Új Szó, 2022. április (75. évfolyam, 76-99. szám)
2022-04-19 / 89. szám
6 I VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 2022. április 19. | www.ujszo.com Búcsú HEGEDŰS NORBERT Ezúttal búcsúzni jöttem, kedves olvasó: ennyi volt, ez az utolsó kommentárom az Új Szó hasábjain. „Ennek a dalnak vége, s ezzel kezdődik egy új. Ami ha fals is néha, mégis őszintén szól” - énekli a Felvidék kulturális kincse, a Rómeó Vérzik. 2019 júniusában írtam az első véleménycikkem a lapba, azóta sok víz lefolyt a Dunán (és a Rimán), velünk is nagy dolgok történtek: választások, kormányváltás, előbb kudarcba fulladt, majd később sikeres szlovákiai magyar összefogósdi, a parlamenti képviseletünk elvesztése, az egész Covid-mizéria és most az ukrajnai háború. Mint most is, a keddi nap volt az enyém, és ha az emlékezetem nem csal meg, mindössze két vagy három héten nem szállítottam az írást, amikor a besztercebányai kórház vendégszeretetét élveztem. Köszönettel tartozom, elsősorban Önöknek, az Új Szó olvasóinak, amiért hajlandóak voltak az idejüket és a pénzüket áldozni, hogy a világról szóló fejtegetéseimet olvassák. Másrészt köszönettel tartozom a lap mindenkori vezetőségének, amiért egyáltalán lehetőséget kaptam arra, hogy az egyetlen szlovákiai magyar napilap hasábjain osszam meg a gondolataimat. Tudom, hogy ez komoly dolog, és pontosan tisztában voltam a felelősséggel. A közkeletű konteókkal ellentétben a vélemény rovat szerzői tökéletes alkotói szabadsággal rendelkeznek: igen, amit ezeken a hasábokon az elmúlt három évben tőlem olvastak, én ezt valóban így gondolom, teljesen magamtól, mindenféle kényszer hatása nélkül. Épp ezért a hibákért sajnos egyedül nekem kell felelősséget vállalnom. Ugyanis nem mindig jöttek be az okfejtéseim: én is egyike voltam például azoknak, akik 2019 vége felé Igor Matovié és az OEaNO végén polemizáltak, mikor a felmérések egyre-másra az ötszázalékos küszöb alá mérték őket. Ki látta akkor előre a cannes-i kirándulást, ahol az Egyszerű Ember egy teátrális gesztussal megnyerte magának a fél országot? De hát az ilyesmi része a kommentárírás kockázatának. Az ember nem tehet mást, mint hogy igyekszik a lehető legkörültekintőbben tájékozódni, és ez alapján véleményt formálni. De ha tévedünk, azt be kell látni. És nem kell félni azoktól sem, akik más véleményen vannak, mint mi. Amíg képesek vagyunk értelmesen beszélgetni velük, a világ nem veszett el teljesen. Bár rengeteg témáról írtam, biztos vagyok benne, hogy számos olyan dolog volt, amiről nem szóltam, pedig Ön szeretett volna olvasni róla. Épp ezért íme a búcsúajándékom (melynek ötletét Umberto Ecótól kölcsönzőm): a következő bekezdés kitöltését az Ön fantáziájára bízom: azt üzen amit akar, arról, amiről csak szeretne, töltse ki a hézagokat. xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx. Remek. Remélem meggondolta, mit ír ide, remélem, fontos volt. Tudják, a szavaknak súlya van. FIGYELŐ Megölték, mert Navalnijnak hívták Az orosz megszállók feltehetően csak azért lőttek le egy ukrán férfit, mert ugyanaz volt a családneve, mint a bebörtönzött orosz ellenzéki vezetőé. Ez az eset is Bucsában történt március közepén, abban a Kijev melletti kisvárosban, melynek nevét a mészárlások miatt már az egész világ ismeri - írta a Bild. A német lap riporterei a megölt férfi egyik szomszédjával beszéltek. Elmondta: március 12-én a lépcsöházban találkozott a 60 éves IljaNavalnijjal, aki kiment elszívni egy cigarettát. Hiába mondták neki, hogy már orosz katonák vannak a közelben, nem hallgatott rájuk. Nem sokkal később lövéseket hallottak, majd holtan találták a férfit, mellette a személyi igazolványával. Akár távoli rokonok is lehettek Alekszej Navalnijjal, mert Ilja Navalnij is Zaleszjében, ugyanabban a Csernobilhoz közeli faluban született, ahol Alekszej Navalnij apja. (444) Ki vezényel kit? A nyilvánosan-szeretett mindenkori vezér és az ő udvari művészei JUHÁSZ KATALIN Bizonyára hallottak önök olyasmiről, hogy a regnáló hatalom nagy előszeretettel láncol magához sikeres művészeket, az ő népszerűségükön keresztül növelve a sajátját. Erről szól a Walesi bárdok vagy a Mephisto című film. És ha a vezér bukik, udvari művészei is vele buknak, mehetnek zabot hegyezni. Háromféle fő becserkészési mód létezik, illetve ezek mutációi. Az első: a művész lelkesen mond igent, vagy tudatosan keresi a vezér kegyeit, mert szimpatizál a nézeteivel, tetszik neki az általa képviselt politikai irányvonal. A második: annyira azért nem tetszik neki az irányvonal, de saját boldogulását csak így látja biztosítva. A harmadik: egyáltalán nem érdekli a politika, azt se tudja, kinek a szekerét tolja, de jólesik neki, hogy dől a lé. Putyinnak is van egy csomó ilyen házi muzsikusa, rendezője, operaénekese. (Az irodalom nem érdekli őt, úgyhogy az orosz írók viszonylag