Új Szó, 2022. június (75. évfolyam, 126-151. szám)

2022-06-03 / 128. szám

VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR www.ujszo.coml 2022. június 3. I 7 A piros telefon A fegyverek és a béke két ellentétes valóság Minden reggel jó érzés költözik a szívembe, amikor látom a szü­lőket, amint kézen fogva vezetik gyermekeiket a szem­közti óvodába. Egy kisfiú hórihor­­gas apja lépteihez akarja igazítani a sajátjait, aztán végül is az apa iga­zítja hozzá a lépteit. Egy darabon döcögve mennek, jókat nevetnek, majd az utolsó métereken az apa felkapja a kicsit, és a móka megko­ronázásaként átteszi az óvoda ke­rítésén. Milyen csodálatos, ha egy gyermek napja a szülővel közös ka­cagással indul. A gyermeknap alkalmából egy tanítványom azt írta a Face­­book-oldalára, hogy boldog gyer­mekeket a világnak. Hozzáteszem: boldog világot a gyermekeknek. A legalapvetőbb követelmény a béke. Sajnos, a fegyverek és a béke két ellentétes valóság. Ezt nem először írom - talán unalmasnak tartja a kedves olvasó -, de az a nem szű­nő háborús propaganda, amit or-Ezt a parlamentbe vetted nekem? szágunk vezetői a béke érdekében végeznek, ismételten szükségessé teszi ennek kimondását. Például Caput óvá Kijevben tartott beszé­dében újra leszögezte, hogy Ukraj­nának nemcsak humanitárius, ha­nem katonai segítségre is szüksé­ge van - küldünk is eszközöket 21 millió euró értékben -, s szerinte „azok, akik az Ukrajnának nyújtott katonai segítségnyújtás leállítását szorgalmazzák, az ukránok kapi­tulációját szorgalmazzák”. Ez nem igaz. Hozzáértő elemzők szerint vannak diplomáciai lehetőségek is, amelyek nemhogy messze nincse­nek kihasználva, hanem kimon­dottan hanyagolva vannak. S ha így van, akkor egy női politikustól vagy politikusnőtől - a hangsúly a nőn van -, akinek valóban a bé­ke a célja és az érdeke, én azt vár­nám el, hogy épp az ilyen lehető­ségeket erősítse és szorgalmazza, akkor is, ha ott mást akarnak tőle hallani. Nem kell mindig jó kis­lánynak lenni. Sokszor épp ez az útja annak, hogy érett (politikus) nővé váljon valaki. Persze mindez nézőpont kérdése, mert a cél és az érdek a meghatározó. Egyébként az olyan ankétokat is hátborzongatónak tartom, amelyek azt pedzegetik, hogy a NATO-nak be kellene-e avatkozni Ukrajnában. Már ez a kérdésfelvetés is hátbor­zongató. Nyilvánvaló, mihez vezet­ne egy ilyen beavatkozás. Régi Irodalmi Szemlékben ke­resgélve találtam Barsi Imre 1960- as írását, amelyben az Őrlik vízi­erőműbe látogató német újságírók a diszpécser piros telefonját látva két másik piros telefont említenek. Az egyik az USA atombombaköz­pontjának előcsarnokában van, és az USA elnökének dolgozószobá­jával van összekötve. A másik va­lahol Európában, Norstad amerikai tábornoknak, a NATO-erők főpa­rancsnokának dolgozószobájában található, és szintén a Fehér Ház urához vezet. S ha egy, a világura­lom vágyától megszállott amerikai politikus egy szép napon önuralmát vagy józan eszét elveszítve ebbe a telefonba bemondaná a végzetes szót: „Támadás!”, akkor a világtör­ténelem legszömyűbb háborúja, az atomháború kezdődne el. A diszpé­cser elszántan megszólalt: „Az én piros telefonom az élet parancsait továbbítja, s az élet egyszer úgyis lehetetlenné tesz minden háborút, és akkor szükségtelenné válnak majd az olyanfajta piros telefonok.” Sajnos, azóta még több van be­lőlük. (Lubomír Kotrha) Mi lesz majd a sok fegyverrel? Még a háború vége előtt ki kell találni, mi legyen az Uk­rajnába segélyként küldött rengeteg fegyverrel. Ha a fe­ketepiacon kötnek ki, komoly gondokat okozhatnak a tér­ségben. Az adományozóknak követniük kellene, hova kerül­nek az eszközeik. Az orosz-ukrán háborúban még jeleit sem látni annak, mikorra lehet