Új Szó, 2022. május (75. évfolyam, 100-125. szám)

2022-05-17 / 113. szám

www.ujszo.coml 2022. május 17. KULTÚRA 113 Teljes pompájában tér vissza idén a Pohoda JUHÁSZ KATALIN Vannak, akik két éve őrizge­tik a jegyüket, bérletüket. Sőt, olyanok is akadnak, akik 2019 karácsonyán kapták a jézuskától a trencsóni Poho­da Fesztiválra szóló jegyet, amikor még senki nem sej­tette, mi vár ránk a követke­ző évben. Hazánk legnagyobb nyári könnyűzenei fesztiváljá­nak szervezői akkorra már le is szerződtettek náhány nagy nevet. Sokan közülük idén jön­nek. Ha semmi nem jön közbe. Ne rontsuk a hangulatot azzal, hogy felsoroljuk, hány előzetesen be­harangozott sztár mondta le mára a részvételt. Két és fél év nagy idő, ez­alatt zenekarok oszlanak fel, előadók szülnek gyereket vagy szüneteltetik a turnézást, mások stúdióba vonul­nak, hogy felvegyék új albumukat, vagy mára olyannyira befutottak, annyi szakmai díjat kaptak az utóbbi két évben, hogy az eredeti szerződés­ben szereplő gázsi dupláját kérik, de nem kaphatják meg. Ez utóbbiaknak gratulálunk, és senkit sem említünk név szerint, mert diszkrétek vagyunk. (Aki kíváncsi a részletekre, vesse ösz­­sze a két évvel ezelőtti programot a legújabbal a fesztivál honlapján). A trencséni repülőtéren megren­dezett Pohoda Fesztivál maga a cso­da, hiszen egy kies, unalmas, min­den szempontból alkalmatlan térből sikerült zsongó-bongó bulivárost va­rázsolniuk a szervezőknek. A zenei felhozatalra sem lehet panasz, sőt, ez a rendezvény egyfajta edukációs projektnek is tekinthető, hiszen olyan remek előadókat hoznak el Szlováki­ába a szervezők, akik tőlünk nyuga­tabbra A listás sztároknak számíta­nak, nálunk viszont nem biztos, hogy önállóan megtöltenének egy nagyobb koncerthelyszínt. A névbejáratás talán legjobb példája az izraeli Lola Marsh duó, akiket a Pohoda szervezői sze­rettettek meg a hazai közönséggel, Pillanatkép a 2019-es fesztiválról olyannyira, hogy az utóbbi években (a Covid-időszakot leszámítva és el­átkozva) több önálló koncertet is tető alá hoztak nekik Szlovákiában. De nézzük, kiket láthatunk július 7-9. között a festői helyszínnek egy­általán nem mondható trencséni re­pülőtéren. Nick Cave bemutatásától talán eltekinthetünk itt és most - aki nem ismeri őt, az már rég lekéste a csatlakozást. The Bad Seeds nevű ze­nekarával érkezik, ami azért fontos hír a rajongóknak, mert az ausztrál rocktrubadúr az elmúlt években egy szál zongorás koncerteket is adott, de kettesben is zenélt Warren Elüssél, zenekarának multiinstrumentalista agytrösztjével - sőt, egy kiváló albu­mot is kiadtak ők ketten. Vele is ren­geteg minden történt mostanában, fő­leg negatív dolgok, pár napja második fiát is elveszítette, aki öngyilkos lett. A világ mozijaiban a múlt héten négy napon át vetített dokumentumfilm­jéből azonban valamiféle belenyug­vással kavart realista világlátás árad, düh és zúzás nélkül - bár ez még ta­valy készült. A londoni Wolf Alice négyes fogat tavalyi, Blue Weekend című lemeze számomra az év egyik legjobbja volt. Ez a harmadik albumuk, a másodikért 2018-ban Mercury-díjat kaptak. Az indie-rock stílusba sorolják őket, de inkább az egyéb hatások miatt érde­kes, amit csinálnak. Például ügyesen továbbfejlesztették a nyolcvanas évek noise rockját és a kilencvenes évek grunge stílusát. A legutóbbi anyag fi­nomabb, cizelláltabb, a gitáros-éne­kesnő Ellie Rowsell kevesebbet ordít és többet szomorkodik. A gitárköz­pontúság is enyhült jóval több a zon­gora, itt-ott bekúszik némi elektro­nika is. Ok már két éve készülnek a Pohoda Fesztiválra, amiért hatalmas elismerés illeti a csapatot, hiszen jó­val nagyobb rendezvények közül is választhatnának abban az időszakban. További nagy nevek a Pohodán: Flume, Sigrid, Black Pumas, Met­­ronomy, Richie Hawtin, Lianne La Fiavas, Slowthai, The Libertines. Ez utóbbi brit indie-rock zenekar front­embere, Pete Doherty akkora kul­tuszhősnek számít tőlünk nyugatabb­ra, mint a hetvenes-nyolcvanas évek punkérájának legnagyobbjai. Három albumot adtak ki 2002 óta, a legutób­bit 2015-ben. Ennek ellenére minden megmozdulásuk hatalmas publicitást kap, a brit zenei szaksajtó pedig fo­lyamatosan várja tőlük azt a bizonyos nagy művet, amit Karinthy Frigyes is várt saját magától egész életében. A trencséni fesztivál további nya­lánksága a formabontó brit rock-ze­nekarok legfurábbika, a Black Mi­di, akik szintén készültek már hoz­zánk 2020-ban, majd 2021-ban is, idén pedig kiadták harmadik, min­den eddiginél furább albumukat. Ugyancsak