Új Szó, 2022. június (75. évfolyam, 126-151. szám)
2022-06-01 / 126. szám
101 NAGYÍTÁS 2022. június 1. | www.ujszo.com Csapásirány a csalánosba Simon Zsolt: „Két éve még azt mondtam, ez a kormány mindent megtesz a korrupció és a klientelizmus ellen. Ma azt látom, amit egyik nap eldönt, másnap nem érvényes, harmadnap már mindennek a fordítottját teszi" (Somogyi Tibor felvétele) MIKLÓSI PÉTER A kormánykoalícióban harmadik éve a folyamatos torzsalkodás farsangol. Az ellenzék mára a demokrácia értékszerkezetót támogató gátlástalanok kompániája lett. A parlamentben újabban a két tábor között lepaktálás zajlik. A társadalom pedig? Dezorientált. Merre araszol hát Szlovákia? Simon Zsolt meglátásait tudakoltuk. Ön a 2019-ben alakult Magyar Fórum párt elnöke és húsz éve aktív politikus. Két kormányban volt agrárminiszter, huzamos időn át parlamenti képviselő is. Rutinjának köszönhetően tudja még követni, hogy a törvényhozásban mostanában ki kivel és minő ügyben árul egy gyékényen? Illetve, hogy a vezető kormánypárt elnöke, Igor Matovic pénzügyminiszter kire mikor és miért akarja ráhúzni a vizes lepedőt? Hát nem kérdez egyszerűt, anynyi szent! Éspedig? Nézze, 2002 októberében léptem az aktív politikai életbe, azóta több kormányt meg parlamentet is megéltem Szlovákiában. Tagja voltam a második Dzurinda-kormánynak és Iveta Radiéová kabinetjének, de ismerem az ellenzékre háruló munkát is. Ami azonban az országirányítás mai stílusát illeti, az enyhén szólva is bizarr. Ebben a kuszaságban és kívülről szemlélődve, mostanában tényleg nem könnyű eligazodni abban, mi történik itt. Vagy számon tartani, hogy az OEaNO elnöke kivel kezd személyeskedő vitát, kivel szemben nyit ideológiai frontot; milyen áron szövetkezik valakikkel, ha egy-egy újabb ötletét tűzön-vízen át és gyorsított eljárásban akarja keresztülverni a parlamenten. Pedig a hosszú Fico-érának véget vető reformkoalíciónak 2022- ben alkotmányos többsége volt, és ezzel esélye is a sikeres, békés kormányzáshoz. A parlamenti kétharmad hasznát elherdálta. Pártjai között állandó a kötélhúzás, a nyers viszálykodás. Ez a káosz még a megfelelő kormányzati lépések hatását is megtizedeli a közvélemény szemében. És ha Igor Mat ovié valahol megszólal, a többség már oda sem figyel. Szavai az utca emberének egyik fülén be, a másikon ki. Ez a kormány régen elpuskázta a tekintélyét, napjainkra a hitelét is. Őszintén szólva, ez a kormánykoalíció talán már maga is szívesen felállna a helyéből, de ezt nem meri nyíltan vállalni. így viszont, eredeti programjának legalább főbb pontjait nézve, hogyan akar ötről hatra jutni? Sehogyan. Két éve még azt mondtam volna, hogy ez az új kormány mindent megtesz például a korrupció és a klientelizmus ellen. Ma sokszor úgy látom, hogy amit egyik nap eldöntenek, az másnap nem érvényes, harmadnap pedig az egésznek a fordítottját teszik. Szemléletes példa erre Robert Fico ügye a parlamentben: az OEaNO, de más kormánypárt képviselői között is voltak, akik ellehetetlenítették a Smer elnöke mentelmi jogának felfüggesztését. Hogy a szabadon ítélkező bíróság döntsön arról: az ellene hivatalosan felhozott vádak miatt indokolt-e vizsgálati fogságba kerülnie! Az sem biztató, hogy a szomszéd Ukrajnát ért orosz agresszió, illetve a globálisan elharapódzott infláció okozta dupla válságban Szlovákiának nehézkesen működő kormánya van. Ez aggasztó. Mert országos bizonytalanságot okoz. Nemcsak azért, mert minden megdrágult, és mindenki joggal panaszolja ebből származó gondjait; hanem