legalább a fegyverszünetig eljutni. Ennek ellenére az amerikai Modem War Institute megjelentetett egy cik­ket, amely szerint már most érdemes megtervezni az ukrán erőkhöz áram­ló nyugati fegyverek ellenőrzését és leszerelését, mielőtt azok rossz ke­zekbe kerülve további instabilitást okoznának a térségben. A rossz példákból eleget isme­rünk: a szovjetek ellen harcoló afgán mudzsáhedektől csak egy töredékét sikerült visszavásárolni a támogatás­ként adott Stinger rakétavetőknek, és a CIA sem tudta kideríteni, mi lett a többivel. Vagy a 2011-ben Líbiába küldött felszerelések később Maliban, Nigerben vagy Csádban okoztak ko­moly problémákat. Persze a szerzők sem vitatják, hogy Ukrajnának minden elérhető segít­ségre szüksége van az orosz agresz­­szióval szemben. És azzal is tisztá­ban vannak, hogy akinek éppen a városait bombázzák, az pillanatnyi­lag nem a leszerelés gondolatával van elfoglalva. De szerintük éppen azért kell erről tárgyalni már most, mert a fegyverek felügyeletéhez tovább kell képezni az ukrán fegyveres erőket, hogy képesek legyenek kezelni a bel­ső fenyegetéseket. Az Interpol veze­tője, Jürgen Stock figyelmeztetett: az Ukrajnába küldött fegyverek egy ré­sze végül az Európában és azon kívül működő bűnszervezeteknél köthet ki. Ezért arra szólította fel a fegyverszál­lító országokat, hogy hozzanak létre utánkövetési adatbázisokat. A Modem War Institute cikke sze­rint az újjáépítési tervek részévé kell tenni, hogy egyben azokat is kom­penzálják, akik visszaszolgáltatják a fegyvereiket. Ennek a kompenzáci­ónak pedig lehetőleg magasabbnak kell lennie a feketepiaci árnál. A le­szerelt katonáknak pedig képzést és támogatást kellene nyújtani, hogy visszatérjenek a munkaerőpiacra, és ne a feketepiacról kelljen pénzt sze­rezniük az újrakezdéshez. (444 hu) m • r r w feketén-fehéren SZILVÁSSY JÓZSEF Mintha eddig nem lenne elég marakodás a kormánypártiak között, Gyimesi György tovább gerjeszti a viszálykodást közöttük. Most azzal, hogy az OCaNO parlamenti képvi­selője Kotleba pártjának listáján a törvényhozásba bejutott kollégájával, Tomás Tarabával együtt olyan törvénymódosító indítványt nyújtott be, amely megtiltaná a szexuális másságot jelképező, olykor nép­szerűsítő szivárványos zászlók kitűzését a állami intézményekben. Kez­deményezésük jelentős felzúdulást váltott ki. Azért is, mert Gyimesi ez­zel a lépésével megsértette a koalíciós szerződést, még a frakcióvezetőjét is kész tények elé állította. Eduard Heger kormányfő felszólította őt, hogy vonja vissza a beadványát, amely megosztja az amúgy is zilált társadal­munkat, de még ennek a felszólításnak sem tett eleget. Beszállt a szócsa­tába Ivan Koröok külügyminiszter is, aki az egyik közösségi hálón rossz szokásához híven igyekezett magyarellenes hangnemmel tovább mérgez­ni a légkört. Bejegyzésében azzal a ravasz feltételezéssel figyelmeztette a magyar képviselőt, hogy a javaslatukba a parlamenti olvasatok során akár olyan kiegészítés is bekerülhet, amely tiltaná az egykori Felvidéket felidé­ző, szerinte a szlovák államiságot sértő jelképek nyilvános propagálását. Ezeket a szimbólumokat semmivel sem bizonyított megállapítása szerint manapság is gyakran használják Dél-Szlovákiában. Sokan kérdezik értetlenkedve, vajon miért kell tovább szítani a már szinte elviselhetetlen társadalmi feszültséget, hiszen az ominózus zászló idáig legfeljebb a pozsonyi Pride rendezvényen, esetleg az emberjogi biz­tos irodájában tűnt fel, és kevés polgárt zavart, még kevesebben háborod­tak fel. Az egyetlen lehetséges választ az elmúlt hetek néhány megnyilvá­nulása alapján lehet kihámozni. A kulcsfigura egyértelműen Igor Matovic gátlástalan törtetése és szin­te betegesen bosszúálló