Új Szó, 2022. június (75. évfolyam, 126-151. szám)

2022-06-27 / 148. szám

8 KULTÚRA 2022. június TI. | www.ujszo.com Lassan készülhetünk a felkelésre Újra a régi fordulatszámon pörög az Uprising Fesztivál Pozsony üdülőövezetében, nagy nevekkel A De La Soul él és virul (Forrás: Uprising) JUHÁSZ KATALIN Megoszlanak a szakvéle­mények azzal kapcsolatban, hogy kerek évfordulónak szá­mít-e a 15. Ráadásul két pan­­démiás év után sok szervezőt állít dilemma elé a sorszámo­zás. Az augusztus 26-27-re időzített pozsonyi Uprising Fesztivál könnyű helyzetben van: tavaly és tavalyelőtt is meg tudták rendezni, bár visz­­szafogottabb verzióban. A 2020-as minifesztivál ráadásul három nappal a határok lezárása előtt zajlott, a külföldi előadók még pont fel tudtak lépni. Arra a kérdésre, hogy anyagilag megérte-e tizenötezer em­ber helyett az engedélyezett ezeröt­százat beengedni, egyszerű a válasz: nem érte meg. A fesztivál presztíz­sének azonban jót tett a döntés, akár nemzetközi viszonylatban is. A ha­gyományos dátum, augusztus utolsó hétvégéje járványügyi szempontból mindkét évben szerencsésnek bizo­nyult, reméljük, idén is az lesz, és nem sodorja el az ötödik hullám. Mert idén augusztus 26-27-én már a megszokott pörgést ígérik az Arany­homok (Zlaté Piesky) üdülőövezet­ben. A fellépők alig fémek a plakátra — és a lista még nem végleges. Az Uprising eredetileg a reggae műfajra fókuszált (az elnevezés is Bob Marley egyik albumának címe, továb­bá szellemes utalás a szlovák nemzeti felkelésre, amelyet a reggae-rajongók akár így is ünnepelhetnek). A teljes nemzetközi élvonal, és valamennyi élő legenda megfordult már a pozso­nyi tóparton, de a hazai reggae-szcé­­nának is jót tett a rendezvény - több zenész itt kapott kedvet a műfajhoz, és pár év múlva már valamelyik ki­sebb színpadon árasztották a jamaikai életérzést. A „rétegfesztivál” besorolás elkerü­lése végett egy ideje a minőségi hip­hopnak és az elektronikus zenei szcé­­nának is helyet szorítottak az Uprisin­­gon—a veterán Róni Size például har­madszor tér vissza, talán ugyanazzal a drum and bass-szettel, amelyet ta­valy az eső miatt csak hajnali három körül kezdhetett el. A fesztivál legnagyobb húzóne­ve mégsem ő, hanem egy legendás New York-i hiphoptrió, a De La Soul, akik 1989-ben, a legnagyobb gang­­starap-őrület közepén csináltak egy intelligens, szellemes szövegekkel te­li, káromkodásmentes, jazzelemeket is bőven tartalmazó bemutatkozó al­bumot, amelyet máig a hiphop egyik mesterművének tartanak a kritikusok. Már a címétől leesett az ember álla: 3 Feet High and Rising, vagyis hogy va­lami három láb magas, és még mindig emelkedik... (az ötletet Johnny Cash Five Feet High and Rising című dala ihlette). Olyan slágerek voltak rajta, mint az MTV-s rotációban szereplő Me, Myself and I, a Buddy vagy a The Magic Number. A középiskolá­ból épp csak kikerült srácok egy csa­pásra világhírűek lettek, a kiadó töb­bé nem dumált bele semmibe, még azt is megtehették, hogy második lemezüknek a De La Soul is Dead címet adják. További albumaik már nem fogytak akkora példányszám­ban, pedig a színvonalból továbbra sem engedtek. Korunk egyik pop­zsenije, Damon Albam felkérte őket közreműködésre Feel good Inc. című számba, amelyért 