Új Szó, 2022. április (75. évfolyam, 76-99. szám)
2022-04-30 / 99. szám
www.ujszo.coml 2022. április 30. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 5 Ennek az építési szezonnak már vége Mi másba lehet fektetni ilyen inflációnál, mint ingatlanvásárlásba: a pénz egyre kevesebbet ér, az ingatlan egyre többet RONALD l2lP Gy akorlatilag leállt az építési piac. A kereslet már régóta meghaladja a kínálatot, így aztán mindennek meredeken emelkedik az ára, ami csak egy építkezéshez kell. És még a drágulás miatt sem áll helyre az egyensúly, ugyanis áruhiány van, heteket, hónapokat kell várni egyes megrendelésekre. Jókora vihar söpört végig az építési piacon és persze mindenki azt kérdezi, mikor lesz ennek vége. Már a Covid megakasztotta a globális ellátási láncokat, egyre többet késtek a szállítmányok, zsugorodott a piac. Éppen ezért sok esetben a gyártást is visszafogták - vagy eleve akadályokba ütközött -, most pedig a folyamatos drágulás is visszaveti azt. Az előrejelzések szerint pedig az infláció jó ideig velünk marad. A következmények nyilvánvalóak - a házépítés egyre drágább lesz, mégpedig tartósan. És nem csak az alapanyagok ára emelkedik. A hazai építőiparban több ezer ukrán vendégmunkás dolgozott, sokan közülük hazatértek, már a fronton vannak. Munkaerőhiány keletkezett, ' ami tovább növeli a költségeket, és hónapokkal odázza el a megkezdett építkezések befejezését, újak kezdését. A szlovákiai munkaerőpiac aligha képes ekkora kiesést pótolni, így marad a mostani helyzet: tovább csökken a kínálat és nő a kereslet. A lakosság viszont a kamatok emelkedésétől tartva még gyorsan rekordnagyságú hiteleket vesz a vállára. Folytatódik a sokéves trend: mi másba lehetne fektetni (pláne ilyen rekordgyorsaságú infláció idején), mint az ingatlanvásárlásba. A pénz egyre kevesebbet ér, az ingatlan egyre többet. És éppen ez a folyamat az, ami még magasabbra veri fel az árakat. Hogy ilyen körülmények között mikorra várható az árak csökkenése? A közgazdász egyszerű válasza erre az, hogy amikor majd meredeken megugrik a kínálat, vagy durván visszaesik a kereslet. Am valami csodának kellene történnie ahhoz, hogy ez rövid távon bekövetkezzen. Épp ellenkezőleg: minden amellett szól, hogy ennek ellenkezője fog történni. Marad az áruhiány, és a kereslet drámai zuhanására sincs miért számítani. Az eurózóna gazdasági növekedése ugyan lelassul, de azért olyan mértékű recesszió, amely tönkrevágná a keresletet, idén nyáron, ősszel aligha következik be. Éppen ezért az idei építési szezon nem kecsegtet sok jóval. De kétségbeesni azért nem kell. A történelemből (és a közhelyből) kiindulva semmi sem tart örökké. Idővel biztosan csökkeni fog a nyersanyagok ára, de hogy ez már jövőre bekövetkezhet-e, azt most senki sem képes megmondani. A szerző a Trend kommentátora (Trend/Lukács Zsolt) Heti egy hitelkártyányi műanyag BRAUNSTEINER KRISTÓF Háború, pandémia. De mintha nem lenne elég kínja az emberiségnek, környezetünkről is egyre aggasztóbb híreket kapunk. Előre nem látható következményei lesznek civilizációnkra a műanyagok féktelen gyártásának és használatának. A műanyagok kifejlesztése tagadhatatlanul forradalmasította az életünket és lehetővé tette a modem világ kialakulását. A 1950-es évek óta elmondhatjuk, hogy műanyag világban élünk. Csakhogy mára nyilvánvalóvá