Új Szó, 2022. április (75. évfolyam, 76-99. szám)
2022-04-16 / 88. szám
www.ujszo.com PRESSZÓ ■ 2022. ÁPRILIS 16. KIÁLLÍTÁS lit nagylemez, amelyet egy vékony selyemfüggönyön át látunk. Szabályos, szürke körben Jelenetek Krisztus szenvedéstörténetéből. Körülötte mélybarna mező, amelyben a kurátor, Tóth Bernadett újabb szörnyecskéket vélt elősejleni. Ezek azonban egyetlen reprodukción sem láthatók, és a A Földi gyönyörök kertje, középső táblájának 16. századi másolata az Escorialban őrzött 16. századi, arannyal, ezüsttel átszőtt falikárpitot, a Földi gyönyörök kertje legtökéletesebb másolatát. Vitte azonban a lendület, a ne mondjuk, hogy lehetetlen, ha meg sem próbáltuk. A kárpit ma a kiállítás egyik nagy fogása. Miként a fő mű legkorábbi, 16. századi festmény másolata is, ami szintén először szerepel időleges múzeumi tárlaton. Az persze, hogy nagymesterek toplistás kiállítása nyílik Budapesten, Pozsonyban, Bécsben vagy Prágában, nem egyedülálló. Hieronymus Bosch évszázadok óta élő, titokzatos vonzereje azonban az. Honnan a máig tartó rajongás? Ki ez az ismerős ismeretlen, akinek az életéről oly keveset tudunk, hiszen nem írt naplót, kevés feljegyzés maradt utána. Szigorú ítész az emberi gyengeség felett, vagy a földi vágyak jó ismerője? Néhol dús érzékiséggel festi meg a szerelmet, aztán persze a büntetést is mindjárt kirója ecsetével a vétkezőkre. Mi ez a kettősség? Vagy az ő korában épp ez volt az egység? Bosch mélyen hívő ember volt. Képeiben ott van a 15. századi világkép, amit a kiállításon egy korabeli idézet is megjelenít: „A gonosz az érzékeken keresztül nyilvánul meg, alakját, színét folyton váltogatja, ott rejtőzködik a hangokban: meglapul a szagokban és elvegyül az ízekben.” Mégsem nehéz rajtakapni a festőzsenit azon, hogy némi idillt is lát az érzékek megnyilvánulásában. De egy mai horrorfilmrendező is megirigyelhetné, ahogy a vétkeseket kés élére veti, vagy a bujaság szimbólumaként megjelenő hangszer, egy hárfa húrjaira feszíti. A mennyországba nála az a bizonyos fénnyel hívogató alagút vezet, amiről ma is beszélünk. Megjáratja nézőjé-Utolsó ítélet triptichon a Groeninge Múzeumból, Brugge Kilencven műalkotás érkezett Amerikától Európáig, közel ötven köz- és magángyűjteményből, egyebek mellett a párizsi Louvre-ból, a New York-i Metropolitanből, a berlini Gemáldegalerie-ből, a Los Angeles-i Gettyből, és Madridból, a Pradóból. A Menny és pokol között - Hieronymus Bosch rejtélyes világa című kiállítás elhelyezi a nagymestert térben és időben, látjuk festészetének előzményeit és legjelesebb követőit, korának kódexeit és apró tárgyait. A kiállítás 2022. július 17-ig látható a Szépművészeti Múzeumban. vei a poklot, amit úgy fest meg, mintha nem is több száz évvel ezelőtt dolgozott volna, hanem a huszadik században. Látnok volt? Szürrealista festő a szürrealizmus feltalálása előtt? Sokan gondolják úgy, hogy Bosch azért izgatja ma is a fantáziánkat, mert nem igazán értjük a képeit. Még a legismertebb Bosch-kutatók, tudós művészettörténészek is megtorpannak egy-egy műve elemzésénél. Van, aki a Földi gyönyörök kertje kapcsán bevallja, talált már néhány lyukat a bezárt ajtón, bekukucskálhatott, de az ajtó még mindig zárva van előtte. Művészetének leghíresebb szakértője, Reindert Falkenburg azt tartja: Bosch talán nem is akarta, hogy a Földi gyönyörök kertjét, ami az emberiség története a teremtéstől a végkifejletig, megfejtsék. Neki az volt a fontos, hogy párbeszéd legyen a mű és a néző között. Az, hogy mit értünk belőle, a kérdéseinktől is függ. Az efféle művészi, filozófiai, morális diskurzus egyébként a kor magas köreiben kedvelt ceremónia volt. Bosch tagja volt a középkori Miasszonyunk testvérületnek, küldetésük az adományozás, a szegények segítése és a spiritualitás erősítése