Új Szó, 2022. július (75. évfolyam, 152-176. szám)

2022-07-14 / 162. szám

I www.ujszo.com SZALON ■ 2022. JULIUS 14. ÍZ TARCA A SZALONBAN R. Nagy Krisztián Mintha a fogát húznák Két alapvető ember­típus különböztet­hetünk meg a szoci­ális beállítottságuk szerint. Vannak, akik számára az emberi interakció lehetőség a sikerre, és vannak, akik számára esély a kudarcra. Szociális siker, ha a jelenléteddel a saját és mások napját jobbá tetted, vagy legalábbis nem tetted rosszabbá; szociális kudarc, ha az interakciót követően erős késztetést érzel arra, hogy slam poetryt írj az esetről. Az első csoport tagjai a konven­cionálisán nagyszájú, konfidens, extrovertált emberek, míg a máso­dik csoport tagjai azok, akiket az első csoport szerénynek, csendes­nek, magába húzódónak nevez (az első csoport volt kénytelen megha­tározni a másodikat, hiszen a má­sodik nem szeret magáról beszélni). Mint látható, maguk a csoportok nem igazodnak a vázolt kimene­tekhez. Ez azért van, mert míg cso­port 1 tagjai bátran ugranak neki bármilyen szociális kihívásnak, a legjobb kimenetelben reményked­ve, csoport 2 tagjai pedig hálát ad­nak az égnek, hogy manapság már lehet pizzát rendelni telefonhívás nélkül, valójában mindkét fél in­terakciói fele-fele arányban lesznek sikeresek vagy sikertelenek, függet­lenül a személy magabiztosságától. A nagy különbség, amely tényből a tipikus introvertált/extrovertált sztereotípiáink adódnak, az, hogy a két csoport hajlamos nem felismer­ni, amikor a feltételezésük téves volt - így a szerény típusú ember napokig fog rágódni azon, hogy véledenül 20 gramm sajtot kért, és amikor a sajtmester felvonta a szemöldökét, ki kellett javítania 20 dekagrammra; eközben a nagyszá­jú típus elégedett félmosollyal fog leszállni a buszról, gondolván, az egész utazóközönség életét feldobta azzal, hogy kérés nélkül hangosan lejátszotta nekik a posztmodern mulatós-technometál listáját. Természetesen ezek az extre­­mitások egy spektrum két végét képviselik Az átlagos ember (és lássuk be, a legtöbbünk ádagos - nem kell sértésnek venni, ezt jelenti az „ádag” szó) valahol fél­úton van közöttük Egy egyszerű módja annak, hogy eldöntsd ma­gadról, hol vagy a spektrumon, ha összeszámolod, hányszor veszed át fejben, mit fogsz mondani a fod­rászodnak, mielőtt sorra kerülsz. Minél több fejbéli főpróbát tar­tasz, annál közelebb állsz a szerény­­véglethez. Csupán közelebb, az is­­médések számának függvényében a vonalad a grafikonon aszimptoti­kus - közeledik ugyan az „abszolút introvertált” értékéhez, de sosem éri el, hiszen az igazi introvertált egyszerűen nem megy el fodrász­hoz, otthon vágja le a saját haját, békés nyugalomban, aztán ha el­rontja, bonusz, hogy van oka ott­hon maradni, amíg vissza nem nő. Az elmúlt hónapokban új be­fektetési stratégiát próbáltam ki. Kerestem egy gyanúdan fogorvost, akinél értéktelen forintjaimat jó fogakra cseréltetem lassanként, hétről hétre, fokozatosan, gyanút elkerülendő. A jó fog értékálló be­fektetés, mivel hamarosan mind­annyian csak öreg nadrágszíjak elrágcsálásával tudunk proteinhez jutni. A fogorvosi székben töltött idő egyedi élmény. A kezelés első és utolsó pár percén kívül fizikai kép­telenség aktív résztvevőnek lenni, mivel a beszédszerved szó szerint ki van peckelve. A vizit kilencven százalékában csak megszobrászkod­­ható nyitott szájüregként vagy ré­szese a történéseknek. Fogorvoshoz járni manapság fájdalommentes él­mény - ha a te fogászati élményeid nem azok, javaslom, azonnal válts