Új Szó, 2022. május (75. évfolyam, 100-125. szám)

2022-05-10 / 107. szám

4 I RÉGIÓ 2022. május 10. | www.ujszo.com Ma is egyedülállóak a menedéknek sziklába vájt borfői barlanglakások SZÁZ ILDIKÓ Érdemes ellátogatni a lévai járásbeli Borfőre, a község csak tizenkét kilométerre fekszik a járási székhelytől. Mér sarjad a gabona, és rep­cével beültetett lankés vi­dékben gyönyörködhetünk, miközben keressük-kutatjuk a letérést jelző, a barlangla­kásokhoz vezető táblát. LÉVA/BORFÖ (BRHLOVCE A múzeumok éjszakáján tavaly több színben pompáztak a Szlová­kiában egyedülállónak számító bar­langlakások, és idén május 14-én is meglepetést tartogatnak a lévai Barsi Múzeum kihelyezett központjába lá­togatóknak a szervezők. Menedékből otthonok A török hódítás idején a lakók a há­zak mögötti hegyoldalba vájtak ma­guknak menedékül szolgáló barlang­­lakásokat, melyek nagy része máig fennmaradt. Az állatok számára is ilyen pajtákat véstek ki. A lakások­ban még a 19. század végén is éltek családok. Borfő alig háromszáz lelket számláló település, a legutóbbi nép­­számlálás során kiderült, a szlovák lakosságon kívül egy magyar és egy cseh lakos él a községben. A helyiek kedvesek. Érkezésünkkor máris mu­tatják a barlanglakások felé vezető utat és arra biztatnak, sétáljunk végig bátran a Surda utcán, ahol magán­­személyeknek is vannak barlangla­kásaik. Be sincsenek kerítve a porták, bátran szétnézhetünk az udvarok­ban. Az idős férfi, aki eligazít ben­nünket, szintén olyan családi házban lakik, ahol a kert végében sziklába vájt borospince, hűs fészer találha­tó. Aprócska kávézót fedezünk fel a múzeum bejáratával szemben, mely­nek teraszáról remek kilátás nyílik a környékre. A cseh nyelven beszélő idegenvezetőtől megtudjuk, a kuta­kat is rendszerint a barlangok íve alá építették, hogy védjék a szennyezés­től. Megtekintjük azokat az egyszerű szerszámokat is, amelyekkel a barlan­gok vájatait készíthették, belépünk a tisztaszobába, majd a műhelybe. Az emeleti barlanglakások takaros kis kuckót rejtenek, apró ablakkal, kel­lemesen hűs hátsó helyiségekkel. Ha­talmas napsütötte terasz teszi teljessé az egykori szerény otthonokat. Emeletes barlanglakok A Barsi Múzeum kihelyezett tárla­tát 1992-ben nyitották meg, a felújí­tási munkálatok egy évig tartottak. A népi építészet rezervátumává nyil­vánított Surda nevű utcácskában a 142-es számú portán vagyunk. „A két kőből épült lakóház közül az egyik a 19. század végéből származik, a má­sik a homlokzaton feltüntetett kelte­zés szerint 1932-ben épült. Az udvar végében találhatók a barlanglakások, kétemeletnyi magasságban. A föld­szinten nyári konyha, kamra van, és a megkövesedett vulkanikus hamu megmunkálásánál használt munka­eszközök láthatók. Az emeleten ki­látó van. A helyiségek korabeli bú­torokkal és használati eszközökkel vannak berendezve, melyek tükrö­zik a népi lakáskultúra fejlődését a 19. század végétől a 20. század feléig. E műemlék megmentésének és fel­újításának elismeréséül a lévai Barsi Melicher gyűjtéséből származik és a Honti mondák (Hontianske poves­­ti) könyvében jelent meg. Két borfői gazdáról, Janiról és Gyuriról szól a történet, akik kincsvadászatra indul­tak. Megunták mindketten a kőfejtést és a fuvarozást és úgy gondolták, be­csületes munka nélkül is meggazda­godhatnak, hogy az utódaikat busás örökséggel házasíthassák ki. Elindul­tak éjszaka a kastélyba, amely a tö­rök támadások után romokban állt. A lépcsőfeljáró alatt hatalmas lyuk tátongott a pince felett. A pincébe vezető lyukat a gazdák kiszélesítet­ték, hogy bemásszanak. Aranyból, ezüstből készült kelyheket, gyertya­tartókat, drágaköveket találtak, a menekülő törökök hagyták hátra a felbecsülhetetlen értékű kincset. Ja­ni és Gyuri megpakolták a zsákja­ikat, az aranyláncokat a derekukra kötötték, az ezüst tallérokkal meg­tömték a zsebeiket. „Gazdagságból sosem elég, szedd, amíg a felkelő nap el nem ér idáig! Mitől félsz? Csak a haláltól kell félni!” - biztatta Gyuri a barátját. Bár ne tette volna! A kő­falból kilépett a halál, csak úgy ráz­ta csontvázas testét és megátkozta a két tolvajt. Jani fejéhez hajolt a halál, és a fiatalember rögvest megőszült. Gyuri szájára vaslakatot tett, hogy soha senkinek ne mondhassa el, hol van a kincs elrejtve. A kincsek rozs­dás lánccá, értéktelen kacatokká vál­tak. Jani eszét vesztette a történtek után, napokig bolyongott még a kas­tély környékén, aztán nyoma veszett. Gyuri a lakat miatt alig tudott enni, szólni sem tudott senkihez. Sok