Új Szó, 2022. július (75. évfolyam, 152-176. szám)

2022-07-16 / 164. szám

141 KULTÚRA 2022. július 16. | www.ujszo.com Traumák, bűntudat ós Dél-Afrika Adze Ugah nigériai születésű, dél-afrikai rendező produkcióját a Netflixen nézhetjük meg HAVRAN KATI Egy olyan filmről lesz szó, melynek történelmi esemény a kiindulépontja, mégpedig olyan, melyről a nyugati vi­­lág gyakran megfeledkezik: a dél-afrikai apartheidrend­szer. A Felbecsülhetetlen ál­dozat azt boncolgatja, vajon képes-e megbocsátani a fel­menőit ért aggressziét egy népcsoport, mely évtizedeken át szenvedett a faji megkü­lönböztetés terhétől, vagy pe­dig generáciérél generációra öröklődik az előítélet. 1960. március 21. a sharpeville-i mészárlás véres dátuma: mintegy hetven, apartheid ellen tüntető feke­tét öltek meg a rendőrök ezen a na­pon. A vérengzést tüntetéshullám követi, rengetegen szólalnak fel a faji hovatartozás alapján történő megkü­lönböztetés ellen - az állam válasza pedig bebörtönzések és további vé­res megtorlások. A polgárjogi szer­vezetek tiltólistára kerülnek, a fekete polgárjogi harcosok innentől fogva erőszakhoz folyamodnak. A sharpe­ville-i mészárlás tehát fordulópont a Dél-afrikai Köztársaság történeté­ben, hiszen az eseményt követően méginkább a faji diszkrimináció lesz a társadalmi berendezkedés meghatá­rozója, az ország pedig egyre inkább elszigetelődik. A történelmi esemény véres me­­mentójaként március 21-én az embe­ri jogokat ünnepük ma a Dél-afrikai Köztársaságban, Sharpeville pedig, a város, mely a vérengzés emlékét őrzi, emlékművet állított halottja­inak. Adze Ugah rendező arra kí­váncsi, mennyire sikerült túltennie magát az elnyomott népcsoportnak ezen a szörnyű atrocitáson, és hogyan befolyásolja mindmáig a személyes kapcsolatokat a vérengzés emléke és Egy vérengzés emlékét és a faji diszkrimináció hatását boncolgatja a Felbecsülhetetlen áldozat (Forrás: Netflix) a faji diszkrimináció - főleg azokat a kapcsolatokat, melyek szeretnének átívelni a két népcsoport közti sza­kadékon. Adze Ugah neve valószínűleg nem cseng ismerősen a fülünkben, még­is érdemes figyelmet szentelni neki, már csak azért is, mert afrikai rende­zőről van szó. Az ilyen témákat leg­inkább „belülről” etikus feszegetni, hiszen az elnyomással kapcsolatban általában olyan művésznek van au­tentikus mondanivalója, aki az el­nyomottak hangján szólal meg. Adze Ugah nigériai születésű, Dél-Afriká­­ban él, ahol rendezést és forgatóköny­vírást tanult. A történet helyszíne maga Sharpe­ville. A várost ma turisták látogatják, nagyjából úgy funkcionál, mint egy holokauszttábor utáni emlékmű. Míg Sharpville-t leginkább feketék lakják, az ide látogató turisták fehérek. Ty­­ra (Michelle Botes) egy negyvenes éveiben járó hölgy, aki egy szerve­zett turistacsoport tagjaként érkezik a sharpeville-i emlékműhöz. Tyra a ke­zében tartott fényképezőgép lencsé­jén át szeretne közelebb jutni ehhez a világhoz, láthatóan leköti, vonzza a hely. De mi az, ami idevonzza az embereket? Ez a kérdés szó szerint el is hangzik - Tyra szegezi egy tu­ristatársának. „A fehér ember bűn­tudata, mi más” - hangzik el a film kulcsfontosságú mondata: Tyra sze­mélyében pont ezt érezteti velünk a film - a látogatás több, mint egy turista kíváncsisága, Tyra törleszteni szeretne valamit. Amikor megismeri Syiát (Nqobile Khumalo), a gyönyörű helyi lányt, arra kéri, legyen az idegenvezetője. A két nő közti barátság lassan vonza­lommá alakul. Ezen a ponton tűnik fel és jut kulcsfontosságú szerephez Tschepu (Sandile Mahlangu), Syia barátja. Amint megneszeü, hogy a két nő között szoros kötelék van ki­alakulóban, Tschepo onnantól bosz­­szúra szomjazik. Bár két nő szerelmét helyezi kö­zéppontba, a film nem egy klasszikus LGBT-film. A rendező sokkal inkább arra kíváncsi, hogyan befolyásolja ezt a kapcsolatot — és bármmilyen, faji vagy nemzetiségi szakadékon átíve­lő kapcsolatot - a múlt. Bár egyikük sem élt akkor, felmenőik sorsa bele­szól a kapcsolat kimenetelébe. A fél­tékeny Tschepót pedig nem is annyira az bántja, hogy Tyra éppenséggel nő, mintsem azért szomjazik bosszúra, mert fehér. Az apartheidrezsim hosszan tar­tó következményei, a nemzeti trau­ma, amit nem sikerült feldolgozni, felettébb izgalmas képlet egy for­gatókönyvhöz. A karakterek szavai pont azért hatnak erőteljesen, mert azt sejtjük, hogy tükre azoknak, akik túléltek és emlékeznek, de azoknak is, akik később születtek és örök­­lik a