Új Szó, 2022. június (75. évfolyam, 126-151. szám)

2022-06-17 / 140. szám

www.ujszo.coml 2022. június 17. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Gondviselés Nem az a sovinizmus, ha valaki szereti a nemzetét és a hazáját LAMPL ZSUZSANNA Apandémiás bezártság után végre eljutottam külföldre, méghozzá r Budapestre, ahol a 93. Ünnepi Könyvhéten a Szlovákiai Magyar írók Társaságának köszön­hetően dedikálhattam a legújabb magyar nyelvű könyvemet. Ez jól hangzik, és jó is volt, de nem úgy kell elképzelni, hogy hosszú kanyar­gó sorban jöttek az érdeklődők. Ilyet csak kétszer láttam: amikor Fábián Janka dedikált, valamint egy idegen néven, a könyvei borítójából ítél­ve szerelmes regényeket publikáló írónő esetében. De a tanulság nem is ebből vonható le, hiszen a törté­nelmi eseményekkel összefonódó emberi sorsok és az erotika mindig is közkedvelt volt, hanem a folya­matosan hullámzó embertömegből, amely jött, látott és könyvekkel fel­­pakoíva távozott. Vagyis olvasnak az emberek, van még a könyvnek, az írónak becsülete. Budapest persze a könyvünneptől függetlenül is csodás. Lelkendez­tem is róla néhány szlovák ismerős­nek, akik még nem voltak ott. Az egyiknek az ismerőse is jelen volt, s megkérdezte tőlem, lehet-e ott sza­badon járkálni. Tessék? Az ismerő­söm pironkodva megjegyezte, jaj, ne is vedd figyelembe, ő olyan ku­­kacoskodó típus, de én kíváncsi vol­tam, mire gondol az illető. Hát arra, mondta, hogy nincsenek-e Magyar­­országon is olyan „kirakat-utak”, mint az összes többi diktatúrában, mondjuk Oroszországban vagy Kí­nában. Kijelölt helyek, ahova szabad menni, máshova meg nem. Végig­futott az agyamon, Oroszországban még nem voltam, Kínában viszont igen - Sanghajban és Pekingben hi­vatalos kísérő nélkül sokat császkál­­tam különböző helyeken, az utóbbi megavárosban el is tévedtem -, de csak annyit kérdeztem, miből gon­dolja, hogy Magyarországon ez a helyzet, hogy az egy diktatúra. Hát mert az nem olyan demokratikus ország, mint Szlovákia. Magyar­­országon az ellenzéknek nincsen szava. Az emberek Orbánt válasz­tó kétharmada soviniszta, még a gyerekek is, kifütyülték a letérdelő angol focistákat. Nem is érti, miért támogatta őket a Gondviselés, hogy a visszavágón még meg is verhették őket négy nullra. Ismerősöm rákvö­rös, nem is mer rám nézni, én meg gondolkodom, mit mondjak egy is­meretlen fickónak, aki néhány perc múlva remélhetőleg örökre távozik az életemből. Mit mondjak most, amikor nálunk történt meg, hogy le­tiltották az egyik ellenzéki politikus Facebook-oldalát, ami egyértelműen a szólásszabadság korlátozása, még­hozzá óceánon túli közreműködés­sel (ezért azokat a magyarokat sem értem, akik ennek tapsolnak). Hát végül is ezeket mondom, meg azt, hogy nem az a sovinizmus, ha va­laki szereti a nemzetét és a hazáját. Egyébként meg tapasztaljon, ruc­canjon át Magyarországra. S a Gondviselés? Egy barátunk egész életében sportkázott. Nagy­betegen is elküldte a feleségét, hogy nézze meg a nyerő számokat. Azok­ban a nehéz időkben neki ehhez nem volt kedve, de végül teljesítet­te a férje kérését. Hatalmas összeget nyertek. Hát mégis gondoskodtam rólatok, mondta a férfi boldogan. Két nap múlva meghalt. 50 éve tört ki a Watergate-botrány ötven évvel ezelőtt pattant ki az Egyesült Államokban a Watergate-ügy, mely nyomán Richard Nixon - az amerikai elnökök közül egyedüliként - kénytelen volt lemondani tisztségéről. Június 17-ére virradó éjjel a wa­shingtoni Watergate-épületben, a Demokrata Párt főhadiszállására betörtek, és az egyszerű bűntett­nek látszó eset hatalmas politikai botránnyá dagadt, és a világ legha­talmasabb politikusának hivatalába került. A betörők kamerákkal, lehall­gató készülékekkel, mikrofonokkal felszerelkezett ügynökök voltak, akik a Richard Nixon republikánus párti elnök újraválasztásán munkál­kodó bizottságnak tevékenykedtek. A betörés célja a Demokrata Pártot lejárató