Új Szó, 2022. április (75. évfolyam, 76-99. szám)

2022-04-16 / 88. szám

www.ujszo.com PRESSZÓ ■ 2022. ÁPRILIS 16. KIÁLLÍTÁS lit nagylemez, amelyet egy vékony selyemfüggönyön át látunk. Szabályos, szürke körben Jelene­tek Krisztus szenvedéstörténeté­ből. Körülötte mélybarna mező, amelyben a kurátor, Tóth Ber­nadett újabb szörnyecskéket vélt elősejleni. Ezek azonban egyetlen reprodukción sem láthatók, és a A Földi gyönyörök kertje, középső táblájának 16. századi másolata az Escorialban őrzött 16. századi, arannyal, ezüsttel átszőtt falikár­pitot, a Földi gyönyörök kertje legtökéletesebb másolatát. Vitte azonban a lendület, a ne mond­juk, hogy lehetetlen, ha meg sem próbáltuk. A kárpit ma a kiállítás egyik nagy fogása. Miként a fő mű legkorábbi, 16. századi fest­mény másolata is, ami szintén először szerepel időleges múzeumi tárlaton. Az persze, hogy nagymesterek toplistás kiállítása nyílik Buda­pesten, Pozsonyban, Bécsben vagy Prágában, nem egyedülálló. Hieronymus Bosch évszázadok óta élő, titokzatos vonzereje azon­ban az. Honnan a máig tartó ra­jongás? Ki ez az ismerős ismeret­len, akinek az életéről oly keveset tudunk, hiszen nem írt naplót, kevés feljegyzés maradt utána. Szigorú ítész az emberi gyengeség felett, vagy a földi vágyak jó isme­rője? Néhol dús érzékiséggel festi meg a szerelmet, aztán persze a büntetést is mindjárt kirója ecse­tével a vétkezőkre. Mi ez a kettős­ség? Vagy az ő korában épp ez volt az egység? Bosch mélyen hívő ember volt. Képeiben ott van a 15. századi világkép, amit a kiállításon egy korabeli idézet is megjelenít: „A gonosz az érzékeken keresztül nyil­vánul meg, alakját, színét folyton váltogatja, ott rejtőzködik a han­gokban: meglapul a szagokban és elvegyül az ízekben.” Mégsem ne­héz rajtakapni a festőzsenit azon, hogy némi idillt is lát az érzékek megnyilvánulásában. De egy mai horrorfilmrendező is megirigyel­hetné, ahogy a vétkeseket kés élére veti, vagy a bujaság szimbó­lumaként megjelenő hangszer, egy hárfa húrjaira feszíti. A mennyor­szágba nála az a bizonyos fénnyel hívogató alagút vezet, amiről ma is beszélünk. Megjáratja nézőjé-Utolsó ítélet triptichon a Groeninge Múzeumból, Brugge Kilencven műalkotás érkezett Amerikától Euró­páig, közel ötven köz- és magángyűjteményből, egyebek mellett a párizsi Louvre-ból, a New York-i Metropolitanből, a berlini Gemáldegalerie-ből, a Los Angeles-i Gettyből, és Madridból, a Pradóból. A Menny és pokol között - Hieronymus Bosch rejtélyes világa című kiállítás elhelyezi a nagy­mestert térben és időben, látjuk festészetének előzményeit és legjele­sebb követőit, korának kódexeit és apró tárgyait. A kiállítás 2022. július 17-ig látható a Szépmű­vészeti Múzeumban. vei a poklot, amit úgy fest meg, mintha nem is több száz évvel ezelőtt dolgozott volna, hanem a huszadik században. Látnok volt? Szürrealista festő a szürrealizmus feltalálása előtt? Sokan gondolják úgy, hogy Bosch azért izgatja ma is a fantáziánkat, mert nem igazán értjük a képeit. Még a legismertebb Bosch-kuta­­tók, tudós művészettörténészek is megtorpannak egy-egy műve elemzésénél. Van, aki a Földi gyö­nyörök kertje kapcsán bevallja, ta­lált már néhány lyukat a bezárt aj­tón, bekukucskálhatott, de az ajtó még mindig zárva van előtte. Mű­vészetének leghíresebb szakértője, Reindert Falkenburg azt tartja: Bosch talán nem is akarta, hogy a Földi gyönyörök kertjét, ami az emberiség története a teremtéstől a végkifejletig, megfejtsék. Neki az volt a fontos, hogy párbeszéd