Új Szó, 2022. június (75. évfolyam, 126-151. szám)
2022-06-09 / 133. szám
www.ujszo.comJ 2022. június KULTÚRA Drakula gróf ismét köztünk él kula élt boldogan, az áldozata, hát az bizony átköltözött a túlvilágra - méghozzá vértelen ajakkal. Az Aréna Színház idei utolsó bemutatója volt ez a remek előadás. Az alaphangot a fekete-fehér díszletek adták meg, a kosztümök sem pompáztak a szivárvány minden színében - egyetlen kivétel Drakula gróf vörös bársonyköntöse, amelyben a nyakfelmetsző úgy suhant végig a színpadon, mintha nem a világot jelentő deszkákon lépkedett volna, hanem bárányfelhőkön. A színészeket is úgy válogatták össze, mintha mindegyikre rászabták volna a szerepét - persze, könnyű annak a színháznak, amelynek nincs állandó társulata, a legmegfelelőbbek közt válogathat. Bram Stoker darabja ugyan nem vérfagyasztó, de kellemes, szórakoztató. Lucia Ditte fordítása kitűnő, Gejza Dezorz rendező alaposan megdolgoztatta a színészeket, de meg is lett az eredménye, mindegyik pazarul játszik. Pavol Andrasko díszletei a régi, vérfagyasztó film hangulatát idézik, amint a Lucia Sedivá által megálmodott kosztümök és Vladimír Wittgruber maszkjai is. Henrich Lesko zenéje telitalálat, pontosan a cselekményhez van igazítva. Sasa SarvaSová lehetett volna keményebb kezű dramaturg, a kétórás, egyfelvonásos előadás helyenként túl volt nyújtva, egy kis feszesség nem ártott volna, hogy végig éberen tartsa a közönség figyelmét. És kiknek is tapsoltunk: Drakula gróf - Sáva Popovié, Renfield - Robert Roth, Mina Seward - Bronoslava Kováéiková, Van Heising - Ján Jackuliak, Jonathan Harker - Michal Rezny, Dr. Seward - Ján Gresso, továbbá Sára Polyáková, Gregor Holoska, Alzbeta Králiová, Andrej Kováé és Alexander Mad’ar. Az előadás legközelebb június 13-án látható a P. O. Hviezdoslav Színházban, mivel az Aréna Színház ligetfalui épülete jelenleg felújítás alatt áll. GRENDELÁGOTA Látványos előadás született a pozsonyi Aréna Színház jóvoltából minden idők leghíresebb vámpírtörtánetóből. Az alkotók a Lugosi Bála főszereplésével készült 1931-es fekete-fehér film atmoszféráját is megidézték. A történelem ismétli önmagát. Ez igaz is, meg nem is. Ezért is csodálkoznak sokan, miért nem tanulunk a régmúlt idők eseményeiből, és hogyan lehetséges az, hogy még a 21. században sem élhetünk háború nélkül. Természetesen vannak események, amelyekből lehet, sőt kötelező tanulni, nem akarok morbid lenni, de azt ma már senki sem gondolja, hogy hatalmas, erős embereket le lehet győzni parittyával (lásd Dávid és Góliát csatáját, melynek nyerteséről rengeteg fiút neveztek el, viszont senkinek sem jut eszébe Góliátnak kereszteltetni a fiát, miként Ábelnek igen, Káinnak viszont nem). A történet, ha filmen vagy színházban pereg előttünk, hasonló lehet, így esett, hogy a Drakula színpadra állítása alaposan megmerítkezik az 1931-es változatban, tisztelegve ezen alkotás előtt. Akkor Lugosi Béla jól is járt, meg nem is, a nevét megismerte a (film)világ, viszont be is skatulyázták azon nyomban. Vámpírszerepeken kívül mást nem osztottak rá, ami azért veszélyes lehetett - a horrorisztikus filmekre már akkor úgy tekintettek, mintha a valóság, mondjuk egy rendőrségi hír inspirálta volna a szerzőt (lásd még a Grimm-meséket). A történet egyszerű, s valószínűleg annyi köze van a valósághoz, mint mondjuk a tengelykezű félembernek a Locomotív GT slágerében. Ez a Drakula nevű ember - vagy szörny, torokátharapó, vérszívó rémség - Erdélyből Angliába költözik. Finom ember, az úri társaság azonnal is vagyunk elevenek, egyetlen, önzetlennek nem nevezhető elve: neki igenis vérre van szüksége. Nos, a folytatást nem nehéz kitalálni, nem is veszem a bátorságot, hogy azzal untassak bárkit is. Nem érkezik sem Columbo, sem Derrick, de még csak Kojak sem, hogy nyomozásba kezdjen, nem is lenne értelme a nyomozásnak, hiszen ki tudná azt megmondani, miért maradt (Fotó: Aréna Színház) a holtak nyakán éppen három piros pötty. Mi, nézők azonban tudjuk, láttuk, amint Drakula nekiveselkedett, belemerítette három fogát áldozata nyakába. A férfi megrázta magát, mintha mi sem történt volna, vagy éppen ő lenne Csipkerózsika, és most csókolta volna le a halált az orcájáról a herceg, és boldogan éltek. Itt ez bizony nem olyan, mint a mesében. Mert nem éltek boldogan, csak Drabefogadja. Közeli kapcsolatba kerül Seward doktorral, s még közelebbibe annak Mina nevű lányával és a lánya barátnőjével, Lucyval. Drakula egyetlen, de annál nagyobb, életet és halált, sőt az ő életét