Új Szó, 2022. április (75. évfolyam, 76-99. szám)
2022-04-27 / 96. szám
101 NAGYÍTÁS 2022. április 27. | www.ujszo.com Háborús bűnt elkövetni gaztett Mészáros Lajos: „A civil lakosság elleni sorozatos kegyetlenkedések számos bizonyítéka adja tanúságát annak, hogy az orosz hadsereg Ukrajnában elborzasztó bűntetteket és genocídiumot, háborús bűnöket hajt végre!" MIKLÓSI PÉTER A helyszíni tudósítások brutális képsorait látva tanult jogbölcselet nélkül is világos, hogy amit Putyin imperiális háborújában az orosz haderő Ukrajnában művel, az végítéletszerű. A jogvágzett ember számára pedig ez a brutalitás nyilván a háborús bűnök sora. Tényekről és számonkérhetőségről JUDr. Mészáros Lajos sokéves alkotmánybíróval beszélgettünk. Ön tizenkilenc éven át a szlovákiai Alkotmánybíróság törvénytevő testületének bírája, azelőtt pedig parlamenti képviselő is volt; jelenleg a Bírói Tanács tagja. Gyakorlott jogászként osztja azok véleményét, akik szerint az orosz invázióban elkövetett lelketlenül súlyos bűncselekmények felelőseivel szemben nemzetközi büntetőeljárást kell indítani? Feltétlenül. Hágában működik is a nemzetközi büntetőjog egyik legfontosabb intézménye, az állandó Nemzetközi Büntetőbíróság, amely az Ukrajna elleni orosz agresszió kapcsán mostanában kerül mind a hírek, mind a szakmai véleményváltások középpontjába. Egyrészt azért, mert nem tévesztendő össze az államok közötti peres ügyekben ítélkező Hágai Nemzetközi Büntetőbírósággal. Másrészt meg azért, mert illetékessége keretében az emberiesség elleni bűntettekkel, népirtással, háborús bűncselekményekkel foglalkozik. Viszont éppen az agresszió felett, így hát a háború indítása, a bombázás, az annektálás ügyében nincs joghatósága. Ezért nem egyszerű tisztázni, hogy az ukrajnai invázió kérdéskörében épp a saját kompetenciájában kit vonhat felelősségre. Ha tehát az a kérdés, hogy a február végén indult orosz agresszió ügyében alakuljon-e egy kiemelt - a köznapi szóhasználattal élve speciális - büntetőbíróság, akkor én úgy gondolom, hogy igen, erre lesz szükség. Ahogyan a múltban a nürnbergi és a tokiói büntetőbíróság ítélkezett. Carla Del Ponte háborús bűnökkel foglalkozó volt ügyész, az AFP híre szerint, már felszólította a Nemzetközi Büntetőbíróságot, hogy adjon ki elfogatóparancsot Vlagyimir Putyin ellen. A Le Temps című svájci lapnak adott interjúban pedig kijelentette, hogy az orosz elnök háborús bűnös. Őn reálisnak tartja a komoly szaktekintéllyel bíró, de ma már nyugalmazott ügyésznő Hágát sürgető indítványát? Ő valóban igazi szaktekintély, hiszen a szíriai háborúban elkövetett jogsértéseket vizsgáló ENSZ-bizottságában is dolgozott, és az egykori Jugoszláviában vagy a Ruandában történt háborús bűnök ügyeiben szintén nyomozott. Előreláthatóan ezt a most szóba került javaslatát is meg lehet, meg lehetne valósítani, bár ez eléggé összetett helyzet, mert joghatósági szempontból kérdéseket is fölvet. Tudniillik, az állandó Nemzetközi Büntetőbíróságot a kétezres évek elején és a 145 ország akaratából született egyezmény - a Római Statútumban foglaltak alapján hozták létre. Ezt az alapokmányt azonban azóta csak 123 ország parlamentje hagyta jóvá. A többi huszonkét állam - közöttük Oroszország - mind a mai napig halogatja a Római Statútum ratifikálását. így tehát a jelen állapot dilemmája az, hogy a húzó-halasztgató országokban hatályos-e, és ha igen, kire terjedhet ki a Nemzetközi Büntetőbíróság joghatósága?! Ez most „csak” abban a 123 országban minden kétely nélküli kérdés, amely