Új Szó, 2022. július (75. évfolyam, 152-176. szám)

2022-07-09 / 158. szám

2 I KÖZÉLET 2022. július 9. lwww.ujszo.com A választások összevonását tervezik NAGY ROLAND Pozsony A belügyminisztérium abban bízik, hogy az államfő­ét az EP-választás össze­vonása növelné a választási részvételt. Más kérdés, hogy sikerül-e elegendő szavazatot összegyűjteniük egy alkot­mánymódosító javaslat elfo­gadásához. Szlovákiában az eddigi európai parlamenti választások során rend­kívül alacsony volt a részvétel. 2004- ben a választópolgárok 16,97, 2009- ben 19,64, 2014-ben 13,05, 2019-ben pedig 22,25 százaléka járult az ur­nák elé, vagyis a legutóbbi szavazás­kor kicsit javult a helyzet, viszont az azt megelőző három voksolás során Szlovákiában volt a legalacsonyabb a részvétel az egész Európai Unióban. Egy utat megspórolnánk Roman Mikulec (OEaNO) bel­ügyminiszter szerint a két szava­zás összevonásával lehetne javítani az eddigi rossz statisztikákon. „Egy napon tarthatnánk a két választást, mint ahogy azt az idei megyei és ön­­kormányzati választás esetében is sikerült kieszközölni. A szavazások összevonása nem utolsó sorban a vá­lasztópolgároknak is kedvez, akik így megspórolnak egy utat az urnákhoz” — magyarázta a tárcavezető. Választási szempontból a 2024-es év egyébként is sűrűnek ígérkezik, hi­szen ekkor kellene tartani a következő parlamenti választást is - bár kérdé­ses, hogy a jelenlegi kormányválság nem végződik-e előrehozott válasz­tásokkal. Ha azonban a koalíció még két évig kibírja, akkor a választóknak 2024-ben három hónapon belül gya­korlatilag négyszer kellene az urnák­hoz vonulnia, ami valóban csökkent­hetné a választási hajlandóságot. Az alkotmánymódosító javaslatban szereplő másik fontos változtatás, hogy a köztársasági elnökre már le­vélben is lehetne szavazni, így a kül­földön élő szlovákiai állampolgárok is leadhatnák a voksukat. A belügyi tárca szerint ezzel az államfőválasz­tás részvételén is lehetne javítani. Már tárgyalnak A tárca sajtóosztálya állítja, a szakértőik az utóbbi hetekben több­ször is tárgyaltak a koalíciós pártok képviselőivel az említett változtatá­sokról, hogy minél minőségibb ja­vaslatot tehessenek le az asztalra. A változtatások során a minisztérium a kormányprogramból indult ki, mely­ben ígéret tettek a szakmai párbeszéd megkezdésére a választási rendszer esetleges módosításáról. „A koaliciós pártok képviselői a kerekasztal-be-Az európai parlamenti választásokon Szlovákiában mindig alacsony volt a részvétel. A belügyminisztérium azt reméli, ha 2024-ben összevonják az államfőválasztás második fordulójával, akkor többen mennek el szavazni az EP-képviselőkre is. (TASR-felvételj szélgetések során támogatásukat fe­jezték ki a levélszavazással kapcso­latban, valamint azzal is egyetértet­tek, hogy megteremtsük a feltételeket a köztársaságielnök-választás és az európai parlamenti választás egy na­pon történő kihirdetésére” - fogal­mazott TomáS Oparty, a belügymi­nisztérium államtitkára. A pártok egyelőre nem reagál­tak hivatalosan a tárca javaslatára, azonban feltételezhető, hogy valóban egyetértés van a módosításokat ille­tően. Erre utal például Martin Klus, az SaS külügyi államtitkárának egy korábbi tanulmánya, amelyben a választási rendszer esetleges javítá­sának lehetőségeit vizsgálta. Klus leszögezte, a korábbi években is adódott lehetőség arra, hogy össze­vonják az államfő- és az EP-válasz­­tást, de az akkori kormányok egyál­talán nem éltek ezzel a lehetőséggel, aminek eredményeként Szlovákia a rekordalacsony választási részvéte­lek miatt lett emlékezetes. Kérdéses számok Más kérdés azonban, hogy a javas­latot sikerülhet-e elfogadni a parla­mentben. Ahhoz ugyanis, hogy az államfőválasztás feltételeit megvál­toztassák, módosítani kell az alkot­mányt, amelyhez legalább 90 sza­vazatra van szükség. Ha a koalíci­ós pártok frakcióit nézzük, akkor az SaS-nek, az