Új Szó, 2022. június (75. évfolyam, 126-151. szám)

2022-06-25 / 147. szám

141 KULTÚRA 2022. június 25. | www.ujszo.com RÖVIDEN Újabb leépítés a Netflixnél Los Angeles. További 300 al­kalmazottjától vált meg a Net­­flix, ez a cégnél dolgozók 4 szá­zalékát jelenti. A pandémia alatt világuralkodói státuszt szerző streamingszolgáltatónál egy hó­nappal ezelőtt volt az első jelen­tős leépítés, akkor 150 dolgozó­jukat bocsátották el. Ennek oka az előfizetők számának csökke­nésében keresendő. Bár a Netflix 220 millió előfizetőjével tovább­ra is piacvezető, a következő ne­gyedévben akár kétmillióval ke­vesebb nézőjük lehet. A közvé­lemény-kutatások azt mutatják, hogy a nézők főleg anyagi okok­ból mondják le az előfizetést, így próbálnak takarékoskodni. A Netflix iránti érdeklődés meg­csappanásában az is közreját­szott, hogy az emberek kevesebb időt töltenek otthon, mint tavaly ilyenkor. (juk) Utolsó filmzenéjét írja John Williams Los Angeles. Az Indiana Jones 5. lehet az utolsó filmje - közöl­te a 90 éves John Williams zene­szerző egy interjúban, de hozzá­tette, hogy a koncertezés­sel nem hagy fel. Az ötszörös Oscar-díjas filmzeneszerző, aki a Cápa (1976), a Csillagok há­borúja (1977) és az E.T. (1982) zenéit komponálta, jelenleg az Indiana Jones 5. fihnzenéjén dolgozik. Mint mondta, a fősze­replő Harrison Ford, aki fiata­labb nála, bejelentette, hogy ez lesz az utolsó filmje. „Szóval ar­ra gondoltam, ha Harrison meglépi ezt, akkor talán én is”- idézte a nyilatkozatot csütör­tökön a Variety.com. John Wil­liams hozzáfűzte: ennyi idősen már túl hosszú elkötelezettséget jelent számára egy féléves mun­ka, amit a filmek megkövetel­nek. Legutóbb a Star Wars-uni­­verzumhoz visszatérve a Disney + Obi-Wan Kenobi című soroza­tához komponált zenét. (MTI) Június 23-án, csütörtökön mutatta be Korpás Éva Szív­harang című új lemezére épí­tett „koncertszínhézét" a Ko­máromi Jókai Színházban, amely egészen sajátos bepil­lantást nyújt a párkapcsolati viszonyok világéba. A Szívharangot kezdő, kitartott harmonikahang színházi körítés nél­kül is azt jelzi: itt most türelmesen el kell mélyedni abban, ami hallani és látni fog az ember. Valamiféle medi­táció következik. Utólag visszagondolva végülis nincs abban semmi különös, hogy Korpás Éváék „színpadosították” a lemezt, hiszen annak koncepciója, érzelmi töltete és rejtett dramaturgi­ája nagyon könnyen lehetővé teszi. Akár egyfajta kollázsnak is nevez­hetjük a darabot, ahol zene, bábjáték, tánc - sőt még próza is - találkoznak egy színházi keretben. Ezek hol kü­­lön-külön, hol egymással összefonód­va jelennek meg, és rendkívül dina­mikussá teszik a produkciót, egyben Gergely Rozália rendezői munkáját is dicsérik. Korpás Éva éneke és fellépésé­nek magabiztossága, hangsúlyossá­ga szinte magától értetődik, ám ne gondoljuk, hogy az énekesnő meg­elégszik ennyivel: egyúttal részt­vevője, s tulajdonképpen központi szereplője a színpadi történéseknek. Zeneileg rendkívül egységes - mond­hatni masszív - hatást kelt az össze­szokott zenekar, amelyet még jobban kidomborít a Jókai Színház hango­sítása. Csernók Klári szokásos ha­tározottsága prímásként nagyon jót tesz a zenei élménynek, ahogy négy zenésztársának (Takács Adám, Papp Endre, Kuti Sándor, Hanusz Zoltán) ízléses és kifinomult játéka is. Hor­váth Márk bábjai és jelmezei, vala­mint az előbbieket életre keltő Bánky Sára és György Zoltán Dávid játéka tele vannak jelképes jelentésekkel, asszociációkkal és a tekintetet ma­gával ragadó vizualitással. A kulcskérdés az - igazodva a le­mez alaptémájához mi teszi ér­zelmileg hitelessé az előadást. Erre több válasz adható. A fellépők kö­zül nem hiszem, hogy egy is lenne, aki pusztán munkaként tekintett az estére. Nem egyszerűen egy „sze­relmes” produkcióról van szó, ha­nem egy olyan alkotásról, amely a párkapcsolati mélységekig hatol le. Messze többről van szó az emóciók szintjén, mint a szerelem és a férfi­nő viszony felszínes, szokványos áb­rázolásáról. A népdal és prózai szö­vegek, a