szabadon alkothatnak, a kiadók szabadon kiadhatnak bármit, virágzik a virágnyelven megírt rendszerkritikus széppróza.) Az általa támogatott, helyzetbe hozott, Oroszországot külföldön is sikerrel képviselő alkotóktól viszonzásul csupán annyit kér, hogy nyilvánosan szeressék őt. A Putyin-párti orosz művészek nemzetközi bojkottjának köszönhetően mára az is megtanulta Valerij Gergijev karmester nevét, akit nem érdekel a komolyzene. Ez a 65 éves művész, úgy tűnik, búcsút inthet a karrierjének. Először a Müncheni Filharmonikusok közölték: megválnak a 2015 óta vezető karmesteri pozíciót betöltő Gergijevtől. München testvérvárosi partnerséget ápol Kijevvel, a polgármester főleg ezért szüntette meg a karmester szerződését. A Rotterdami Filharmonikusok szintén jelezték, hogy nem kívánnak Gergijevvel dolgozni, mert nem hajlandó elítélni az ukrajnai inváziót. Mint kiderült, a müncheni polgármesternek is csupán enynyi lett volna a kérése. A karmester viszont sosem fogja ezt kimondani. Kevesen emlékeznek rá (a müncheniek is elfelejtették anno), hogy 2014 márciusában az orosz kulturális élet több vezető személyisége: színészek, színházi vezetők, zenészek álltak ki Putyin Ukrajna-politikája mellett. Nyílt levelüket büszkén tette közzé az orosz kulturális minisztérium. És bizony köztük volt Valerij Gergijev is, aki addig sem nélkülözött, azóta viszont mesés vagyont halmozott fel. Soroljuk, mert ez tényleg nem semmi: két velencei palota, egy Róma melletti villa, öthektáros birtok Nápoly közelében, egy Riminiben működő vidámpark, kosárlabdapálya, illetve étterem, 800 ezer négyzetméternyi milánói földterület, egy szentpétervári dácsa, illetve koncertterem (ahol a források szerint Putyinnak is tart privát előadásokat), három szentpétervári luxuslakás, valamint egy hasonlóan pazar moszkvai ingatlan. A Corriere della Sera olasz napilap szerint Gergijev csak Olaszországban több mint 150 millió eurónyi ingatlant tart kézben. A bebörtönzött orosz ellenzéki politikus-aktivista, Alekszej Navalnij csapata pedig azt nyomozta ki, hogy a maestro 2017 óta nem adott le adóbevallást, a róla elnevezett jótékonysági alapot pedig személyes céljaira használja, például ingatlanjai rezsijét fizeti belőle. Ebbe az alapba egyébként orosz állami cégek és ismert oligarchák is gyakran juttatnak pénzt - fiatal zenészek tanulmányainak támogatására. Szintén érdekes, sőt egyelőre megfejthetetlen, hogyan lett Gergijevnek holland állampolgársága is, hiszen erre a hatályos orosz törvények szerint nem is lenne lehetősége. Szóval aggodalomra semmi ok, akkor sem kopik fel a maestro álla, ha (Oroszországon kívül) élete végéig sehol sem engedik színpadra. Kérdés, hogy hogyan sikerült öszszemuzsikálnia ezt a rocksztárokat is megszégyenítő vagyont, illetve miért nem tűnt fel eddig senkinek a látványos gyarapodás. Ezek után ugye értik, miért nem hajlandó nyilvánosan elítélni a maestro az ukrajnai vérengzést. Újjáépítené Mariupolt Ukrajna leggazdagabb embere Ukrajna leggazdagabb embere, Rinat Ahmetov kijelentette, hogy újjáépíti a hetek óta ostrom alatt álló ukrán várost, Mariupolt - írta a Guardian. Biztos benne, hogy Ukrajna „bátor harcosai” végül sikerrel védik meg a mostanra szinte teljesen lerombolt várost az oroszoktól. Ahmetov cége, a Metinvest Ukrajna legnagyobb acélgyártója, amely már korábban kénytelen volt bejelenteni, hogy képtelen teljesíteni a szerződéseit. Ahmetovnak emellett van egy pénzügyi és ipari vállalata, az SCM és egy energetikai cége, a DTEK is. Szintén Ahmetové a mariupoli Azovsztal acélművek is, amely mostanra teljesen megsemmisült. A gyárkomplexum területe az utolsók közé tartozik, amit még tartani tudnak az ukrán erők Mariupolban, és elkeseredett harcot folytatnak, de állításuk szerint a'végsőkig kitartanak. „Mariupol egy globális tragédia, ugyanakkor az egész világ számára példa a hősiességre. Számomra Mariupol mindig is ukrán város marad” - nyilatkozta a vállalkozó, akinek 2013-ban még 15,4 milliárd dolláros vagyona volt. Övé az egyik legismertebb ukrán focicsapat, a Sachtar Donyeck is, amely azonban a Donbaszban folyó harcok miatt már évekkel ezelőtt áttette székhelyét, a háború kitörése után pedig gyakorlatilag szétesett. A Forbes becslése szerint Ahmetov vagyona ma már „csak” 3,9 milliárd dollár. „Számunkra ez a háború 2014-ben tört ki. Akkor vesztettük el minden érdekeltségünket a Krím félszigeten és a Donbaszban. A cégeinket elvesztettük, de ez keményebbé és erősebbé tett minket” - mondta a milliárdos, hozzátéve, biztos benne, hogy cége, az SCM nagy szerepet fog játszani Ukrajna háború utáni újjáépítésében. Az ukrán hadsereg közlése szerint Oroszország továbbra is arra törekszik, hogy totális kontrollt szerezzen Mariupol felett, (hvg, tasr) Húsvét alatt nyúl várta az ukrán gyerekeket a lengyel határon (TASR/AP-felvétel)