ratifikálta is a szóban forgó statútumot. Ilyen módon Vlagyimir Putyin eleve elkerülhet mindennemű felelősségre vonással járó büntetőeljárást? Első pillantásra talán igen, hiszen Oroszország ezt a büntetőbíróságot nem ismeri el. Érvelése szerint nem tartja igazán pártatlannak, és azt is ráfogta, hogy politikailag elfogult intézmény. Mindez azonban, szerintem, csupán a kibúvók keresése, meg átlátszó ürügy. Nyilván annak tudatában, hogy az az ország, amelynek parlamentje megerősítette a Nemzetközi Büntetőbíróságot megalakító Római Statútumot, az ezzel azt is vállalta, hogy ha vádak merülnek fel, ki is adják az érintett személyt/személyeket. Egyébként pusztán gyakorlati okok miatt az ENSZ Biztonsági Tanácsa sem fogja elrendelni egy büntetőeljárás megindítását, mert a BT állandó tagja a vétójoggal felruházott Oroszország is, amely nyilván automatikusan élne ezzel az előjogával... Doktor úr, így akkor nemigen értem, miért mondta imént, hogy például Vlagyimir Putyin csak első pillantásra kerülhet el bárminemű büntetőjogi eljárást. Mert egy lehetőség azért kínálkozhat. Jelesül az, hogy az emberiesség elleni bűncselekmény vétke ott szerepel a legtöbb ország büntető törvénykönyvében. Elméletileg tehát akár a németek vagy az angolok, akár az amerikaiak vagy a franciák, akár a csehek vagy a szlovákok, illetve sok más állam indíthat/idíthatna büntetőbíráskodást célzó eljárást mondjuk Putyin ellen; még ha a kiadatásával akadhatnának is némi gondok. így helyénvaló elvárás, hogy a parancsnoki lánc mentén mindenki, aki részt vett/vesz ebben a február 24-én kezdődött és háborús bűnökké sekélyesedett kegyetlenkedésben, felelősségre vonható? Generalizálni természetesen hiba lenne. Mégis úgy gondolom, ha a mai jogi szituációban a felelősségre vonás még körülményesnek tűnik is, ez nem jelenti azt, hogy a jogszokások és a jogtisztelet minden követelményét betartva nem jön létre egy ad hoc bíróság. Tehát egy kiemelt fontosságú, ha úgy tetszik, speciális nemzetközi ítélőszék, amely csak ezzel a háborús büntetőüggyel fog foglalkozni. Ahogyan az a volt Jugoszlávia ügyében is történt jó pár esztendeje. Ha most végiggondoljuk, ami az elmúlt két hónapban Ukrajnában lejátszódott, és a nemzetközi jog szemszögéből visszaidézzük a bucsai, mariupoli vagy más településeken történt vérfürdők s pusztítások képeit - amelyeket a hírügynökségek azzal a figyelmeztetéssel adnak ki, hogy azokat 18 éven aluliak ne nézzék! -, akkor ez a háború azt is bizonyítja, hogy a haramia, diplomácia helyett, csakis erőszakot ismer? Úgy vélem, ez a háború azt bizonyította be, hogy a diplomácia eszközei - legalábbis bizonyos politikusokra vonatkozóan - korlátozottak. Illetőleg akikkel szemben a diplomáciának szinte már nincsenek is eszközei. Ezek az emberek tényleg bűnösök, háborús bűnösök, mert nem méltányolják, nem tisztelik az emberi életeket, szemrebbenés nélkül tömegeket gyilkolnak; felrúgnak mindent, ami a nemzetközi jog tartozéka. Elvégre a hadviselésnek is megvannak a maga szabályai! A genfi konvenció világosan leszögezi a nemzetközi humanitárius jogokat. Ha valóban létrejön egy ad hoc büntetőbíróság, annak színe előtt súlyosbító körülmény lehet, hogy Ukrajnában ma ez a háború a csecsenföldi Groznij, a szíriai Aleppo „mintájára” zajlik? Természetesen. Ahogyan az is, hogy az elmúlt két hónap alatt az orosz hadsereg az ukrajnai települések civil épületeinek már több mint harminc százalékát tette tönkre. Elég csak a mariupoli színházépület tragikus bombázására gondolni, ahol a