Új Szó, 2022. május (75. évfolyam, 100-125. szám)

2022-05-18 / 114. szám

161 KULTÚRA 2022. május 18. | www.ujszo.com Szindbád ismeretlen rajzai Latinovits Zoltán építészeti vázlatai, táj- és utcaképei, portréi a Bajor Gizi Színészmúzeumban láthatóak SZABÓ G. LÁSZLÓ Embernek röpülni boldogság, idézi Latinovits Zoltánt a Ba­jor Gizi Színészmúzeum több termet betöltő tárlata, amely nem is annyira a színész le­gendáját táplálja, inkább az értékteremtő művész alakját állítja középpontba. A kiállításhoz most újabb kísérő­­program kapcsolódott: Latinovits Zol­tán műszaki egyetemi feladatai, építé­szeti vázlatai, táj- és utcaképei, portréi és aktjai kerültek terítékre. Azok a rajzok, dokumentumok, amelyek ki­egészítik a színházi pálya előtti éle­tét, és átfogó képet nyújtanak vizuá­lis látásmódjáról. Színházeszménye válik így teljessé azok előtt, akik még láthatták színpadi alakításait, rende­zéseit, de azok előtt is, akik csupán filmekből ismerik. „A színész halála után csak emlé­kek maradnak - írta 1973-ban meg­jelent könyvében, a Ködszurkálóban -, játékemlékek, kellékek. Halálával művészete megszűnik. A kortársak halálával emléke is kivész. Festmény vagy fénykép marad utána, halott mozgókép, valamely régi pillanat vi­aszlemeze, kellékek, rossz kalap, sé­tabot, sír. Élete szűntével varázsa is megszűnik... Neve szomorúan és ér­tetlenül egy régi plakáton marad, és a fekete betűk az utókornak annyit sem jelentenek, mint ásatáskor előbukka­nó koponyacsont, antik fazék, elfeke­­tült pénzdarabok.” Fennmaradt rajzai, grafikái és ak­­varelljei ellentmondanak ennek az ál­lításnak. Negyvenhat éve már, hogy Latinovits Zoltán nincs közöttünk, varázsa mégsem szűnt meg. Sem a világrajövetele, sem az elme­netele nem volt szokványos. Nagyapja, Gundel Károly étter­mében született. Ahogy írja: „Éppen Krúdy Gyula bácsi asztala fölött.” Hatévesen már olvasott. Gimnáziu­mi évei alatt, az önképzőkörben már a színészi hivatás felé kacsintgatott. Beszédhibája ellenére Bajor Gizi is erre a pályára terelte. Érettségi után három évig asztalosinas, majd hídépí­tő munkás volt. 1956-ban vörös dip­lomával végzett a Budapesti Műsza-Néhány jól sikerült portré ki Egyetemen. Rögtön azután segéd­színésznek állt Debrecenben. Három esztendővel később Miskolcon játssza Rómeót. 1962-től a Vígszínházban, majd a Tháliában, utána pedig Veszp­rémben dolgozik. Rendszerellenes művészként letiltják a pályáról. Az Irodalmi Színpadon talál menedéket. Utolsó szerepét az Operettszínházban játszotta. A kutya, akit Bozzi úrnak hívtak színészi pályája záróakkord­ja. 1976 nyarán, késő délutáni sétája során egy gyorsvonat gázolta halál­ra Balatonszemesen. Öngyilkosság? Tragikus baleset? Azóta sem tisztá­zódott. Mindössze annyi biztos, ami a rendőrségi iratokban áll: „A gyors­vonat légörvénye beszippantotta.” A vezető napilapok ennek ellenére azt írták: „Hosszan tartó, súlyos betegség után véget vetett életének.” Bonyolult, kibogozhatatlan termé­szet volt. Igazából soha nem adott. A megalkuvás nem az ő műfaja volt. A tehetségtelen, ezért rosszakaratú em­berekkel képtelen volt egy levegőt szívni. Egyetlen szóval illették: ösz­­szeférhetetlen. Csak mert szigorú volt és kíméletlen. De a színpadon becsü­letes, elvhű és felelősségteljes. Ma­kal, a démonnal. Csakugyan ő volt Dr. Faustus személyesen.” A kiállítási tablókon a gyerek, a ka­masz, a férfiúvá érő Latinovits Zol­tán mellett ott az ifjú műépítész, a színész, a hősszerelmes, Ruttkai Éva párja, Szindbád, a megállíthatatlan. „Miskolcon, az Ilyen nagy szere­lemben, amikor ott vendégszerepel­tem, Latinovits Zoltán volt a partne­rem - emlékezik a Tündérkirálynő.