orvost. Már megvan ehhez a tech­nológiánk! Én sem tudtam sokáig, ezért elég nagy balféknek érzem magam. Tessék használhatadanná fájdalomcsillapítani az arcom tu­domány-dzsússzal, aztán szabad kalapálni, csiszolni, faragni; előtte semmilyen rotációs műszernek nincs helye a számban! Fizikai fáj­dalomtól mentesen tehát, rengeteg időm akadt a fúrógép mannájától ellazulva meditálni. Ha megvizsgáljuk a fodrászt és a fogorvost, felfedezhetjük, milyen sok a párhuzam és az ellentét a kettő közt. Mindkettő szolgáltatás, amely során egy székben ülve igyek­szik valaki rendbe rakni a fejünk egy lényeges aspektusát. Elsődleges feladatunk, hogy ne fészkelődjünk, de azért szükséges tőlünk is egy mi­nimális konnibúció, a szolgáltatást nyújtó fél dolgát megkönnyítendő (tartsuk nyitva a szánkat, fordítsuk jó irányba a fejünket). A fodrásznál bevett szokás a beszélgetés a kezelés alatt, ami fizikai lehetedenségén túl is, úgy gondolom, határozott udva­riatlanságnak minősülne a fogászati székben. Mint szociális interakció a fen­tebb vázolt potenciális siker/kudarc skálán, a hajvágás akkor vélhető sikeresnek, ha megfelelő minősé­gű csevegést folytattunk a kijelölt hajszobrászunkkal. Nem olyan egy­szerű dolog ez, lévén a fodrász ke­zében gyilkolásra igencsak alkalmas pengék vannak, míg a mi kezeink a védőfólia alatt, amely alól előkapva őket azt kockáztatnánk, hogy su­nyi hajszálak kerülnek a ruhánkra, amitől viszketni fogunk egész nap. Egyértelmű, ki győzne egy esetleges összetűzés során. A kiszolgáltatott helyzetből eredően tehát kerülen­dők a kontroverziális témák. Val­lás. Politika. Macska vagy kutya. Terhességmegszakítás. Ananász a pizzán. Halálbüntetés. Híres pop­sztár új rapalbuma. Híres rapsztár új popalbuma. Stb. A fogorvos-látogatás során ezzel szemben csupán pár percig szük­séges interakcióba bocsátkoznunk, a kezelés elején és végén. Míg a fodrásznál elő kell adnunk, mik az igényeink a hajkezelés végkimene­telét tekintve, addig a fogásznál elég hangosan nyögnünk párat, ami alapján a kezelő specialistánknak kell kitalálnia, mi bajunk; a kezelés végeztével pedig hivatkozhatunk a fajdalomcsillapításra okként, miért vagyunk képtelenek értelmes össze­tett mondatokat formálni. Amilyen nehéz a hajvágás folyamata egy sze­rény ember számára, olyan nehéz a fogorvos egy beszédes személynek A sztereotip kifejezés szerint ezek az emberek „nem bírják befogni a szájukat”, azonban ez pontadan, hiszen sem befogni, sem nyitva tar­tani nem tudják, az elemi ösztön, ami vezérli őket azt kívánja, hogy folyamatosan járatva legyen. Meglepett tehát, hogy a „ma­­gyar-monopoly-pénz-fogra-váltása” mestertervem során rádöbben­tem, csendben ülni egy fogorvosi székben ugyanolyan megerőltető számomra, mint hajászati székben eltöltenem fél órát. Arra enged ez következtemi, valahol a beszédes és szerény skála közepén vagyok magam is, pedig világéletemben úgy gondoltam, közelebb állok a másodikhoz. A fúrógép zúgásá­nak frekvenciája alatti transzban aztán megvilágosodtam! Van egy harmadik lehetőség! Nem kell vá­lasztanunk, és minden interakci­ónknak úgy nekikezdeni, hogy az potenciális siker vagy potenciális kudarc lehet. Nézhetjük a helyzetet egy szinttel magasabbról: minden szociális interakció egy tanulási él­mény - ha siker, ha kudarc, valamit tanulhattunk belőle, akár, hogy mit nem kellett volna csinálni. Ezzel a felfogással máris látható, hogy az interakció, ha megtörténik, garan­tált siker lesz (tanultunk valamit), míg ha csak elkerüljük, garantált kudarc (nem