Új Szó, 2022. május (75. évfolyam, 100-125. szám)
2022-05-10 / 107. szám
www.ujszo.coml 2022. május 10. KULTÚRA 113 Modernitás, hedonista dresszinggel Markáns ízlésvilág a Magyar Nemzeti Galéria Art deco Budapest - Plakátok, tárgyak, terek című kiállításán VÖLGYI VERA Budapest. Életvágy. Ez a legtalálóbb kifejezás a Magyar Nemzeti Galéria Art deco Budapest - Plakátok, tárgyak, terek (1925-1938) című nagyszabású kiállítására. A két világháború közötti ávtizedekben nagy étvággyal fogyasztották a nagyvárosi polgárok a szápet, az élvezeteket, a szórakozást, hátrahagyva egy máig népszerű vizuális kultúrát. Elég kettesben lenni egy-egy tárggyal, elidőzni mellette egy múzeumi tárlóban, és elmondja a történetét. Ami a mi történetünk is, még ha nem is éltünk az húszas-harmincas években. De ott van rajtuk az elődeink ízlése, láthatjuk, miben érezték magukat nőnek, vagy mitől vált kedvessé számukra egy-egy lakás. Ismerősek kedvenc kozmetikumaik (Sportoláshoz, napozáshoz Caola. Palmira szépség, épség púder, fogkrém, arckrém), csemegemárkáik (Ambrózia mustár, Meinl tea). A plakátokon az urak füstös szenvedélye, a cigaretta (Modiano), a híres kortárs festő, Berény Róbert stílusában. A tárlókban 1922-es porcelán díszdoboz, törülköző női akttal, egy teniszező nő lendületes bronzba öntve, az észak-csehországi Kari Palda üveggyár (Novy Bor) likőröskészlete, 1930-ból. Az első teremben a felejthetetlen Orion lógó kíséri a látogatót, a háromfelé beszélő koronás fejjel. A tévé előtti korban évtizedeken át néztük rádiójátékokat hallgatva. Később megállít egy plakát, amelynek dívája azt hirdeti, hogy megnyílt a Corvin áruház. Pesten, a „Blahán”, ezekben a hónapokban születik újjá és ugyanilyenné az 1926-ban átadott épület. Olyan formanyelven fogalmaztak a kor grafikusai és a magyar avantgárd festészet legnagyobb alkotói - akik szabadon hagyták ott a stílusu-Elég kettesben lenni egy-egy műtárggyal, elidőzni mellette egy múzeumi tárlóban, és elmondja a történetét. Ami a mi történetünk is. kát a kereskedelmi plakátokon is hogy nem csak a múzeumi falakon jó látni a munkájukat. Együtt lakni is lehetne velük. A magyar plakáttervezők a világ élvonalába tartoztak. Bőven volt munkájuk, a kávéházak, a színházak, mulatók szorgosan hirdették magukat, pláne ha olyan sztárok léptek fel náluk, mint Josephine Baker vagy az angol Tiller görlök. A mozi is nagy megrendelőnek számított, az amerikai vagy német sikerek kópiái sorra megérkeztek Budapestre, plakátok azonban nem jöttek velük, ahogy manapság. Ahogy az építészeket, a hazai plakáttervezőket is foglalkoztatták a Broadway vagy New York újabb és újabb art deco felhőkarcolói. Megjelennek a Galéria egyik leghíresebb filmplakátján is, a kiállításról kiállításra utazó Bottlik József-alkotáson, amely a Metropolisz című német filmhez készült. Rajta a fent, az eget karmoló épületek, és a lent, a súlyukat tartó munkás alakja. A kiállítás egyik izgalmas darabja egy jókora padlóvázára emlékeztető, szép kerámia, H. Ráhmer Mária munkája, 1938-ból. Adám és Éva kiűzetése a paradicsomból, szecessziós buja háttérbe ágyazva. Igazi műtárgyvadászat volt az, ahogy előkerült, de főleg az, ahogyan elárulta, mi is „ő” valójában. Az egyik nagy aukciósház árverésén látta meg Eleni Korani művészeti szakértő, az Emst Galéria egyik tulajdonosa. Harminc éve gyűjti a keramikusnő munkáit, nem volt kétsége a tárgy eredetiségéről, meg is vásárolta. De hogy mi lehet, csak találgatták. A hátsó oldala nincs kidolgozva, így feltételezték, hogy be volt építve valahol. De hol? Néhány éve Eleni az interneten szörfölve rátalált a Life magazin 1939-es H. Ráhmer Mária munkája 1938- ból, Adám és Éva kiűzetése a paradicsomból (A szerző felvételei) számára, amely a híres pesti mulatók életéről, de főleg a Nagymező utcai Arizonáról szólt, fotókkal illusztrálva. A szórakozó asztaltársaság mögött az egyik felvételen a falon az ominózus kerámia. Nem volt magában, három másikkal együtt díszítette a mulatót. Sőt, egy másik fotón lappangó magyar kortárs festmény sejlik fel, amelyről nem tudni, hová került. Miközben az urak és hölgyek a revütáncosnőket nézték, mestermunkák vették körül őket. Ez is a mulatók világához tartozott a harmincas években. Ha túlélik saját halandóságukat, a kristálypoharak, a kerámiák, a bútorok, a plakátok vagy az úszósapkára hajazó, egykor divatvezető kalapok láttán beindul a mozi a fejünkben. Könnyű a dolgunk, mert a kiállításon valóban megy a mozi is, fekete-fehér némafilmrészletek, egykori életképek idézik fel az első világháborútól szabadult, de egy másik, még borzalmasabb árnyékában élő polgárság életét. Az emberek életvágya akkor is sokkal erősebb volt, mint a veszélyérzetük. A