2006-ban Gram­­my-díjat kaptak. Pozsonyba alaposan felturbózott, Glastonburyben tesztelt zenekarral érkeznek, vagyis nem egy falusi haknit készülnek lenyomni. A fesztivál másik sztárzenekara a reggae-müfajt képviseli. A Black Uhuru pályafutása furán alakult: akkoriban kezdtek, amikor minden második kingstoni utcában próbált már egy világhírű zenekar. Saját ha­zájukban, Jamaicában sosem tudtak igazán befutni, de mihelyst kiléptek a szigetről, megőrült értük a közön­ség. Ok kaptak először Grammy-díjat reggae kategóriában 1985-ben, ami­kor a kategóriát alapították. Az uhuru szuahéli nyelven szabadságot jelent, ebből kitalálható, milyen témák fog­lalkoztatják őket elsősorban: a feketék jogai, a társadalmi egyenlőtlenségek. Zeneileg pedig a roots reggae domi­nál náluk, de szívesen kísérleteznek a dub stílussal is, azaz lecsupaszították a számaikat, gyakran csak az alaplük­tetés maradt, azt viszont mindenfé­le fura torzítókon engedik át. Annyit játszadoztak a régi dalaikkal, hogy új albumot 1994-óta elfelejtettek csi­nálni, és már nosztalgia-zenekarként kezdtek róluk beszélni, amikor 2018- ban megérkezett az As The World Turns, tele pompás melódiákkal. Két és fél évvel ezelőtt pedig szerepeltek a YouTube-on rendkívül népszerű Tiny Desk Concert sorozatban. A hangu­latos tizenöt percet így jellemeze az egyik kommentelő: „Hát, ez egy egé­szen váratlan öröm. Olyan, mint ami­kor belépsz a házba és megcsap a ked­venc ételed illata”. További fontos fellépő a boszniai Dubioza Kolektiv, amely a hiphop, a reggae, a dub és a rock hatásait ötvö­zi némi bosnyák népzenével. Komoly nemzetközi sikereket könyvelhetnek el, és közéleti aktivistákként is jelen­tősét alkottak. Ideológiai eszköztáru­kat szarajevói óvóhelyeken érlelték a város ostroma alatt, így ezek a fiúk valóban tudják, mi az igazi fegyver a negatív energiák ellen. A 2006-os választás előtt lemezbemutató kon­certjüket a boszniai parlament előtt tartották, a korrupció ellen tiltakozva. Később egész koncertsorozattal ösz­tönözték a fiatalokat, hogy jelöltessék magukat és szavazzanak a 2010-es helyi parlamenti választáson. Augusztus 26-27-én fellép még a tóparton a Morgan Heritage, vissza­tér Max Romeo (ezúttal lányával, az elbűvölő Xana Rómeóval ad közös koncertet), a beatbox-király Dub FX, a még mindig elképesztő hangú Earl 16, a Delinquent Habits, Zed Bias, a Hang Massive, a Medial Banana (az első számú hazai reggae-sztár­­csapat), Boy Wonder, Hempress Sa­­tiva... és még sorolhatnánk. Még Pe­ter Lipa, a veterán jazzénekes is úgy gondolta, ideje fellépnie az Uprising Fesztiválon. O igazi kakukktojásnak ígérkezik, de nem kétséges, hogy be­fogadják a „felkelők”. Nem csak a zenéről szólt az idei Glastonbury Anglia legnagyobb, messze földön híres zenei fesztivál­ját két év kényszerszünet után először rendezték meg, nem akármilyen sztárfelho­zatallal. A rendezvény azon-Greta Thunberg volt. A 19 éves svéd környezetvédelmi aktivista a Euronews beszámolója szerint ez­úttal is a klímaváltozás veszélye­iről szónokolt, arra figyelmeztet­ve a gondtalanul bulizó fiatalokat, George Harrison verskötetet kapott ban idén nem csupán a rockzenéről szólt, fonto­sabb üzenetek is elhangoz­tak a Londonhoz közeli Worthy farmon. Szombaton