Új Szó, 2022. június (75. évfolyam, 126-151. szám)
2022-06-15 / 138. szám
14 KÖNYVESPOLC ■ 2022. JUNIUS 15. www.ujszo.com AJANLO Nia Imani kapitány élete sokban különbözik másokétól. Míg az ismert világokban ugyanúgy telnek az évek, számára a több évtizedet felölelő utazások nem többek néhány hónapnál. Mindenhol várja egy megöregedett barát vagy szerető; ő azonban a legtöbbször csak magányosan sodródik a hajóján, és a következő fizetést várja. Ám egy nap találkozik egy rejtélyes fiúval, aki a megtalálói szerint az égből hullott a földre. A gyermek nem beszél, egyedül régi fafuvoláján játszott zenéjén keresztül kommunikál. Niát megragadják a dalai, és úgy dönt, magával viszi a fiút. A csillagfényes utazás évei alatt pedig a két kívülálló felfedezi a másikban azokat a dolgokat, amelyek saját magukból hiányoznak. A fiú számára ez az otthont, a szeretetet és a biztonságot jelenti. Nia számára pedig a saját világán kívüli, stabil pontot. Csakhogy nem Nia az egyeden, akinek felkeltette a figyelmét a fiú. Sóvárog utána a múlt, és amikor utoléri őket, azzal fenyeget, hogy mindketten elveszíthetik azt, ami a legfontosabb: egymást. Közös történetük az elmúlt évek egyik legjobb sci-fi regénye. Simon Jimenez: Elveszett madarak Agave Könyvek, 2022 400 oldal • «éS Sophie számára a nászút Francia Polinéziába az élet megünnepléséről szólt. Egy jól menő párizsi építésziroda büszke tulajdonosaként, amit újdonsült férjével, Etienne-nel együtt alapított, nagyon sok izgalmas kaland várt rá - egyebek mellett egy látogatás a kedvenc énekese, Jacques Brel egykori otthonába az egyik szigeten. Berry számára ugyanez az út egy új kezdetet jelképezett. Miután hátat fordított sivár életének Manhattan pénzügyi világában, úgy döntött, képzőművészettel fog foglalkozni, és kreatív inspirációt keresett a világ másik végén - éppúgy, mint a bálványa, Paul Gauguin. Amikor azonban az apró repülőgépük lezuhan, a szerencsédenség egyedüli túlélőiként egyeden közös céljuk marad: az életben maradás. Több száz mérföldre a civilizációtól, egy pici szigeten, a két számkivetett kénytelen túllendülni a nézeteltéréseken, és meg kell tanulniuk erőt meríteni egymásból. A Víz-kastély nem egyszerűen a klasszikus hajótöröttsztori újragondolása. Megindító elmélkedés a szerelem gyógyító erejéről, ugyanakkor emlékeztető is, mely szerint az otthonunk ott van, ahol a szívünk. Dane Huckelbridge: Vízkastély Könyvmolyképző Kiadó, 2022, 352 oldal Gyász két felvonásban - Hamnet 1596-ban egy Hamnet nevű, tizenegy éves kisfiú pestisben elhunyt, négy évvel később pedig apja megírta leghíresebb drámáját, a Hamletet. Az ír származású Maggie O’Farrellt - elmondása szerint - régóta foglalkoztatta a közismert szerzőóriás elfeledett gyermekének története, eljátszott a gondolattal, vajon Shakespeare-t befolyásolta-e fia halála a tragédia megírásában. Ezt a kérdést válaszolta meg Hamnet című, 2020-ban Womens Prize for Fiction díjjal jutalmazott regényében, a halál, a veszteség és a gyász örök érvényű toposzának újszerű megközelítésével. Egy olyan jól ismert, sokat kutatott, sokat elemzett alakról, mint Shakespeare talán már nem lehet újat mesélni. O’Farrell éppen ezért tudatos és bátor kísérletbe fogott: a bárd helyett a családját, pontosabban a feleségét tette meg főhősnek. Olyannyira, hogy Shakespeare kiléte is csak utalásokból ismerhető fel, neve egyszer sem fordul elő a szövegben. O’Farrell folyamatosan úgy hivatkozik rá, mint valakinek a fiára vagy férjére, mint latintanárra vagy drámaíróra, s még a regény elő- és utószavában sem nevezi nevén, csupán a Hamlet írójaként említi. Ezzel a szereplők - ahogyan az olvasók is - kilépnek a Shakespeare-kultusz bűvköréből, s