Új Szó, 2022. május (75. évfolyam, 100-125. szám)
2022-05-03 / 101. szám
RÉGIÓ 2022. május 3. | www.ujszo.com Mindig a gyermek a legfontosabb KÜRTHY JUDIT Kiss Katslint, az Apácaszakállasi Óvoda igazgatónőjét a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége nemrég kimagasló elismerésben részesítette. Kiváló módszertani és nevelési eredményeiért kapta meg a pedagógus szakma egyik legmagasabb elismerésének számító SZMPSZ díjat. APÁCASZAKÁLLAS Mindig is fontos volt számára az óvoda. Fiatal korában még csak a család kisebb gyermekeire vigyázott, majd az otthoni hagyományt megtörve, vagyis a közgazdasági tanulmányok helyett, óvónőképzésre jelentkezett. „Egyszerűen elvarázsolt a légköre és a szellemiség - mondja Kiss Katalin. - Már alapiskolás koromtól énekkaros voltam, szavalóversenyekre jártam, egy mindig szerepeltethető gyerekként tekintettek rám. Mégis, mikor a pályaválasztásra került sor, a családi vonalat követtem és az ökonómiát választottam, ahova túljelentkezés miatt nem vettek fel. Mikor ez kiderült, az egyik tanító nénim azt mondta, hogy ennek így kellett lennie, mert minden adottságom megvan ahhoz, hogy óvó néni legyek.” Akkoriban, 1980-ban, nem volt egyszerű bekerülni az Ógyallai Pedagógiai Szakközépiskolába, neki mégis sikerült. Mai napig hálás ottani tanárainak, akik szakmájuk mesterei voltak, és az Ekecsi Óvoda óvónőinek, ahol később gyakorlatát töltötte. Ezt követően, immáron 38. éve, az Apácaszakállasi Óvoda aktív óvónője, ahol már a kezdetektől fogva szabadon, önállóan dolgozhatott és továbbképzéseken fejleszthette magát, amit később a gyakorlatban is kamatoztathatott. Morc kapitány utazása A rendszerváltás után szinte kitárult számukra a világ. Hirtelen egy olyan útvesztőben találták magukat a pedagógusok, ahol elkélt az öszszefogás. Ekkor találta ki Markovics Tímea, a Comenius Pedagógiai Intézet koordinátora a kistérségi szakmai napok bevezetését, ahol a pedagógusok, mint egy valódi fórumon, betekinthetnek egymás munkáiba, projektjeibe, kicserélhetik ismereteiket, megbeszélhetik problémáikat és megerősítést nyerhetnek. „2017- ben a mi óvodánk vállalta a műveltakik megtervezzük a feladatsorokat, majd hagyjuk a gyerekeket önállóan cselekedni - mondja büszkén. - A projekt által megtanultak közösen gondolkodni és feldolgozni a kudarcélményt. Ugyanis sok dolog van, ami nem megy elsőre, viszont akkor sem szabad feladni. Addig kell próbálkozni a többiek biztatásával, amíg az nem sikerül. Innentől kezdve már nyert ügyünk van. Mert amiben sikeres vagyok és ügyesen meg tudom oldani, onnantól kezdve már szárnyalok.” A mozgás a legfontosabb A projektpedagógia előnyeivel akkor ismerkedtek meg, amikor törvénybe iktatták, hogy az óvodai intézményvezetőknek minősítő munkát kell írniuk. Minden óvodának van irányultsága, és Apácaszakállason úgy döntöttek, hogy a mozgás lesz az, amire a legnagyobb hangsúlyt szeretnék fektetni. „Egyre több gyereknél vettük észre, hogy a mozgása nem a korának megfelelő. A szem-, kézkordinációjuk nem volt elég fejlett, rossz volt a ceruzafogásuk, testtartásuk, figyelemzavarral és beszédhibával küszködtek. Elindultunk hát a néptánc útján a Dobsa házaspár, Mónika és Tamás vezetésével. S ezt követően két alkalommal is a Napsugár táncegyüttessel együtt a Dunamenti Tavasz Gála műsorát adhattuk. Majd álmodtunk egy nagyot és tartottunk egy nagyszabású oviolimpiát, az olimpiák minden sajátjával. Ünnepélyesen megnyitottuk, egy szimbolikus lánggal futottak körbe a gyerekek, majd atletizáltak, labdajátékokat játszottak, és végül egy családi délután alkalmával a szülők támogató szurkolása mellett versenyezhettek is egymással. Ezen a napon egy kötetlen, baráti légkör alakulhatott ki az óvoda dolgozói, a szülők és a gyermekek között, amivel mindannyian gyarapodhattunk.” - mondja. S mivel Katalin ebben az időszakban írta kötelező minősítő munkáját, adott volt a téma: az oviolimpia. A Morc kapitány utazása óta, amivel akkor 28 óvónő kolléga előtt bizonyíthattak a