Új Szó, 2022. május (75. évfolyam, 100-125. szám)
2022-05-09 / 106. szám
www.ujszo.coml 2022. május 9. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 A lényegre szűkülve Mit lehet kezdeni a háború által traumatizált emberek érzéseivel? A ukrajnai média bugyrait fürkész/ % ve manapság JL, JHk. nem különösebben nehéz mellbevágó felvételekre és cikkekre bukkanni. Nemcsak a borítékolható borzalmakról van itt szó, hanem más, ám hasonlóképp erőteljes tartalmakról. Az ukrán állami médiatársaság (Suspilne) csernyihivi stábja április 20-a körül, a várostól délre fekvő, 600-700 főnek otthont adó Sesztovica nevű faluban készített riportot. Az ukrán hadsereg közlése szerint a faluban állomásozó orosz csapatok elvesztették az állományuk 40%át, amely arány drámaiságát most szükségtelen tovább firtatnunk. A pokoli torzóvá meredt vagy épp viszonylagos épségben maradt haditechnika látványához pedig úgyszólván már hozzászokhattunk. Nem meglepőek az akkurátusán dolgozó tűzszerészek, ahogy ezzel összefüggésben a kövér halmokban heverő lövedékek sem. Az elesett vagy sebesült orosz katonák ruhái, személyes tárgyai, s a fizikai fájdalmukat jelölő véres kötések is beleillenek az összképbe. A hadszíntérré fajult ukrajnai településeknek pedig gyakorlatilag attribútumává váltak a háborús erőszakról történeteket mesélő helyiek, s a javaikban keletkezett károk is. Meglepő? Botrányos? Letaglózó? Akárhogyan is csavargatjuk, az elmúlt két és fél hónapban ördögi gyorsasággal váltak ismerőssé és megszokottá ezek a jelenetek, s ezzel alighanem így voltak elődjeink is az elmúlt évszázadokban és -ezredekben. A Suspilne riportja azonban nem merül ki ennyiben, hiszen egyszer csak szemünk elé kerül egy 70 év körüli asszony, aki a kiégett páncélosoktól szegélyezetten kapálgat. A megművelt földszelet egyik szélén - hajói látom - nárciszok sárgítanak, míg ő zöldségekkel foglalkozik. Nem értem, mit mond, de a jelenet akárhány szónál is erősebben fejezi ki a szűkös lényeget: az élet élni akar, s ha életben maradtunk, első dolgaink között kell szerepelnie a dolgok megművelésének. Vagy akár arra is gondolhatunk: a földet művelni nem könnyű, vagyis az élet békében is nehéz, s emiatt nem sok szükségünk van a kertünk végében ásítozó orosz páncélosroncsokra. Sőt, erre senkinek sincs szüksége, legyen az meglehetősen szerény viszonyok között élő, s egyben gyászba borult katonaanya egy Dagesztánban, vagy a tajgabeli dácsáját (netán a Monacóban parkoló milliárdos jachtját) aranyberakásokkal ékesítő putyinista oligarcha. Nem kevésbé drámai az, amit a riportban a következő snitt után látunk. A tízéves forma kisfiú katonásdit játszik (, járőrözik”), kezében deszkákból alkotott gépkarabély. A vállára varrt ukrán „dikolór” nem hagy kétséget a hovatartozása felől. A riporter kérdésére, hogy mire fog lőni a fegyverével, azt mondja: oroszokra. Ennyi, az ellenszenv magva termékeny földbe hullt, s a falucska állapotát látva ki volna az, aki ott helyben nekiállna vitatkozni a kisfiúval? Egyáltalán mit lehet kezdeni a háború által közvetlenül traumatizált emberek érzéseivel és emlékeivel? Hát ilyenek a háborúk finomabb szövetű következményei. Mindez leginkább a háborús propaganda és szemenszedett hazugságok ellenében érdekes. Van, amit az ezek által teremtett, átláthatatlanul sűrűnek tűnő információs köd sem képes leplezni, elég hozzá egy kapa, amelyet egy idős, vagy egy játékfegyver, amit egy gyerekkéz fog. (ILubomír Kotrha) Afrikai földgázzal pótolnák az oroszt Rohamtempóban szeretnék csökkenteni a