bábok, a táncmotívumok és a fellépők egymáshoz való viszonya egészen leplezetlen vagy kellemetlen valós érzéseket mutat meg. Döbbene­tes - mi több, megrendítő - például, ahogy Bánky Sára és György Zoltán Dávid eljátsszák egy nő és egy férfi konfliktusát egy teknő és férfikalap segítségével. Hasonló érzelmi hite­lességet jelent a három táncos, Tókos Attila, Zsuráfszky Zoltán és Paput Júlia komplex összjátéka. A romanti­kus vonzódás, a humor, a heves testi vágy, sőt, adott esetben az egymás kárára elkövett erőszak is megjelenik a tánc- és bábjátéknak köszönhetően, amely a nézőből meghatottságot és mosolyt, döbbenetét és megrendült­­séget is kiválthat a bő egyórás előadás során. Czajlik Boglárka, Janovszki Csenge, Korpás Réka, Lakatos Lili, Szabó Júlia, Zsoldos Viktória hatfős társasága pedig énekükkel és moz­gásukkal szinte az ókori drámák kó­rusaként vesznek részt a színpadi fo­lyamatokban. A párkapcsolati érzelmek teljes­ségével van tehát dolgunk, ezekkel dolgoznak Korpás Éva és társai - olyan mélységekben, amelyek hatá­sára asszociációként akár egy-egy Ingmar Bergman által rendezett film „mélyfúrásai” is eszünkbe juthat­nak, főként ami a koncertszinházat lezáró utolsó gesztust, annak lehet­séges jelentéseit illeti. A szereplői hangsúlyok és a Szívharang erede­ti koncepciója miatt a női minőség a hangsúlyos, ez azonban nem gyen­gíti, hanem egészen sajátossá teszi az előadást. A produkciót beharangozó ko­máromi sajtótájékoztatón Gergely Rozália és Korpás Éva is érintette a hagyományőrzés témáját. Mi tör­ténik tehát a folklóranyaggal a szín­padon? Elsősorban életre keltik, de a szó érzelmi értelmében, mentesen a skanzenszerű bemutatástól. Ennek vannak egészen elvont formái, ame­lyek frigyre lépnek a kortárs művé­szeti megoldásokkal, gesztusokkal. Ezek talán a Tókos-Zsuráfszky-Pa­­put hármas összjátékában jelennek meg a leghangsúlyosabban. A néző ilyenkor ismét elgondolkodhat azon, hogy vajon mi az érzelmileg közös bennünk, s a „klasszikus” folklórt létrehozó, azt megélő korábbi gene­rációkban? Emellett hogyan tudunk akár a kortárs művészetekhez hason­ló kötetlen, szabad viszonyt kiépíteni a népművészeti alkotásokkal? Úgy gondolom, hogy ha nem is mindig verbálisán megfogalmazható tanul­ságokként, de a koncertszínház min­denképpen ellátja a nézőt egy adag válaszlehetőséggel. Ha minden igaz, Korpás Éva és ba­rátai később máshol is bemutatják a produkciót. Nem kérdés, hogy ez po­zitív fejlemény volna. Talán még a magyar nyelvterületen túl is lehetne rá fogadókészség. A zenei anyagban vannak szlovák betétek is, de ezen túl a feldolgozott folklór, a bátor és ötletes kortárs művészeti megoldá­sok, a színpadra került anyag általá­nos lelkülete bárhol érthetővé teheti a koncertszínházat - egy közép-eu­rópai közönség számára legalábbis egészen biztosan. Meditáció a mélységekről VATAŐClN PÉTER Korpás Éva és barátai később máshol is bemutatják ezt a produkciót (Fotó: Kiss Gábor Gibbó) ALLASHIRDETES Teljes munkaidős szerkesztő-rovatvezetőt keres az Új Szó napilap. Hí V7(S FELTÉTELEK: Dél-Szlovákia ismerete. Jó szervező- és íráskészség. Online vagy print szerkesztőségben, rádióban szerzett szerkesztői, újságírói, vezetői tapasztalat előnyt jelent. A MUNKA JELLEGE: az Új Szó regionális rovatának vezetése, a Régió oldalak szerkesztése, kapcsolattartás az online szerkesztőséggel. AMIT KÍNÁLUNK: FIZETÉS: Dél-Szlovákia piacvezető magyar nyelvű médiumában, kreatív csapat vezetőjeként méltó teret, hangsúlyt adhat a Felvidék városaiban, falvaiban élő magyar közösségeknek. Érdekes feladatokat teljesíthet, folyamatosan fejlődhet. Szolgálati telefon, laptop, alkalmazotti kedvezmények - étkezési hozzájárulás, változatos munka. A MUNKAVÉGZÉS HELYE: Pozsony, home office. 1200 euró / hó bruttó jövedelem, amely több elemből áll, és teljesítménytől függő további juttatások. JELENTKEZÉS Jelentkezni 2022. június 30-ig lehet a csaba.nyerges@ujszo.com címen. Kérjük, a jelentkezők csatolják önéletrajzukat.

Next

/
Thumbnails
Contents