Új Szó, 2022. június (75. évfolyam, 126-151. szám)
2022-06-10 / 134. szám
www.ujszo.coml 2022. június 10. KULTÚRA 9 Joseph Kosinski rendezése, az új Top Gun Carínes-ból startolva jó irányt vett és jól teljesít égi-földi akcióival TALLÓSI BÉLA Minden, ami moziba járó akciófilm-fanatikus számára ágen-földön izgalmas lehat, intenzíven benne van a Top Gun: Maverick 130 porcában. Ez a film ritkán adódó nagy nosztalgikus ólmónyt nyújt azoknak, akik akár moziban, akár képernyőről látták a rógi, örökzöld Top Gunt, de azok is az egekbe szállhatnak vele, akik most találkoznak először Maverickkel - ha vannak ilyenek. A Top Gun: Maverick jó arányban foglal magába felcsigázó tesztrepülést, szédítő motoros száguldást, lélegzetelállító légi mutatványokat, háborús manővereket, naplementés tengerpartot félmeztelen pilótákkal, nosztalgikus érzelmeket, félszeg szerelmi hódítást, hősiességet, fontos irányokba érzett felelősséget, generációs kakaskodást, és koronaékként ismét ott ragyog a világ tetején Tom Cruise. Önmagában sem kevés ez. Sőt, ha mindössze ennyi lenne csupán, amit a Top Gun: Maverick nem mindenféle trükkextrákkal túlbonyolított, inkább bevált fogásokon alapuló látványvilágba ágyazva tálal, megállapíthatnánk, hogy mi vászonra vetülő szemnek ingere, az ott van ebben a napjaink egyik legtöbb dicséretet kaszált filmjében. Csakhogy van hozzá egy többlet, egy nagyon erősen ható plusztöltény: az 1986-ban készült és legendássá vált Top Gun, amely Tom Cruise-nak meghozta a minden addigi alakítását felülmúló kiugrást és az abszolút világhírt: méltán nevezik ezt a kevésbé átütő drámai alakítások után akcióhőssé avanzsált színész legikonikusabb figurájának. Ebből a többletből merítenek a dübörgő zenével kísért nyitó képsorok, amelyek alatt - mivel a 86-os mű lényegi kivonatát lökik a vászonról tomboló erővel -, sokakat eltalál a három évtizede érzett boldog pillanat, amikor a remek vadászpilóta, Pete Mitchell hadnagy, becenevén Maverick szerepében Tom Cruise először repítette az egekbe a nézőt. És az új film jó arányérzékkel eltalált és megkomponált, a nézőt koncentrált ízelítővel beetető nyitánya valóban megnyitja az emlékeket, és egyes karakterek, a Maverick életében jelentkező szerelem, miegymás. De ez a laza hozzámásolás nem zavaró, mert Joseph Kosinski nem kopírozva utánoz, hanem újrafejleszt, aminek köszönhetően rendezését teljes egészében önálló filmként látjuk, autonóm élményként élhetjük meg - az egykori Top Gun-sztori ismerete nélkül is. Még azt is megértjük, ami folyományként a 86-os sztoriból kerül és épül be az új filmbe, mégpedig központi helyre, a Maverick köré kerekített emberi alapkonfliktus vénáját adva. Amikor ugyanis (és most a hivatalos ajánlóból következik egy mondatnyi idézet) „Mavericknek egy osztagnyi Top Gun-növendéket olyan különleges küldetésre kell kiképeznie, amilyet élő pilóta még nem látott, öszszehozza őt a sors a Rooster hívójelű Bradley Bradshaw hadnaggyal, aki nem más, mint Maverick néhai barátjának, Nick Bradshaw-nak, azaz Goose-nak a fia...” Ez a sok fejlemény vonzatot magába tömörítő szál is érthető a 86-os mű ismerete nélkül, mert a forgatókönyvírók precíz átvezetőlogikával és szabatos történetbe igazítással oldották meg, hogy a Top Gun-előzményekben járatlan néző is maradéktalanul képben legyen a Maverick-Rooster vonalat illetően. Különlegességként kifénylik ebből a moziból egy epizód: Maverick első részbeli riválisa, Tom Kazanski, Iceman hadnagy, vagyis Val Kilmer jelenléte olyan egyedisége a Top Gun: Mavericknek, mint amilyen Sir Anthony Hopkins emlékezetes táblás kommunikációja az az 1994-es Szenvedélyek viharában című kalandos családtörténetben. Ennyi fényezés után kár lenne árnyékot vetni a hibák, lelassuló, túlnyújtott részletek, egyebek listázásával, különösen hogy Maverick és hős csapata teljesíti a nemes küldetést, sikerül megvédeniük a világbékét, bár nem tudni, ki ellen harcoltak. Úgy is a kellemes moziélményt visszük magunkkal... Tom Cruise tiszteletbeli Arany Pálmájának tapsolva jó érzéssel. A történetet pedig, ami jobbára mese, nem kell túl komolyan venni és a valóságra vetíteni, talán csak annyit belőle, hogy a géphez, itt konkrétan .a repülőgépen is szükség van az irányító, gondolkodó, kiélezett szituációkban helyes döntésekre képes, a helyzet magaslatán álló emberre. (Forrás: CinemArt) egyes vélemények szerint, és