Új Szó, 2022. június (75. évfolyam, 126-151. szám)

2022-06-20 / 142. szám

8 KULTÚRA 2022. június 20. | www.ujszo.com MEG+teremtették a csodát Az 57. Jókai Napok fődíjasa a komáromi Marianum Egyházi Gimnázium csoportja lett A Rosewater-projekttel A fődíjas előadás egyik jelenete (Pálinkás Eszter felvétele) A díjazottak Fődíj Marianum Egyházi Gimnázium Meg+oldható pénzzel? csoportja, Komárom — A Rosewater-projekt című előadásért Nívódíj GIMISZ Diákszínpad, Komárom - a Karan-Téma című produkcióért Legjobb férfi alakítás Kollár Bálint, Marianum Egyházi Gimnázium Meg+oldható pénzzel? csoportja, Komárom - A Rosewater-projekt Ferenczy Anna-díj A legígéretesebb fiatal tehetség díja Béhr András Bertalan, Fókusz Diákszínpad, Dunaszerdahely Gergely József-díj Pikier Mátyás, GIMISZ Diákszínpad - a Karan-Téma című előadásban nyújtott emlékezetes alakításáért Emlékezetes női alakítás díja Török Sára, Marianum Egyházi Gimnázium Meg+oldható pénzzel? csoportja, Komárom - A Rosewater-projekt Máté Zsóka Elvira, Marianum Egyházi Gimnázium Meg+old­ható pénzzel? csoportja, Komárom - A Rosewater-projekt Legjobb női epizódalakítás Rákász Fanny, Fókusz Diákszínpad, Dunaszerdahely - Abigail megformálásáért Legjobb színpadi zene Apropó Kisszínpad, Fülek - a Remixált Remikszáth előadás zenéjéért BÁRÁNYJÁNOS Komárom Hevesebben dobo­gott a régi fesztiválra járók szíve, amikor a múlt héten, szerdán megindult és szépen, sorban a komáromi Egressy Béni Városi Művelődési Köz­pont színpadán felépített ka­maratérbe indult a közönség a bejárati ajtóktél a nézőtér felől. így szoktuk meg a Jó­kai Napokon, és legutóbb há­rom éve volt ebben részünk. Széles mosolyok jelezték, jé, hogy idén végre ismét együtt lehetnek a színjátszók Kassá­tól Dunaszerdahelyig. Elsőként a dunaszerdahelyi Fó­kusz Diákszínpad állt a közönség és a Culka Ottó színművész, Hizs­­nyan Géza színházi szakember, Mi­­chac Gábor díszlet-jelmez- és báb­tervező, Naszlady Éva színművész, drámatanár, Tóth Miklós rendező, drámatanár, valamint a szakmai ko­ordinátorként közreműködő Varga Emese dramaturg, a Komáromi Jókai Színház művészeti vezetője alkotta szakmai zsűri elé, Arthur Miller A salemi boszorkányok című drámájá­nak előadásával. A Dunaszerdahelyi Magángimnázium drámaszakköre­ként működő társulat produkcióját Béhr Márton színművész, a dráma­szakkör vezetője és Kuklis Katalin drámapedagógus rendezte. Miszti­kus hangulata volt az előadásuknak, amit csak emelt a mozgásszínház, a fények, a visszhangzó mikrofon használata. Ebben a miliőben mutat­ták meg Abigail és John Proctor sze­relmét, Proctorné besározását, Hale tiszteletes bigottságát. Azzal, hogy Abigail szerepét hárman játszották, a karakter szerelmes, erőszakos és lázadó oldalait emelték ki. A fiatalok témája Este három Elanor szerepelt a ko­máromi Marianum Egyházi Iskola­­központ MEG+oldható pénzzel? Diákszínpada A Rosewater-pro­jekt című szatíralightjában, ame­lyet Tóth Gábor rendezett, és nyo­mokban Vonnegutot tartalmazott. A dunaszerdahelyiek Abigailjét belső erők hajtják, a Rosewater-projekt milliárdos főhősnőjét viszont kül­ső erők formálják. Miután túlél egy repülőszerencsétlenséget, úgy dönt, hogy pénzével a rászorulókat segí­ti. Ennek hamar híre megy, és egyre többen kopogtatnak nála. Odáig fajul a helyzet, hogy egy öngyilkosjelölt nő csupán a