Új Szó, 2022. július (75. évfolyam, 152-176. szám)
2022-07-07 / 156. szám
www.ujszo.com SZALON ■ 2022. JULIUS 7. IS TARCA A SZALONBAN Bartalos Tóth Iveta Girls like Rambo á akácost az ut/l _ cánk végében r É Pillangósnak / 1 hívjuk. A Pil-JL ■ a < langósban a legerősebb fán egy hinta is van, tavasszal apu készítette nekünk a Skoda egyik lecserélt kerekéből. Apu azt mondta, hogy az nem kerék volt, hanem autógumi. Mivel mérnök, nagyon érzékeny az effajta pontosságokra. Nagyokat bólogattunk, tényleg igazad van apu, gumi volt az, nem kerék, megértettük, majd a háta mögött összekacsintottunk, mert a fene se fogja a mi mesebeli Pillangósunkban autógumi-hintának nevezni a kerékhintát. A hinta nagy, kerek és fehér. Apu festette be, majd miután megszáradt, színes kis virágokat pingáltunk rá, hogy még csajosabb legyen. A kötelére színes szalagokat kötöttünk, zöldet, pirosat, sárgát és fehéret. Egyébként ketten is elférünk rajta a tesómmal. Ha felkapaszkodunk rá és jó erősen meghajtjuk, a fák fehér virágai úgy repdesnek felettünk, mint ezernyi pici lepke. Mikor az apu nem látja, állva hajtom a hintát. A tesóm beleül, én mögé állok. Ütemesen lehajolok, majd kiegyenesedem. A színes szalagokat lassan felkapja a szél. Minél gyorsabban hajtom a hintát, annál szebben táncolnak a levegőben. A tesóm erősen kapaszkodik, mert ő még kicsi és fél, mégis egyre csak azt hajtogatja, gyorsabban, gyorsabban. Aztán egyszer csak repülünk. Virágtánc felettünk, a levegőben édes akácillat. Abban a pillanatban érzem, hogy énekelni kell, igen, a kedvenc dalunkat, egy, két, há, számolok, a tesóm tudja, mit jelent ez, hogy ha nékem sok pénzem lesz, felülök a repülőre, kezdem, úgy elszállok, mint a fecske, folytatja, felnézek az égre, ott látom magunkat fent a magasban és nehezen tudom elképzelni, hogy lehet ennél szebb pillanat valaha is az életben. Ilyenkor nyáron a Pillangóst Temetőnek hívják. A nagyszüleiknél nyaraló városi nagyfiúk a nyár első napján elfoglalják tőlünk és átnevezik. A hintánkat kerékhintának hívják, gondolom, senki se magyarázta el nekik a városban, hogy az valójában nem kerék, hanem autógumi. A rákötött színes szalagjainkat leszaggatják. Virágillat helyett húgyszagot érezni, mindent lepisilnek, olyanok, mint a kóbor kutyák. Az otthonról lopott sörtől versenyt I böfögnek. A hintán ülve cigiznek. A füstöt magasan felfelé fújják, egészen a virágoktól fehérlő koronákig. A fákról zizegve hullanak a földre az elszáradt fehér szirmok. Lepkék, mondja a tesóm, és sírni kezd. A közeli nádasban békákra vadásznak, a megnyúzott és felboncolt egyedeket a fák törzsére feszítik ki. A véres állatok látványán jól szórakoznak, a tesóm megint sír, én titokban őket kívánom a halálba. Reggel, amikor még alszanak, mindig besurranunk a Pillangósba. A békákat tisztességgel eltemetjük, fehér virágszirom lesz a takarójuk. Van, hogy ránk találnak, mert lassan haladunk a sok temetéssel. Deszkáknak hívnak minket, hangosan röhögnek ezen, bár nem tudom, mi ebben a poén egy olyan helyen, ahol egyébként minden fából van. Néha azért hagyják, hogy mi is velük ipiapacsozzunk. Ha utolérnek minket futás közben, hatalmas tenyereikkel akkorát ütnek a hátunkra, hogy a földre esünk. Ilyenkor úgy érzem, hogy ez nem is játék, hanem egy igazi harc az életünkért. A tesóm göndör hajába egy marék szöcskét dobnak. Azok ijedt ugrálásától irtózom, de nem sírok, mindet kiszedem, mert én tudok keményen harcolni, és itt