Új Szó, 2022. június (75. évfolyam, 126-151. szám)
2022-06-16 / 139. szám
www.ujszo.coml 2022. június 16. KULTÚRA 9 „Pályája önálló kategória" MúzeumCafé díjat kapott Jarábik Gabriella, a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma igazgatója Jarábik Gabriella a MúzeumCafé díjjal és Gréczi Emőke, aki a díjazott munkásságát méltatta (Somogyi Tibor felvétele) TALLÓSI BÉLA Pozsony. Jarábik Gabriella, a pozsonyi Szlovák Nemzeti Múzeumhoz tartozó Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma igazgatója kapta a budapesti Szépművészeti Múzeum által alapított múzeumi szaklap, a MúzeumCafé 2021-es évi elismerését: a MúzeumCafé díjat tegnap a múzeum Grendel Lajos Olvasótermében vette át. „Jarábik Gabriella magát kulturális menedzsernek nevezi, de sokkal inkább egy múzeumhálózat lelke és anyatigrise, kollégái mentora és támasza, jó ügyek kihajtója, előremozdítója, a szlovákiai magyar kulturális örökség gyűjtője, ápolója és egyben tartója” - mondta laudációjában Gréczi Emőke, a MúzeumCafé főszerkesztője. Majd hozzátette: nemcsak irodalmi és társadalomtörténeti emlékekre vigyáz, szülőházakra, levelekre, fotókra, relikviákra, hanem emberekre is, kurátorokra, múzeumpedagógusokra, muzeológusokra, akik hozzá hasonlóan a szlovákiai magyarság emlékeinek őrzését és bemutatását választották hivatásul. Gréczi Emőke elismeréssel beszélt az alsósztregovai Madách-kastélyról és a szklabonyai Mikszáth Kálmán Emlékházról: „A rövid életrajzi utalásokat követően a kiállítás a művekről szól, Az ember tragédiáján és a Szent Péter esernyőjén keresztül válik igazán átélhetővé és megszerethetővé Madách és Mikszáth - mondta. - Szobából szobába, egy alkotó elme gondolataiban barangolunk, az olvasás leglátványosabb és legtöbb élménnyel szolgáló módján. Jarábik Gabriella és munkatársai ezt a lehetőséget választották az emlékházak értelemmel való megtöltésére. Magyar írókról egy olyan vidéken, ahol már nem beszélnek magyarul.” Gréczi Emőke laudációjában kitért a Jarábik Gabriella által vezetett múzeum hihetetlenül gazdag és termékeny fejlődésvonalára is, amely húsz esztendővel ezelőtt kezdődött, egy irodából, dokumentációs központból indult, s mára már a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma Pozsonytól Kassáig tart. Pozsonytól Kassáig „vigyáz történeti és néprajzi tárgyakra, Madáchra, Mikszáthra, Máraira, Grendelre. Jarábik Gabriella az első gondolattól szervezi és vezeti, ahogy a bő ötven éve általa alapított Fókusz Színpadot Dunaszerdahelyen. A szlovákiai magyar kultúra lelkének tartják. Pályája önálló kategória a múzeumi világban” - zárta méltatóbeszédét Gréczi Emőke. Branislav Panis, a Szlovák Nemzeti Múzeum főigazgatója kifejtette: „Mi, muzeológusok nemcsak a szakmai munkát végezzük el, hanem építészek és projektmenedzserek is vagyunk, anyagi forrásokat keresünk idehaza és külföldön, s ha kidobnak az ajtón, bemegyünk az ablakon. Mindez különösen érvényes Jarábik Gabriellára, akinek az irányításával húsz évvel ezelőtt új fejezet kezdődött a Szlovák Nemzeti Múzeum történetében. A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában dolgozó kollégáink segítségével sikerült jelen lennünk Kassán is.” „Mérhetetlenül nagy megtiszteltetés, hogy a MúzeumCafé szerkesztőbizottsága nekünk ítélte a 2021-es díjat - köszönte meg az elismerést Jarábik Gabriella. - Tudom, hogy személyre szóló, mégis hangsúlyoznám, hogy múzeumunk teljes kollektíváját illeti. Mert ha nem lennének mellettem olyan kollégák, akik maradéktalanul segítenek, akikkel meg tudjuk valósítani a kitűzött célokat, és ha a Szlovák Nemzeti Múzeum élén nem állna megértő és támogató vezetés, akkor a múzeumi munkánkban, amit immár húsz éve végzünk, nem lehetne ilyen eredményeket felmutatni. De meg kell köszönnünk azt a sok segítséget is, amit a határon túlról kaptunk. Elsősorban Csorba Csillának, aki az első perctől kezdve évekig, mint a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója, rengeteget segített nekünk. Ezért én ezt közös díjnak tekintem, közös múzeumi díjnak.” RÖVIDEN Szünetet tart a BTS fiúcsapat Szöul. A BTS tíz év után bizonytalan időre felfüggeszti tevékenységét -jelentették be a koreai fiúcsapat tagjai egy videóban. A hír váratlanul érte az Army (Hadsereg) néven tömörülő rajongókat, mivel a csapat pár nappal ezelőtt még új, megjelenés előtt álló albumát reklámozta. Most azonban elmondták, hogy mind a heten szólókarrierükre szeretnének koncentrálni, illetve valami mást, újat akarnak megtapasztalni. „ígérjük, hogy egy napon visszatérünk, sokkal érettebben, mint most” - mondta Jungkook, a BTS legfiatalabb tagja. Az internetes fórumokon sokan úgy vélik, a hosszú összezártság vezetett ehhez a radikális döntéshez, mások azzal magyarázzák a szünetet, hogy a csapat legidősebb tagjának hamarosan meg kell kezdenie kötelező katonai szolgálatát, amelyet minden koreai férfi köteles abszolválni 30 éves koráig. (juk) Squid Game, a valósógshow Szöul. ANetflix legnézettebb sorozatából, a koreai Squid Game-ből (Nyerd meg az életed) valóságshow lesz. Míg a sorozatban a vesztesek meghalnak, a tervezett show-ban a legroszszabb, ami történhet velük, az az, hogy üres kézzel mennek haza. A sorozathoz hasonlóan 456 játékossal induló verseny fodíja 4,56 millió dollár lesz. A 10 részes valóságshow-ban a sorozatban látott játékok mellett újak is lesznek. A műsort Nagy-Britanniában forgatják jövőre, angolul beszélők jelentkezését várják. (MTI) Több mint szomszéd - az évi szokásos magyar élménydózis (Fotó: Juhász Katalin) Kifejezetten jó volt pozsonyi magyarnak lenni a múlt hóten, legalábbis a művészlelkek dőzsölhettek a fővárosban. Nem érzek lelkifurdalást a magyar állam pénzen dőzsölésért, bár tudom, hogy a nyolcadik alkalommal megrendezett Több mint szomszéd programsorozat elsősorban a helyi szlovákokat hivatott megszólítani. Viszont tény, hogy pozsonyi magyarként nem jutok hozzá magyarországi lapokhoz, könyvekhez, lemezekhez, nem találkozhatok magyar írókkal, képzőművészekkel, színészekkel, zenészekkel - illetve csak hellyel-közzel. Vagyis nem elégíthetem ki kulturális igényeimet, ami nyilván hatással van személyiségfejlődésemre, ízlésemre. A pozsonyi magyar kulturális hetet idén végre a megszokott időpontban szervezhette meg a Liszt Intézet, így hívják újabban a Pozsonyi Magyar Intézetet. Nekem hiányzik a névből a kultúra szó, de ilyesmiért már Shakespeare Júliája is hazaküldött volna egy intővel. („Eh, mi a név? Mit rózsának hívunk, bárhogy nevezzük, éppoly illatos”) Szóval a működés számít, nem a név. És az intézet kitett magáért: színes, nívós programot