OEaNO-nak és a Sme rodinának összesen 84 szavazata van. A Za l’udí frakciója a párt hasadá­sa óta a házszabály értelmében meg­szűnt létezni, de azok a képviselők, akik nem léptek át az SaS-be, gyak­ran hajlandóak támogatni a koalíci­ót. Juraj Seligáról, Jana Zitftanská­­ról, Miriam Sutekováról és Alexand­ra Pivkováról van szó, velük együtt a koalíció 88 szavazatra számíthat. Tovább növelheti még az esélyeket Boris Kollár (Sme rodina) azon pén­teki bejelentése, hogy a frakciója há­rom taggal^ bővül - Romana Tabak­­kal, Jozef Simkóval és Ján Kroslák­­kal, így már meglehet a szükséges számú szavazat. A minimálbér elszállása rossz hír a szegényebb régióknak BRANISLAVTOMA Az infláció miatt hatalmas a nyomás a bárok további eme­lésére. A politikusok a mini­málbér legalább tíz százalé­kos növelését fontolgatják, ami azonban a szegényebb ré­giókban az alacsony termelé­kenységű alkalmazottak mun­kahelyeinek a tömeges meg­szűnéséhez vezethet. Pozsony. Férfiak egy csoportja ül a helyi kocsma előtt. A napsütéses nyári napot dohányzással és sörö­zéssel töltik. A munkanap közepén történő alkoholfogyasztás egyiküket sem zavarja, hiszen mindannyian ál­lástalanok, és ha időnként találnak is alkalmi munkát, ezeknél nem fe­nyeget, hogy megfújatják velük az alkoholszondát. „A régiónkban már minden jó munkahely foglalt. Az öt­venes éveikben járó férfiaknak esé­lyük sincs arra, hogy legálisan tisz­tességes pénzt keressenek. Ezért al­kalmi munkákat vállalok, burgonyát termesztek, baromfit tartok. Bár, a mai takarmányárakat figyelve, hama­rosan valószínűleg már csak nyulakat fogok tartani” - panaszkodik Andrej Beran, a Rimaszombattól pár kilo­méterre fekvő Cserencsényben (Ce­­rencany). A Rimaszombati járás már régóta Szlovákia legnagyobb mun­kanélküliséggel küszködő régiójának számít. Minden ötödik ember állás­talan, miközben a politikusok szinte alig törődnek azzal, hogy javuljon a helyzet. Megszűnő munkahelyek Hogy a munkapiaci helyzet a legel­maradottabb régiókban is javuljon, annak több akadálya is van, amelyek közül a legújabb a magas infláció. Ez utóbbi miatt ugyanis a politikusok a minimálbér legalább kétszámjegyű indexálását fontolgatják, vagyis mi­nimum tíz százalékkal nőhetne. A legalacsonyabb keresetű munkavál­lalók jövedelmének a látványosabb növelése a lakosság egy részének azonban súlyos érvágást okozna. „A minimálbér nem szociális juttatás. A minimálbér a munka ára, és itt a piaci elveknek kellene érvényesülni­ük. Ha a politikusok a minimálbért a piaci szint fölé emelik, az a sze­gényebb régiókban az alacsony ter­melékenységű munkavállalók mun­kahelyeinek a megszűnéséhez vagy a munkahelyteremtés visszaszorulá­sához vezet” - magyarázza Róbert Chovanculiak, az INESS gazdaság­kutató intézet elemzője. Az alacsony munkatermelékenységű alkalmazot­tak túl drágák lesznek a munkáltatók számára. Idővel ezeket így olcsóbb gépekkel helyettesítik,-vagy a válla­latok olyan országokba költöznek át, ahol alacsonyabbak a bérköltségek. A fizetések indokoltnál nagyobb ütemű növelése az erre legalkalmat­lanabb időpontban történik. Az ener­giaárak drasztikus növekedése mi­att a cégek közüzemi számláin egy­re nagyobb összeg szerepel, és nem minden vállalkozás képes ezeket be­építeni a termékek és szolgáltatások végső árába. Ilyesmi csak egy ideális világban lehetséges, ahol a vállala­tok nyeresége és az alkalmazottak fi­zetése az árakkal együtt emelkedik. Jelenleg azonban messze nem egy ideális világban élünk. Az elkövet­kező hónapokban rengeteg embernek kell majd szembenéznie eddig nem látott egzisztenciális problémákkal, a vállalkozásoknak pedig kemény küzdelmet kell vívniuk a versenyké­pességük megőrzéséért. A kisvállal­kozásoknak egyre nehezebb lesz új munkahelyeket teremteniük, mivel a bevételeikből erre már nem telik. A politikusok döntenek A minimálbér jelenleg bruttó 646 euró. Ez az alapszint. A második sáv­ba