Új Szó, 2022. április (75. évfolyam, 76-99. szám)
2022-04-27 / 96. szám
www.ujszo.com! 2022. április 27. KULTÚRA 15 Minden sebe a színpadon gyógyult be Koncertfellépései mellett Sofia Cervená hatodik könyvét írja, és kilencvenhat évesen is utazik, élvezi az életet (Hana Knféová felvétele) SZABÓ G. LÁSZLÓ Mezzoszopránként Sofia Öervená a fél világot bejárta, Robert Wilson 1914 című rendezésével pedig fél Európát. A megállíthatatlan időnek adott testet és lelket, ősz parókában, földig érő, fekete ruhában, szálfaegyenesen vonult végig a pozsonyi Nemzeti és a Vígszínház színpadán. Kilencvenedik évéhez közeledett akkor, a budapesti előadás után New York-i vendégszereplés várta. Izgatottan készült a nagy útra. Nem a repülés miatt, az egyáltalán nem aggasztotta. A kommunista titkosrendőrség által halálra kínzott cseh pap, Josef Toufar emlékére készült kamaraoperával utazott az Egyesült Államokba. Kíváncsi volt, hogyan fogadja majd a darabot az ottani közönség. Sona Cervená szeptemberben lesz kilencvenhét éves. Nem ismerek hozzá hasonló korú művészt, aki énekhangjával és színészetével is olyan elementáris hatást gyakorol a nézőkre, mint ő. A világ legrangosabb operaházaiban lépett fel nem kevesebb, mint hatezer alkalommal. Elképesztő szám. Harminc évet töltött emigrációban. Csokoládégyáros férjét 1948- ban, a kommunista hatalomátvétel után veszítette el, miután az Kanadába disszidált. Soha többé nem látták egymást. A sors nem sokkal később a rendkívüli tehetségű opera-énekesnőt is külföldre sodorta. Berlini szerződése idején a Stazi és a csehszlovák titkosrendőrség is megpróbálta beszervezni, de egyik félnek sem sikerült, mert ő is a disszidálást választotta, méghozzá 1962. január 4-én, a város kettéválasztása előtti utolsó éjszakán. Nyugat-Berlinből pedig már az egész világot meghódította. Köln, Hamburg, München, Frankfurt, Nürnberg, Stuttgart és Bécs után szerződött a San Franciscó-i Operához. A világ legnevesebb karmestereivel dolgozott, partnerei közül a kor leghíresebb énekeseit sorolhatnánk hosszasan. „Otthon mindentől megfosztottak - nyilatkozta hazatérése után, a kilencvenes évek első felében. - Elvesztettem a családomat, a barátaimat, a vagyonomat. Egyedül az anyanyelvemet tudtam megőrizni.” De ugyanígy őrzi a szorgalmát, a szakmai alázatát és a megszállottságát is. Mások az ő korában - a művészi pályának már rég búcsút intve - édes semmittevéssel múlatják az időt. Sofia Cervená más úton jár. Újabb és újabb kihívások elé állítja magát. Tanul. Készül. Szellemileg is, lelkileg is töltekezik. Koncertekre, kiállításokra, színházi előadásokra jár. Minden érdekli a világból. Halkan szemlélődik. Olvas. Híreket hallgat. Egyedül él, magányosan, de hangsúlyozza: csöppet sem unja saját társaságát. „A Covid idején is lefoglaltam magam - mondja. - Végre volt időm elolvasni azokat a könyveket, amelyek évek óta arra vártak, hogy a kezembe vegyem őket.” Így fogalmaz, ilyen szépen. A színházak kényszerszünetét nehezen viselte. O, aki pályakezdése óta szünet nélkül játszott és énekelt, egyszer csak zárt kapuk előtt állt. Tavaly novemberben, a prágai Várban lépett legutóbb közönség elé, egy oratóriumban. Szent Ludmilla vértanú, Csehország fejedelemnője, az özvegyek, a hercegnők védőszentje szerepében énekelt a Vladislav teremben. „Sok időm nincs már