kínált júniBorbély Alexandra és Szabó G. László us 6-12. között. Következzenek az én kedvenceim. Egyre nyilvánvalóbb, hogy a V4-eknek kulturális viszonylatban igenis, van értelme. A négy ország művészei pályázhatnak támogatásért közös projektekre. Egy ilyen kooperáció gyümölcse a Visegrádi Szólamok koncertprogram, amelynek négy résztvevője mára összeszokott csapatot alkot. Körbeturnézták Európát, olyan szerzők művei- i vei, mint Vivaldi, Bartók, de Falla, i vagy Astor Piazzolla. A Klarisszák temploma dugig megtelt, és mindenki elégedetten távozott. Már évek óta a Vígszínházát hívják meg a pozsonyi dzsemborira, kevés szereplős előadásokkal, monodrámákkal. Ez egyértelműen a helyi magyaroknak szól, nehezen feliratozható, de ha szlovák közönségre vágynának, nyilván egy mozgásszínházat hívnának. Fesztbaum Béla remeklése, a Szülőfalum, Pest egy ismeretlen világba kalauzolt minket, Molnár Ferenc Budapestjére, amelyet az író szenvedélyesen szeret, kritizál, átkoz és áld. Fontos mérce, hogy mosolyognak-e a zenészek a színpadon az előadó poénjain. Nos, Fesztbaum Béla többször is megnevettette őket, pedig ki tudja, hányadszor hallották tőle ugyanazt. A Nagycétényben gyerekeskedő, Komáromban érettségiző Borbély Alexandra egy tünemény. A vele szervezett, Szabó G. László által vezetett beszélgetés felölelte a színésznő eddigi pályafutását, és apró titkokra is fény derült. Ezeket nem árulom el, hadd sajnálkozzanak, akik nem voltak ott a Hviezdoslav téren. Számomra különösen érdekes volt, hogyan vesznek fel egy rendkívül nehéz filmes jelenetet, illetve milyen gondok gyötörték hősnőnket azon a a díjkiosztón, amelyen megkapra az Európa legjobb színésznőjének járó díjat. Szó esett a családi háttérről, szerencsés véletlenekről, meghatározó művésztanárokról, kollégákról, sőt arról is, hogyan kell csettintésre sírni vagy nevetni a kamera előtt. De vajon van-e létjogosultsága egy magyar kulturális hétnek Pozsonyban? A 450 ezres városban 15 ezer magyar él. Legalább ugyanennyien ingáznak naponta 60-70 kilométeres körzetből, vagy gürizik végig a hétköznapokat, hogy hétvégenként hazautazzanak, mondjuk Gömörbe. Nehéz megsaccolni, hányán járnak közülük kulturálódni hétköznaponként. A pozsonyi színművészeti egyetemen évek óta azt tanítják, hogy a fővárosban 2000 főre tehető azon polgárok száma, akik rendszeresen járnak színházba. Ne legyenek illúzióink: a „rendszeresen” mindöszsze évi két-három alkalmat jelent. Ugyanez lehet a helyzet a kiállítások látogatóival, vagy a koncertjárókkal. Mégis úgy tűnik, érdemes ilyen jellegű, özönvízszerű művészeti kínálat-dömpinget prezentálni, mert sokan véletlenszerűen döntenek, akár a rendezvény napján is, főleg ebben a poszt-Covid-időszakban, Ráadásul úgy tűnik, idén kora nyáron minden egyszerre zúdult a nyakukba. A lelkes szervezők jobbnál jobb programokat izzítanak a maroknyi pozsonyi közönségnek, akikhez persze mások is csatlakoznak alkalmanként, de ők nem szerepelnek a statisztikában, azaz részvételük esetleges. Vagyis felesleges itt és most azon keseregni, hogy egyegy programra a várnál kevesebben voltak. A cél a csendes többség megfertőzése, a véletlenül arra járók becserkészése. Mert belőlük lehetnek a magyar kultúra értékeinek új felfedezői, azok a bizonyos nyitott, érdeklődő szomszédok. (juk)
