Új Szó, 2022. május (75. évfolyam, 100-125. szám)

2022-05-02 / 100. szám

8 I KULTÚRA 2022. május 2. | www.ujszo.com Veszprémi tárlat a Csemadok galériájában TALLÓSI BÉLA Pozsony. A V8+ / Veszprémi Nyolcak Plusz csoport mű­vészeinek munkáiból látható kiállítás a Csemadok Rákosi Ernő Galériájában. A csopor­tos tárlat alkotói: Áfrány Gá­bor, Hegyeshalmi László, Ke­lemen Marcel, Környei Ágota, Somody Páter, Szotyory Lász­ló, Tarczy István ás Zachar István. Közös kiállításuk má­jus 31-ig tekinthető meg Po­zsonyban. A V8+ / Veszprémi Nyolcak Plusz jelen tárlata is jelzi, hogy a Csema­dok Rákosi Ernő Galériája a járvány­helyzet javulására reagálva újra te­ret ad a vizuális művészeteknek, és várja a látogatókat. A most kiállító csoport magvát veszprémi kötődésű képzőművészek alkotják, s mind az életkor, mind az alkalmazott techni­ka tekintetében heterogén társaság­ról van szó. A V8+ elnevezés pedig kifejezi, hogy a csoport egyfelől a 20. század első évtizedeiben alakult haladó szellemű avantgarde Nyolcak művészcsoport előtt tiszteleg, és - ki­egészítve a Veszprémet jelző V be­tűvel - utal a szintén a századelőhöz köthető V8-as belső égésű motortí­pusra, amely jelentős technikai újítás volt, és a mai napig az erő, a dinami­ka szimbóluma. Ennek az életkor és az alkalma­zott technika tekintetében hetero­gén társaságnak a kohézióját azon­ban (ahogy a pozsonyi megnyitón is megtudhattuk) a veszprémi kötődé­sen kívül megadják a szakmai és em­beri kapcsolatok, a művészeti prog­resszió, a kortárs művészetről és a dizájnról való haladó gondolkodás. A tagok között vannak egyetemen, középiskolában művészetet oktatók, nemzetközi tapasztalatokat szerzett galériavezetők és művészetpedagó­gusok. A csoport médiumhasznála­ta is széles skálán mozog: kezdve a Júniusban magyar filmek fesztiválja Veszprám. Június 9. és 12. között mintegy száz film, köz­tük húsz premier várja a Magyar Mozgókép Fesztiválra érkezőket Veszprémben, Balatonfüreden és Balatonalmádiban - közölte a rendezvény fesztiváligazga­tója, Lukácsy György. Elmond­ta: a programok Fazakas Péter A játszma című egész estés nagyjátékfilmjének bemutatójá­val kezdődnek és egy egész es­tés dokumentumfilmet, Papp Gá­bor Zsigmond Bereményi kalap­ja című alkotását is premierként tűztek műsorra. Szintén a fesz­tiválon mutatják be Rohönyi Gá­bor és Vékes Csaba Szia, Életem! című vígjátékát, és itt debütál Pá­linkás Norbert Katinka című ma­gyar dokumentumfilmje is. Több kisebb filmes műfajban is tartanak bemutatókat, emellett szakmai programokat is rendez­nek, például dokumentumfilmes kerekasztalt. Lukácsy György jelezte: a 120 éve született Jávor Pál emlékére a Toprini nász, míg a száz éve szü­letett Pécsi Sándorra emlékezve a Kár a benzinért című filmet is műsorra tűzik. (MTI, k) Tarczy István: Hommage a Csontváry hagyományos festészeti technikák­tól a digitális nyomatokig a fotó- és a videóalkalmazásokig, nem beszél­ve a tematikai és zsánerbeli sokré­tűségről. Kilián László kritikus, a veszprémi Művészetek Háza munkatársa meg­nyitóbeszédében hangsúlyozta, hogy a munkáival Pozsonyban is szereplő nyolc alkotó - ha már a nyolchen­geres hajtómű párhuzamát össze­függés-motívumként említettük - az entrópia lenyűgözöttje, olyan értelemben, ahogy Rudolf Clausius 1865-ben még szűkebb értelemben beszélt róla, vagyis rendezetlenségi mértékről innen, a folyamatok ki­A tánc világnapján a Nemze­ti Táncszínház és a Magyar Táncművészek Szövetsége nagyszabású gálaestjén adták át az idei szakmai díjakat Budapesten. Idén az Imre Zoltán-díjat Hégli Dusán koreográfus, rendező, a pozsonyi Ifjú Szi­vek Táncszínház művészeti igazgatója kapta. Budapest/Pozsony. A Szegedi Kortárs Balett alapítójának