évvel a halála után az egyik földesúr kiásat­­ta a fejét és üvegbúra alatt mutogatta a pesti vendégeinek. Az idősebbek tudtak volna mesélni a történtekről, de nem mertek. A történet gyűjtője szerint a Körmendy-kastélyban lakó öregasszony mesélte valakinek, hogy éjszakánként egy fehér férfi bolyong a pincében, hallja a lépcső nyikorgá­sát, a férfi üvöltését. Az asszony azt is hozzátette, hogy a mások kincseire nem ácsingózó, becsületes emberekre nem jelent veszélyt az ilyen szellem, de az idelátogató kíváncsiskodók bi­zony pórul járhatnak. A borfői barlanglakásokat nem új­ságíróként, hanem turistaként jártuk körbe, kedves, készséges emberek­kel találkoztunk. A kastélyt csak tisz­tes távolból nézegettük. Tavasz végi, vagy nyári kirándulásnak kiváló a csendes, nyugalmas Borfő. Kániku­lában kifejezetten jóleshet elidőzni a barlanglakások hűvösében. Érdemes végigsétálni a Surda utcán, Múzeum 1993-ban nemzetközi Euro­pa Nostra díjat kapott, elsőként Szlo­vákiában” - áll a megyei fenntartású intézmény tájékoztatójában. Tájékoz­tató anyagot szlovák, magyar és an­gol nyelven kaphat a látogató, a bar­langlakásoknál van lehetőség rend­hagyó tanítási órákra is. Mintha egy rajzfilmbe tévedtünk volna, olyan festőién szép a Surda utca. Meghit­ten tapadnak egymáshoz a kerítések, a házak színesen vidámak. Minden ház sarkában nyílik, illatozik az orgo­na és a tulipán, többször is végigsétá­a mesebeli házikók mellett lünk a szűk utcában, más látogatók is csatlakoznak hozzánk. Velünk tart az idegenvezető, aki egyre lelkesebben mesél. Egy helyi társulás bőrdísz­műárut és mézes süteményeket is kí­nál a látogatóknak, a tájékoztató iro­dában kerámiából készült ajándékok I kaphatók. Kálnaborfő és Tegzesborfő Borfő község Kálnaborfő és Teg­zesborfő egyesítésével jött létre. A két községet a birtokosairól, a Kálnay és a Tegzes családokról nevezték el. Első írásos említése 1245-ből való, ami­kor a mai Kálnaborfőt Burfeu néven említik. A helyiek földműveléssel, szőlőtermesztéssel, kőfaragással fog­lalkoztak, később szövéssel, kosárfo­nással és kőfejtéssel. A falu határában 1964-ig andezitet és tufát bányász­tak. A dombon jól látható a Körmen­­dy család által 1756-ban épített két­szintes, késő barokk stílusú kastély. A helyiek javaslatára megtekintjük az út széléről a kék ablakokkal díszített, szebb időket is megélt kastély épüle­tét. A borfői lakosok a kastélyt építő olasz mesterektől tanulták meg a kő­fejtés és kőfeldolgozás mesterségét. A Hétfájdalmú Szűzanya tiszteletére épített római katolikus templom 1760 és 1772 között épült késő barokk stí­lusban, később többször renoválták. Falfestményei a 18. század második felében készültek. Tegzesborfő evan­gélikus temploma 1700-ban, kápolná­ja 1860-ban épült. Elátkozott kincsvadászok Kisebb gyerekekkel is érdemes el­látogatni Borfő csodás világába, mert a barlanglakások környékén nincse­nek különösebb szigorítások, korlá-Tudnivalók kirándulóknak A tisztaszobában korabeli bútorok, tárgyak láthatók, az apró helyiségben több generáció élt együtt (A szerző felvételei) A borfői barlanglakások egy része szabadon megtekinthető, a kétszintes bar­langba vájt otthon a Barsi Múzeum kihelyezett részeként működik ► Nyitvatartás: Keddtől vasárnapig, májustól októberig 9 és 16 óra között (12-12.45 ebédszünet). ► Belépőjegy és idegenvezetés: A felnőttjegy 1 euró, a gyerekek és a nyugdíjasok 50 centet fizetnek. Fotózásért 1 eurót kérnek. ► Utazás: Parkolási lehetőség ingyenesen a falu központjában, né­hány méterre a Surda utcától. A közelben lévő vendéglőt sajnos bezárták és eladásra kínálják. Személygépkocsival, taxival 16 percig tart az út Lévától, a taxiszolgáltatás ára ebben az esetben 12-16 euró. Autóbusszal az Agel kórháztól 22 percig tart az út és 2 euróba kerül a jegy. Autóbusz munkanapokon 12 és 14.45 órakor indul az autóbusz-megállótól, visszafelé 13.57 és 15.52 órakor indul Borfőről a járási székhelyre. tozások. Futkározhatnak az udvaron a kicsik, bejárhatják az utcákat, meg­tapogathatják a barlanglakások falait, megnézhetik az udvar sarkában álló bölcsőt, a vászonból varrt rékliket. Gyerekként mindig belém vésődtek azok a különös hangulatú történetek, legendák, amelyeket egy-egy neve­zetesség kapcsán megemlítettek az idegenvezetők. Megjegyezhetőbbé vált a hely, emlékezetesebbé a kirán­dulás, ha valamilyen hátborzongató titokzatosság kötődött hozzá. Borfő honlapján sikerült találni egy kis­sé rémisztő történetet, amely Jozef

Next

/
Thumbnails
Contents