legyen a mű és a néző között. Az, hogy mit értünk belőle, a kérdése­inktől is függ. Az efféle művészi, filozófiai, mo­rális diskurzus egyébként a kor magas köreiben kedvelt ceremónia volt. Bosch tagja volt a középko­ri Miasszonyunk testvérületnek, küldetésük az adományozás, a szegények segítése és a spiritualitás erősítése volt. A festő a belső kör esküdt tagja lehetett, bejáratos az arisztokrácia könyvtáraiba és a burgundi hercegek összejövetele­ire. Ilyen alkalmakkor előhoztak egy jeleneteket ábrázoló falikár­pitot vagy képet, a jelenlévők kérdéseket tettek fel, és válaszokat kerestek. Egyfajta önképzés, neve­lés lehetett ez. Később, amikor a Földi gyönyörök kertje II. Fülöp spanyol király magánlakosztályát díszítette, a gyerekei neveléséhez is használta, szemléltető eszköz­ként. Sőt a legenda szerint halálos ágyán maga mellé kérette, hogy felkészüljön a túlvilágra. Ha akarjuk, ha nem, a termeket járva mi is el­kezdjük az ama­tőr kódfejtést. Csak időt kell szánnunk rá. Az egyik leglátvá­nyosabb eredeti Bosch-mű, az Utolsó ítélet hár­mas oltár tábla­képein van mit felfejteni. Em­berevő halak, kalitkába zárt emberek, fura kis lények és egy meghök­kentő, reálisnak ható rózsaszín fapapucs. Persze Hollandiában, vagyis Németalföl­dön járunk, de ez a fapapucs miért hajó is egyben, benne egy szoron­gó alakkal? Bosch egy kereske­dőváros polgára volt, ahová vízi úton érkezett az áru. A mitikus lénnyé váló kagylók, halak, hajók természetes motívumai. De hogy heverhetnek a hajó-klumpa alatt elütött emberek, mint egy közle­kedési balesetnél? Gazdaságilag és szellemileg virágzó korban élt, ugyanakkor viharos korban is, felkelésekkel, háborúkkal. Lehet, hogy erre utalnak az áldozatok? A megfejtéshez jól jön némi ka­paszkodó, információ a kép szü­letéséről, a középkori szimbólu­mokról. Ebben a kiállítás jól szerkesztett kísérőtáblái segítenek. De Hieronymus mester megadja nekünk azt a szabadságot is, hogy a magunk módján értelmezzük a műveit. Remek szellemi kaland ez, rejtelmes világában. Völgyi Vera Jön, jön! Imádom! Alig várom! Kedvenc festőm. Madridban láttam, de jó, hogy most itt is. - Még meg sem nyílt a kiállítás, a közösségi média tele volt rajongó bejegyzésekkel. Ügy terjedt a hír, mint a legütősebb pletyka a vá­rosban. Láthattuk már az európai festészet nagyágyúit Budapesten, tömegek álltak sorban többek között Picassóért, Cezanne-ért vagy Rubensért a Szépművészeti Múzeum és a Nemzeti Galéria előtt. De hogy ilyen - világgá kürtölöm: én is rajongó vagyok - „coming out” előzzön meg egy szuperkiállítást, ritka. Hieronymus Bosch nem csak a sa­ját korának volt az egyik legtitok­zatosabb alkotója, ma is az. Ügy hat ránk az 500 éves mester, mint egy szupersztár. Pedig még azt sem tudjuk, pontosan hogy nézett ki. A róla elterjedt portré, a gyűrött arcú, korosnak látszó férfiról a ha­lála után több évtizeddel készült. A mostani budapesti kiállítás egyik szenzációja, hogy talán megismerhetjük, milyen is volt a mester. A Szent János Patmosz szigetén című táblakép egyik sar­kába ugyanis Bosch feltehetően saját magát helyezte. Fekete kis szörnyecske, a színes festményen. Könnyen hihetjük, hogy csak egy újabb félig ember, félig állat teremtmény a festő fantáziájá­ból. Olyan, mint egy óriás rovar vagy páncélos tatu, emberfejjel. A szemüveges férfiarcban viszont semmi ijesztő nincs, nem adja meg magát a démonnak s alakul maga is gonosszá, ahogy Bosch­­nál ez gyakran megesik. Mintha a mester valóban szeretett