Új Szó, 2022. június (75. évfolyam, 126-151. szám)
2022-06-21 / 143. szám
4 i RÉGIÓ 2022. június 21. | www.ujszo.com Közös szívdobbanás: eltévedni, sörözni és Cesky Krumlovban bőrig ázni is jó! ŐESKY KRUMLOV SZÁZ ILDIKÓ Egy meghosszabbított hétvége alatt is föltöltődhetünk, ha megfelelő útvonalat választunk, és a többnapos lustálkodás helyett izgalmas, élménydús utazásra vágyunk. Még februárban rendeltünk koncertjegyeket júniusra egy cseh, népzenei forrásból merítő együttes műsorára. A helyszín éppolyan kecsegtető volt, mint a csapat folyton bővülő repertoárja. Az útvonal kiválasztását és az indulást követően végül egy teljesen más forgatókönyv szerint peregtek az események. Őesky Krumlov történelmi városrésze a világörökség kincse (A szerző felvételei) A Moldván történelmi várépületek alatt csónakázhatnak, és vadvizeken is evezhetnek a merészebbek Úttalan utakon Útkeresésben a navigációra hagyatkoztunk, amit egy kedvenc cseh színész hangjával játszottak fel, és gondosan kerültük a gyorsforgalmi és a fizetős útszakaszokat. Szombaton, kora reggel indultunk Komáromból, 365 kilométer állt előttünk, mintegy hatórás út. Pozsonyon át, Malacka irányába, onnan a cseh országhatáron át Znojmó felé, a szépséges Dél-Morvaországon átnyargalva. A navigátor többször is kiakadt, mert nem arra fordultunk le, amerre ő ajánlotta. Találgattunk, mert úgy döntünk, messze még az esti koncert, pihenhetnénk Trebon halastavainál, vízgyűjtőinél és Ceské Budéjovicé környékén, ha már erre járunk. Bringások csapata kísért végig a vidéken, szombat lévén családok, baráti társaságok járták a környéket, elég volt jól megfigyelni, merre tartanak, és a csodák nem várattak magukra sokáig. Hamarosan felfrissülhettünk a víz partján és a lankás tájon utazva tovább végül elénk tárultak az óhajtott város tornyai. Ismerkedés a parkolóban A szállásunk fenn volt a várral szembeni domboldalon, csak leparkolni nem tudunk, de jött a tulajdonos és arra biztatott bennünket, nyugodtan álljuk el az előttünk parkoló kocsi útját. Máris megismertünk egy magas, cseh, szakállas fiatalembert, aki kijelentette, ő mára leteszi a kocsit, mert sörözni szeretne. Szintén a koncertre érkezett, már két éve megvette a jegyét, de a koronavírus miatt folyton új időpontban hirdették meg az eseményt. A vár alatt minden parkoló fizetős, a történelmi városrészbe csak a házak tulajdonosait és a szállásokon lakókat engedik be. Megegyeztünk, hogy reggel ébresztjük egymást, ha valamelyikünk ki akarna tolatni. Mert máris jött egy osztrák kocsi, a fiatal pár azonban csak magyarul beszélt, mi tolmácsoltunk cseh nyelven a kínai szállodatulajdonosnak. Nem kis meglepetésemre a szálló többi szobájában is magyar turisták laktak. A tolatások során végül megismerkedtünk az összes lakóval, több tippet is kaptunk, mit érdemes megnézni a városban. Az egyik csoport az Eggerberg sörgyárba indult sörkóstolóra, mások a grafitbányába rendeltek jegyet, volt, aki a várba, többen galériákba készültek a hétvégén. Zuhó ós sörözósek Elindultunk dombról lefelé, dombra felfelé, mindenképpen lapos cipőt ajánlok a várlátogatáshoz, csaknem kivétel nélkül mindenki azt viselt. Aki nem, az a kilátóteraszok padjain ült, és kürtőskalácsba töltött fagylaltot nyalogatott, mert már nem bírt várost nézni. A különös csomagolású fagylalt kihagyhatatlan finomság, friss gyümölcsökkel díszítve, csokoládéöntettel. Sikeresen feljutottunk a vár középkori kisutcáiba, ezt a történelmi negyedet az UNESCO 1992- ben a világörökség részének nyilvánította. Alattunk a Moldva kanyarog kecsesen. A várat 1250 előtt kezdték építeni a Vítkovciak, majd amikor a rokonaik, a Rosenbergek örökölték a birtokot, virágzásnak indult a kisváros. A prágai Hradzsin után Csehország második legnagyobb várkomplexumában negyven ház, palota, öt csodálatos díszítésű belső udvar, valamint egy héthektáros barokk stílusú kastélypark van. A koncert odalent zajlik a sörgyár kertjében, pontosabban nem zajlik, mert a