azért is, mert Putyin háborúja óta a kormányban talán egyetlen komolyabb szó sem esett arról, mennyire égető gond például a klímakrízis. Tehát arról, vajon Szlovákiában eleget teszünk-e azért, hogy egy élhető környezetet, működőképes világot hagyjunk a gyerekeinkre! Belső viszálykodásai közben a kormány azt is keveset hangsúlyozza, hogy épp az ukrajnai háború és a világgazdaság növekvő gondjai miatt, Szlovákiának szilárdan az EU tagállamai között a helye. Hogy az ország társadalmi értékrendje nem holmi autokratikus rendszer, hanem csak a nyugati demokrácia és jogállamiság lehet. Ezekről a kérdésekről a lakossággal értelmes, nyílt dialógust kellene kezdeményezni. Ehelyett mi történik? Dúl a matovici politizálás. Ami újra helyzetbe hozza a Smer és a Hlas pártokat. A parlamentben a kormánykoalíció képviselőinek zöme a fasiszta, illetve a frakcióikból kilépett „facér” képviselőkkel alkot árnyékkoalíciót, és úgy szavaz, hogy a kormány a pénzügyminiszter úr populistán hazárd ötletei szerint szórhassa a pénzt. Tehát a polgárok adóiból befolyt közpénzt, amivel tilos felelőtlenkedni. Eszerint túloznak, avagy sem, akik szerint napjainkban itt azok bomlasztják az államot, mi több, esetenként biztonsági kockázatot is jelentenek, akiknek parlamenti és kormányzati szinten irányítaniuk illene az országot? Ez a nézet közel jár az igazsághoz. A jelenség pedig még ameciari időkből hagyományozódik, amikor a Nyugat szemében Szlovákia fekete lyuknak számított Európa térképén. De hasonlóképpen volt kockázati tényező a maffiaállamot építő Robert Fico miniszterelnök. Ő az akkori német kancellárnál, Angela Merkelnél tett látogatására is magával vitte - úgymond - „személyes tanácsadójaként” az olasz maffiával szoros kapcsolatban álló fiatalka kormányhivatali munkatársnőjét. Annak a korszaknak csak a Nagymácsédon 2018-ban történt újságíró-gyilkosság után szakadt vége. A mai kormány 2020 márciusában viszont a Tisztességes Szlovákiáért mozgalom ethoszával láthatott munkához. Mégis a torzsalkodás, a szakmaiatlanság, a nagy esély adta lehetőségek elmulasztása látszik felülkerekedni. A kormány nem egy közös célt követő csapatként működik. Miniszterei gyakorta tárcaközi egyeztetések nélkül, csak a kormányülés napján kapják kézhez a napirendi pontok aktakötegeit. Ezért olykor felkészületlenül, szinte találomra határoznak többmilliós tételekről, az emberek és egész régiók sorsáról. Eduard Heger a kormányfő, de Igor Matovic a kormányzati munka mentora. Amit ő mond, többnyire az történik, a miniszterelnöknek csak a végrehajtó szerepköre jut. És a házelnök Boris Kollár? Személyesen ő és a „családpártja” meddig pedálozhat egyszer Matoviccsal, másszor Ficóval? Amíg helyén marad ez a kormánykoalíció. Ugyanis Igor Matovic például Richard Sulik szemében a szálkát, Boris Kollár szemében a gerendát sem látja, aki így kényelmesen, egyéni érdekei szerint bármikor sakkban tarthatja az egész koalíciót. Némi cinizmussal szólva: játszik velünk a honi politika? Egyre kevésbé van kivel játszania, mert az emberek belefásulnak a hétköznapok egyre tornyosuló problémáiba. Többnyire csupán azt nézik: mi mennyibe kerül, milyen címen és hová mennyi adót fizessenek. A lakosság pénzügyi terhei viszont nem növelhetők az egekig, és közben Matovicék üzenete csak az ezerszer elszajkózott „dobre búdé”, a ne féljen senki, mi mindent megoldunk... Ez azonban tévút. Pár nappal azután beszélgetünk, hogy Dusán Kovácik, a kiemelten fontos bűnügyek ügyészségének korábbi vezetője, a