gyerekek, már túl vannak egy ehhez hasonló közlekedési témájú projekten, melyet Csiba Juli korábbi óvónőjüknek köszönhetnek. Szívügyünk az oktatás Ahhoz, hogy ezeket a szakmai napokat, egyéb foglalkozásaikat megtarthassák, folyamatos erkölcsi és anyagi támogatásra van szükségük, melyet a falu vezetése mindig is megadott számukra. „A számos szakmai tanfolyam és program mellett aktualizációs képzéseket is tartok a Comenius Pedagógiai Intézet keretén belül. Hálás vagyok ezért a lehetőségért, valamint köszönettel tartozom még kollégáimnak is, hiszen ez közös siker. Minden újhoz nyitottság kell. Mi egy emberként álmodtuk meg a különféle tevékenységeinket, melyekből egy csodálatos dolog született, az Apácaszakállasi Óvoda projektpedagógiája. Az ő támogatásuk nélkül mindez nem sikerülhetett volna - teszi hozzá. - Az én életemben azok a legfontosabbak, akiket szeretek és ezt a gyönyörű virágot azoktól az emberektől, a kollégáimtól kaptam. Ők képviselik számomra a múltat, a jelent és a jövőt, akiket, amíg én itt dolgozom, támogatni fogok, hiszen mindezt a támogatást egykoron én is ugyanúgy megkaptam.” Szárnyalhatok „A családom elfogadta, hogy képzésekre járok. A gyerekeim felnőttek és önállósodtak. Ez idő alatt megtanultuk tisztelni egymás munkáját és beletörődtünk, hogy ez sajnos áldozatokkal jár. Ennek a díjnak ők is ugyanúgy a részesei, mert megengedték, hogy szárnyaljak” - mondja meghatottan. Ami szerinte a leginkább megnehezíti ezt a szárnyalást, a mindennapi nevelői munkájukat, az a körülményes és minden részletre kiterjedő kötelező adminisztráció. „Volt olyan időszak, amikor nem volt ez ennyire túlbonyolítva és mégis nagyszerűen működtünk -jegyzi meg. - Végtelenül rugalmasnak és nyitottnak kell lennünk ahhoz, hogy képesek legyünk alkalmazkodni a folyamatosan változó rendeletekhez, szabályozásokhoz. De szerencsére az intézmények kapcsolatban vannak és segítik egymás munkáját.” Böjté Csaba gondolatát teljesen magáénak vallja, aki szerint a pedagógusszakma olyan, mint egy sípálya. Amint elindulsz rajta, nem biztos, hogy egyenesen célba érsz. Lesz rajta fekete, piros, mindenféle színű pálya. Csak az a fontos, hogy szerencsésen és sikeresen leérkezz a hegyről a völgybe. Arra a kérdésre, hogy mit üzenne a fiatalabb óvodapedagógus generációknak, Kiss Katalin a következőket mondta. „Egy óvodapedagógus számára a legfontosabb a szakmai alázat, legyen odaadó és tanulja meg, hogy mindig a gyerek a legfontosabb. Nagyon sok szeretet és türelem kell hozzájuk.” Kiss Katalin ségi területek összekapcsolásának különféle lehetőségeit és bemutatását - emlékezik vissza. - Készítettünk hozzá egy nagyszabású zenés projektet Morc kapitány utazása címmel, ami a gyerekeket a kezdettől fogva magával ragadta. Alapja a Kicsi Hang és Bartal Linda Klára hajónaplója volt.” A projektpedagógia egyik lényege, hogy élményeken alapul. Minden gyerek a saját képessége szerint kapcsolódik be, csoportos munkát igényel, ahol az óvó néni csupán háttérirányító. „Mi vagyunk azok, (Képarchívum) Álmodtunk egy nagyot és tartottunk egy nagyszabású oviolimpiát, az olimpiák minden sajátjával. Ünnepélyesen megnyitottuk, egy szimbolikus lánggal futottak körbe a gyerekek, majd atletizáltak, labdajátékokat játszottak. Zsibbad a keze? Kérdése lenne? „Önnek is fáj, zsibbad a keze, ha elkezd a számítógéppel dolgozni? Mi lehet ennek az oka, és hogyan lehet kezelni?” - kérdezi olvasónk. Folytatódik a népszerű stúdióbeszélgetés-sorozat, AZ ORVOS VÁLASZOL AZ ÚJ SZÓ STÚDIÓBAN ahol az adás végén olvasóink kérdéseit is feltesszük. Aki kérdez: Kovács Ilona, az Egészség melléklet szerkesztője. Aki válaszol: Dr. Gáspár Mária, ortopéd szakorvos ÍRJA be a naptárjába: V jelölje be mielőbb a Facebook-eseményt: www.facebook.com/ujszo V május 5-én, csütörtökön: stúdióbeszélgetés az ujszo.com-on y május 9-én, hétfőn: az Új Szó napilap Egészség mellékletében a műsorban el nem hangzott kérdéseket válaszoljuk meg. ITT NINCS VÁRÓLISTA, NEM KELL RENDELŐBEN SORAKOZNI