hatalmas felhőszakadás meggátolja, hogy hangoljon a csapat. Bőrig ázunk a sorban, végül már a kinyomtatott, februártól őrizgetett jegyeket sem találjuk az ázott nadrágzsebekben. A jegyszedöknek elszántan bizonygatjuk egy mobiltelefonos jegybiztosítási igazolásra hivatkozva, hogy nekünk is jár belépőszalag. Talán az időjárás, talán a didergésünk teszi, végül engedélyt kapunk a belépésre, ám a koncert csak másfél óra múlva kezdődhet. Előbb egy barokk kapualjban, majd egy sörözőben várjuk, hogy elálljon az eső, végül úgy döntünk, visszaballagunk a másik dombra és ruhát váltunk a szálláson. A kései, de annál nagyobb zenei élményig nem mindenkijuthatott haza, vagy a szállására. Sokan a népszerű csapat pólójában virítanak, és mezítláb járják a táncot a dagonyában. Felettünk egyre szebb Éjszakai kivilágításban csak apró manónak látszik az ember, amikor beáll a kapu többszintes boltíve alá Bármilyen szemszögből nézzük a várost, mindenütt csodás látványt nyújt világításban növekednek a vár boltívei, és a kisváros páratlan hangulata egész éjszakás sétára buzdít. Igaz, a körtornyot addigra bezárták, de a vár területén semmi sincs lezárva, éjféltájt is bejárhatók a várfalakon lévő sétányok, mesés kilátás nyílik a háromszintes Plásfovy most nevű hídról, és a közelben van a híres szabadtéri forgó színpad, a héthektáros barokk park. El, lüktet a történelmi várközpont hajnalig, mindenütt sört csapolnak, az emberek önfeledtek, egyetlen közös szívdobbanás a város. Városnézéskor a házakon lévő címereken a Rosenberg (Rozmberk) család ötszirmos rózsáját látjuk, a legnagyobb nyár eleji eseményt, amelyet június közepén tartanak, az Ötszirmú rózsa ünnepének nevezik. A korabeli ruhás felvonulással egybekötött zenei rendezvény idején lehetetlen szállást találni a városban. Vissza kell térni Egybehangzóan állítják a városba látogatók, hogy legalább egy, vagy két hetet kellene eltölteni a csehek ékszerdobozaként is emlegetett városkában, mert akkor jutna idő képtárakra, galériákra, például az Egon Schiele Art Centrum, Egon Schiele osztrák festő kiállításának a megtekintésére. Szállásbeli magyar barátainkhoz hasonlóan akkor mi is bejuthatnánk az Eggenberg történelmi sörfőzdébe, nem csak annak kertjébe. Másnap délelőtt már a Moldvánál állunk, az alsó parkolóban. Néhány órás, félnapos, sőt egész napos csónaktúrákat kínálnak a látogatóknak több ponton, a vízről a történelmi várfalak között, időnként vadvizeken is evezhetnek a merészebbek kajakon, gumicsónakon, vagy többszemélyes paddleboardokon, azaz úszódeszkán. Az Eduard Benesről, Csehszlovákia második, sokat vitatott elnökéről elnevezett hídról remek látvány nyílik a csónakázókra, azokra is, akiknek sikerült átjutniuk az akadályokon, és a vízbe forduló, a ruháikat rejtő kishordó után kapkodókra is. Hazautazásunkkor úgy döntünk, más útvonalon jutunk el a célunkhoz, és Felső-Ausztriát választjuk, az út a szállásunk feletti dombon vezet. Várrom a félszigeten Elhagyva a szépséges város utolsó utcácskáit is, visszapillantva a kanyargó Moldvára, hamarosan az osztrák oldal rendezett portái, a zöld minden árnyalatában játszó lankái tárulnak elénk hosszú-hosszú kilométereken át. Százegy kilométerrel arrébb tartjuk meg az első pihenőt, a Lichtenfels Castle várrom közelében, amely egy félszigeten áll. A Stausee Ottenstein tavon kikötő is található, több kis elektromos meghajtású csónak kanyarog a vízen, mások a közeli hídnál lévő kis lelátónál napoznak, úsznak. Többen vasárnapi túrákra indulnak a közeli tanösvényeken. Útba ejtjük a vasárnap esti Bécset, csaknem egyórás autós városnézéssé válik a fővárosba beugrás az új utakat, eltereléseket nem ismerő navigátor segítségével. Végül a mintegy tízórásra sikeredett, látványosságokkal és szemet gyönyörködtető pihenő- és kirándulóhelyekkel tarkított hazafelé vezető szakaszon úgy éjféltájt elérjük az országhatárt. Néhány nap múlva úgy érzem, ismét indulnék vissza. Aki idén nyáron teheti, járjon mindennek utána.