mindennapi tárgykultúrában meghatározó volt a modernitás, de egyfajta hedonista dresszinggel tálalva. A felfokozott szórakozni, örülni vágyás, az élet élvezete jelenik meg az art deco, sokszor egzotikumokkal csábitó plakátjain, játékos, sőt szexi alkalmi ruháin, tárgyain. A kiállítás olyan stílus köré szerveződött, ami van, de még sincs. A fogalom az 1925-ös párizsi, nemzetközi iparművészeti kiállítás címében jelent meg először. A hatvanas években újra felfedezték, és divatba jött a formatervezés minden területén. Ekkor, visszamenőleg kapta meg címként a húszas évek iparművészeti irányzata, és megszületett az art deco fogalom. De hogy mi is ez? Nem pontosan definiálható stílus, inkább egy markáns ízlésvilág. Modern, letisztult, ugyanakkor díszes, de csak pont annyira, hogy meglepje, és egy-egy részlettel szórakoztassa a nézőjét. Az Art deco Budapest - Plakátok, tárgyak, terek (1925-1938) című kiállítás augusztus 28-ig látható a Magyar Nemzeti Galériában. Kalandor, terrorista vagy szabadságharcos? Beatrice-demók bakelitlemezen A Fórum Kisebbségkutató Intézet invesztigatív dokumentumfilmet készít egy máig tisztázatlan, 1945-ös tornaijai esetről. Mivel félő, hogy a pályázati úton megszerezhető támogatás nem lesz elég a költségekre, közösségi finanszírozást indítottak. A harminc napon át tartó gyűjtésből a játékfilmes elemeket is tartalmazó alkotás korhű díszleteit és kellékeit szeretnék biztosítani. A filmben közel harminc szerepet hazai magyar színészek töltenek be, például Hégli Bence, Gál Tamás, Kiss Szilvia, Olasz István, Culka Ottó és Hostomsky Fanni. 1945 nyarán egy 19 éves magyar fiú, Hancsovszky Béla a magyarellenes csehszlovák intézkedések elleni tiltakozásként robbanóanyagot dobott be a tornaijai csendörőrs épületének egyik ablakán. Az elkeseredettségből elkövetett merényletben senki sem sérült meg, a népbíróság azonban, a hatalom szándékai szerint rajta keresztül akart példát statuálni bármiféle magyar ellenállással szemben. A fiút halálra ítélték, ám kalandos körülmények között megszökött és külföldre menekült. A 60 perces filmben a történészi megszólalásokon kívül játékfilmes eszközökkel elevenednek majd meg a korabeli események. „A történetet három ország 6 levéltárában feltárt, mintegy 500 oldalnyi dokumentum alapján rekonstruáltuk. Határozottan látványosabb és más lesz, mint az előző filmjeink”- mondta Laczkó Sándor, a film rendezője. Az eseménysorozat nagy részét megőrizték a levéltárak, és az alkotók szerint a sztori kalandfilmbe illő. Hetvenhét évvel később viszont Tornaija utcáin (és azon túl) sem ismert ez a korántsem egyszerű történet. Egyesek szerint Hancsovszky Béla államellenes terrorista volt, mások szerint szabadsághős. A projekt célja nem a fiú felmentése vagy elítélése, hanem a valódi események feltárása. Ez a történet ugyanis tele van rejtéllyel és máig tisztázatlan mozzanatokkal. Túlmutat önmagán, hiszen egy olyan korról ad képet, amikor egy közösség léte került veszélybe, és amikor az egyén súlyos döntések elé került. A Fórum intézet igazgatója, Simon Attila szerint „bár az események középpontjában Hancsovszky Béla és Tornaija állnak, a történet egyben a egész közösségünk története, a mi történetünk, a szlovákiai magyarok története.” És hogy miért érdemes támogatniuk olvasóinknak ezt a kezdeményezést? „A film lehetőséget ad, hogy bemutassuk és feltárjuk az 1945-ös eseményeket és annak előzményeit a szélesebb hazai és nemzetközi közönség előtt. Közösségünk múltjának ismerete, közös történeteink áthagyományozása támasz lehet a jelenben és erőt adhat a jövendő feladatainkhoz” - áll a felhívásban. A film létrejöttét a www.donio.sk/ hancsovszky oldalon lehet támogatni, a kezdeményezésről bővebben a hancsovszky.foruminst.sk oldalon olvashatnak az érdeklődők. (k) Budapest. Bakelitlemez formátumban látott napvilágot a Beatrice 1979-ben készült stúdióanyaga. Az egypártrendszer kultúrpolitikája által fekete báránynak tekintett rockzenekar dalai akkor nem jelenhettek meg, most viszont Topis Rok '79 címmel a Moiras Records jóvoltából elérhetőek. A Nagy Feró vezette együttes 1978-1981 között szókimondó szövegeivel és kemény, egyszerre punkos és bluesos zenéjével keltett a botrányt, ugyanakkor a magyar rocktörténet egyik meghatározó fejezetét írta. A Magyar Rádióban rögzített tízszámos demófelvételt 1992- ben Betiltott dalok (A megkerült hangszalag) címmel CD-n és audiokazettán megjelentette az EMI Quint, az eredeti, sztereóváltozat azonban mostanáig kiadatlan maradt. A bakelit LP- re a dalok technikailag felújított változatban kerültek. A zenekar felállása: Nagy Feró ének, Lugosi László gitár, Miklóska Lajos basszusgitár, Donászy Tibor dobok. (MTI, juk)
