Új Szó, 2022. június (75. évfolyam, 126-151. szám)
2022-06-17 / 140. szám
www.ujszo.coml 2022. június 17. KULTÚRA Színjátszók a járvány után A teremtő tenyerén az 57. Jókai Napok - kevés versenyprodukció, jó hangulat (Fotó: Pálinkás Eszter) BÁRÁNYJÁNOS Már az 59. lenne, ha minden a menetrend szerint alakult volna: januárban meghirdetós, márciusig jelentkezés, júniusban pedig, amikor a legintenzívebben illatoznak a hársfák a belvárosban: fesztivál. Sokunkban ez az időszámítás élt, de valami, tán a teremtő, tán a sors másképp akarta. A járvány leparancsolta az amatőr színjátszókat a világot jelentő deszkákról. Három éve volt utoljára országos színjátszó fesztivál Komáromban, nem csoda, hogy az idei első előadás telt házas lett. Szerdán délután, az Egressy Béni Városi Művelődési Központ kamaratermében Keszegh Béla polgármester a reményről beszélt. Arról, hogy most már nem lesz, ami megszakítja a csodálatos varázsfonalat, a színjátszó mozgalmat. Öt csoport versenyez az idén, vagyis egy kezünkön meg tudjuk számolni őket. A hüvelykujj, a dunaszerdahelyi Fókusz Diákszínpad Arthur Miller Salemi boszorkányok című drámájával dolgozott Béhr Márton és Kuklis Katalin drámapedagógus vezetésével. Mozgásszínházzal, Abigail szerepének megháromszorozásával, misztikus miliőben. A mutatóujj, a komáromi Marianum Egyházi iskolaközpont Meg+ oldható pénzzel diákszínpada A Resewater-projekt című lightos szatírája nyomokban Vonnegutot tartalmazott. A különleges, vetített díszletek között játszódó történethez a diákok maguk Értékel a zsűri festettek üvegre világító díszleteket. Az előadást Tóth Gábor rendezte. A középső ujj, a füleki Apropó kisszínpad Szvorák Zsuzsa rendezésében Mikszáthot remikszált, átdolgozva a szepsi Egressy Béni Színjátszó Fesztiválon már előadott produkcióját. Fekete-fehér esernyőkkel, liszttel teli zsákokkal, színesre pingált hokedlikkel. A gyűrűsujj, a komáromi GIMISz a karanténról témázott, verssel, zenével és sok vécépapírral. A kisujj, a kassai Pinceszínpad, és egyetlen szereplője Szmolniczky Boka Erika lesz ma 17 órakor. A társulat oszlopos tagja Milka Zimková Belépőjegy a mennyországba címmel ad elő monodrámát, Havasi Péter rendezésében. Volt hát, és van még dolga a zsűrinek, Hisznyan Géza színházi szakembernek, a zsűri elnökének, Culka Ottó színművésznek, Michac Gábor díszlet-, jelmez- és bábtervezőnek, Naszlady Évának, a színművész-drámatanárnak, Tóth Miklós rendező, drámatanárnak és a szakmai koordinátornak, Varga Emese dramaturgnak. A Visszhangot, a fesztivál lapját új csapat (Pálinkás Eszter, Finta Viktória, Hizsnyan Júlia, Lénárt Dóra, Bakos Orsolya Virág, Radi Barbara, Sz. Ölveczky Zsuzsanna, Vörös Zsófi) alkotja, a grafikai szerkesztő Saláth Richárd a Levél Kedvesemnek főszerkesztője. A főszerkesztő a régi. A másik tenyerünkön a fesztivál kísérőprogramjai, beszélgetés a néptáncmozgalomról, szobaszínház Pécsről, a komáromi Selye János Gimnázium Pusztaszer iskolazenekarának koncertje, a Kajárpéci Vízirevű, Múzeumi Szalon, a Jókai Napok volt nagyasszonyával, Varga Annával, akit Miklósi Péter publicista faggat majd, N. Tóth Anikó új kötete, A szalamandra mosolya bemutatója (az írónővel Sánta Szilárd beszélget), József Attila: A szépség koldusa, Galkó Balász önálló estje, a Tóték