vált, hogy ennek a forradalomnak megvan a sötét oldala. Évente több mint 360 millió tonna műanyagot gyárt az emberiség, a mai napig összesen már több mint 8 milliárd tonnát termelt - ez kétszer annyi, mint a Földön jelenleg élő valamennyi állat súlya. A legyártott műanyagokból 2,5 milliárd tonna máig használatban van. Ide tartoznak az autósárhányók, a kerti székek, az öntözőkannák és hasonló, többször használható tárgyak. A maradék 5,8 millió tonna nagy része a szeméttelepekre és az óceánokba került, egy kis részét elégették, és egy töredékét, kb. 100 millió tonnát újrahasznosítottak és máig használatban van. Első ránézésre egy darab műanyag stabilnak és inertnek, vagyis nem oldódónak, nem lebomlónak tűnhet. Típustól függően lebomlása a természetben akár évszázadokig eltart, de a mechanikai és környezeti hatások, például az UV-sugárzás következtében lassan kisebb darabokra esik szét, és potenciálisan mérgező vegyületek oldódnak ki belőle. Ez a műanyag mikroszkopikus struktúrája miatt történik. A műanyag kis építőelemekből, úgynevezett polimerekből áll, amelyek még kisebb molekulákból, monomerekből összetevődő láncok. A monomereket kőolajból állítjuk elő, egy darab műanyag pedig irtózatosan sok ilyen polimerláncból tevődik össze. Emellett még adalékokat is tartalmaznak, amikből már számosat betiltottak, mert károsítják az emberek és más élőlények reprodukciós és endokrin rendszerét. Ez persze nem csak a hulladékra érvényes. A müszálas ruhákból, a kozmetikumokból, minden műanyag tárgyból mikroműanyag szabadul fel. Amikor a polimerek közötti kötés gyengül és a műanyag elkezd szétesni, mikroműanyag keletkezik: nagysága 5 milliméter és 0,1 mikrométer közötti. Ez nemcsak hogy hosszú élettartamú, hanem tovább bomlik nanoműanyagra. Már kialakult a természetben a mikroműanyag-körforgás: a kis részecskék a légáramlatok, a folyók és tengeráramlatok, valamint a víz párolgása segítségével folytonos mozgásban vannak bolygónkon. Mindenhova szétterjedtek, és jelenleg lehetetlen őket eltávolítani a környezetből, csak kísérleti szinten működik a dolog. Egy átlagos embernek hetente 5 gramm mikroműanyag kerül a szervezetébe - ez egy hitelkártyányi mennyiségnek felel meg. Nem is meglepő, hogy nemrég már élő emberek tüdejében és vérében is ki mutatták, a műanyagot. Ezek a részecskék felhalmozódhatnak egyes szervekben, de az is lehet, hogy megzavarják a testben zajló számos biokémiai reakció valamelyikét. Teljesen másképp kell bánnunk a műanyaggal. Radikálisan csökkenteni kell az egyszer használatos műanyagok mennyiségét. Az újrahasznosítás szép ötlet, de még jobb, ha le sem gyártják azt a csomagolást, és jelentősen csökkenteni kell a műanyag tárgyak előállítását is. Mi a hozadéka ennek? Ha kevesebb műanyagot gyártunk, azzal a foszszilis nyersanyagok égetését és pazarlását is csökkenthetjük, azaz egyben a klímaváltozás ellen is dolgozunk. Ez persze nagyon nehéz lesz, a műanyaglobbi eddig hatékonyan lépett fel ellene. Ráadásul nálunk az állam sem foglalkozik különösebben a környezetszennyezéssel. Amit remélhetünk, az az, hogy világszerte megerősödnek a reformokért harcoló szervezetek és kutatócsoportok, a fiatal politikusok hallgatni fognak rájuk, és erőteljesebb nyomást gyakorolnak idősebb kollégáikra. Felmérések szerint évente körülbelül 1 millió tengeri állat pusztul