helyette a gyászoló anyának, Ágnesnek a történetében merülnek el. A regény két nagyobb részre oszlik. Az elsőben felváltva olvashatók a jelenről és múltról szóló fejezetek. A jelen Hamnet halálának éve. A kisfiú kétségbeesetten járja a házat a felnőtteket keresve, miután húga, Judith a láztól hirtelen ágynak esett. Hiába nyit be iszákos és indulatos nagyapja kesztyűműhelyébe, nagyanyja konyhájába, vagy szólongatja szabad szellemű anyját, nem érkezik segítség, a ház üres. Apja pedig a távoli Londonban tartózkodik. A múlt fejezeteiből megismerhetjük Ágnest - máshol Anne Hathawayként szerepel az életrajzokban —, az excentrikus, erős akaratú és modern gondolkodású lányt, később feleséget. A falubeliek kiközösítik a fiatal Ágnest, különcnek tartják, a pletykák szerint pogány praktikákat űz. A lány valóban elutasítja a korabeli normákat, kíséret nélkül járja az erdőt, gyógynövényeket szed és termeszt, orvosságokat és kenőcsöket készít. .O’Farrell ezzel is hangsúlyozza ember és természet kapcsolatát, mintegy az ősi spiritizmus és misztikum magaslataiba emelve Agnes természetközeliségét. A lány saját maga akar dönteni a sorsáról, 0 A regény történelmi eseményeket és alakokat vonultat fel, de fikciós dimenzióba helyezi őket. így amikor megismerkedik a. testvéreit oktató, a családi mesterségből kitörni vágyó ifjú latintanárral, mindketten a házasság útján próbálnak menekülni a velük szemben támasztott elvárások elől. A regény második része a Hamnet halála utáni időket öleli fel. Az elmúlás, a gyász és az azt követő újrakezdés mint egyetemes emberi tapasztalat lírai megfogalmazása Jobb később, mint holtan Stephen Kinget mindenki ismeri. Aki nem olvasta, az filmen látta valamelyik ikonikus horrortörténete - például a Ragyogást, a Kedvencek temetője, az Az - adaptációját. Aki a tévében is elkerülte, annak minimum ismerősen cseng a neve, illetve egy-egy híresebb regényének a címe. King írói sikere az 1974- es Carrie óta töretlen, és a mester bőven túl a hetvenen sem pihen. Legújabb műve, a Később pár hete már magyarul is olvasható. Nem veszünk zsákbamacskát: „megható felnövéstörténet, lebilincselő krimi és kísértethistória egyszerre” - árulja el önmagáról fülszövegében a kisregény. Innentől joggal gyanakodhatunk, hogy King ismét egyik klasszikus sémáját hasznosítja: adott egy furcsaságokat látó, illetve furcsa erővel bíró gyerek, a háttérben pedig egy rejtélyes, megfoghatatlan, felfoghatatlan gonosz erő munkálkodik. A mű „később” indít, retrospektív elbeszélésként ismerjük meg főszereplőnk, a huszonkét éves Jamie Conklin nem mindennapi gyerekkorát. Jamie az első visszatekintés idején hatéves, egyedülálló édesanyja neveli, és nem mellesleg, látja a halottakat. A fiú furcsaságával az anya is tisztában van, de igyekszik e tényt a szőnyeg alá söpörni fia és saját biztonsága érdekében. A titok folyamatosan keserű szájízt hagy maga után, még a felhőtlen pillanatokban is. A „később” (elő)érzete az egész könyvet átjárja: a gyermekéveket élve, amikor a felnőttkor még „később van”, majd a problémák megoldásának halogatásán keresztül a későn érkező válaszokig; maga a szó pedig több fejezet zárómondatává is válik. A főszereplő emellett néhány fejezet végére odabiggyeszti, hogy „ez egy horrortörténet”, folyamatosan STSEPHEN emlékezteti tehát az olvasót, hogy legyen résen. King történetépítésének javára szóljon: még a folyamatos figyelmeztetések ellenére sem tudunk teljes mértékben felkészülni az előttünk álló későbbre, ami a legváradanabb pillanatban, a legváradanabb helyen, lesből csap le ránk. Stephen King művei kapcsán általában elmondható, hogy nem is maga a történet hagy maradandó nyomot az olvasóban. A