pénzéért hajlandó tovább élni, majd újabb adag pénzért érke­zik. El kell veszítenie naivitását, és szembe kell néznie az őrült világgal. A fiatal nemzedék témája ez, ami­re tökéletesen ráérzett Tóth Gábor rendező. Az előadás létrehozásában Kurt Vonnegut Áldja meg az isten, Mr. Rosewater című regénye volt a kiindulópont, amelyet részben, saját megfogalmazásuk szerint, „csajosí­­tottak”, másrészt addig tologatták a hangsúlyokat az alapsztoriban, hogy végül alig hasonlított az eredetihez. A színjátszók nemcsak a szövegeiket írták maguk, hanem a díszleteket is saját kezűleg készítették el üvegre festett és írásvetítővel a falra vetített technológia alkalmazásával. A füleki Apropó Kisszínpad Remixált Remikszáth című előadá­sával folytatódott a következő na­pon a fesztivál versenyprogramja. Szvorák Zsuzsa, az idei Duna Menti Tavasz fesztiválon életműdíjjal ki­tüntetett rendező Mikszáth Kálmán Bede Anna tartozása, A péri lányok szép hajáról, A bágyi csoda és Tímár Zsófi özvegysége című elbeszéléseit vitte színre népes csoportjával, nép­zenével, rengeteg ötlettel és diákos humorral. A játszók kezében pedig végig ott volt Szent Péter esernyője. Szent Péter vigyázott is az előadás­ra, amelynek végén hosszan tapsolt a vmk nézőterét csaknem megtöltő közönség. A karantén szimbóluma Nem is olyan régi hétköznapjaink sejlettek fel, amikor a komáromi Se­­lye János Gimnázium GIMISZ Di­ákszínpada Karan-Téma című előa­dása elején a szereplők feltették a szájmaszkot. A pandémiáról min­denkinek van saját története. Bajkai Csengéi Mónika rendezésében azt mutatta be a csoport, hogy a fiatalok hogyan élték meg a bezártságot, mi­közben bemutatták, mi az a Covid, mit okozott, és a vele járó körülmé­nyek hogyan csapódtak le a tanulás­ban, a környezetükben, a családban. Nagy ötlet volt a regimentnyi vécé­­papír, mint a karantén szimbóluma. Saját improvizációik mellett Laboda Róbert Karant(ÉN)napló című köte­tét, valamint Juhász Gyula, Tóth Ár­pád, Kemény Simon és a Kiscsillag zenekar verseit használták. Pénteken a Jókai Napok utolsó ver­senyelőadását tekinthette meg a kö­zönség. Milka Zimková Belépőjegy a mennyországba cimü monodrámá­ját, amely egy lakodalom története, Szmolniczky Boda Erika, a Csem­­adok Kassai Városi Választmánya mellett működő Pinceszínpad oszlo­pos tagja adta elő. A ma Pozsonyban élő Milka Zimková 1974-ben végezte el a színművészeti főiskolát, a követ­kező évtől szabadúszó színésznő lett, maga írta monodrámái szövegét. A laktanya mellett munkába járó, és a szüzességét is a laktanya mellett el­veszítő Pavlinka történetének mesé­­lése közben Szmolniczky Boda Erika a nézőkkel is kommunikált. Havasi Péter rendező értelmezésében a pub­likum volt az esküvőre érkezett nász­nép, így a szereplőnő kinek kávét ho­zott, kinek rozmaringágat tűzött a ruhájára, mást letolt, hogy miért nem hozott tortát, és akadt, akit pálinká­val kínált. Koktélruhából menyasz­­szonyi ruhába, majd abból menyecs­keruhába bújt, a nézőre bízva, hogy Pavlinka vagy az édesanyja, esetleg Pavlinka édesanyjának fiatalkori má­sa beszél a színpadon. Versenyen kívül Színházi élményt a versenyprog­ramon kívül is szerezhettek a fesz­tivállakók. Matuz János Húsevők című szobaszínházi előadását adta elő a pécsi Escargo Szobaszínház, Perényi Balázs rendezésében. A Jó­kai Napok résztvevői is