előadása a Komáromi Jókai Színházban. Két tenyér. Az idén végre ismét összecsattan. Vastapsok már voltak. Akadtak nézők, akik állva tapsoltak a megteremtett produkcióknak. A színjátszók teremtő energiáinak. Adja az ég, hogy hosszan kitartson ez a kegyelmi állapot! És most már örökké legyenek Jókai Napok! Díjkiosztó gála holnap este. I 9 RÖVIDEN Vasco Bendini művei a pozsonyi várban Pozsony. Június 23-án 17 órakor nyitják meg a pozsonyi várban a Vasco Bendini - 100 év, lépések című kiállítást, mely a 15. Dolce vitaj - Olasz Fesztivál Szlovákiában rendezvénysorozat legkiemelkedőbb eseménye. A kiállítást Vasco Bendini (Bologna, 1922 - Róma, 2015) születésének századik évfordulója alkalmából hívták életre, és arra a tárlatra épít, melyet 2020 februárjában Firenzében rendeztek meg, ám a pandémia miatt pár nappal a megnyitót követően be kellett zárni - a firenzei anyagot kiegészítették, hogy a szlovákiai közönség átfogó képet kapjon Bendini művészetéből. A pozsonyi tárlat december 4-ig látogatható. Vasco Bendini a múlt század negyvenes éveiben az olasz infoiméi és az arte povera irányzat legismerebb alkotója volt. Gyökereinek kutatását és identitáskeresését élte meg a művészetével. Kivethetett gesztusaiban az alkalmazott színeivel a kirobbanó örömtől a letaglózó elkeseredésig ábrázolja az érzelmeket. A lángoló szerelem és a gyötrődő fájdalom magasságait és mélységeit jeleníti meg. Félénk természetéből adódóan Bendini az ötvenes évektől kezdve elvonultan, majd teljes elszigeteltségben élt, ám már abban az időben a 20. század második felének egyik legnagyobb olasz művészeként emlegették. A pozsonyi kiállításcím az 1970-es Lépkedek című alkotására utal, amely a Nézelődömmel együtt a visszatérését jelentette az emberi belső valóság lényegi kereséséhez, (tébé) Nem, nem, mégsem várok holnapig, jó, ha kibírom fél hatig... Paul McCartney jelenleg is turnézik (Fotó: TASR/AP) Tudom, hogy születésnapost köszöntoni a napján illik, de mivel szombaton nincs Kultúra rovat, hétfőn pedig már elkésettnek éreznám a dolgot, hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy boldog 80. születésnapot kívánjak Sir Paul McCartney-nak, a rocktörténet egyik legfontosabb figurájának, aki holnap ünnepel. Sok újat nem tudok mondani róla, hiszen élete szó szerint nyitott könyv: számtalan életrajz, tanulmány, elemzés jelent meg róla, minden mozdulata dokumentálva van - legutóbb például a Get Back című maratoni hosszúságú dokumentumfilm-sorozatban figyelhettük, hogyan készült a Beatles a legendás 1969-es tetőkoncertre, amelyről akkor még senki sem sejtette, hogy az lesz az utolsó fellépésük. Összeszedtem pár érdekességet, de a rajongók nyilván ezekre is unottan legyintenek majd. Paul liverpooli munkáscsaládban nőtt fel, hallás után megtanult zongorázni és trombitálni. A rockőrület kitörésekor eladta a trombitáját, a pénzen gitárt vett. Tizenhat éves volt, amikor megírta egyik első dalát When I'm Sixty Four címmel. Ez végül csak az 1967-es Bors őrmester albumon jelent meg, és akkor vették fel, amikor Paul apja 64 éves lett. Gyermekkori otthona ma már műemlék épület (aki látta pár éve a vele készült, frenetikus James Corden-féle Carpool Karaokét, belülről is szemügyre vehette a szerény hajlékot). Tizenhat éves volt, amikor egy