volna hátrahagyni egy jó „igazolvány­­képet” magáról. De hogy valóban önarckép lenne, azt csak feltétele­zik mai kutatói. A Szent János oltárkép maga is titokzatos. Amikor megérkezett, a ládabontást szinte misztérium­játékként élték meg a tárlat ku­rátorai és munkatársai. Lélegzet­visszafojtva várták, milyen lesz a valóságban a festmény, amit katalógusokból, kutatásokból jól ismertek. Hieronymus mester okozott meglepetést most is. Egy­részt azzal, hogy a kép festett hát­oldala is tökéletesen fennmaradt. (Volt szerepe annak, hogy mindkét felületre dolgoztak a festők, ugyan­is amikor az oltárt becsukták, a szürke, szürkésbama ábrázolást nézhették a hívek, és csak ünne­pi alkalmakra tárult ki mindkét szárny, megmutatva a belső színek szépségét.) Profán hasonlattal a kompozíció olyan, mint egy bake-A Szent János Patmosz szigetén oltártábla a berlini Gemáldegalerie-ből (A szerző felvételei) Páncélos tatu, emberfejjel Valódi szenzáció, hogy Budapesten láthatjuk a legtitokzatosabb és az egyik legizgalmasabb németalföldi festő, Hieronymus Bosch életművének jelentős alkotásait. Nemcsak Közép-Európa valaha volt legnagyobb Bosch-kiállítását rendezte meg a Szépművészeti Múzeum, hanem világszinten is az egyik legjelentősebbet. valóságban sem igazán. Megvilá­gították hát egy kicsit mobiltele­fonnal, és a 21. századi technika előcsalta a sötétből a 15. századi repülő rémalakokat. A bársonyos sötét űrben vékony ecsettel meg­festett lények száguldoznak a koz­moszban. Mint egy űrbéli utazás. A kiállítást úgy rendezték be, hogy a táblakép mindkét oldalát meg­nézhetjük. A sötét felületbe pedig, bár mi nem látjuk, beleképzelhet­jük Bosch fura teremtményeit. Régóta készült a Szépművészeti erre a tárlatra, bár kevés esély volt arra, hogy tíz eredeti Bosch-alko­­tás, valamint az elődök és a jeles utódok fontos művei, korabeli kódexek és más ereklyék egyszer útnak indulnak majd Budapestre. A sajtómegnyitón Baán László fő­igazgató elmondta, hogy tíz éve a? esélytelenek nyugalmával kezdték el a szervezést, hiszen nem szokott Bosch-kiállítás nyílni olyan város­ban, ahol nem őriznek eredetit a mester kevés, fennmaradt mun­káiból. Sőt, az elmúlt ötven évben csak két életmű-kiállítása volt, az egyik Madridban, ahol a legtöbb alkotását őrzik, a másik a szülő­városában, ’s-Hertogenboschban, Hollandiában. De vajon hogyan sikerült a Szép­­művészetinek Budapestre hozni Hieronymus Boscht? A múzeumi diplomáciának, szakmai kapcso­latoknak, a mú­zeum hírnevének, a kurátorok meg­nyerő elszántsá­gának és az újfaj­ta koncepciónak is köszönhetően. Ugyanis nem egy újabb életmű-kiállítás a budapes­ti, hanem a festő fő témáira épül, menny és pokol közötti utazására. Ahogy a saját korát látta, ahogy a túlvilágot vagy a végítéletet elkép­zelte. A Szentek élete és a Jézus kö­vetése terem pedig a kor spirituális útmutatásait mutatja be, a nagy­mester sajátos látásmódjában. Igen ám, de a több mint ötszáz éves Bosch-remekművek a világ nagy múzeumainak féltett kin­csei, nem szívesen, kockáztatják az épségüket a ki- és becsomagolás­sal, az utazással, még ha a bizton­ság garantált is. A leghíresebb és legnyugtalanítóbb fő mű, a Földi gyönyörök kertje például soha nem is hagyja el a Pradót. Nélküle viszont nem érezte kereknek a ké­szülő tárlatot Tóth Bernadett ku­rátor, így több másolatról tárgyalt köz- és magángyűjteményekkel. Amikor felvette a kapcsolatot spa­nyol kollégáival, még maga sem hitte, hogy sikerül megszerezni

Next

/
Thumbnails
Contents