város egyéb célpontjainak rakétatámadásai elől több száz felnőtt és gyermek keresett menedéket. És annál nagyobb gaztettet épeszű ember nem tud elképzelni, mint ugyanitt a gyermekkórház és szülészet elleni brutálisan célzatos támadás volt. Körülírható, hogy a Római Statútum alapelveit betartva kik felett ítélkezik a Nemzetközi Büntetőbíróság? Olyan személyek fölött, akik azzal vádolhatok, hogy emberiesség elleni bűncselekményt, vagy bizonyos igazságszolgáltatás elleni bűntettet követtek el. Milyen esetekben indulhat büntetőeljárás a Nemzetközi Büntetőbíróságon emberiesség elleni bűncselekmény miatt? A polgári lakossággal szemben elkövetett széles körű jobbára szisztematikus támadás, továbbá elhurcolás, deportálás, szexuális erőszak, kínvallatás és más embertelen cselekedetek esetén. Ide tartoznak az olyan támadások is, amelyek a civil lakosság vagy más védett személyek súlyos sérülését, halálát okozhatják. Háborús bűncselekmény például a szándékosan okozott nagy szenvedés, a tiltott fegyverek és aknák használata, a túszok szedése. Vagy élő pajzsként igénybe venni a lakosságot, törvényes eljárás nélkül kivégzéseket, csonkításokat véghezvinni. És persze ide sorolható a népirtás is, ami egyéb bűntettekkel együtt, egy népcsoport tagjainak megölését, vagy a születések megakadályozását jelenti. Hugh Williamson, a Human Rights Watch európai és közép-ázsiai igazgatója szerint: „Bucsa a kegyetlenség jelképe lett!” Emberileg nyilván mindenkit meghökkentenek az orosz katonaság ukrajnai kegyetlenkedéseinek hírei-képei, de jogászemberként önben mit ébreszt mindez? Engem nemcsak emberileg sokkolt az orosz agressziónak ez a mértéke és formái, hanem az is aggaszt, hogy egy világrend, a nemzetközi jogrend szintén fölborult. Hogy Putyinék gondolatvilágában fölösleges minden alapvető szabály, és hogy semmit sem kell betartani. Élég belegondolni, mit jelent, ha egy atomhatalom, az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó, tehát privilegizált pozícióban lévő tagja, a II. világháború győztes nagyhatalmának államfője kijelenti egy nemzetről, hogy az nem is nemzet, és akkor lerohanhatja annak szuverén országát. Aggaszt, hogy a nemzetközi jog megállapodásaiból már semmi sem szent, hogy egy nagyhatalom a világ „legtermészetesebb” módján, Európában, a 21. század harmadik évtizedében akkor és úgy indít háborút, ahogyan és amikor akar! Ez már túllépi a józan ész minden határát. És történik mindez önös hatalmi célok érdekében. A zavartalan és békés élet joga minden ország számára éppen olyan természetes, mint emberileg a lélegzetvétel. Ezzel szemben amit Putyin háborújában a hadserege tesz, azok nyilván háborús bűnök. Ő társtettessé tette/teszi azokat, akik részt vesznek a végrehajtásban, a propagandában, az agymosásban? Hogy ő bűnös, az vitathatatlan. Ezt csak a talpnyalói nem látják, illetve aki nem akarja látni az ő háborús bűnösségét. Éppen így világos, hogy a tábornokai vagy akár Szergej Lavrov is. A kérdés az, hogy az események láncolatában még ki mindenki. Ezt lehetetlenség elkendőzni. Egy gyakorlott jogászhoz illő kérdés: ön bizakodó vagy szkeptikus? Az ukrajnai háború embertelenségeinek felelősei bíróság elé kerülnek? Biztos vagyok benne, hogy a megfelelőjogi fórumon eljön a megfelelő jogállami számonkérés ideje. Hogy a nemzetközi jog megtalálja ennek jogilag támadhatatlan eszközeit. Egy ad hoc büntetőbíróság előtt. Még ha nagy utat kell is bejárni addig. De a háborús bűn, az mindig háborús bűn marad. És gaztett. (Fotó: Somogyi Tibor)