Új Szó, 2022. július (75. évfolyam, 152-176. szám)
2022-07-09 / 158. szám
141 KULTÚRA 2022. július 9. lwww.ujszo.com Ázsia a performer szemszögéből Az ismert performer, költő, multimediális művész és művészetszervező kötete egy hihetetlen ázsiai útra viszi az olvasót KALLIGRAM Juhász Rokko Egy performer ÉLETE I. HAVRAN KATI Juhász R. József, azaz Rokko úti jegyzeteit jói ismerhetik az Új Szó olvasói, hiszen a Szalonban rendszeresen olvashattunk tollából származó írásokat. Idén megjelent kötete 2016-ba kalauzolja vissza az olvasót, és hét hónapot ölel fel a szerző életéből. Rokko ezalatt két ázsiai utat tett meg, egy hónapos szünettel. A kötetet olvasva bebarangolhatjuk Hong Kongot, meglátogatunk milliós kínai metropoliszokat, a Himalája előcsarnokát, majd Indiát térképezzük fel, de kitérőt teszünk többek között Laoszba, a Fülöp-szigetekre és Nepálba is. Rokko pedig mesél. Mindarról, ami felkelti az érdeklődését ezeken a helyeken, ami lenyűgözi, vagy amit furcsának tart, miközben galériákat és egyetemeket látogat, fesztiválokon vesz részt és fesztiválokat szervez, workshopokat tart, versesköteten dolgozik, művészekkel találkozik, ismerkedik, értekezik és - legfőképp — performanszokat csinál. Totyogó óriáspandák, buddhista kolostorok, rézuszmajmok, hindu templomok és szent tehenek keretezik alkotási folyamatát - olykor pedig a rend helyi őrei is felbukkannak, akik szükségesnek tartják, hogy eltávolítsák a művészt a közterekről. Mielőtt azonban útra kelnénk, a kötet legelején egy személyes jellegű jegyzetet olvashatunk, mely a szerző utazáshoz való ragaszkodásának hátterébe enged bepillantást. Saját elmondása szerint egy személyes mérföldkőhöz ért. „Elkerülhetetlen volt, hogy leszámoljak a múlttal. Annak minden csontvázával” - írja Rokko, aki így vall a 2016-os utat megelőző évekről: „tanultam szeretni, békében lenni önmagámmal és elviselni másokat olyannak, amilyenek, tisztelni a tudást, az emberi érzéseket, legyenek azok bármilyenek.” Ennek a belső egyensúlykeresésnek pedig szükségszerűen perspektívaváltás a következménye. „A legfurcsább dolog az volt ebben az időszakban” fogalmaz Rokko, „hogy az engem körülvevő embereket, barátokat, ismerősöket, művészeket, írókat kezdtem másként látni.” Ezt a perspektívaváltást sejthetjük az előttünk álló utazás fő ösztönzőerejének, és joggal feltételezhetjük, hogy ez az út nem pusztán egy földrajzi helyszíneket összekötő út, hanem egy személyes és minden bizonnyal művészi fejlődéstörténet útja is. Ahogy elmélyülünk ebben az utazástörténetben, rövid időn belül nyilvánvalóvá válik, hogy a performanszmüvészet egyébként is szorosan összefügg az utazással. Hiszen a klasszikus képzőművészeti műfajokkal ellentétben a performansz során a befogadó nem múzeumban vagy galériában tekinti meg a művet, hanem kint az utcán, a köztereken. A mű pedig nem klasszikus értelemben vett alkotás, tehát nem egy tárgy, mely az alkotási folyamat eredménye, hanem az adott pillanatban történik, és a médium maga a művész teste. A performansz során az alkotónak tehát saját magának kell odamennie, ahol a művészeti alkotás megtörténik. Rokko szemléletén keresztül azonban a performansz tárgyának is gyakran maga az utazás a kiindulópontja, hiszen a szüntelen megismerni akarás, kíváncsiság a világ iránt az, ami alkotásra készteti. Rokko ázsiai performanszai arra reagálnak, amit lát, hall, érzékel ezeken a helyeken. Ezenfelül a performanszok társadalmi vetülete is foglalkoztatja a performert. „Abban a pillanatban, ahogy egy művész közterületen valósítja meg művét, teste átminősül politikai testté, azaz része lesz a közterületnek, a Köznek” - magyarázza Rokko. Mindebből az következik, hogy az, aki szemtanúja lesz egy performansznak, az merőben különbözik a sokkal inkább passzív nézőpontot képviselő múzeumlátogatótól. „És ez a nézőpont bizony alaposan felborítja - például Kínában - az akadémikus képzőművészeti felfogást” - állapítja meg a szerző. A kétezres évek elején Kínában a performanszművészet tiltólistán volt. Azóta ez megváltozott, és elméletileg teljes művészi szabadságot élveznek az alkotók. De vajon élnek-e vele, tudnak-e vele élni? - erre keresi a választ Rokko. Milyen módon tud megnyilvánulni egy performer egy diktatórikus rezsimben? És az indiai kasztrendszer keretei között? Milyen mértékben korlátozott a művészi szabadság? Rokko mindenemellett gasztroélmények keresője is. „Az igazi kulináris élmény minden érzékszervedet kielégíti” - írja. Ennek a megállapításnak fényében nem csoda, hogy behatóan tanulmányozhatjuk vele a szecsuáni hot potok világát, a kínai teaházak hagyományait, ahol a tea elkészítése és fogyasztása művészeti ágnak számít, olvashatunk a puerh teáról, ismerkedhetünk a jákafa termésével, és megtudhatjuk, hogy a kínai tésztaleves lényege a tészta és a leves között fennálló harmónia, és hogy a kínai mesterek máig féltve őrzik a tészta