- Nem mertem ránézni. Elkezdtük a próbát: fekszik az ágyban Péter, s én, Lida fésülködöm. Péter azt mondja: Lida - nekem oda kell néznem. Oda­néztem - és az én szemem nézett rám vissza. Leállt a próba. Nem tudtam folytatni. Mint később kiderült: ő is félt tőlem, s az éjjeliszekrényére ki­tette a képemet, hogy barátkozzon. A színdarab végén az esküvő... Másnap kaptam a hosszú levelet. Gyönyörűsé­get. És előadás után a tánc. A bordó kordbársony zakója. Az eső. A séta vele. Életünk első grogja. Hazakísért. Fölmentem, kinéztem: ő ott állt az ab­lak alatt! Az embernek örökké lány szíve marad. Az élet tud olyan len­ni, mint a mese. De annak ára van. Nem lehetsz latolgató meg fukar. Fél hétkor néztünk a miskolci tükörbe, s attól kezdve minden premier napján fél hétkor virágcsokrot kaptam tőle olyan gyönyörűséges sorok kíséreté­ben, amelyektől megemelkedik, aki kapja. Téptük egymást, de mi értettük egymást a legjobban. Amit én csinál­tam, senki nem tudta úgy szeretni, mint ő.” Akkor a virágcsokrok, most a raj­zok. Az ő rajzai. Gipszformákat áb­rázoló árnyékrajzok, akvarellstú­­diumok, látványtervek, alakrajzok, precízen kidolgozott ipariépület-ter­­vek, aukción is értékesíthető festmé­nyek. Sárgálló, öregedő papírlapokon skiccek. Egy étterem tájba illesztve. Szigligeti kikötő. Balaton-felvidéki parasztporta. Dunakanyar uszállyal. Önarcképek. Díszlettervek. Ha játszott, mindig benne maradt valami, mondta. Sokkal jobban ki­elégítette, ha írt. Vagy ha tervezett, rajzolt, ecsetet vett a kezébe. „Az a jó színház, amelyet mindenki megért”- állította. A rajzaiból is olvasni lehet. Sőt mi több: érezni is. A szerző a Vasárnap munkatársa (Somogyi Tibor felvételei) Precízen kidolgozott épületterv gánemberként képes volt vérre menő csatákat vívni a hatalom képviselő­ivel. Weöres Sándor írta róla: „Lati­novits Zoltánnál a tehetség kulminál, hol föláll, hol leáll, ő a színész-ideál.” Darvas Iván a következőképpen szólt róla: „Latinovits Zoltán megmutatta, hogy a zseni egyetlen mosolyával, egy grimaszával, egy hangsúlyával, egy gesztusával is többet közöl, mint az egész könyv, az egész rendezői kon­cepció, mert legbelülről, egész lényé­vel mutatja fel az igazságot. Igen, azt hiszem, ez a titok: korunkban Latino­vits Zoltán volt ama pokolbéli dudás, ő volt a Hamelni patkány fogó, akinek varázsfuvolájára egyaránt hallgattak állatok és gyerekek, ő volt a varázsló, aki helyettünk is vállalta és teljesí­tette a sötét szerződést az alvilágiak-Elhunyt Josef Abrhám cseh színészlegenda Nyolcvankét éves korában el­hunyt Josef Abrhám, a legnép­szerűbb cseh színészek egyi­ke. Bár rengeteg tévéjátékban és filmben játszott, legtöbben a Kórház a város szélén című legendás sorozat Blaíej dokto­raként emlékeznek rá. A művész felesége, Libuäe Saf­­ránkova tavalyi halálát követően visszavonultan élt, az utóbbi idő­szakban szívpanaszai és egyéb be­tegségei miatt kerekesszékbe került. Halálának pontos okát egyelőre nem közölték. Zlínben született 1939. decem­ber 14-én, édesanyja magyar szár­mazású volt. Színészi tanulmányait Pozsonyban kezdte, majd két szem­eszter után átjelentkezett a prágai DAMU-ra. Diploma után azonnal a Nemzeti Színházba került. Kamera elé először 1961-ben állt A mennye­zet (Strop) című filmben, amelyet Josef Abrhám (1939-2022) (Fotó: TASR) Vera Chytilová rendezett. Ezt a sze­repet számos egyéb sikeres alakítás követte. A Jaroslav Dudek által ren­dezett Kórház a város szélén című sorozatot 1978-tól 1981-ig vetítette a Csehszlovák Televízió, és valameny­­nyi szereplő hatalmas népszerűség­re tett szert általa. Olyannyira, hogy 2003-ban újabb részeket forgattak hozzá, Kórház a város szélén 20 év múlva címmel. A sokoldalú művész vígjátékok­ban és drámákban is remekül tel­jesített, sok fontos filmben szere­pelt pályafutása során. íme néhány közülük: Fiacskám, én készültem! (1976), Főúr, tűnés! (1981), Hum­berto cirkusz (1988), Vége a régi időknek (1989), Angyali szemek - Bambini di Praga (1993), Őfelsége pincére voltam (2006). 2020-ban Thália-díjat kapott, ami életműdíjnak felel meg. Szabadide­jében szívesen zongorázott és meg­szállott amatőr fotós volt. (juk) RÖVIDEN Három díjat nyert a Külön falka Róma. A fődíjat, a közönség­díjat és a legjobb férfi főszerep­lő díját is elnyerte Kis Hajni első mozifilmjével, a magyar­szlovák koprodukcióban készült Külön falka című alkotással a Riviera Nemzetközi Filmfeszti­válon, az olaszországi Sestri Le­­vantéban. Érdekesség, hogy a film férfi főszerepét alakító Dietz Gusztáv nem hivatásos színész, és ez volt az első fil­mszerepe. A Külön falkát, ame­ly egy tizenkét éves kislány és börtönből szabadult édesapja egymásra találásának története, tavaly a hazai mozik is vetítették. Egyik producere a pozsonyi Prikler Mátyás. Az olaszországi fesztivál zsűri­jének Casey Affleck amerikai filmsztár is tagja volt. (MTI, juk)

Next

/
Thumbnails
Contents