Új Szó, 2022. június (75. évfolyam, 126-151. szám)
2022-06-29 / 150. szám
141 TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA 2022. június 29. |www.ujszo.com Egyre valószínűbb: a Marson is lehet élet Hogyan gondolnak a kutyák a játékaikra? A kutyáknak ún. multimodális mentális képe alakul ki az ismerős tárgyakról (Shutterstock) A világ legsósabb és leghidegebb forrásánál vizsgálódtak a kanadai kutatók, hogy megnézzék, lehet-e élet a Marson. A kanadai McGill Egyetem kutatói nemrég az ország északi részén található extrém sós, rendkívül hideg és majdnem oxigénmentes környezetet tanulmányozták annak érdekében, hogy kiderüljön, van-e ott élet. A szakemberek azért ezt a sarkvidéki területet választották, mert ez a környezet áll a legközelebb ahhoz, ami a Marson is van. A Nature-ben megjelent tanulmány szerint a kutatást a kanadai Nunavut területén található Lost-Hammer-forrásnál végezték el. Ez az Északi-sarkvidék eddig ismert leghidegebb és legsósabb forrása: a víznek nagyjából 24 százalék a sótartalma, a hőmérséklet általában -5 Celsius-fok, a forrásban pedig szinte nincs oxigén. A tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy a mikrobák még ebben a környezetben is képesek túlélni, sőt, szaporodni, ami arra enged következtetni, hogy a Marson is lehet élet. A szakemberek a legmodernebb technológiát bevetve még azt is megnézték, milyen az élőlények anyagcseréje. Ezek szerint a mikrobák képesek túlélni a marsi környezetet azzal, hogy olyan egyszerű, szervetlen vegyületeket fogyasztanak és lélegeznek be, mint a metán, a szulfid, a szulfát, a szén-monoxid és a szén-dioxid. A kutatás során a génállomány rekonstruálásával nagyjából 110 mikroba DNS-ét szekvenálták, többségében olyanét, amiket egyszer sem láthattunk. A szakemberek szerint azért is okoztak meglepetést ezek az élőlények, mert a többi mikrobával ellentétben nem szerves vegyületekkel táplálkoznak. Emellett képesek megkötni a szén-dioxidot és a nitrogént a légkörből, így kiválóan alkalmazkodtak a környezetükhöz, ami a túlélésüket jelenti az extrém környezetben. (hvg.hu) ÖSSZEFOGLALÓ Sok kutyarajongó szeretné tudni, mi jár a kedvencek fejében, a kutatók most végre közelebb kerültek a válaszhoz. Az Etológia Tanszék Családi Kutya Programjának kutatói új vizsgálatukban feltárták, hogy a kutyáknak ún. multimodálls mentális képe alakul ki az ismerős tárgyakról. Ez azt jelenti, hogy amikor egy tárgyra gondolnak, elképzelik annak különböző érzékszervi jellemzőit, például a kinézetét vagy a szagát. A kutatócsoport abból indult ki, hogy azok az érzékszervek, amelyeket a kutyák különböző tárgyak (például a játékaik) azonosítására használnak, tükrözik azt, ahogyan a tárgyak jelen vannak az elméjükben. „Ha megvizsgáljuk, hogy a kutyák milyen érzékszerveket használnak, miközben egy játékot keresnek, megértjük, hogyan gondolnak rá - magyarázza Shany Dror, az Animal Cognition folyóiratban megjelent kutatás egyik vezetője. - Ha a szaglásukat vagy épp a látásukat használják a keresés során, az jelzi, hogy tudják, milyen szaga van az adott játéknak vagy hogyan néz ki.” Korábbi vizsgálatuk során a kutatók feltárták, hogy csak néhány kivételes képességű kutya képes megtanulni tárgyak neveit. „Ezek a tehetséges szótanulók most bepillantást engedtek nekünk az elméjükbe, hogy kiderüljön, mire gondolnak, amikor megkérdezzük őket, hol a Teddy maci” - magyarázza Andrea Sommese, a másik vezető kutató. Az első kísérletben három tehetséges szótanuló kutyát és tíz tipikus családi kutyát képeztek ki a feladatra. A képzés során a kutyák finomságokat kaptak és dicséretben részesültek, ha a megfelelő játékot sikerült kiválasztaniuk. A kutatók ezután azt figyelték, hogyan keresik a kutyák a macit, amelyet mindig 4 másik közé helyeztek el, fel- és lekapcsolt lámpák mellett egyaránt. Valamennyi kutya sikeresen kiválasztotta a tréningezett játékot világosban és sötétben is. Sötétben azonban tovább tartott, mire megtalálták. Ennek alapján világossá vált, hogy egy játék nevének hallatán a kutyák felidézik