függést Oroszországtól az uniós tagállamok, de a földgáz esetében ez csak hosszabb távon megy. Hatalmas összegeket kellene befektetni. A Deutsche Welle emlékeztet: Afrika részesedése jelenleg 10% az Európai Unió földgázimportjában. Az olaszok futószalagon írják alá a szerződéseket a különböző afrikai országokkal, hogy megvédjék az energiabiztonságot arra az esetre is, ha Putyin teljesen leállítaná a földgázszállítást. Olaszország nemrég a kongói Brazzaville-ben írt alá szerződést cseppfolyósított földgáz szállításáról, és van már szerződése Algériával, Angolával, Egyiptommal. „Meg akarjuk szüntetni a gázfüggést Oroszországtól, mert az politikai alávetettséggé válhat” - hangsúlyozza Mario Draghi miniszterelnök. „Sok országból akarjuk fokozni az importot, de a helyzet különböző: Algériában, Líbiában vagy Azerbajdzsánban vannak kiépített vezetékek. Másutt azonban nincsenek, és nekünk kell kiépítenünk az olaj-, ill. a földgázvezeték-rendszert” - mondta a római Sapienza egyetem közgazdász professzora, Umberto Triulzi. Afrika készségesen növeli a szállításokat - jelentette ki az Afrikai Energia Kamara (AEK) elnök-vezérigazgatója. „Afrikában bőven van földgáz, több is, mint kőolaj. A következő 60-100 évben el tudjuk látni belőle az Európai Uniót, meg persze az afrikai országokat. Csakhogy ehhez óriási beruházások szükségesek. Nigériában rengeteg a földgáz. Mozambikban is óriásiak a készletek. Ha az egészet kitermelik, akkor a harmadik helyre léphetnének elő a világon. Úgyhogy Afrikában az Európai Unió államainak óriási lehetőségei vannak” - hangsúlyozza NJ Ayuk, az AEK vezetője (hvg) Elcsúszhatunk a kőolajon SIDÓ H. ZOLTÁN K ellemetlen, de az Európai Unió hatodik, Oroszország elleni szankciós csomagja hajszálrepedést okoz az eddigi példás egység falán. Nem véletlenül, hiszen az Európai Bizottság javaslata szerint az orosz nyersolaj behozatalát legkésőbb az idei év végével teljességgel betiltanák az EU-ban, ami a vezetékes és a tengeri szállításra, a nyersolajra és a finomított olajtermékekre egyaránt vonatkozna. E lépés módfelett fájna a legatyásodott, nagyorosz birodalmi pszichózisban szenvedő agresszornak, hiszen voltaképpen a földgáz és a kőolaj kiviteléből tartja fenn magát. A háború februári kitörése előtt az unió napi 3-3,5 millió hordó orosz olajat vett összesen, ez a teljes európai import 27 százalékát tette ki, és naponta 400 millió dollár bevételhez juttatta Oroszországot. A problémát az okozza, hogy a lépés az uniós tagállamoknak szintén fájna, a fájdalom mértékét pedig az orosz energiafüggés nagysága adja. Sajnos, Szlovákia e téren módfelett sebezhető, gyakorlatilag teljes mértékben az invázió óta nagyon furcsán csengő Barátság-vezetéken érkező orosz nyersolajtól függ. A brüsszeli bizottság a geopolitikai adottságokat figyelembe véve Szlovákiának és Magyarországnak 2023 végéig haladékot adott a leválásra, sőt a határidőt állítólag kitolta 2024 végéig. Ahogy az már lenni szokott, ahol kiskapu nyílik, ott az ajtónyílásban egyre több cipő jelenik meg. Kevésbé homályosan fogalmazva, a cseh, a bolgár, a horvát kormány is jelezte, bizony ők is élnének a határidő kitolásának lehetőségével, emellett Ciprus és Görögország azzal rukkolt elő, a szankció ne vonatkozzon az orosz olaj EU-n kívüli szállítására, mert a görög és ciprusi tankerhajókat üzemeltető cégeknek ez nagy veszteség lenne. Ezek után módfelett kétséges, hogy a 6. szankciós csomagot május végéig elfogadják, pláne, hogy egyhangú szavazás szükséges hozzá. Ebben a helyzetben libbent a porondra