nevét vi­selő díjat 1998-tól évente, egy tánc­művészekből álló szakmai kuratóri­um ítéli oda. Az elmúlt évek díjazott­jai közt olyan ismert táncművészek nevei szerepelnek, mint Frenák Pál, Román Sándor, Popova Aleszja vagy Juronics Tamás. Hégli Dusánt a díjjal kapcsolatos benyomásairól, gondolatairól kér­deztük. Az Imre Zoltán Alapítvány Díja már a második elismerés, amit a szakmától kapott. Milyen gondo­latok forogtak a fejében, amikor megtudta, hogy kitüntetik, amikor a színpadon állt a kezében a szak­mai elismeréssel? Jólesik, hogy a szakma figyelem­mel kíséri a munkámat. Talán ez (Neszmén Tünde felvétele) számíthatóságáról onnan szemlélve egy-egy alkotás rendszerét. Ez egy­úttal, ahogy Kilián László fogalmaz, a bizonytalansági kockázata minden teremtésnek. így a művészeti alkotás megteremtésének is. A rendezetlen­ségi fok meghatározó tét a (mü)tár­­gyiasulásnak abban a folyamatában, melyből a fizikai és a szellemi erőfe­szítések, a beletett energiák nyomán a tapasztalás tartalmi-formai rend­szerbe igazításával mű születik. Ki­lián László példának hozta fel erre a folyamatok kiszámíthatóságával és a kockázattal operáló mechanizmus­ra a camera oscura vagy a laterna magica sikerét és csodás karrierjét, egyfajta megerősítés abban, hogy a repertoárunk és a nézőpont, ahogy a táncot színpadra állítjuk, korszerű és gyakran kritikus. A témaválasztásnál mindig az aktualitást, a ma emberét foglalkoztató kérdéseket keresem. Minden koreográfiámnál olyan sa­játos nyelvezetet igyekszem találni, amelyet a lehető legszélesebb körben érthet meg a közönség, nemzetiségtől függetlenül és a folklórral kapcsola­tos alapismeretek nélkül is. A néptánccal való kapcsolatát otthonról hozta, a szülei ebbe az irányba terelgették. A Kisbojtár­­ban kezdte a pályafutását, utána az Ifjú Szivekben, a Szőttesben tán­colt, volt művészeti vezető, majd létrehozta a hivatásos társulatot. Mikor én kezdtem tánccal foglal­kozni, akkor még nagyon más volt az alaphelyzet. Ha a szüleimtől nem kaptam volna meg az indíttatást, ha nem ébresztik fel bennem a hagyo­mányaink iránti vonzalmat, akkor sose kezdtem volna néptánccal vagy -zenével foglalkozni. A hagyomá­nyos kultúrának más volt a társada­lomban betöltött szerepe. Egyik ol­dalon ott volt Kéménd, a nagy múltú hagyományokkal rendelkező falu, másrészt pedig a mindennapi reali­tás. Sokan ma is a szó szoros értel­ezekhez a fényes szerkezetekhez ha­sonlítva a döntően természeti-fizi­kai inspirációkkal dolgozó Veszpré­mi Nyolcak Plusz csoport alkotóit. „A V8+ minden tagja ihletett-in­­venciózus, érzékeny és filozofikus módon organikusan camera obscura vagy laterna magica, titokzatos szer­kezet, amelyben legalább akkora ta­lány az, ami belekerül, mint az, amit kibocsát: fény és szín be, majd fény és szín ki” - hangzott el a megnyitón. Kilián László kalauzolásával egy pici, eligazító ízelítőt nyújtunk az egyes kiállító veszprémi alkotók lé­nyegi jegyeit felvillantva. Zachar István Kommunista mo­mentumok című, 2019-es művével a pártállamok örökkévalóságra szá­mot tartott szörnyetegeinek tripti­chonját komponálta meg, extrém tér­be helyezve azokat - a bolgár Buz­­ludzha-hegy csúcsára épített repülő csészealjat ábrázoló emlékművet, a podgarici forradalmi emlékművet vagy az észak-koreai gigászi piramist véve alapul. Szotyory László Munkácsy-díjas festőművész Repülők című képein repülőket jelenít meg. Ezek a szikár, óceánkék közegben acélozott gép­madarak az alkotásokon orrukkal és függőleges vezérsíkjukkal olyan ve­szedelmessé válnak, mint a nagy vi­zek csúcsragadózói. A kagyló- és a csigaforma teremti meg az alapot Somody Péter Nagy­­harsányi forma (2015-16) című, il­letve egyéb munkáin: