Új Szó, 2022. június (75. évfolyam, 126-151. szám)
2022-06-08 / 132. szám
www.ujszo.coml 2022. június 8. KÖZÉLET 3 Hová lett a kisebbségi törvényjavaslata? CZÍMER GÁBOR Pozsony Nem gyakran esik meg, hogy eltűnik egy egész törvényjavaslat, a kormánynak most mégis mintha ez sikerült volna. Egy, a kisebbségek jogállása szempontjából kiemelt fontosságú jogszabálytervezet ugyanis valahol eltűnt a kormányhivatal ás a minisztériumok között. Mindez annak ellenére, hogy május 31-ig el kellett volna azt készíteniük. A kisebbségekkel kapcsolatos intézkedések önálló fejezetet kaptak a 2020-as parlamenti választás után megalakuló kormány programjában. Ahogy arról akkor beszámoltunk, ennek a csomagnak az egyik legfontosabb pontja a kisebbségek jogállásáról szóló törvény megalkotása, hiszen annak ellenére, hogy az 1992- ben jóváhagyott Alkotmány is számol vele, máig nem sikerült ilyen jogszabályt elfogadni. A hosszas szakmai előkészítő munka után gyakorlatilag elkészült a törvényjavaslat szövege, amellyel azonban most nagyon furcsa dolgok történnek. Miután a külügyi és az igazságügyi tárca elkezdte kifogásolni a tervezetet, ajogszabály kidolgozásáért felelős kormányhivatal még a témáért felelős kormánybiztos elől is eldugta az egész előkészítő folyamatot. így gyakorlatilag teljes homályban, a kisebbségi szervezetek, a témában érdekelt szakemberek, köztisztviselők sem tudják, a készülő törvény végül milyen lesz, ahogy ait sem, mikor kerülhet a koalíciós tanács, a kormány vagy a parlament elé. A kabinet törvénykezési tervében megadott határidő szerint ugyanakkor a kormánynak május utolsó napjáig be kellett volna mutatnia a javaslatot. Bukovszky törvénye A kisebbségi kormánybiztos, Bukovszky László, akit még az előző kormánykoalíció idején a Híd nevezett ki, még az előző kormányzási ciklus végén látott neki a kisebbségek jogállásáról szóló törvényjavaslat előkészítésének. A kormánybiztos lapunknak most elmondta, a jogszabályalkotási folyamatot jegelte a kabinet. „Január elejére elkészült a törvénytervezet végleges javaslata, amelyet a kisebbségek képviselői és az érintett tárcák állítottak össze. Ez ellen azonban kifogást emelt a külügyminiszter és az igazságügyi miniszter” - nyilatkozata Bukovszky. Arról számolt be, hogy a két tárca képviselői kétségbe vonták a törvény-előkészítési folyamat legitimitását, illetve azt is, hogy egyáltalán szüksége van-e az országban élő kisebbségeknek egy ilyen átfogó törvényre. „Sőt, úgy látják, hogy a javaslat alkotmányellenes, hiszen az egyéni jogokkal szemben a kollektív jogokat helyezi előtérbe” - mondta. A kisebbségi kormánybiztos hozzátette, eredetileg két felelőse volt az előkészítési folyamatnak, rajta kívül még a kormányhivatal vezetőjéhez, Július Jakabhoz tartozott az ügy, aki azonban most teljes mértékben a hatáskörébe vonta azt. A kisebbségi kormánybiztost kizárták a folyamatból. Bukovszky arról is beszélt, a javaslat előkészítési folyamata már valóban tőle függetlenül zajlik. Mindössze két munkatársat delegálhatott abba a testületbe, amely a továbbiakban a javaslat kidolgozásáért felelős. „Ok összesen egy megbeszélésen vettek részt, de márciustól lényegében nem történt az ügyben semmi” - jelentette ki. Bukovszky azonban optimista. „Az eredeti elképzelés szerint a kormányzati ciklus harmadik évében készült volna el ez ajogszabály. Mindezt úgy, hogy mire a következő