dokumentumok megszerzése volt, hogy azok segítségével az 1972 őszi választáson meghiúsíthassák a párt elnökjelöltjének megválasztását. Az elnökválasztásnak Nixon volt az esélyese, és ő lett végül a nyertese is. Közben egy kongresszusi bizottság irányításával folyt a Watergate-ügy vizsgálata, felgöngyölítésében a The Washington Post két újságírója nagy érdemeket szerzett. Csak 2005-ben derült ki, hogy az őket titkos értesü­lésekkel segítő informátor, a rejté­lyes „Deep Throat” (mély torok) az FBI akkori második számú vezető­je, W. Mark Felt volt, aki három év­vel a halála előtt fedte fel az ügyben játszott szerepét. Nixon vesztét nem is maga a betörés, hanem az annak elpalástolására irányuló mesterke­dése okozta. Eleinte „harmadrangú betörésként” próbálták az ügyet el­tussolni, de egyre terhelőbb bizonyí­tékok kerültek napvilágra. Felvető­dött a gyanú, hogy Nixon tudott a betörésről. A is kiderült - ez volt a kegyelemdöfés számára hogy Nixon titokban minden beszélgetést rögzíttetett a Fehér Házban, így a sa­játjait is, amelyek végül bizonyítékul szolgáltak vele szemben is. Amikor a legfelsőbb bíróság is kimondta, hogy nem élvez „elnöki privilégiumokat”, Nixon 1974. augusztus 9-i hatállyal lemondott. Utóda, Gerald Ford első hivatali intézkedéseként amnesztiá­ban részesítette elődjét, akit így soha nem vontak felelősségre a Waterga­­te-ügyben játszott szerepe miatt. A ] betöréssel összefüggésben 63 sze­mély ellen emeltek vádat, közülük 54-et el is ítéltek. 21 személyről bebi­zonyosodott, hogy a Fehér Ház mun­katársa vagy a Nixon újraválasztásán dolgozó bizottság tagja volt. A Wa­tergate-ügy furcsa jogi folyománya, hogy Nixon pert indított az állam ellen. Kérte, hogy ne hozzák nyil­vánosságra a Fehér Házban lefoglalt magnószalagok tartalmát, és kárté­rítést követelt, arra hivatkozva, hogy az elkobzott anyag az ő személyes tulajdonát képezi. 2000 júniusában a washingtoni területi bíróság helyt adott az időközben (1994 áprilisában, 81 éves korában) elhunyt egykori el­nök követelésének, és örököseinek 18 millió dollár kártérítést ítélt meg. A Watergate-ügyről forgattak filmet, ihletett regényt és popdalokat, és a gate szó a botrányos ügyek névadó­jává vált. (MTI) Hosszú türelem végén tiltás SZILVÁSSY JÓZSEF Ebben az egyre feszültebb belpolitikai helyzetben kissé háttér­be szorult az a bejelentés, hogy a Facebook amerikai tulajdo­nosa törölte közösségi hálójáról Eubos Blahának, a Smer par­lamenti képviselőjének fiókját. Az ellenzéki politikus még aznap azt állította, hogy a szlovák kormány valamelyik tagjának kéré­sére tiltották le, amivel tovább korlátozták a szlovákiai szólásszabad­ságot. Szerinte a jelenlegi politikai hatalom már képtelen volt elviselni azokat a bírálatait, amelyeket naponta zúdított rájuk, s amelyek egyre nagyobb visszhangot váltottak ki, hiszen Facebook-oldalának több mint 170 ezer olvasója volt. Majd büszkén tette hozzá: Donald Trump után a világon ő a második olyan ismert politikus, akit elnémítottak a Face­­bookon. A döntést meghozó Méta cég közleményben közölte, hogy Bla­­ha több figyelmeztetésük ellenére is gyakran megsértette a szabályukat, amely az oldalaikon tiltja a gyűlölködésre, erőszakos cselekedetekre uszító vélemények, továbbá álhírek és sértegetések közlését. A szlovák ellenzéki parlamenti képviselő valóban sokszor túllépte a megszabott határokat. Három éve azt harsogta, hogy a koronavírus va­lójában amerikai biológiai fegyver, amellyel főleg a kínaiakat akarják legyengíteni. Később azt ismételgette, hogy a járvány kezelésére létezik olcsón előállítható gyógyszer, amelyet a gyártók csak azért nem dobnak piacra, mert ebből nem lenne busás hasznuk. Az EU vezetőit többször „lúzerek bandájának” nevezte. Aztán az államfőre lövöldözte mérgezett verbális nyilait. Ármánykodásainak bizonyos mértékig az illetékes po­zsonyi bíróság vetett véget. Kötelezték Blahát, hogy a Zuzana Caputo­­vát