receptjét. Rokko utazásai, melyek során rengeteg impulzus éri és új ismeretséggel gazdagítja a szerzőt és minket, Manilában érnek véget ebben a kötetben. Az Egy performer élete a Kalligram Könyvkiadó gondozásában jelent meg. A szerző mexikói és dél-ameriakai élményeit, melyekbe már bepillantást kaphattunk az Új Szó hasábjain, rövidesen ennek a kötetnek a folytatásaként is kézbe vehetjük. RÖVIDEN Díjat kapott Elkelt Bob Dylan Bárdos Judit egyedi lemeze A cseh filmekben nyújtott rendkívüli művészi alakításáért Bárdos Judit szlovákiai magyar színésznő vehette át Karlovy Varyban a Kék Kocka díjat. A művésznő a Fair Play, a Certí brko (Ördögtoll) és a Poslední závod (Utolsó verseny) című cseh filmekben nyújtott a kritikusok által is elismert alakításokat. Az elismerést az innogy CR energetikai cég, a Magyar Villamosművek leányvállalata, adományozza 2006 óta azoknak a színészeknek, akik kiemelkedő teljesítményt nyújtottak a cég által támogatott filmekben. „Számomra mindhárom szerep olyan volt, mint egy ajándék. Lehetőséget kaptam egymástól teljesen eltérő és nagyon szép szerepek eljátszására. Nagyon örülök, hogy mind a három film a közönségnek is tetszett, örömet szerzett” - nyilatkozta Bárdos Judit a díj átvételét követően. Az Utolsó verseny című sporttémájú drámát Karlovy Varyban a nemzetközi filmfesztivál Horizontok elnevezésű szekciójában mutatták be. A Kék Kocka díjat tavaly Václav Neuzil kapta a Zátopek című filmben a címszereplő, a legendás cseh atléta megformálásáért. (MTI) London. Csaknem 1,5 millió fontot ért valakinek a Christie's árveréséen Bob Dylan egyetlen példányban megjelent lemeze, a Blowin' In The Wind című szám 2021-ben rögzített új változata. Az amerikai énekes-dalszerző, aki költőként az irodalmi Nobel-díjat is elnyerte, a legenda szerint tíz perc alatt írta ezt a dalt, amely 1962-ben jelent meg lemezen. Azóta ez volt a legendás sláger első új stúdiófelvétele. A BBC News tudósítása szerint a licitálás mindössze 4 percig tartott, a leütési ár jóval meghaladta az aukciósház előzetes becslését, amely 600 ezer és egymillió font közötti összeget várt a különleges lemezért. A vásárló nevét egyelőre nem hozták nyilvánosságra. Az egyedülálló korong egyben egy új lemeztípust is képvisel, amely egyesíti a CD és a bakelitlemez anyagainak egy részét, így jobb hangminőséget, tartósságot ígér, mint a bakelit, de bármilyen lemezjátszón lejátszható. Az árverésre bocsátott, fadobozzal együtt kínált lemezbe Bob Dylan és producere, a felvételen is közreműködő T Bone Burnett, valamint a hangmérnök Jeff Powell nevét is belevésték. (MTI) Színházvédelmi alapot hoz létre Budapest önkormányzata Nemcsak a kilenc éve működő Átrium került szorult helyzetbe (Képarchívum) Az elmúlt napokban civilek és művészek fogtak össze az Átrium megmentéséért, miután a színház vezetése bejelentette, hogy állami támogatás hiányában be kell zárniuk. A főváros is segíteni szeretne. Egy hét leforgása alatt több mint 40 millió forint gyűlt össze magánszemélyek adományaiból, és a főváros is tett ígéretet egy 30 millió forintos gyorssegélyre. AII. kerületi önkormányzat szintén bejelentette, hogy 12 millió forinttal támogatja a színházat. A Jedermann Cafe kezdeményezésére 40 vendéglátóhely ajánlotta fel kávébevételét a színháznak. Hogy mennyi pénz folyt be az akcióból, egyelőre nem lehet pontosan tudni, de a Jedermann Facebook-bejegyzése szerint csak ott közel félmillió forint gyűlt össze. „Fontos tudnotok, hogy a színház működtetéséhez évente több százmillió forintra van szükség, de ezt elsősorban nem tőletek várjuk, hanem azoktól, akik a kultúrára szánt közpénzek felett döntenek. Erőt és reményt a folytatáshoz viszont mindenek előtt a ti támogatásotok ad, hogy küzdjünk a színház fennmaradásáért. Noha a múlt héten majdnem feladtuk ezt a küzdelmet, látjuk, hogy folytatnunk kell” - áll a színház tegnapi reggeli bejegyzésében. Nem csak az Átrium küzd anyagi problémákkal a magyarországi független színházak közül. A Független Előadó-művészeti Szövetség hétfőn levélben fordult a kultúráért és innovációért felelős miniszterhez és a kultúráért felelős államtitkárhoz. Ebben az írták, hogy ellehetetlenült a független színházak működése, holott meglenne a pénz a támogatásukra. Ehhez kérik Csák János miniszter és Hoppál Péter államtitkár közbenjárását. A független színházak szorult helyzetére reagálva a fővárosi önkormányzat mentőövprogramot indított. Egyszeri, visszatérítendő 150 milliós támogatási alapot hoznak létre, ebből azok a kulturális intézmények kaphatnak, amelyeknek jár állami támogatás, de ebben az évben még nem kaptak. Ha a támogatás megérkezik az államtól, akkor a fővárosi támogatást ennek mértékében vissza kell téríteni. A színházvédelmi alap felhasználásának szabályait augusztus közepére dolgozzák ki az érintett intézményekkel való konzultáció után - áll a kommünikében. (telex, 24 hu)