templomi fesztiválon találkozott John Lennonnal, akivel Quarrymen néven zenekart alapítottak, és elkezdtek együtt dalokat írni. Később csatlakozott hozzájuk a gitáros George Harrison, aki még nem volt tizennyolc éves, amikor a banda Hamburgban abszolvált egy bárzenekari „túlélőtúrát” The Beatles néven. (Erről a korszakról is készült egy mozifilm, a Backbeat. De a rajongók ezt is jól tudják.) A Beatles feloszlása után jött a Wings-korszak, amelyből a mi utcánk embere számára talán két dal csenghet ismerősen, az 1973-as Live and Let Die és az 1978-as Mull of Kintyre. John Lennon sokáig cikizte Pault, amiért feleségével, Lindával több tinglitangli szerelmes dalt írtak közösen, mire Paul egy egész lemezt kiadott ebben a zsánerben. A két zseni többször összecsapott a Beatles feloszlása után, de amikor Lennont lelőtték, McCartney gyönyörűen búcsúzott tőle, és azóta sem hajlandó semmi rosszat mondani róla. Kevesen tudják, hogy születésnaposunk társalapítója egy liverpooli művészeti iskolának, ahol főleg zenészpalántákkal foglalkoznak, de más színpadi műfajokat is oktatnak immár huszonhat éve. Ebben az intézményben (Liverpool Institute for Performing Arts) évente többször éri a hallgatókat hatalmas meglepetés az alapító személyes látogatása formájában. A mai napig élénk figyelemmel kíséri több fiatal előadó pályafutását (Christine and the Queens, Kendrick Lamar, Kanye West), és abszolút képben van a friss könnyűzenei trendeket illetően. A neki tetsző előadókat ő maga keresi fel, és ajánlja magát egy kooperáció erejéig. Nem tudunk olyan fiatal sztárról, aki viszszautasította volna ezt a közeledést. 2021 októberében bejelentette, hogy nem ad több autogramot. A Reader’s Digestnek fejtette ki, hogy mindig is furcsállta ezt a szokást, nem értette, miért ér olyan sokat másoknak, ha ráírja a nevét egy plakátra vagy lemezborítóra. Ugyanígy viszonyul a közös fényképekhez is. Az említett interjúban elmondta, hogy fotózkodás helyett inkább egy pár szót szeret váltani a rajongókkal, mert a beszélgetésnek több értelmét látja, mint néhány pillanatig együtt mosolyogni a kamerába. 2020 végén a karanténidőszak egyik legfinomabb gyümölcseként megkaptuk tőle az év egyik legjobb lemezét, amellyel személy szerint a mai napig nem tudok betelni. Esze ágában sem volt szólólemezt csinálni, de mivel nem koncertezhetett, önkéntes karanténba vonult sussexi birtokán, ahol szerencsére volt egy stúdió is. Az összes hangszert maga játszotta fel, mivel zenészei sem hagyhatták el lakásaikat. És megszületett Sir Paul szólókarrierjének legjobb lemeze, a McCartney III. (Ez a cím is igényelne némi magyarázatot, de nincs rá hely). A McCartney III. tele van kalandozással, merész effektekkel, meglepő hangszerpárosításokkal, lo-fi karcossággal, váratlan fordulatokkal. A verze-refrén-szóló szentháromságot például többször felrúgja. A korábbi korszakok merész zenei megoldásait hallhatjuk ismét, amelyek úgy beleolvadtak a rockzenébe, mint az irodalmi művekből származó mondatok a nyelvünkbe. Simán megtehetné, hogy hátradőljön egy karosszékben, és csak az unokáknak éljen, hiszen ő a világ leggazdagabb rockzenésze. Ám neki lételeme a zene - most épp az USA-ban turnézik, és nagyon élvezi. Ilyen boldog, aktív öregkort kívánok mindannyiunknak. (juk)