kormány hivatalba lép, teljesen új alapokra helyezzük a kisebbségi jogokat” - mondta azzal, hogy bár nem tudja, mikor, de bízik benne, végül a kormányzási ciklus végéig elfogadják a törvényt. Hová lett a javaslat? Megkerestük a kormányhivatal vezetőjét, hogy megtudjuk, milyen állapotban van a törvény előkészítése, illetve mikor tervezik azt nyilvánosságra hozni. Jakab a kormányhivatal sajtóosztályához irányított minket, amit azonban már korábban is kerestünk az ügyben. A sajtóosztály először azt válaszolta, hogy nem is ők, hanem a belügyminisztérium a felelős a jogszabály kidolgozásáért. Majd amikor figyelmeztettük a hivatal munkatársait, hogy a kabinet által elfogadott törvénykezési terv szerint ők a kompetensek, akkor annyit írtak vissza, dolgoznak a szövegen. Hivatalosan azonban nem tudni, valóban mi történik ebben a kérdésben, hiszen ahogy Bukovszky is mondta, a szöveggel foglalkozó munkacsoport már nem az ő irányítása alatt áll és hivatalosan az alakuló ülésnél tovább nem igazán jutott. A külügyminisztériumnál és az igazságügyi tárcánál pedig aziránt érdeklődtünk, pontosan mi kivetnivalót találtak a kisebbségi törvény eredeti javaslatában. Cikkünk megjelenéséig nem kaptunk választ. Annyit ugyanakkor sikerült megtudnunk, hogy a külügyminisztérium aggályait Ján Gábor diplomata, a tárca osztályvezetője ismertette azokkal a főleg kisebbségi szakemberekkel, akiket eredetileg a jogszabálytervezet megírásával Bukovszky megbízott. Gábor a társszerzője a Nemzet élete örök / Száz év Trianon óta 1920-2020 (Zivot národa je veöny / Sto rokov od Trianonu 1920-2020) című publikációnak. A törvényjavaslat eredeti változatát ugyan nem tették közzé, de sikerült beszélnünk több olyan személlyel is, akik közelről látták a kidolgozásának folyamatát. Volt, aki úgy gondolta, a két tárcának az szúrhatta a szemét, hogy a tervezet komoly előrelépést jelentene a kisebbségi jogok terén. Mi lenne e törvényben? A Bukovszky által felkért szakértők eredeti törvényjavaslatában az szerepel, létrehoznák a kisebbségügyi hivatalt, ami egyébként szintén a kormányprogramban szereplő vállalás. Ezen túl azonban egy nemzetiségi önkormányzati rendszert is tartalmaz, ún. nemzetiségi tanácsok jönnének létre és összeállítanának egy kisebbségi választási névjegyzéket is. A magyar nemzetiség esetében, akik az utóbbira feliratkoznak, választhatnák a Magyar Nemzeti Tanácsot. Ennek az intézménynek különböző kompetenciái lennének, ez képviselné a szlovákiai magyar közösséget az állammal szemben. De a tanácsot be kellene vonni a törvény-előkészítő folyamatokba stb. Lapunknak a javaslat sorsára rálátó személyek közül többen is arról beszéltek, félő, hogy végül egy olyan törvényt fogadnak el, amely nem jelent valódi előrelépést a kisebbségi jogok területén, és így tennének eleget a kormányprogramban foglalt vállalásnak, legalábbis formálisan. Andruskó: Kocner azért ölette meg Kuciakot, mert félt ÖSSZEFOGLALÓ Andruskó Zoltán továbbra is állítja. Marián Koöner azárt rendelte meg az oknyomozó újságíró meggyilkolását, mert attól tartott, hogy a feltárt botrányok miatt büntetőeljárás indulhat ellene. Bazin. Andruskó Zoltán kedden immár negyedszer járult a Specializált Büntetőbíróság szenátusa elé, hogy vallomást tegyen a Kuciak-gyilkosságról és az ügyészek meggyilkolásának előkészítéséről.. Az előbbi esetében már jogerősen elítélték, de mivel