az ideje, hogy a tesóm is megtanuljon a sok bőgés helyett. Gyors léptekkel hazaindulunk. Vesszetek városi disznók, mondom a tesómnak, és munkához látunk. A malacok koszos moslékos kannáját a kamrába visszük. Srótot, hallisztet szórunk bele, majd felöntjük meleg vízzel. Csalánt is tépünk és hozzáadjuk, az se számít, ha csípi a kezünket. A srót megdagad és nagyon büdös, ahogy keverjük. Apu dugi győri likőrjét is beleöntjük, hátha attól majd jobb illata lesz. Nem lesz. A moslékkal teli kanna túl nehéz, így az öcsénk babakocsijára tesszük, azon toljuk ki az erdőbe. A moslék persze kilötyög, tudjuk, hogy anyu iszonyat mérges lesz emiatt, az öcsénk pedig iszonyat büdös. A Pillangósban a fiúk körénk gyűlnek, Miró, a bandavezér még egy utolsót szív a cigijéből, a csikket eldobja, majd megkérdi, minek hoztuk ide ezt a kanna moslékot. Ez puding, mondom rezzenéstelen arccal, erre ők hangosan röhögni kezdenek rajtam, de nem számít, mert valójában csak én tudom, hogy ez méreg és ha megeszik, majd mind szépen meghalnak, vagy legalábbis napokig fetrengenek a hascsikarástól, és mi visszakapjuk egy időre a Pillangóst. Puding - ismétli Miró -, a moslékoskannában! Gúnyosan nevet, és akkor már érzem, hogy nem lesz itt mérgezés, hiába volt ez a terv, nem kapjuk vissza a kiserdőt, elveszik minden, újra mi leszünk a vesztesek, a tesóm pedig örökre egy bőgőmasina marad. Egy üveg pálinka is van benne, szagold csak meg, mondom, érzem, hogy valamit tennem kell, és abban a pillanatban, amikor a kanna fölé hajol, pofán csapom egy lapátnyi moslékkal. Miró arcáról és rambós pólójáról lassan folyik le a sűrű, büdös folyadék. A fiúk hangosan nevetnek rajta. Röfögni kezdenek, mint a malacok, kigúnyolják. Egymás kezét fogva fúrni kezdünk előle, halljuk az ordítását a hátunk mögött, megdöglötök, kiáltja, megfordulok, látom Miró gyilkos tekintetét, vörös és mocskos arcát, a Rambó moslékos fejét, nagyon gyorsan fut, iszonyat gyorsan füt, tudom, hogy ha utolér minket, végünk van, eszembe jut az öcsém kocsija, amit az erdőben hagytunk, apu dugi győri likőrje, amit a moslékba öntöttünk, megértem, hogy a halál ma elkerülheteden, a húgomra nézek, hangosan nevet, végre hangosan nevet, nem sír, mint mindig, én is nevetni kezdek, egyre hangosabban nevetek, tudom és ő is tudja, hogy a bőgőmasinát örökre a Pillangósban hagytuk, mi mostantól nem két pisis, hanem az ellenséges banda vagyunk, A BANDA, csupa nagybetűvel. Újra megfordulok, Miró felé röfögök, mindketten röfögünk, miközben fűtünk és bár biztos a vég, de akkor is megérte, mert ma, életünk utolsó napján megtanítottam a tesómat olyan keményen harcolni, amilyen keményen csak az igazi falusi Rambó lányok tudnak. JLo dokumentumfilmnek álcázott szobra Egyre több sztár enged betekintést az életébe, de a többségük a gondosan megkoreografált látszatnál marad. Ennek formulája mostanában egy koncert vagy fellépés köré épített dokumentumfilm (még inkább: imázsfilm), amely pontosan megválasztott bejátszásokkal és mondatokkal, bensőségességet imitáló mozzanatokkal - és főleg a képi világával - azt a benyomást kelti az emberben, hogy igen, most közel kerül az idoljához. A Halftime-ban Jennifer Lopez folyamatosan csinál valamit: edz, próbál, utazik, még az ágyában fekve is dolgozik. O maga ki is fejti: örökké elégededen a teljesítményével. Ennél nagyobb revelációra viszont ne nagyon számítsunk a másfél órás Netflix-dokutól. A film egyébként JLo szakmai