a világpolitikai kérdésekben rendre csetlő-botló Richard Sulik gazdasági miniszter, aki hibátlanul felsorolta a Slovnaft olajcég érveit. Eszerint a pozsonyi finomító csak Ural típusú nyersolajat tud feldolgozni, az alternatív kőolajokra való átállás meglehetősen költséges és időigényes, ezért 3 év átmeneti időszak és legalább 160 millió euró pótlólagos beruházás szükséges. Igazán nem volt szükség e túlmozgásos produkcióra. Egyrészt azért, mert a Slovnaft nincs szlovák kézben, hanem a magyar Mól tulajdona, másrészt a panaszkodást, a kéztördelést sokkal határozottabban elvégezte a Brüsszelt bokszzsáknak (és persze pénzkiadó automatának) néző Orbán Viktor magyar kormányfő, aki szerint a 6. szankciós csomag felér egy, a magyar gazdaságra ledobott atombombával. Ne higgyünk Moszkvának, de a politikusok könnyeinek sem. A részleges embargó miatt napjainkban az oroszok az Ural típusú olajat kénytelenek óriási árkedvezménnyel kínálni - a nyugat-európai Brent alaptípus hordónkénti (159 liter) árfolyamához képest 30-35 dollárral olcsóbb. Ebből adódóan a Mol-csoport mesés nyereséget tesz zsebre, ugyanis miközben ilyen nyomott áron veszi az orosz energiahordozót, a benzinárakon hüledező autósoknak szemrebbenés nélkül világpiaci áron adja el az üzemanyagot. A pazar profitból (csak az idei első negyedévben 833 millió dollár!) simán kigazdálkodható a műszaki átállás költsége. Érdekes érvelés, hogy Pozsonyban és Százhalombattán csak az Ural típust tudják feldolgozni, miközben a szomszédos osztrák Schwechatban 8 különböző típus feldolgozására képesek. Holoda Attila energetikáért felelős volt helyettes államtitkár szerint a Mól mostani kommunikációjában technológiai kérdésekkel leplezik azt, ami valójában a vállalat profitjáról szól. Holoda szerint az Ural típushoz való ragaszkodás sem helytálló, mivel ez valójában egy keverék. „Ez olyan, mint a cuvée. Amit minden évben kikevernek” - magyarázta, hozzátéve: a megfelelő összetétel más forrásokból is kikeverhető. És ami a Barátság-vezetéket illeti, az évtizedek óta kihasználatlan Adria-vezeték révén szintén energiahordozóhoz juthatunk. Hogy az átállás némi pluszerőfeszítést, többletköltséget, új források lekötését jelenti? Igen. Csak éppen az Orbán-kormánynak fontosabb a rezsiharc, mint a szomszédja szabadságharca. Egyre érvényesebb Jana Cernochová cseh védelmi miniszter március végi nyilatkozata: „Az olcsó orosz olaj fontosabb a magyar politikusoknak, mint az ukrán vér.” FIGYELŐ Szerinte ezt a harci cselekmények ellenére meg kell valósítani. (MTI) Elégett 400 ezer tonna gabona Legalább 400 ezer tonna gabonát vett el Oroszország a megszállt Dél-Ukrajnában az ukrán védelmi miniszter szerint. „Az a gabona, amely az oroszok által bombázott tárolók egyikében égett el az ukrajnai Rubizsnében, egy éven át 300 000 embert táplálhatott volna. Az oroszok fellépése nemcsak Ukrajna, hanem az egész emberiség élelmezésbiztonsága ellen is bűncselekmény” - vélekedett az ukrán védelmi tárca. (24 hu) Veszélyben a termelósbiztonság Vissza kell hozni a világpiacra az ukrán, az orosz és a fehérorosz mezőgazdasági termékeket és műtrágyákat, tekintet nélkül az Ukrajnában zajló konfliktusra -jelentette ki António Guterres ENSZ-főtitkár a szervezet Biztonsági Tanácsában, amely az orosz háborúval kapcsolatban ülésezett. Guterres úgy vélte, veszélybe került a globális termelésbiztonság, és ennek a helyzetnek „a megoldása az ukrán mezőgazdasági termékek, valamint az orosz és fehérorosz áruk és műtrágyák viszszatérését követeli a világpiacra”.