és halálát meghatározó fogyatékossága, mi több, hitvallása, hogy a vér maga az élet, tehát vér nélkül képtelenség) élni. O persze nem arra gondol, hogy ha nem csordogál ereinkben vér, nem Egy hatásos pillanat az előadásból Bereményi Géza kapja az Artisjus Irodalmi Nagydíjat Beremónyi Góza író, dalszöveg- ós forgatókönyvíró, filmrendező órdemelte ki idén az Artisjus Irodalmi Nagydíjat Azóta is élek című összegyűjtött novelláskötetóórt, valamint teljes írói életművéért. A 76 éves Kossuth-, József Attila- és Balázs Béla-díjas művészt a hetvenes években, Cseh Tamás dalainak szövegírójaként ismerte meg a nyitott, fiatal budapesti közönség. Az énekes haláláig állandó alkotótársak voltak. Bereményi 1978-tól szabadfoglalkozású íróként él, 1985-ben készítette első önálló játékfilmjét, majd több egész estés filmet készített saját forgatókönyvei alapján. Számos színmű, novelláskötet és regény, köztük a Legendárium (1978), a Vadnai Bébi (2013) és a Magyar Copperfield (2020) szerzője. Az elsősorban szerzői jogvédelemmel foglalkozó Artisjus Egyesület 2006-ban hozta létre irodalmi díját. Az elismerés célja az előző év egy kiemelkedő, különösen értékes alkotásának jutalmazása, a további díjak pedig ösztönzésül szolgálnak a tehetségüket már bizonyított művészek munkájához. A díjazottakról irodalomtörténészekből és írókból álló bizottság dönt, a testületben idén Báthori Csaba, Bazsányi Sándor, Grecsó Krisztián, Margócsy István, Reményi József Tamás, Szilágyi Zsófia, valamint az idén márciusban elhunyt Szkárosi Endre vett részt. A fődíjas mellett G. István László (Úgy felejti nyitva című verseskötetéért), Fenyő D. György irodalomtörténész és egyetemi oktató (az Útikalauz a vershez című kötetéért) Keresztury Tibor (Hűlt helyem című regényéért) és Gyimesi Emese irodalom- és társadalomtörténész (Szendrey Júlia irodalmi pályafutása - Társadalomtörténeti kontextusok című monográfiájáért) érdemelte ki az elismerést. A díjakat június 13-án, a Magyar Zene Házában adják át a zenei Artisjus díjakkal együtt. Eddig 79 író, irodalmár kapott Artisjus díjat, köztük Tőzsér Árpád, Takács Zsuzsa, Kovács András Ferenc, Nádasdy Ádám, Kukorelly Endre vagy Márton László. (MTI, juk) Komáromban előkerül a margóvágó Örkény István Tóték című legendás tragikomédiájának bemutatójára készül a Komáromi Jókai Színház, Béres Attila rendezésében. A pénteki premier kivételével valamennyi júniusi előadásra vannak még bérleten kívüli jegyek. Az 1967-es budapesti Thália Színházbeli bemutató óta a Tóték a legnépszerűbb magyar drámák egyike. Hatalmas sikerrel játszották szerte a világon, Párizstól Washingtonig, Berlintől Moszkván át Japánig, Fábry Zoltán pedig kiváló filmet készített belőle, Isten hozta őrnagy úr címmel. A frontról egészségügyi szabadságra a hátországba érkező, idegronccsá vált őrnagy beköltözik a katonafiukért rettegő Tóték életébe, és folyamatos lelki terror alatt tartja vendéglátóit. A család némi protekció, jobb bánásmód reményében vállalja megaláztatások sorát. Ők végig nem sejtik, hogy áldozatuk hiábavaló, minket, nézőket viszont beavat a szerző, emiatt még abszurdabbnak látjuk a történéseket. A kétféle trauma sérültjét - az Őrnagyot és Tót Lajost - egy világ választja el egymástól: társadalmi helyzetük, neveltetésük, lelki alMolnár Xénia, Gáspárik Attila és Hostomsky Fanni (Fotó Dömötör Ede) katuk és családi állapotuk okán is. De van a létnek egy, az adott történelmi szituációban meghatározó szférája, ahol ez a két férfi találkozik. És ez nem más, mint a félelem. Félni és félteni sokféleképpen lehet: az Őrnagy hisztérikus, patologikus rettegése parancsoló terrorban nyilvánul meg, Tóté pedig az alkalmazkodás és az engedelmesség síkján. Ez az ellentét magában foglalja kapcsolatuk lényegét. Kettőjük minden darabbeli megnyilvánulása egymást feltételezi. Az Őrnagy csak akkor szerezhet érvényt saját esztelen akaratának, ha van, aki aláveti magát annak, amit ő követel. És minél esztelenebb a parancs, annál alázatosabbnak kell lennie annak, aki teljesíti. Jelenetről jelenetre követhető, hogyan torzulnak el az Őrnagynak a vendéglátóival szemben támasztott elvárásai, hogyan követeli tőlük egyre elszántabban és egyre értelmetlenebből saját normáik, sőt életük feladását. Az előadás szereplői: Oszlik Péter, Gáspárik Attila, Molnár Xénia, Hostomsky Fanni, Fabó Tibor, Matusek Attila, Olasz István és Holocsy Krisztina. Az előadás díszlettervezője Horesnyi Balázs, jelmeztervezője Papp Janó, a rendező asszisztense Balaskó Edit. (k)