szempontból eddig legsikeresebb időszakában, 2019 tavasza és 2020 ősze között készült, akkor, amikor a Husders (vagyis A Wall Street pillangói) című filmmel a kritikusok körében is hangos sikert aratott, és amikor a Super Bowl félidejében ő volt a fellépő - a Halftime Show az amerikai popkultúra kimagasló csúcsa, egy zenész, előadó pályájának egyik legnagyobb elismerése. A Halftime ugyan életrajzi filmnek mondja magát, de vajmi kevés derül ki belőle Jennifer Lopez gyerekkoráról, legfeljebb annyi, hogy nem volt igazán szívderítő. Előkerül pár korai, illetve tinédzserkori kép bejátszásként a film különböző pontjain, emellett elhangzik, hogy édesanyja bántalmazta is - ennek D0KUMANIA ellenére egy jelenetben a legnagyobb szeretetben ünnepel együtt a család. Mélyebbre nem ás le a dokumentum a családi traumákban, ahogy azt sem igazán firtatja, hogy latin-amerikai gyökerei miatt JLo milyen jellegű nehézségekkel nézett szembe. Megelégszik azzal, hogy elmondja: „kétszer annyit kellett dolgoznia, mint másnak”. Ehhez még annyit tesz hozzá, hogy Lopez a Trump-éra alatt érzett először kényszert a politikai megnyilvánulásra, eh'télte, ahogyan az elnök a mexikói menekültekkel bánt. Közben viszont szembetűnő, ahogy a főszereplő és a film készítői teljes egyetértésben működnek, s abban a pillanatban, ahogy mélyebb témák kerülnének terítékre, már ugranak is egyet a történetmesélésben. Ami pozitívum, hogy egy-egy pillanatra megláthatjuk az énekes-színésznő emberi oldalát, például amikor megtudja, hogy a Hustlersért nem kapott Golden Globeot és Oscar-díjra sem jelölték, hiába tartották nagy esélyesnek. Itt derül ki az is, mekkora stábbal dolgozik, a segítők jelentős része Lopez folyamatosan csinál valamit: edz, próbál, utazik, még az ágyában fekve is dolgozik (Fotó: Netflix) pedig évtizedek óta mellette van - ami mindenképp Lopez személye mellett szól. A film másik nagy fejezete a Super Bowl körül forog. Erről a maga idejében nagyon sokat cikkeztek, háládannak tartva Lopezt, amiért kifogásolta, hogy Shakirával közösen kellett a műsort összeraknia. Itt tegyük hozzá, hogy JLo felháborodása érthetőbb, ha figyelembe vesszük, hogy nem Shakirával volt baja, hanem úgy érezte, a szervezők szerint egyikük sem elég önmagában ahhoz, hogy megérdemelje a Halftime Show-t. így a két énekesnőknek fejenként körülbelül 7 percnyi koncertidő jutott, ami, valljuk be, valóban visszás. Itt kerül szóba Trump politikája is, ezúttal a díszlettel kapcsolatban, JLo ugyanis a színpadi ketrecekkel a határon rácsok közé zárt latin-amerikaiakat akarta ábrázolni. A show-elem ellen a szervezők előbb tiltakoztak, de Jennifer nem tágított, és a Halftime végül olyan lett, amilyennek ő szerette volna lámi. A dokumentumfilm semennyire nem érinti JLo magánéletét, már azon túl, hogy az énekesnő megjegyzi, szomorú, hogy az embereket főleg ez érdekelné vele kapcsolatban. Jelenlegi párja, Ben Affleck is csak pár másodpercre tűnik fel, és hiányoznak azok a megszokott dokumentumfilmes elemek is, amikor barátok, családtagok mesélnek részletesen az adott személyről, milyen ember, milyen kolléga is ő. így aztán a Halftime leginkább egy reprezentatív szoborra emlékeztet, amely valószínűleg a leginkább Jennifer Lopez önmagáról alkotott képét tükrözi. Herczeg Szonja A mellékletet szerkeszti: Lakatos Krisztina. E-mail: kristina.lakatosova@ujszo.com. Levélcím: DUEL-PRESS s.r.o., Új Szó - Szalon, P. 0. BOX 222, 830 00 Bratislava 3
