulat és az aránylag rö­vid táv miatt a Spring egészen meg­tetszett. Aztán elkövetkezett a szemé­lyes találkozás, s a kártyavár gyorsan összedőlt. El kell ismernem, hogy a Spring külsejével nem igazán van gondom. Nem mintha ez lenne álmaim autója, de nem mondhatom azt sem, hogy csúnya. Az eredetileg Renault Kwid­­ként kifejlesztett kisautót tehát még szimpatikusnak is nevezném. Sajnos már az ajtó kinyitásánál is érezni lehet, hogy ezen a járgányon spóroltak. Megmondom őszintén, tán még soha nem ültem büdösebb au­tóban, mint a Spring. A mindenütt jelenlevő olcsó, kemény műanyag ke­veréke az ülések műbőrre emlékez­tető kárpitozásával már önmagában büdös, ha mindez viszont a napon ál­ló autóban még felforrósodik, akkor az ajtókat nem a meleg, hanem a kel­lemetlen szag miatt fogják percekig nyitva tartani. A legolcsóbb elektromobil, a fapados Spring nálunk már kerek 19 000 euróért is hazavihető A meglepetések sora aztán folyta­­tódik. A héten egyszer leálltam vala­hol a kocsival kávét venni, s miután beültem, rájöttem, hogy itt tulajdon­képpen nincs pohártartó, így a po­harat fognom kell út közben. Nincs könyöktartó sem, és az automata se- ; bességváltó váltókarján is hiába ke- i resnék a leparkolásra szolgáló P foko­zatot, itt csak a neutrált jelölő N van, így ha leparkolnak az autóval, be kell húzni a kéziféket. Ami még nincs az autóban, és garantáltan észreveszik, az a könyöktámla. A második benyomás Nem hittem volna, de néhány nap I leforgása alatt aztán az ember eh­hez is hozzászokik. A kelleténél jó­val több dolog zavart ezen a kocsin, azt kínzás nélkül elismerem, de úgy a második napon már megszoktam, hogy nincs könyöktámla, a harma­dikon már a kéziféket is automatiku­san behúztam minden megállásnál, egy szó mint száz, fokozatosan össze­szoktunk. Az utasteret aztán minden bizonnyal tovább kellene szagolgat­nom, hogy megbarátkozzak vele, ha lehet ilyen egyáltalán mondani. (Dacia felvételei) Nem gúnyolódásból írom, csak egyszerű tényként közlöm, hogy az olcsó utastér egyszerűen büdös S mi a helyzet a hatótávolsággal? Ami meglepett, hogy a Springgel egyetlen feltöltés után, bekapcsolt klímával több mint kétszáz kilomé­tert is probléma nélkül levezetnek. Ami a motorkínálatot illeti, nincs nagy választék, pontosabban egyet­len elektromotor áll rendelkezésre 33 kW teljesítménnyel és 125 Nm A Dacia külön dicséretet érdemel azért, ez a legpraktikusabb hely hogy a Spring töltősapkáját az autó orrában rejtette el, töltés szempontjából forgatónyomatékkal. Az alacso­nyabb teljesítményt rögtön elindu­lástól érezni lehet, a Spring megle­pően lomha - különösen olyankor, ha más elektromobilokkal hasonlít­juk össze. Városban viszont ez is ele­gendőnek számít. Városon kívül nem is nagyon érdemes ezzel az autóval kihajtani. A gyorsulás már 80 km/ órás sebességtől jelentősen lelassul, ha még véletlenül a takarékos Eco üzemmódot is bekapcsolják, akkor a végsebesség automatikusan 100 km/ órára korlátozódik. Normál esetben, a gyári adatok szerint a Spring végse­bessége 125 km/óra, nekem sztrádán nagy nehezen elérte a 130 km/órás sebességet. Ilyen gyorsaságnál már a hatótávolság is jelentősen csökken, tíz kilométerenként úgy 15-20 kilo­métert veszítenek belőle, így igazán meggondolják, hogy milyen messzi­re merészkednek vele az autópályán. Állítólag egy újságíró kikapcsolt klímával egy feltöltésre 300 kilomé­tert is megtett, ezt viszont 35 fokos melegekben igazán nem volt kedvem kipróbálni. A 27,4 kWh kapacitású elemek a 200-230, városban meg­tett kilométerre abszolút elengedő­­ek. Ilyenkor úgy 14 kWh lesz az át­lagfogyasztás, sztrádán a 20 kWh-t is túllépik. A kis elem ugyanakkor nagy dol­gokra képes, pontosabban gyorsan feltölti magát. Gyorstöltőn egy óra alatt eléri 0-ról a 80 százalékos töl­­töttséget, háztartási hálózatból 14 óra alatt, fali töltőről pedig nagyjából öt óra alatt. Összbenyomás Visszagondolva elmondhatom, hogy a Spring a Dacia modem kori érájára emlékeztetett. Arra az idő­szakra, amikor megjelent a Duster, a piac legolcsóbb összkerékhajtású modellje, amely terepen ugyan bizo­nyított, de minden más amúgy kín­­szenvedés volt benne. Azóta hosszú idő telt el, s a Duster jelenleg minő­ségben és technikában is olyan autó, amelyet szemrebbenés nélkül meg­vennék. Nos úgy látom, a Spring­­nek is ezt az utat kell majd bejárnia. Rendben, a Dacia megmutatta, hogy ilyet is tud, de még jó pár év kell hoz­zá, míg ez az autó eléri azt a minősé­get, amelynél azt mondom: megéri a pénzét. Jelenleg leginkább a tűrhető hatótávolság a gyors töltési idő miatt lehet érdekes opció cégeknek, taxisz­­szolgálatoknak vagy autómegosztó szolgáltatást nyújtó társaságoknak. Családoknak még ebben a formában nem igazán ajánlanám.

Next

/
Thumbnails
Contents