nemzeti tragédia emlékét. Ne­künk, nézőknek óriási szükségünk van ilyen témákat látni. A produkció azonban sajnos nem ugorja meg a lé­cet, amit feltesz magának. A forga­tókönyv helyenként összekuszálódik - és csalódva látjuk, hogy a rendező ezen a ponton némi afrikai miszticiz­must csempész a narratívába -, úgy érezzük, szeretnénk többet látni a ka­rakterekből, és a filmélményből az olykor érthetetlen vizuális metaforák is jócskán elvesznek. Mindamellett, valljuk be, afrikai rendezőtől ritkán látunk filmet - ha igen, akkor az leg­inkább szűk nézői réteget megcélzó fesztiválokon történik. A másik ol­dalon, a nyugati rendezők által, külső szemmel készített produkciók - bár tökéletes narratívával és vizualitással dolgoznak - ritkán tudnak autentiku­san beszélni Afrikáról. Éppen ezért fontos, hogy nagyobb teret kapjanak az ilyen produkciók, ezek a rendezők pedig fejlődési lehetőséget. Az apart­heid láthatóan az alkotó embereket is néhány évtizeddel hátráltatta. Ezen a produkción pont azt érezni, hogy a film készítői nagyon is tudják, mit akarnak mondani, csak a kifinomult eszközök hiányoznak hozzá, hogy ezt meggyőzően tegyék. RÖVIDEN Sorozat készül Enzo Ferrariről Róma. Az Oscar-díjas Paolo Sor­­rentino az Apple TV + számára készít sorozatot a legendás olasz autógyártóról, Enzo Ferrariról. A sorozatot Stefano Sollima ren­dezi, a forgatókönyvet Steven Knight úja, Sorrentino producer­ként működik közre a sorozat el­készítésében. A széria Luca Dal Monte Ferrari Rex című bestselle­re nyomán születik. Dal Monte a tanácsadóként segíti a produkciót. A Commendatorét, ahogy Enzo Ferrarit nevezték, számtalan mí­tosz övezte. Versenyzői karrierje után alapította meg 1929-ben ver­senycsapatát, a Scuderia Ferrarit, amely kezdetben Alfa autókkal versenyzett. 1940-ben megnyitot­ta saját versenyautó-műhelyét, amelyből 1947-ben gördült ki el­ső versenyautója. A Ferrari már a második Forma-1-es nagydíjon, az 1950-es Monte Carló-i Nagydíjon rajthoz állt. Évtizedeken át a Fer­­rari-csapat vezette a mezőnyt. A nagy szépség című filmjéért 2014-ben Oscar-díjjal elismert Sorrentino az idei Cannes-i Film­­fesztiválon arról beszélt, hogy a televízió és a streamingszolgálta­­tók felé tett kitérő után filmrende­zőként inkább vissza akar térni a hagyományos filmhez. (MTI) Balatoni filmek a Filmión Budapest. Vasárnap estig in­gyenesen látható a Nemzeti Filmintézet streamingplatform­­ján, a Filmión hat alkotás, ame­lyekben közös, hogy a Balaton partján játszódnak. A válogatás­ban szerepelnek klasszikusok, vígjátékok és a Z generáció balatoni kalandjairól szóló, Wellhello slágerekre komponált mozifilm is. A Filmio ajánlata a könnyed nyári kikapcsolódáshoz A pogány Madonna a Bujtor István-Kern András párossal, a Mici néni két élete Kiss Ma­nyival, A veréb is madár Kabos László főszereplésével, valamint a huszonévesek életérzését fel­villantó Sohavégetnemérős Fluor Tomival és Diazzal. A válogatás­ban helyet kapott a Herskó János rendezte Szevasz, Vera című játékfilm Neményi Mária fősze­replésével és a Szomjas György rendezte Rosszemberek. (MTI) Itt az első BTS-tag szólólemeze, új irányba indult J-Hope Az első tíz órában csaknem 6,5 millió letöltést produkált tegnap a YouTube-on a BTS- es J-Hope új, sorrendben má­sodik kislemezének videója. A koreai fiúzenekar napra pon­tosan egy hónappal ezelőtt je­lentette be, hogy szünetet tart, ás tegnap már meg is jelent J-Hope első szólóalbuma. Az Arson című dal sokkal ke­ményebb, karcosabb, merészebb hangszerelésű, mint a BTS szá­mai, a videóklipben pedig az éne­­kes-rapper egy stilizált tűzvészből menekül, illetve inkább sétál kifelé. A dal szövege félig angol, félig ko­reai, csakúgy, mint a július 1-én ki­adott első single, a szintén „zúzós” More esetében, amelynek látványos klipje jelenleg 40 milliós letöltésnél tart a YouTube-on. Az új album címe Jack in the Box, és a két ízelítő alapján új irányba in­dult el rajta a BTS legjobb táncosa­ként számon tartott J-Hope, aki állí­tólag maga írta a dalokat. A BTS kilenc év folyamatos tur­nézás és albumkészítés után jelentet-Egy kocka az Arson című dal klipjéből (Forrás: YouTube) te be, hogy bizonytalan időre felfüg­geszti tevékenységét, és a hét fiú s'zó­­lókarrierbe kezd, illetve kipihenik a közös munka fáradalmait. A legfrissebb hírek szerint hama­rosan Jungkook is stúdióba vonul, részben J-Hope gyors rajtja által ins­pirálva. (juk)

Next

/
Thumbnails
Contents