érdemes megteknteni a Black Country, New Road nevű, szintén brit alakulatot. Kérem önö­(Forrás: Pohoda fesztivál) két, keressenek rájuk a neten, mert itt nincs hely a méltatásukra. Csak annyit mondhatunk, hogy semmi­képp nem jár rosszul, aki meghall­gatja őket a Pohodán. A szervezők reagálnak a vi­lág változásaira, 2019-ben példá­ul egy Szíriái női zenekart, a Zoh­­rát hozták el Szlovákiába, több hely­színre. Idén az ukrán DakhaBrak­­ha lép fel a fesztiválon, illetve a Lu­­hanszki Filharmonikusok (Academic Symphony Orchestra of the Lugansk Regional Philharmonic), amelynek tagjai elmenekültek hazájukból az orosz invázió kezdetén. Az ukrán popszcénát a GO_A nevű elektro-folk csapat képviseli, akikért jelenleg Eu­rópa több fesztiválja is verseng. Egy Stasik nevű ukrán női háborús vete­rán, illetve az egyre ismertebb rapper­­hölgy, Alyona Alyona is fellép a Po­hodán. A fesztivál ezzel a nemzetközi szcéna Music Saves UA nevű kezde­ményezéséhez csatlakozik. Cannes-i filmek a Lumiere moziban A107 anya is versenybe Az Ahol a nap felkel Párizsban című francia film három nő és egy férfi súrlódá­soktól sem mentes, hol szerelmi, hol baráti viszonyát tárja fel (Forrás ASFK) száll az Európai Filmdíjért Ha május, akkor cannes-i filmfesztivál. A Szlovák Film­intézet mozija, a Lumiere az eseményre reagálva sajátos cannes-i hangulattal kedves­kedik közönségének Pozsony­ban: a cannes-i filmmustra idején, május 17. és 28. kö­zött Arany Pálmával jutalma­zott filmeket tűz műsorra. Pozsony. A Cannes a Lumie­­re-ben elnevezésű filmciklust ma 19.30-kor Jacques Audiard cannes-i versenyprogramban debütált Ahol a nap felkel Párizsban című alkotásá­val nyitják meg. Audiard fekete-fehér romantikus drámájában három nő és egy férfi nem a konvenciók szerinti, különös, inkább csak a testi kapcso­latokon, a tomboló vágyakon, mint az egymás iránti felelősségen alapu­ló hol szerelmi, hol baráti viszonyát tárja fel. A Lumiere mozi 12 nap alatt be­mutatja mindazokat a filmeket, ame­lyek az elmúlt öt évben nagy érdek­lődést váltottak ki a francia Riviérán. „Egyedüli lehetőséget kinálunk, hogy a közönség egymás után nézhesse meg, vagyis együtt lássa a 2016 és 2021 között Arany Pálmával jutal­mazott alkotásokat, kivéve 2020-at, amikor a pandémia miatt nem tartot­ták meg a fesztivált. Ezt a kínálatot további olyan öt film egészíti ki az utóbbi öt évből, amelyek egyéb dí­jakat vittek el Cannes-ból. Naponta két filmet vetítünk, az egyik mindig Arany Pálmával díjazott alkotás lesz” - fejtette ki Zita Hosszúová, a Lumi­ere menedzsere. A Pozsonyban újranézhető Arany Pálmával díjazott öt film a következő: Julie Ducournau rendkívül megosztó rendezése, a hatalmas vihart kivál­tott bizarr testhorror, a Titán (2021). A dél-koreai Joon Ho Bong nálunk is óriási érdeklődéssel vetített, éjsö­tét vígjátéknak titulált Élősködőkje (2019). Továbbá Hirokazua Koreedu japán krimidrámája, a Bolti tolva­jok (2018), Ruben Ostlund A négyzet című svéd-német-francia-dán drá­mája (2017), valamint Ken Loach Én, Dániel Blake (2016) című angol-fran­­cia-belga drámája (2016). (tébé) A Szlovák Filmakadémia Kerekes Péter kassai ren­dező 107 anya (Cenzor­ka) című munkáját neve­zi a kontinens legnagyobb presztízsű mozgóképes dí­jára, az Európai Filmdíjra, közölte tegnap a szlovákiai filmesek testületé. Pozsony. A 107 anya a velen­cei filmfesztiválon debütált, ahol a világmozi új trendjeinek szentelt Horizontok szekcióban elnyerte a legjobb forgatókönyvnek járó dí­jat - szlovák film először hozta el ezt a díjat. Szlovákia a 107 anyát nevezte Oscar-díjra a nemzetközi film kategóriában. Idehaza a nem­zeti filmdíjak átadóján is aratott: Kerekes Péter átvehette a legjobb rendezésért járó Nap a hálóban díjat, továbbá a 107 anya vitte el a Szlovák Filmakadémia legjobb filmnek járó és a legjobb forgató­­könyvért odaítélt díját is. Ebből a produkcióból került ki a legjobb női főszereplő, az ukrán Irina Kir­­jazeva, aki nem hivatásos színész­nő, hanem - amilyen szerepben a filmben is láthatjuk - börtönőr. A szlovák-cseh-ukrán koproduk­cióban forgatott 107 anya Kerekes Péter első fikciós nagyjátékfilmje (a film producere Ivan Ostrochov­­sky), és a története egy odesszai női börtönben játszódik. Az Európai Filmakadémia no­vember 8-án teszi közzé a sorrend­ben 35. Európai Filmdíjra jelölt filmek listáját, a díjátadót pedig december 10-én tartják Reykjavík­­ban. (tébé) Kerekes Péter a Nap a hálóban díj átadóján (Fotó: TASR archívum)

Next

/
Thumbnails
Contents