Későbbre is igaz, hogy a fojtogató atmoszféra legelemibb emberi félelmeink kiindulópontjáig megy vissza: valami rejtőzik a sötétben, aminek nem lehetünk tudatában, amit emberi ésszel talán fel sem foghatunk, amit sosem érthetünk meg, és amit talán soha nem is győzhetünk le. Ráadásul a főszereplővel együtt mi is gyerekké törpülünk az óriásinak és legyőzhetedennek tűnő erő mellett. Jamie ennek ellenére képes szembeszállni a gonosszal, ráadásul egykét csatát még meg is nyer ellene. Sosem lehet viszont biztos a sikerében, a tudadanság, a bizonytalanság árnyékából nincs szabadulás. Legalább ilyen fontos, ahogy a misztikum és a mindennapok ez, melyet Agnes és családja tragédiáján keresztül tár az olvasók elé a szerző. A regény történelmi eseményeket és alakokat vonultat fel, O’Farrel azonban fikciós dimenzióba helyezi át azokat, s nem törekszik arra, hogy részletes korrajzot adjon az Erzsébet-kori Angliáról. Helyette gazdag, érzékletes prózájában annak hangulatát ragadja meg, közvetítve mindazokat a benyomásokat - illatokat, ízeket, színeket, hangokat -, amelyeket a szereplők tapasztalnak. Ilyen a nagyapa varrodájának fanyar bőr- és nedves pamutillata, a tollszár sercegése a papíron, a gyógynövények keserű aromája. Utalásként elvétve megjelennek korjelölő elemek is, mint a helyszín, Shakespeare szülővárosa, Stratford-upon-Avon, a királyi udtörténései egymásra rétegződve szinte észrevétlenül tovább fokozzák a feszültséget. Ahogy Jamie a „később” felé veszi az irányt, fokozatosan felnőtté válik, elmeséli mindazokat az élményeket, melyeket a körülötte levő felnőttek által tapasztal meg; véleményt formál róluk, elraktározza őket magában. Ilyen például a fiú abból fakadó traumája, hogy az anyja idegenkedik a különleges képességétől. Aztán mégis hasznot húz belőle, amikor a körülmények úgy hozzák. A főszereplő arra a következtetésre jut, hogy a felnőttekben a folyamatos kételkedés mintegy komplexusként alakul ki, mégpedig azután, hogy rájönnek, a gyerekkori csodák csupán tündérmesék voltak. Ez viszi rá őket, hogy később, felnőttként csak azt legyenek hajlandók elhinni, amit a saját szemükkel látnak. Jamie megfigyeli a saját bőrén tapasztalt változávar és a londoni Globe Színház, felbukkan a darabok leírása, melyeket Agnes férje ír - célzások Shakespeare híres királydrámáira, Vízkereszt, vagy amit akartok című komédiájára és természetesen a Hamletre. Maggie O’Farrell merészen nyúlt az irodalomtörténet egy jól ismert alakjának életéhez, hogy olyan személyeket szólaltasson meg, akik eddig nem kaptak elég figyelmet a Shakespeare-kánon diskurzusaiban. A Hamnet egy gyászoló anya és egy elfeledett kisfiú története, aki ismeretlenül is az egyik legünnepeltebb színpadi mű főhőseként él tovább. Hernádi Henriett Maggie (YFarrell: Hamnet Európa Kiadó, 2022 368 oldal sokat is: egyre több alkalommal már meg sem próbál megnyílni édesanyjának, nem mondja el, mi emészti legbelül, annak ugyanis a tabutémának kikiáltott képességéhez van köze. Némán tűr inkább, a felnőttkor tünetének látja a bezárkózást, a gyermekkor végének legszomorúbb megnyilvánulásaként tekint az elhallgatásra. Ez a különleges erőkkel, gyilkosságokkal, kísértetekkel és rejtélyes elemekkel tarkított történet a felszín, alatt a leghétköznapibb szituációkkal hozható párhuzamba. Nem mellesleg, ismétel-ten bizonyítja, hogy az igazi horrortörténeteket a legtöbbször az élet írja, és még csak természetfeletti lények sem kellenek hozzá. Fekete Magdolna Stephen King: Később Európa Könyvkiadó, 2022 307 oldal A mellékletet szerkesztette: Lakatos Krisztina. E-mail: üJszo@ujszo.com . Levélcím: DUEL-PRESS, s.r.o., Új Szó - Könyvespolc, P.O.BOX 222, 830 00 Bratislava 3.