rágalmazó bejegyzéseit törölje saját oldaláról, a továbbiakban pedig vele kapcsolatban ne használja a „hazaáruló”, az „amerikai ügynök”, valamint az „idegen hatalom kiszolgálója” minősítéseket. Ezzel az íté­lettel a testület mindössze annyit ért el, hogy a politikus a számára tilos kifejezések szinonimáival folytatta idáig az elnök asszony elleni, több­nyire megalapozatlan, esetleg féligazságokat tartalmazó támadásait, kü­lönböző összeesküvés-elméleteinek terjesztését, tovább hergelve azokat is, akik az államfőt a napról napra népszerűtlenebb kormánykoalíció pártfogójának tartják. Blaha letiltása elsősorban azért érdemel figyelmet, mert a fejlett or­szágokban jelen lévő dilemmákra világít rá. Évtizedekkel ezelőtt az in­ternet, majd pedig a közösségi hálók elterjedését egy ideig a szuverén gondolatok, valamint a szabad véleménynyilvánítás fontos tereiként tar­tottuk számon. Azóta jóval árnyaltabb, olykor sötétebb a kép. Ugyanis megjelentek azok, akik álnevek, jeligék mögé rejtőzve élik ki másokkal szembeni gyűlölködéseiket. Mind több politikus és más közéleti sze­mély tudatosította, hogy a világhálón közölt vélemény, bejegyzés hatása szüntelenül növekszik. Sokan ezért hihetőnek tűnő ál- és rémhírek köz­lésétől, vetélytársaik pocskondiázásától sem riadnak vissza. Immár legalább könyvtárnyi azoknak a színvonalas tanulmányoknak a száma, amelyek világszerte igyekeznek valamiféle rendet vágni ebben a digitális dzsungelben. Kevés eredménnyel, mert egyelőre többnyire csak az nyilvánvaló, hogy a szólásszabadság nem végtelen, viszont ké­nyes és bonyolult feladat annak korlátozása. Az egyik már alkalmazott megoldás az, ha a sértett a bíróságon kér elégtételt a hírnevébe gázoló személytől. így leckéztette meg Peter Sabaka neves infektológus Milan Mazureket, aki a közösségi oldalán „Covid-jósnak” nevezte őt, kétségbe vonva szakmai hitelét. Emiatt a szélsőséges képviselőt erkölcsi kártérí­tésként 20 ezer eurós bírság megfizetésére kötelezték, amelyet az orvos jótékony célra fordított. Minden valós vagy vélt sértéssel nyilván nem lehet elhalmozni a bí­róságokat. Nem megoldás az érzéketlen cenzúra sem. Önmérséklet­re meg hiába intik a zavarosban halászokat. Egyelőre annyit tehetünk, hogy nem dőlünk be a hazugoknak, s akkor jóval csökkenhet hiszékeny követőik száma. FIGYELŐ Rendkívül rossz a menekülthelyzet Az ENSZ nagyon borúlátó jelen­tést adott ki. Eszerint az Oroszor­szág ukrajnai háborújából eredő éhínség miatt még többen kény­szerülhetnek otthonaik elhagyásá­ra, holott a háború miatt lakóhe­lyüket elhagyni kényszerülők szá­ma már most átlépte a 100 milliós határt - mondja az ENSZ mene­kültügyi főbiztosa. Filippo Grandi szerint az oroszok ukrajnai agresz­­sziója „drámai gabona- és műtrá­gyahiányt idézett elő, a világpiaci árakat az egekbe repítette, emiatt emberek százmillióit fenyegeti az éhezés veszélye.” Adataik szerint amióta Oroszor­szág február 24-én megkezdte tel­jes körű invázióját, akár 14 millió ukrán is menekülhetett a háború sújtotta országon belül vagy me­nekültként a határokon túlra. A háború, az erőszak, az üldözte­tés és az emberi jogi visszaélések miatt otthonukat elhagyni kény­szerült emberek száma pedig 2021 végére elérte a 89,3 milliót, ami 8 százalékos növekedést jelent az egy évvel korábbi állapothoz ké­pest, és jóval több mint kétszerese a 10 évvel ezelőtti adatnak. Az otthonukat elhagyni kénysze­rülők száma mára a valaha re­gisztrált legmagasabb szintre ju­tott, mióta csak ezeket az adatokat feljegyzik. „Vagy összefog a nem­zetközi közösség, hogy lépéseket tegyen ennek az emberi tragédiá­nak a kezelése, a konfliktusok fel­számolása és a tartós megoldások megtalálása érdekében, vagy ez a szörnyű trend folytatódni fog”- fogalmazott a jelentésben az ENSZ-illetékes. (telex) A politikusok népszerűsége a nyári forróságok idején állítólag fagyponton lesz... (Lubomir Kotrha)

Next

/
Thumbnails
Contents