hátra - szól lelki nyugalommal. - Amit tudok, azt az utolsó lélegzetig megcsinálom. Ezekben a hetekben szólókoncertjeim vannak. Bohuslav Martinű, Francis Poulenc, Erik Satie és apám, Jirí Cerveny alkotásait szólaltatom meg.” „Sok időm nincs már hátra..." Hogy Prágán kívül hol érezte magát igazán otthon a világban? „Mindenütt, ahol közönség elé léphettem - közli egyértelműen. - Minden színház az otthonommá vált, ahol felléptem. Ezért nem szenvedtem az emigrációban. A színpad minden sebet begyógyított a lelkemen.” Emlékezetét folyamatos szövegtanulással tartja frissen. Gyorsan hozzáteszi: természetesen azzal is, hogy előre néz, nem hátra. „A múlttal nem igazán foglalkozom. Kiírtam magamból. A jelen történéseinek hagyok helyet a fejemben. És a jövőről sem feledkezem meg. Minél több teendő vár rám, annál jobban érzem magam.” Most, amikor újra háborús időket él Európa, milyen emberi tulajdonságokat tart igazán fontosnak? - kérdezem őt. „Békeidőben és háborúban is az igazmondás a legfontosabb - feleli. - Sok ember zsákutcába hajtva elveszti a tisztánlátását, nem ismeri fel a különbséget igazság és hazugság között. Kérem, ne hazudjanak maguknak! Legyen végre könnyebb, szebb és édesebb az élet!” Ő kötöttségek nélkül, szabadon él. Ura az idejének. Egész nap azt csinál, amit akar. Bizonyára ez is örömmel tölti el - jegyzem meg, mire ő: „Hogy azt csinálok, amit akarok? Ez nem egészen így van. A Szűz jegyében születtem. O az én uram. Elviselhetetlenül pontos, szorgalmas és rendszerető vagyok. Vigyázni kell velem.” Öt könyve jelent meg eddig. Megírta az életét, a pályáját, a családját, de még mindig nem ért a nagy történet végére. Újabb könyvön dolgozik, de babonából semmit nem árul el róla. Hogy ő, aki az operairodalom legnagyobb nőalakjait formálta meg, Csajkovszkij, Gounod, Janácek, Monteverdi, Mozart, Muszorgszkij, Puccini, Verdi, Sztravinszkij, Wagner hőseit, de még Tom Waits és Lou Reed műveit is megszólaltatta, megérzi-e a hangban az ember valós jellemét? Meglepi a kérdés. „A hang színét, szépségét, iskolázottságát első hallásra megjegyzem. De az énekes karakterét nem érzem meg a hangjából. Az már az ő belső világa.” Nincs több kérdés, nincs több válasz. „Legyen elég ennyi!” - kéri. Olvasni akar. Előtte a könyv, kinyitva, az csalogatja. Stefan Zweig regénye, A tegnap világa. „Már a vége felé járok - mondja. - Az utolsó oldalak vannak hátra.” De mielőtt elbúcsúznánk, még egy kéréssel fordul hozzám. Segítsek megszerezni neki Francoise Giroud regényét, A csodálatos Cosimát. Házi könyvespolcáról már csak ez az egy műve hiányzik kedvenc írónőjének. Cseh nyelven nem tudja megszerezni, de franciául is szívesen elolvasná. Közelebb a kilencvenhéthez, mint a kilencvenhathoz neki most ez a legnagyobb vágya. A szerző a Vasárnap munkatársa Magyar és szlovák részvétel a cannes-i filmfesztivál La Cinef programjában Szlovák és magyar vizsgafilm is szerepel az idei, 75. cannes-i fesztivál filmes egyetemek legjobbjait felvonultató, La Cinef programjában. A magyar vizsgafilm Szelestey Bianka Hajszálrepedés című alkotása, a szlovák Alica Bednáriková Mindennapi kenyerünk című kisjátékfilmje. A Hajszálrepedés című, 22 perces film, mely Szelestey Bianka diplomafilmje az ELTE Filmtudomány Mesterszakán, egy szakítás története Kurta Niké és Váradi Gergely