hajiunk efelé - minden idők legismertebb és leghatásosabb repülős mozija született meg. Talán annak a reményében, hogy a 36 évvel ezelőtti boldog pillanat megismétlődik, döntött úgy az egyik legnagyobb mozgóképes mustra, a cannes-i filmfesztivál stábja, hogy Joseph Kosinski rendezői munkája, a Top Gun: Maverick náluk startoljon. A díszbemutatónak meg is adták a módját. A vetítést megelőzően Tom Cruise-t meglepetésszerűen tiszteletbeli Arany Pálmával tüntették ki, ami nem kis dolog, hiszen ezzel az elismeréssel eddig a világ filmes alkotóinak meglehetősen szűk köre büszkélkedhet csupán. Stílusos parádét is szolgáltattak a film felkonferálásához: vadászgépkötelék piros, fehér és kék füsttel színezte az eget a híres cannes-i croisette felett. Az a többlet, ami a nyitánnyal indítva hozzásegít, hogy mozizás közben abszolút ismerős világba találjuk magunkat és ismerősként érezzük benne magunkat, mindvégig kitart és jelentős mértékben építi a filmnézést és -befogadást. Az új történet ugyanis egyes fordulattal ráéreztet az örökzöld változatra, annak dramaturgiai vonalából és történetépítéséből, nem egy motívumából nagy furfanggal hozzámásol az újhoz - bárjelenet, motorosvágták, tengerparti lubickolás (a zuhanyzós jelenet helyett), ...és szerelem a földön - Tom Cruise ma is kitűnő formában hódit és remekel Hősiesség a magasban... kellő időt hagy arra is, hogy újraéljük Maverick 36 évvel ezelőtti felemelkedésének alapvázát. A kivételes képességekkel megáldott pilóta rendületlen hite táplálta állhatatosságból, hogy a legjobbak között is a legjobb lehessen, jelentkezik az amerikai haditengerészet elitképzőjébe, a Top Gunba. Tony Scott rendező 86-os akciófilmjének buktatókkal induló, de a nyaktörő próbatételekben is hősies kiállással folytatódó történével -Maverick újra a magasba szállt Laurie Anderson zárja a pozsonyi Viva Musica Fesztivált Igaz, hogy már 75 éves, az is igaz, hogy túl van legfontosabb, legtermékenyebb korszakain, viszont semmiképp se feledjük el, hogy élő legendáról van szó. Laurie Andersont szeptember 11-ón végre Pozsonyban is láthatjuk. Egyike a legsokoldalúbb, legfontosabb amerikai művészeknek, aki öszszeboronálta a kísérleti zenét a populárisabb műfajjal, aki megmutatta az átlagembereknek, mi is az a performance, akinek mindig volt véleménye az aktuális társadalmi folyamatokról, sőt, befolyásolta is azokat a maga szerény módján. És aki laza természetességgel társított más művészeti ágakat a zenéhez. 1981-ben lett világhírű, amikor különleges hangszerlésű O Superman, című dala a brit kislemezlista második helyén landolt - teljesen váratlanul, ő maga is meglepődött ezen. A következő évben jött ki első nagylemeze Big Science címmel, ezután további albumok következtek, vagyis Laurie Anderson egyaránt otthonosan mozgott a popzenében, mint a kísérleti műfajokban. Grammy-díjat viszont érthetetlen módon csak 2018-ban kapott, a Kronos Quartettei közösen készített Landfall albumért. Amellett, hogy hangjával szinte festi a dallamokat, amikor suttog, énekel, kántál, vagy csak szöveget mond, hangszeres zenészként (hegedű) és kütyümágusként is figyelemre méltó mintázatokat hoz létre. Dolgozott Brian Enóval, Philip Glass-szal, Andy Warhollal, sőt Andy Kaufman legendás komikussal is, aztán feleségül ment Lou Reedhez, egy igazi rocksztárhoz. A mai napig aktív, folyamatosan komponál és koncertezik. Pozsonyba egy izgalmas zenekari művel érkezik szeptember 11-én, aBrünni Filharmonikusok (Filharmonie Brno) kíséretében. Az Amelia című darab Amelia Earhart pilótanőnek állít emléket, aki első nőként repülte át az Atlanti-óceánt 1932-ban. Öt évvel később körül akarta repülni a Földet, gépe azonban nyom nélkül eltűnt. A mű szövegét Amelia Earhart fedélzeti naplóiból és férjének írt távirataiból állította öszsze a szerző, saját gondolatait is beleszőve. Laurie Anderson nem egy dokumentarista szövegkönyvet akart írni, hanem elképzelte, mi késztethetett egy nőt arra, hogy megpróbálja körberepülni a bolygót. A mű korábbi verzióját 2000-ben mutatták be, a mostani változat új részeket tartalmaz, és Laurie Anderson hegedűn is játszik benne. A Viva Musica Fesztivál június 23- án kezdődik, nyolc koncerttel, olyan nevekkel, mint Jakub Józef Orlinski, Maki Namekawa, Dennis Russell Davies és Cori 0‘Lanan, vagy Joep Beving. (luk) Egy különleges zenekari művel érkezik (Forrás: Viva Musica)