megtekint­hették Örkény István Tóték című, a Komáromi Jókai Színházban nemrég bemutatott tragikomédiáját, amelyet Béres Attila rendezett. Nagyokat de­rülhettek a Kajárpéci Vízirevü két szabadtéri előadásán, a Nyilvános akasztás, avagy Sobri Jóska színre lép című vásári vérfürdőn és a Kajár­péci Otelló című vásári tragédián. A szombati díjátadó előtt pedig Galkó Balázs színművész lépett fel József Attila verseiből készített előadói est­jével, A szépség koldusával. Idén a szervezők közül többen csodát emlegettek. Csodával ér fel, hogy öt csoport versenyez, csoda, hogy megint lett fesztivál. Szerintem az lenne az igazi csoda, ha minden­ki, aki ezzel szeret foglalkozni, visz­­szatalálna az amatőr színjátszás gyö­nyörűségéhez. Tóth Miklós rendező, drámatanár, az egyik idei zsűritag azt tanította egy korábbi színjátszó tábor­ban, hogy a csoda bennünk van. Hizsnyan Géza a Jókai Napokról: Ne legyünk elégedetlenek! Megkérdeztük Hizsnyen Géze színházi szskembert, ez 57. Jó­kéi Napok zsűrijének elnökét, milyen benyomások érték az or­szágos színjátszó fesztiválon. Bajkai Csenge! Mónika, az 57. Jókai Napok főszervezője a Vissz­hang fesztiválújságnak arra a kér­désére, hogy ott lehet-e folytatni a Jókai Napokat, ahol 2019-ben abbamaradt, azt válaszolta, hogy nem lehet ott folytatni. Mi lenne az ön válasza? Lehet, hogy fellengzősen hangzik, de a Covid után semmit sem lehet ott folytatni, ahol azelőtt abbahagy­tuk. Ezzel számolnunk kellett. Nem gondolom, hogy olyan mértékben negatívan befolyásolta volna a han­gulatunkat. Természetesen szerettük volna, ha több csoport érkezik. Ha a csoportok több időt tudnak szentelni a próbáknak, valószínűleg mások let­tek volna az előadások. Maradjunk abban, hogy csoda volt így is, hogy volt Jókai Napok. Öt versenyző csoport indult. Mi­lyen képet mutat, amit látott? Örömteli, hogy volt felnőtt cso­port, és hogy ez a csoport évek óta folyamatosan dolgozik. Talán rajtuk lehetett a legjobban érezni, milyen hektikus időben, milyen megszorí­tásokkal, külső problémákkal küsz­ködve kellett létrehozni előadásokat. A négy diákcsoport közül kettő a két legnagyobb hagyományokkal rendel­kező. Bár nagy öröm, hogy itt voltak és nagyon szépen teljesítettek, érde­kes, jó előadásokat hoztak, mégis, ha önmagukhoz méljük őket, rajtuk is lehetett érezni, hogy ezekkel az előadásokkal még lehetett volna dol­gozni. De tényleg ne legyünk elége­detlenek! Úgy megy haza Komáromból, hogy jövőre is lesz fesztivál? Bízom abban, hogy azok a di­ákcsoportok, amelyekről tudjuk, hogy vannak és hagyományosan itt szoktak lenni, most pedig hiányoz-Hizsnyan Géza: „Csoda volt így is, hogy volt Jókai Napok" (Bárány János felvétele) tak a fesztiválról, kedvet kapnak, és újra próbálkoznak. Bízom ab­ban is, hogy a felnőtt csoportok is elkészülnek az előadásaikkal. Mert tudok olyan csoportról, amelyik ké­­szülgetett, de az adott körülmények miatt mégsem sikerült létrehozniuk előadást. Bízom benne, hogy jövő­re nem lesz olyan mértékű járvány, mint amilyet az elmúlt két évben megéltünk, és nem akadályozza majd, hogy azok a csoportok, ame­lyek szeretnének jönni, mert érdek­li őket a színjátszás, és bizonyára többen vannak ilyenek, úgy fogják érezni, itt a helyük. És jövőre nagy örömmel és több csoporttal talál­kozhatunk majd ugyanitt. (B. J.)

Next

/
Thumbnails
Contents