a Legfelsőbb Bíróság visszadobta az ügyet a Specializált Büntetőbíróság elé, az újraindult tárgyaláson ismét részt kell vennie, igaz, nem vádlottként, hanem tanúként. Az ügyészek meggyilkolásának előkészítésével kapcsolatban a bíróság külön tárgyalja az ügyét, ebben az esetben még nem született ítélet. Koönert vádolja A Specializált Büntetőbíróság az elsőfokú döntés meghozatalakor - amely során Koönert és Zsuzsovát is felmentették - kétségbe vonta Andruskó Zoltán vallomását, több ellentmondásra is rámutattak. Ennek ellenére a tanú lényegében most is ugyanazt állítja, amit korábban: az oknyomozó újságíró meggyilkolásának hátterében Koőner és Zsuzsová áll. „Ján Kuciak megölését Zsuzsová rendelte meg, még valamikor 2018 januárjában. A megrendelésre a nő háza előtt került sor” - mondta a bíróság előtt Andruskó, majd úgy folytatta, a fő megrendelő maga Kocner volt. „Attól félt, hogy büntetőeljárás indul ellene, ezért likvidálta Kuciakot” - tette hozzá. Állítása szerint az ügyészek meggyilkolásának megrendelője szintén a vállalkozó volt. Állítólagos kölcsön Ezt követően azt az üzenetváltást olvasták fel, amelyet Zsuzsová és Andruskó a gyilkosság utáni hónapokban folytattak egymással. Mivel a két fél magyarul kommunikált egymással, az SMS-eket egy tolmács olvasta fel. Az üzenetváltás témája főként Andruskó állítólagos tartozása volt Zsuzsovának. Utóbbi a tárgyalás korábbi szakaszaiban azt mondta, még 2017 nyarán 20 ezer eurót kölcsönzött a komáromi férfinak, aki a törlesztőrészleteket havonta fizette vissza. Az erről szóló üzenetek főként 2018 márciusában, az újságíró meggyilkolása utáni hónapban kezdtek gyakoriak lenni. „Szia Zolika, jó lenne, ha írnánk egy papírt a kölcsönről, mert már nem akarom tovább átélni ezt a cirkuszt. Nem akarok veszekedni, hallgatni a vádaskodást és idegeskedni. Megírjuk a papírt a 20 ezer eurós kölcsönről, és mivel már 5 hónapnyi kamatot viszszafizettél, ezt is belefoglaljuk” - írta Zsuzsová Andruskónak. Ä komáromi férfi viszont azt állítja, semmivel sem tartozott a nőnek: „Ezek az üzenetek éppen a Kuciak-gyilkosság után kezdődtek, Zsuzsová így akart magának alibit csinálni. Nem is tudtam, hogyan reagáljak ezekre, már elegem volt az egészből’’. Andruskó többször is elmondta, ha kell, hazugságvizsgálóra kötve is hajlandó megismételni a vallomását. A felelősség súlya A tanú a tárgyalás elején rosszullétre és fejfájásra panaszkodott, azt mondta, fáradt, kialvatlan. „Szeretnék vallomást tenni, de nem tudom, mennyire leszek képes adekvát módon válaszolni a kérdésekre” - mondta Andruskó, hozzátéve, hogy hatalmas felelősség nyomja a vállát. Ennek ellenére a férfi nem kért orvosi segítséget, amikor a hatóság a helyszínre szállította. Ruzena Sabová, a szenátus elnöke figyelmeztette, a bíróság napirendje rendkívül sűrű, így a tárgyalásnak haladéktalanul és zökkenőmentesen el kell kezdődnie. „Mindannyiunkat nagy felelősség terhel. Kérem, koncentráljon” - jegyezte meg Sabová. A bíróság végül délután 3 óra környékén rekesztette be a tárgyalást. Andruskó vallomása azonban még nem ért véget, legközelebb június 14- én kell a szenátus elé járulnia. (nar, aktuality.sk) Bukovszky László kisebbségi kormánybiztost kizárták a kisebbségek jogállása szempontjából kiemelt fontosságú jogszabálytervezet előkészítési folyamatából (TASR-felvétel) Andruskó továbbra is Koónert vádolja (TASR-felvétel