például videóüze­netben jelentkezett be az ukrán elnök. Volodimir Zelenszkij a fesztivál résztvevőinek támogatá­sát kérte az orosz invázió miatt, valamint hozzátette: nem hagyják, hogy Oroszország megállítsa őket. „Ezért fordulok hozzátok támo­gatásért. Arra kérlek benneteket, hogy osszátok meg ezt a videót azokkal, akiknek a szabadságát támadás éri” - mondta az ukrán elnök. Zelenszkij arra is kérte a fesztiválozókat, hogy segítsenek az otthonukból menekülő ukrá­noknak, gyakoroljanak nyomást a politikusokra világszerte. A másik meglepetésvendég hogy összeomlóban van bolygónk teljes bioszférája. Greta Thunberg arra igyekezett buzdítani a fesz­tiválozókat, hogy ők is tegyenek valamit a Föld megmentéséért. „Még van időnk új utat választa­ni, visszalépni a szakadék széléről. A remény keresése helyett teremt­sétek meg ti magatok a reményt!” - mondta a fesztivál legnagyobb színpadán. A zenei jellegű történések közül mindenképp a 80 éves Paul Mc­Cartney koncertje volt a legfon­tosabb, aki új rekordot állított be: ő lett a Glastonbury Fesztivál tör­ténetének legidősebb headlinere. Bruce Springsteen és Dave Grohl is csatlakozott hozzá a színpadon pár dal erejéig, mindketten emi­att repülték át az óceánt. Grohl, a Foo Fighters frontembere először lépett fel zenésztársa, Taylor Haw­kins márciusi halála óta. (hvg, juk) A Beatles egyik alapító tag­ja húsz éve halt meg, és özve­gye, Olivia Harrison kevés­nek találta a gyertyagyújtást: húsz verssel emlékezik fér­jére. A frissen megjelent kö­tet címe Came the Lightening (Jött a megvilágosodás), és eddig nem publikált fotókat is tartalmaz a pár életéből. A most 74 éves özvegy nem költő, eredetileg nem is versekben gondol­kodott, csak azt tudta, hogy vala­mi különlegeset szeretne létrehozni férje halálának évfordulójára. „Az önéletrajzi kötetet túl elcsépeltnek találtam, körülöttem már mindenki írt egy ilyet. Amikor 2018-ban lelki válságba kerültem, egy barátom azt tanácsolta, olvassak verseket három napig, az majd segít kimásznom be­lőle. Észrevettem, hogy a terápiás jellegen túl szellemi feltöltődést is nyújtanak nekem a versek. Aztán amikor írni kezdtem George-ról, verssorok jöttek elő belőlem, nem pedig mondatok” - mesélte egy in­terjúban. A szenvedélyes, keseré­­des, bensőséges szövegekhez a há­zaspár közeli barátja, Martin Scor­sese filmrendező írt előszót, aki 2011-ben dokumentumfilmet is csi­nált George Harrisonról. „Ez a mű a szerelmet ünnepli, de tisztán láttatja annak átmeneti természetét is” - áll az előszóban. George és Olivia szerelme úgy kezdődött, mint manapság oly sok kapcsolat: a munkahelyen. Az ex-Beatle az A&M Records Los Angeles-i székhelyén találkozott az akkor 26 éves marketinges lánnyal. 1978-ban házasodtak össze, egy hó­nappal fiuk, Dhani születése után. Az özvegy sorra veszi közös szen­vedélyeiket, de ír arról is, amikor 1999-ben egy elmebeteg férfi be­tört a házukba, és dulakodás közben megkéselte az akkor már tüdőrákos George-ot. Több szöveget szentel a gyász folyamatának is. Az eddigi kritikák egytől egyig pozitívak, de elsősorban a kötet különleges dokumentumértékét és őszinte hangnemét dicsérik, keve­sebbet foglalkoznak a versek irodal­mi értékével. (AARP, juk)

Next

/
Thumbnails
Contents