a maci különböző érzékszervi jellemzőit, és ezt a „multiszenzoros mentális képet” tudják azonosítani, akár sötétben is. A második kísérletben csak a tehetséges szótanuló kutyák vettek részt. Itt a kutatók arra törekedtek, hogy megtudják, mire gondolnak ezek a kutyák, amikor meghallják játékaik nevét. „Azáltal, hogy felfedtük, a kutyák milyen érzékszervekkel keresik a megnevezett játékokat, lehetőségünk nyílt arra, hogy következtessünk, mire gondolnak, amikor meghallják például azt, hogy »Teddy maci«” - magyarázza Claudia Fugázza, a tanulmány társszerzője. „A kutyáknak jó a szaglásuk, mégis azt tapasztaltuk, hogy szívesebben hagyatkoztak a látásukra, és csak néhányszor használták az orrukat, szinte csak lekapcsolt világítás mellett - magyarázza Miklósi Adám, az ELTE Etológia Tanszékének vezetője és a tanulmány társszerzője. - A kutyák gyakrabban és hosszabb ideig szimatoltak a sötétben. 90%kal több időt töltöttek szimatolással, amikor lekapcsoltuk a lámpákat, de ez még mindig csak a keresési idő 20%-a volt.” Az eredmények azt jelzik, hogy amikor a kutyák - akár csak rövid ideig is - játszanak egy játékkal, odafigyelnek annak különböző tulajdonságaira, és különböző érzékszervi információkat jegyeznek meg vele kapcsolatban. (ELTE) A tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy a mikrobák még ebben a környezetben is képesek túlélni, sőt, szaporodni, ami arra enged következtetni, hogy a Marson is lehet élet (Shutterstock) Milyenek lesznek az óceánjaink a gyermekeink számára? A tengeri szivacsok a korallokhoz hasonlóan a velük szimbiózisban élő szervezetekre támaszkodnak, amelyek fotoszintetizálnak bennük, táplálékot biztosítanak, és alkalmanként elriasztják a ragadozókat (Shutterstock) Az eddigi legnagyobb szivacsfehéredést tapasztalták Új-Zéland partjainál. Kutatók szerint több tízmillió szivacsot érinthetett az elhúzódó tengeri hőhullám - olvasható a The Guardian brit napilap online kiadásában. A szivacsokat a szélsőségesen meleg óceáni hőmérséklet változtatta fehérré. A kutatók először májusban fújtak riadót, amikor Új-Zéland déli partjainál észlelték a kifehéredett tengeri szivacsokat. Vizsgálatuk megállapította, hogy akár több tízmillió szivacs fehéredhetett ki. „Tudomásunk szerint ez a legnagyobb mértékű szivacsfehéredés, amelyről egyetlen esemény során, különösen a hideg vizekben valaha beszámoltak” - idézte James Bell professzort, a Victoria Egyetem tengerökológusát a brit lap. A tengeri szivacsok a korallokhoz hasonlóan a velük szimbiózisban élő szervezetekre támaszkodnak, amelyek fotoszintetizálnak bennük, táplálékot biztosítanak, és alkalmanként elriasztják a ragadozókat. Bár a fehéredés nem feltétlenül pusztítja el a szivacsokat, de elűzi ezeket az organizmusokat - csökkentve a szivacsok kémiai védekezőképességét és megfosztva őket a tápláléktól. Míg egyes fajok képesek felépülni a súlyos fehéredésből, Bell szerint vannak olyanok, amelyek nem. Robert Smith, az Otagói Egyetem oceanográfusa szerint Új-Zéland környékén két tengeri hőhullám miatt melegedett rekordhőmérsékletüre az óceán, egyes területeken a normálisnál öt fokkal volt melegebb. „Új-Zéland északi és déli határainál az elmúlt 40 év leghosszabb és legerősebb tengeri hőhullámának lehettünk tanúi, amióta 1981-ben megkezdődtek az óceán hőmérsékletének műholdas mérései” - hangsúlyozta a tudós. Egyes területeken a tengeri hőhullám tavaly szeptemberben kezdődött, és csak most ért véget, 213 napig tartott - idézte fel megjegyezve, hogy ez meglehetősen szokatlanjelenség. Smith szerint nehéz egy-egy hőhullámot az ember okozta éghajlati válságnak tulajdonítani, de az óceánok hőmérséklete világszerte emelkedik. „Az elmúlt évszázadban a tengeri hőhullámok gyakorisága, időtartama és intenzitása világszerte jelentősen megnőtt” - mondta. Az előrejelzések szerint ezek a hőhullámok a jövőben még szélsőségesebbek és hosszabbak lesznek. „Most bepillantást kaphatunk arról, hogy milyenek lesznek az óceánjaink a gyermekeink és az unokáink számára” - figyelmeztetett Smith. (MTI)