főszereplésével. A Nemzeti Filmintézet tájékoztatása szerint a film főhősének, Lenkének szembe kell néznie a ténnyel, kár tovább kapaszkodnia haldokló kapcsolatába, miután párja, Áron 8 év után, épp egy családi vacsora előtt böki ki: szakít vele. A szakítást hozó vitát néhány hajszál robbantja ki, szinte hihetetlennek tűnik, hogy emiatt legyen vége. De valóban emiatt van? Valóban váratlanul alakulnak az események? A fiatal lány a vacsora alatt bejárja az elengedés fázisait és egy utolsó, kétségbeesett tettel bizonyítja, mennyit ér valójában a kapcsolatuk. A szlovák alkotás, a Mindennapi kenyerünk egy dél-szlovákiai településen, perzselő nyárban játszódik, és egy háromgenerációs családi ház lakóinak az életéből villant fel képeket. A család megszokott életvitelét, mindennapi rutinját teljesen felkavarja az unoka, Zoje érkezése. Az istenhitet erősen tartó és az alkohol hódolatának élő családban Zoje jelenléte felszínre hozza a múlt rejtegetett titkait. A család felnőtt tagjait neves színészek - Milka Zimková, Karol Cálik, Ondrej Kovái’ - alakítják Bednáriková diákfilmjében. A vizsga- és diplomafilmeket bemutató rangos La Cinef 2022-es válogatásában szereplő 16 alkotást 1528 nevezésből választották ki. (mti, tb) RÖVIDEN Klinika-dalok újratöltve Újdonságokkal lepte meg rajongóit a kilencvenes évek hazai magyar rockszínterének egyik sztárzenekara, a Klinika. Négy 2022-es keltezésű stúdiófelvétel bukkant fel az ismert strem ingszolgáltató kínálatában. Közülük kettő (Bérbe adta magam, Megszoktam már) az 1993-as Kemény játék című albumukon is szerepelt, ezeket új hangszerelésben ismét rögzítették. Czibula Csaba alapító gitárostól megtudtuk, hogy a másik két dal (Köszönöm, hogy megszültél, Holnap talán) még nem jelent meg hanghordozón, de ezek is újragondolt dalok a korábbi időszakból. Egyelőre ennyivel kell beérnünk, de a zenekarnak vannak még tervei. A Klinika közvetlenül a rendszerváltás előtt alakult Vásárúton, rövid időn belül az egyik legnépszerűbb hazai magyar csapat lett, sőt Magyarországon is felfigyeltek rájuk. Olyan kultikus budapesti alternatív klubokban játszottak, mint a Fekete Lyuk vagy a Tilos az Á, gyakran koncerteztek a Kispál és a Borzzal és a Pál Utcai Fiúkkal. Néhány év után a csapat feloszlott, de a zenészek továbbra is aktívak maradtak más formációkban. A jelenlegi felállás: Kálmán Károly ének, Czibula Csaba gitár, Takács József gitár, Pszota Szilárd basszusgitár, Sipos Dávid szaxofon, Varjú Attila dobok, (luk) Bemutatkozik a szabadság zenekara London. Az újonnan alakult Ukrán Szabadság Zenekar is fellép a londoni nyolchetes nyári zenei fesztiválon, a Promon. A zenekar részben olyan zenészekből áll, akik a háború miatt menekültek el hazájukból, illetve Európában zenélnek. A sorköteles zenészeknek Ukrajna engedélyezte, hogy elhagyják az országot, és külföldön játsszanak. Karmesterük, a kanadai-ukrán Keri-Lynn Wilson elmondta, hogy a fellépés hazaszeretetük kifejezése, és tisztelgés a háború áldozatai előtt. A londoni bemutatkozás után európai és amerikai turnéra indulnak. A londoni Promot idén már teljes fordulatszámon rendezik meg a pandémia miatti kétévnyi korlátozások után. A Promon 84 koncertet tartanak, amelyeken több mint 3000 zenész lép fel. (MTI) Jelenetfotó a Mindennapi kenyerünk című szlovák filmből (Forrás: ftv vSmu)