tanultunk semmit). A felismerés legalább olyan meg­döbbentően hasznos volt, mint rá­jönni, vannak fogorvosok, akik tud­ják, hogy kell fajdalomcsillapítani. Egy csepp vér - és egy nagy rakás hazugság Alapokban sokáig csak női Steve Jobsként emlegetett Elizabeth Holmes története az egyik leghíresebb startup siker- és bukástörténet. A kibukott című sorozat szerencsére azoknak is tud újat mondani, akik annak idején követték az üggyel kapcsolatos híreket. Elizabeth Holmes sztorija hi­hetetlenül izgalmas, amit az is bi­zonyít, hogy Hollywoodban egy­szerre kezdtek el dolgozni egy so­rozat- és egy filmváltozaton. Az utóbbi végül ott csúszott el, hogy a főszerepre kinézett Jennifer Law­rence inkább babázni ment. A so­rozat viszont elkészült, még ha egy utolsó pillanatos főszereplőcserét (Kate McKinnon helyett Amanda Seyfried ugrott be) valahogy túl kellett élniük. A Disney+ kínálatá­ban látható nyolcrészes széria alap­ján kijelenthető, hogy Holmesék találmánya, az egy csepp vérrel ren­geteg orvosi tesztre lehetőséget adó Theranos nem csalásnak indult, az csak később lett belőle. Elizabeth és munkatársai halálosan komolyan gondolták, hogy megreformálják az egészségügyet, csakhogy a ta­lálmányukkal már jócskán azelőtt a világ elé álltak, hogy valójában megbizonyosodtak volna arról, hogy az ödetük nemcsak papíron lehet működőképes. A Theranos körül túl korán kialakult hírverés és az eredményeket követelő befek­tetők aztán olyan hazugságspirálba sodorták Holmest és a Theranos többi vezetőjét, amelyből már kép­telenség volt jól kijönni, maximum egy újabb, még a korábbinál is na­gyobb hazugsággal tudták elérni, hogy a lebukás időpontja kitolód­jon. Illetve titkon - bár minden alap nélkül - azt remélték, hogy az így nyert idő lehetőséget ad arra, hogy a találmányuk egyszer csak működni kezdjen. Ma már tudjuk: nem így történt. A kibukott című soro­zat nagyon szórakozta­tó módon mesél arról, hogyan lesz egy Steve Jobs-rajongó lányból egy olyan startup cég tulajdono­sa, amiért egy ponton megőrül a világ. A széria nemcsak Elizabeth. Holmesról fogalmaz meg komoly kritikát, hanem azokról a befekte­tőkről is, akik gyakorlatilag valós orvosi/szakértői eredmények nél­kül, pusztán egy jó ödetet hallva és a jó designt látva öltek bele a Theranosba dollártízmilliókat, ab­ban reménykedve, hogy egy jó startup gyorsan meg tudja több­szörözni ä belefektetett pénzt. Holmes és társai ugyan hazudtak, de a hazugságuk viszonylag ádátszó volt; a befektetőket nagyobb rész­ben verte át a saját határtalan kap­zsiságuk, mint Elizabeth Holmes. A Mamma Mia! filmekből ismert Amanda Seyfried valósággal eltű­nik a szerepben, tökéletesen hozza azt a merev, különc karaktert, akit a híradásokban láttunk, és még Holmes apró fúrcsaságait (például az egyedien béna táncmozdulatait, a hanghordozását...) is tökéletesen levette. Nem lennék meglepve, ha ezért a teljesítményért járna egy Emmy-díj. A kibukott pompás ládelet az emberi kapzsiságról és arról, hová vezet, ha a saját érdekeinket folya­matosan hazugságokkal próbáljuk képviselni. Megmutatja, hogy a hazugságoknak, a hatalomnak és a (látszat)sikernek milyen szemé­lyiségtorzító hatása van, ráadásul lendületesen, szórakoztatón, stílu­sosan mesél, és még a társadalom­­kritikai él sem hiányzik belőle. Tóth Csaba SOROZATDARÁLÓ A mellékletet szerkeszti: Lakatos Krisztina. E-mail: kristina.lakatosova@ujszo.com. Levélcím: DUEL-PRESS s.r.o., Új Szó - Szalon, P. 0. BOX 222, 830 00 Bratislava 3

Next

/
Thumbnails
Contents