el a műanyagszennyezés miatt. Azt, hogy mennyi ember, még tisztázni kell. Az önpusztítás spiráljába kerültünk Az éghajlatot befolyásoló emberi tevékenység világszerte egyre több katasztrófához vezet - figyelmeztetett az ENSZ, az „önpusztító spirál" megállítását szorgalmazva. Az ENSZ Katasztrófakockázat-csökkentési Hivatala (UNDRR) új jelentésében kiemelte: a klímaváltozás miatt világszerte rohamosan növekszik a katasztrófák száma. Az elmúlt két évtized minden évére 350-500 közepes vagy annál nagyobb méretű katasztrófa jutott. Az általuk okozott károk és egyéb költségek az elmúlt évtizedben átlagosan évi 170 milliárd dollárra nőttek. Az évtized végére, 2030-ig 560-ra nőhet a katasztrófák éves száma, és életek milliói kerülhetnek veszélybe a szárazság, a szélsőséges időjárás és az áradások miatt. „A világnak többet kell tennie azért, hogy a katasztrófák jelentette kockázatot beépítsük az életmódunkba és a beruházásokba” - húzta alá Amina Mohammed, az ENSZ főtitkárhelyettese a beszámoló ismertetésekor. Egyúttal felszólította a nemzetközi közösséget, hogy állítsa meg ezt az önpusztító spirált. „Kollektív önelégültségünket tettekre kell váltanunk. Együtt még lelassíthatjuk a megelőzhető katasztrófák ütemét” - mondta. A jelentés rámutat, hogy a világ tévesen ítéli meg a természeti katasztrófák kockázatát, alábecsüli azokat, és túlzott optimizmussal, valamint a legyőzhetetlenség érzésével közelít a problémákhoz. A beszámoló szerint növekszik a katasztrófák mérete és intenzitása, több áldozata és kárvallottja van a katasztrófáknak, mint a korábbi években. A katasztrófák aránytalanul sújtják a fejlődő országokat, amelyek átlagosan bruttó hazai össztermékük egy százalékát veszítik el évente a csapások miatt, miközben a fejlett országokban csak 0,1-0,3 százalék ez az arány. A legmagasabb költségeket az ázsiai-csendes-óceáni térség viseli. „A világ a saját pusztulását finanszírozza azzal, hogy szándékosan figyelmen kívül hagyja a kockázatokat, és nem építi be azokat a döntéshozatali folyamatokba” - hívta fel a figyelmet Mami Mizutori, az UNDRR vezetője. (MTI) FIGYELŐ Műanyag vérben, tüdőben Egy kutatás során az emberi vérminták 80 százalékában találtak műanyagszennyezést. Az Environment International folyóiratban publikált vizsgálat szerint a minták fele PET-műanyagot tartalmazott, egyharmaduk polisztirolt, ez főként élelmiszer-tároló dobozokból kerülhetett a szervezetbe. A minták negyede polietilént tartalmazott, amely a bőrápoló kozmetikumokban található, és a bevásárlószatyrokat is ebből készítik. A mikroműanyagok a levegővel, az ételekkel, italokkal kerülhetnek a szervezetbe, de nehéz meghatározni, hogy pontosan honnan és mennyi. A részecskék egy hányada áthalad a szervezetünkön, az jelenthet gondot, ha megakadnak, és például gyulladást okoznak. Kiterjedt kutatásokra van szükség azzal kapcsolatban, hogy a mikro- és nanomüanyagok hogyan hatnak az emberi szervezet folyamataira. Egyre sürgősebb lenne kideríteni, hogy képesek-e átalakítani a sejteket és indukálnak-e rákkeltő folyamatokat. Ráadásul a csecsemők a legveszélyeztetettebbek, különösen aggasztó, hogy a műanyag palackokkal táplált babák naponta több millió mikroműanyag-részecskét nyelnek le. Emellett már emberek tüdeje mélyén és várandós nők méhlepényében is találtak műanyag mikroszemcséket. (MTI)