a puhatestű­­eknek azonban csak organikus vagy biomorf vonalait, kiterjedését, test­szerűségét, térbeliségük viszonyla­gosságát veszi át az alkotó, felülírva azokat átszínezéssel, a színek inten­zitásával. Hegyeshalmi László Summertime I. és II. című, nyári hangulatot árasztó munkáin a teret ragadja meg, amely nála színeiben és hangoltságában, de feszességében-oldottságában is olyan (általa átélt) élmény, amely közönsé­gének is meggyőző, így átélhető. Kelemen Marcel Tavasz című al-Hégli Dusán: „Jólesik, hogy a szak­ma figyelemmel kíséri a munkámat" (Forrás: Ifjú Szivek Táncszínház) kotásávalbimbót-virágot-bogyót-ter­­mést terít magának és a rá figyelők elé, oly módon, hogy addig élezi és fényesíti a megragadott természeti jegyeket, míg egy másik izgalma­sabb mintát, mintázatot, kényelmes hálózatos világot láthatóvá nem tesz. Ezáltal mást kezd jelenteni a fürt, a kocsány. Környei Ágota Privát retró című munkájának tárgya az elmosódó Ba­­laton-emlékmotívum, oly formában, hogy filmszerűvé téve és retrósítva, vagyis a korabeli érzelmi-hangulati töltettel vetíti bele a mába. Tarczy István Hommage a Csont­váry című munkáján a jelentésiga­zítással lepi meg a nézőt. Úgy, hogy közben nem hagy kétséget afelől, a mesterség biztos kezű képviselője, aki saját küldetését abban látja, hogy a festőnek, neki médiumnak kell len­nie, annak, aki közvetíti a lehetetlent, az elmondhatatlant. Szövegromlás a címe Áfrány Gábor médiaművész munkájának, amellyel azt a kérdést teszi fel: med­dig marad időtálló kohéziója az alko­tott (irodalmi) műnek, a világra szóló remeknek? Egy olyan plexiakvárium­­szerű szerkezettel teszi ezt, melyben folyadék örvénylik. A folyadékban átlátszó betűk, Esterházy Péter Beve­zetés a szépirodalomba című művé­nek leggyakoribb betűi örvénylenek a folyadéktölcsér körül. „Egy-egy kiállításon mindig azzal szembesülünk: a vizualitással ele­mentárisán elkötelezett képmutoga­tó aktor - ha tetszik: artista - elénk tárja, amit ő lát, az ő belső, kiváltott vagy elméjével-lelkével-szívével ki­munkált látomásait. Azokat felfedi. Ezek a képek merőben szubjektivek. Lényegük szerint is, a kiválasztott megjelenítési mód szerint is és asze­rint, hogy a totalitásból mit vesz el, mit ad hozzá egy másik totalitás igé­zetében. így adatik meg az alkalom a befogadónak olyat kapni, amit csak itt és így kaphat” - mondta Kilián László a V8+ anyagát megnézésre ajánlva a pozsonyi közönségnek. mében vett hagyományokról beszél­nek, de azt el kell fogadnunk, hogy a maga autentikus közegében ez már nem él. Mindannyian ragaszkodunk a gyökereinkhez, nem csak azok, akik ezt nap mint nap hangoztatják. Sosem a külsőségek érdekeltek. Meg kell érteni, mi miért történt. A tánc, a zene azoknak az idős adatközlőknek, akikkel találkoztam, önkifejezési eszköz volt. Ezzel ünnepeltek, temet­tek, ezzel kerestek társat, ezzel éltek. Meg kell próbálni arra használni ha­gyományos kultúránkat, amire való. Ha ezt színpadon tesszük, e mellett másra is szükség van. Kritikusan is szemlélni a múltat nem bűn. A kri­tikai gondolkodás is része hagyomá­nyainknak. A magyar tájegységek és Közép-Európa különböző régi­óiról ma rendelkezésre álló adatok gyakran hiányosak, a koreográfus ilyenkor rekonstruálni kénytelen a táncokat. Ebben a munkában az au­diovizuális anyagokon kívül minden információt fel kell használni, le­gyen szó történelemről, irodalomról, zenéről vagy akár szociológiai ada­tokról. Ez a folyamat nem lehetséges az adott terület hagyományos kultú­rájának átfogó ismerete és zsákutcák nélkül sem. Ezért nagyon hálás va­gyok mindenkinek, aki a munkámat segíti és érti. (rend) Hégli Dusán kapta az idei Imre Zoltán-díjat

Next

/
Thumbnails
Contents