Legfelsőbb Bíróság jogerős ítéletével nyolc év letöltendő börtönbüntetést kapott. A szlovákiai igazságügy próbatétele, hogy mostanában olyan „nagymogulok” ügyeiben folynak büntetőeljárások, mint Robert Fico, Robert Kalinák, Vladimír Pcolinsky és mások? Az ország életére nézve jelentős választóvonal, hogy a bizonyítottan korrupt és az úgynevezett „mi embereink” törvényszegő ügyeit rendre eltussoló Dusán Kovácikot jogerősen elítélték. Az igazságszolgáltatás társadalmi szerepének lényeges fordulópontja ez, ezért itt már egy miniszter, egy-egy rendészeti, közigazgatási vagy más közhatósági posztot betöltő tisztviselő sem alhat nyugodtan, ha vaj van a fején. Noha nálunk továbbra is még a szovjet mintán nyugvó Főügyészség működik? Annak élén az a Maros Zilinka áll, akitől a hazai ügyészségi rendszer korszerűsítését várni olyan, mint olyasvalakivel sakkozni, aki játszma közben elcseni a sakkfigurákat. Szókimondóbban fogalmazva, ő a hírhedt 363-as paragrafussal tényleg visszaélhet hatalmával, amit a megválasztása óta több alkalommal meg is tett. Ő az, aki a bírósági eljárásokat megelőzve, teljhatalma tudatában kimondhatja: ez a bűntett nem bűntett. A parlament csúfos öngólja, hogy előbb nem az ügyészségekről szóló elavult törvény reformjába kezdett, hanem másfél éve hamarjában megválasztotta az új főügyészt. De a Kuciak-gyilkosság óta történt változások, és hát a Dusán Kovácikra kiszabott börtönbüntetés mégiscsak azt jelzik, hogy ezen a téren van előrehaladás az országban; hogy tovább fog erősödni a jogállamiság intézménye. És akkor előbb-utóbb az igazságszolgáltatás pártatlansága is visszanyerheti a tekintélyét a közvéleményben. Lapozzunk! Csapnivaló újságíró, aki egy pártelnökkel csevegve júniusban nem hozza föl, hogy idén ősszel megyei és helyhatósági választás lesz. Hány helyen állít jelöltet az áprilisi országos közvélemény-kutatásban 2,1 százalékponton mért Magyar Fórum? Konkrét számokkal még nem tudok előállni. Tény azonban, hogy erőnek erejével nem állítunk mindenütt jelölteket. És nem lépünk koalícióra a Smerrel, a Hlasszal, az SNS-szel, a fasiszta pártokkal. Ez értékrendi szempont. A megyei választáson viszont majdnem minden választókörzetben lesz jelöltünk. Ott sem állítunk teljes listákat, hogy így körzetenként növeljük a magyar jelöltek megválasztási sanszait. Érről - ha lesz rá fogadókészség -, hamarosan tárgyalni szeretnénk a Szövetséggel. Hogy az ő listáikon, illetve a mieinken hogyan maximalizálhatjuk a magyar képviselőjelöltek őszi esélyeit. Már a 2020-as parlamenti kudarc megmutatta, hogy párbeszéd nélkül nem sokra megyünk. Ha már a közelmúlt jött szóba: ön milyennek látja az OEaNO frakciójában újonc képviselőként tevékenykedő Gyimesi György munkáját? Ő csődöt mondott. Elég, ha a kettős állampolgárságról szóló törvénymódosítás eredményét említem. Ám különben is, az elmúlt két évben szinte semmiben nem történt érdemi előrelépés, ami enyhített volna az itteni magyarok sajátos gondjain. Az ő parlamenti jelenléte szinte hasonló üresjárat, mint ahogyan a tavalyelőtti választásra készülve az itteni magyarság pártjainak öszszetartása kirekesztéssel kezdődött. Akkor három párt vállalta magára a szlovákiai magyarság egységes képviseletének megteremtését, annak minden felelősségével. Megjegyzem, a Magyar Fórum akkor sem a megosztottság mélyítését kereste. Máig a sértődöttség beszél önből? Nem. Csak a kirekesztés sohasem az egységet, az összetartást erősíti. Mi az akkori 0,3 százalékról azóta is lépésenként építkezünk.