természete. Miután benyújtotta a képviselőház­ba az inflációellenesnek nevezett csomagját, nem volt biztos abban, hogy a liberálisokon kívül további kormánypárti képviselők ugyancsak nem ellenzik-e majd a tervezetét, amelyet ráadásul gyorsított eljárásban akart keresztülhajszolni. Ezért egyezkedett Kotlebáékkal, akik aztán támogat­ták a pénzügyminiszter elképzeléseit. A tárcavezető ugyan hangoztat­ta, hogy ezért semmiféle ellenszolgáltatást nem kértek tőle, ám a további események rácáfoltak erre az állítására. Ugyanis Matoviö azóta azzal tá­madja az újságírókat, hogy azért rontanak neki egyre gyakrabban, mert nem kedveli az LBGTI tagjait, vagyis a szexuális kisebbséget. Kisvártat­va előrukkolt azzal az elmeszüleményével, amely szerint a tévék politikai vitaműsoraiba a legutóbbi országos választás eredményei alapján kellene meghívni az egyes pártok képviselőit. Amivel nemcsak az elektronikus médiumok szabadságát korlátozná, hanem az újnácik gyakoribb tévésze­replését is elősegítené, ami Kotlebának, Mazureknek az egyik leghőbb vágya. Ezután lépett ismét színre Gyimesi, aki tulajdonképpen leporolta Taraba tavalyi indítványát, amelyet akkor a társa visszavont. Most viszont a kormánypárti képviselő felkarolta és népszerűsítette gyűlöletkeltésre is alkalmas korábbi próbálkozását. Kevesen hiszik el azt az állítását, misze­rint erről a kezdeményezéséről előzőleg nem egyeztetett pártelnökével, akinek egyébként az egyik legközelebbi bizalmasa, nem ritkán önző ötle­teinek lelkes támogatója. Törvénymódosító indítványa legalábbis vitatható. Ugyanakkor a pártel­nökéhez hasonló módszere megalapozott aggodalomra ad okot. Az újná­cikkal való bratyizásuk célja valójában Richard Sulíkék zsarolása, kiszo­rítása a koalícióból, amelynek a többségét - hatalmukat - esetleg az SaS helyett a szélsőségesek révén igyekeznek megőrizni. Ők, de Boris Kollá­rék sem tudatosítják azokat a tragikus történelmi tapasztalatokat, ame­lyek arra intenek, hogy a nem éppen optimálisan működő demokráciánk alapjait rombolják azok, akik a diktatúrát és a nacionalista téveszméket hirdetőkkel összeszűrik a levet. FIGYELŐ egy már ismerős vírus elterjedése, de nem kizárt, hogy mesterséges vírusról lesz szó, amelyet biofegy­verként vetnek be. A szoftverfejlesztő milliárdos sze­rint 25%-kal növelni kell az Egész­ségügyi Világszervezet (WHO) költségvetését, hogy felállíthassa­nak egy 3000 fős mobilizációs csa­patot, amely a megjelenő világjár­ványokat vizsgálná. Gates a WHO állandó költségvetésének 10%-át fedezi az általa létrehozott Gates Alapítványon keresztül. A róla elterjedt összeesküvés-el­méletekre reagálva (pl. Gates a járványra hivatkozva mikrocsipet ültet az emberekbe) azt mondta: „már hozzászokott” ehhez, ugyan­akkor szomorúnak és veszélyes­nek találja ezeket, hiszen „emberek azért halnak meg, mert mások ra­gaszkodnak az ilyen elméletekhez” ahelyett, hogy „belátnák, itt bioló­giai tényekről van szó”. (ínfostart) Gates mesterséges vírustól tart Bill Gates úgy véli, a következő húsz évben újabb világjárvány rob­banhat ki, amelyet akár mestersé­ges vírus is okozhat, s amelyet bio­terrorizmussal terjesztenek. A Miscrosoft alapítójaként ismert­té vált Bill Gates régóta köve­ti nyomon a világ egészségügyi helyzetét, s többször szólalt fel a koronavírus-járvány kitörése óta. A spanyol El Diario című újság­nak adott interjújában elmondta: szerinte 50 százalék a valószínű­sége, hogy a következő évtized­ben természetes eredetű járvány pusztít a világban. „Az emberi né­pesség egyre nő, és egyre több ter­mészetes ökoszisztémát uralunk”- mondta Gates, hozzátéve: a kö­vetkezőjárvány könnyen lehet az éghajlatváltozás következménye,

Next

/
Thumbnails
Contents