tartoznak például a bolti eladók, az ő minimálbérük 762 euró. Az ösz­­szes járulék és adó megfizetése után a munkáltató havi összköltsége ez esetben 1030 euró, ami már így is túl nagy összeg a kétszámjegyű munka­­nélküliséggel küzdő régiók munkál­tatói számára. Jövőre ezek a költségek azonban 100-200 euróval nőhetnek. A politikusok még nem mondták meg a konkrét összeget, a nyilatkozataik alapján azonban kétszámjegyű növe­kedésre számíthatunk. A tízszázalé­kos emeléssel a minimálbér első sávja 710 euróra emelkedhet. Az elárusí­tók így bruttó 852 eurót kapnának, a munkáltatók költségei pedig 1152 euróra emelkednének. A magasabb költségek pedig magasabb munka­­nélküliséghez vezethetnek. Hogy mennyivel is nő a minimál­bér, az a szociális partnerek közöt­ti egyezségtől függ. A munkáltatók azonban eddig még soha nem álla­podtak meg a szakszervezetekkel a minimálbér emeléséről, ezért a po­litikusoké volt a végső szó. A szava­zatvásárlás visszaszorításának érde­kében ugyanakkor egy automatikus rendszert vezettek be. A szociális partnerek közötti megállapodás hiá­nyában ez automatikusan a két évvel korábbi átlagbér 57 százalékára emeli a minimálbért. így a minimálbér jö­vőre 691 euróra emelkedne. A politi­kusok számára azonban ez nem tűnik elegendőnek. A minimálbér erőteljes emelését úgy próbálják eladni a lakosságnak, mint az életszínvonal erőteljes emel­kedését. Egy ilyen egyszerű megol­dás azonban nem segít az elmaradott régiókon. A jó infrastruktúra például sokkal inkább elengedhetetlen elő­feltétele az olyan gyárak építésének, amelyekben a munkavállalók regio­nális összehasonlításban átlagon fe­lüli fizetést kapnak, aminek köszön­hetően több pénzt hagyhatnak a he­lyi üzletekben is. Az elkészült közúti infrastruktúrának köszönhető példá­ul az, hogy a Jaguar Land Rover brit autógyártó pár éve úgy döntött, Nyit­­ra mellett épít autógyárat. A konszern vezetőségét az ottani alacsony mun­kanélküliségi ráta sem tántorította el. A sokkal több szabad munkaerővel kecsegtető régiók az utak hiánya mi­att szóba se jöhettek. Regionális bórszakadók Az állam szempontjából a mini­málbér erőteljes emelkedése előnyös, hiszen az adó- és járulékbevételek ennek köszönhetően automatikusan emelkednek. Optimális esetben éven­te több tízmillió euróval. A munka­­vállalók is magasabb nettó jövede­lemhez jutnak, de csak addig, amíg a gyár vezetése úgy nem dönt, hogy az olcsóbb munkaerővel rendelkező országokba költözik. A vállalatoknak a béremelésekhez szükséges pénzt ugyanis a munkatermelékenység nö­velésével kell megkeresniük. „Az elmúlt években a minimál­bér négyszer gyorsabban nőtt, mint a munkatermelékenység, és majdnem kétszer olyan gyorsan, mint az átlag­bér” - figyelmeztet Chovanculiak. A bérköltségek ilyen gyors növekedé­se miatt az ország keíeti régiói egyre jobban lemaradnak. A világjárvány előtt Eperjes megyében például a felével több szabad állást kínáltak, mint ma, és hasonlóan rossz adatok érkeznek az ország többi keleti régi­ójából is. Ezzel szemben Szlovákia iparosodott, nyugati és északi részén az állásajánlatok száma körülbelül ugyanannyi, mint a vírus terjedése előtt. „Megváltozott azonban a mun­kanélküliség szerkezete is. Míg a vi­lágjárvány előtt a tartósan állásta­lanok az összes munkanélküli 37,5 százalékát tették ki, ma már a 45,5 százalékát” - teszi hozzá Chovan­culiak, aki szerint a regionális mini­málbér lehetne a megoldás. Míg nyu­gaton ugyanis a vállalatoknak nem okoz gondot, hogy még az állam által előírtnál is több pénzt fizessenek az embereknek, keleten a helyzet ennek az ellenkezője. A szerző a Trend gazdasági hetilap munkatársa A Rimaszombati járás falvai már régóta Szlovákia legnagyobb munkanélküli­séggel küszködő települései közé tartoznak, a Statisztikai Hivatal adatai szerint ebben a régióban nagyjából minden ötödik ember állástalan (TASR-felvétel)

Next

/
Thumbnails
Contents