volt. A festő a belső kör esküdt tagja lehetett, bejáratos az arisztokrácia könyvtáraiba és a burgundi hercegek összejöveteleire. Ilyen alkalmakkor előhoztak egy jeleneteket ábrázoló falikárpitot vagy képet, a jelenlévők kérdéseket tettek fel, és válaszokat kerestek. Egyfajta önképzés, nevelés lehetett ez. Később, amikor a Földi gyönyörök kertje II. Fülöp spanyol király magánlakosztályát díszítette, a gyerekei neveléséhez is használta, szemléltető eszközként. Sőt a legenda szerint halálos ágyán maga mellé kérette, hogy felkészüljön a túlvilágra. Ha akarjuk, ha nem, a termeket járva mi is elkezdjük az amatőr kódfejtést. Csak időt kell szánnunk rá. Az egyik leglátványosabb eredeti Bosch-mű, az Utolsó ítélet hármas oltár táblaképein van mit felfejteni. Emberevő halak, kalitkába zárt emberek, fura kis lények és egy meghökkentő, reálisnak ható rózsaszín fapapucs. Persze Hollandiában, vagyis Németalföldön járunk, de ez a fapapucs miért hajó is egyben, benne egy szorongó alakkal? Bosch egy kereskedőváros polgára volt, ahová vízi úton érkezett az áru. A mitikus lénnyé váló kagylók, halak, hajók természetes motívumai. De hogy heverhetnek a hajó-klumpa alatt elütött emberek, mint egy közlekedési balesetnél? Gazdaságilag és szellemileg virágzó korban élt, ugyanakkor viharos korban is, felkelésekkel, háborúkkal. Lehet, hogy erre utalnak az áldozatok? A megfejtéshez jól jön némi kapaszkodó, információ a kép születéséről, a középkori szimbólumokról. Ebben a kiállítás jól szerkesztett kísérőtáblái segítenek. De Hieronymus mester megadja nekünk azt a szabadságot is, hogy a magunk módján értelmezzük a műveit. Remek szellemi kaland ez, rejtelmes világában. Völgyi Vera Jön, jön! Imádom! Alig várom! Kedvenc festőm. Madridban láttam, de jó, hogy most itt is. - Még meg sem nyílt a kiállítás, a közösségi média tele volt rajongó bejegyzésekkel. Ügy terjedt a hír, mint a legütősebb pletyka a városban. Láthattuk már az európai festészet nagyágyúit Budapesten, tömegek álltak sorban többek között Picassóért, Cezanne-ért vagy Rubensért a Szépművészeti Múzeum és a Nemzeti Galéria előtt. De hogy ilyen - világgá kürtölöm: én is rajongó vagyok - „coming out” előzzön meg egy szuperkiállítást, ritka. Hieronymus Bosch nem csak a saját korának volt az egyik legtitokzatosabb alkotója, ma is az. Ügy hat ránk az 500 éves mester, mint egy szupersztár. Pedig még azt sem tudjuk, pontosan hogy nézett ki. A róla elterjedt portré, a gyűrött arcú, korosnak látszó férfiról a halála után több évtizeddel készült. A mostani budapesti kiállítás egyik szenzációja, hogy talán megismerhetjük, milyen is volt a mester. A Szent János Patmosz szigetén című táblakép egyik sarkába ugyanis Bosch feltehetően saját magát helyezte. Fekete kis szörnyecske, a színes festményen. Könnyen hihetjük, hogy csak egy újabb félig ember, félig állat teremtmény a festő fantáziájából. Olyan, mint egy óriás rovar vagy páncélos tatu, emberfejjel. A szemüveges férfiarcban viszont semmi ijesztő nincs, nem adja meg magát a démonnak s alakul maga is gonosszá, ahogy Boschnál ez gyakran megesik. Mintha a mester valóban szeretett volna hátrahagyni egy jó „igazolványképet” magáról. De hogy valóban önarckép lenne, azt csak feltételezik mai kutatói. A Szent János oltárkép maga is titokzatos. Amikor megérkezett, a ládabontást szinte misztériumjátékként élték meg a tárlat kurátorai és munkatársai. Lélegzetvisszafojtva várták, milyen lesz a valóságban a festmény, amit katalógusokból, kutatásokból jól ismertek. Hieronymus mester okozott meglepetést most is. Egyrészt azzal, hogy a kép festett hátoldala is tökéletesen fennmaradt. (Volt szerepe annak, hogy mindkét felületre dolgoztak a festők, ugyanis amikor az oltárt becsukták, a szürke, szürkésbama ábrázolást nézhették a hívek, és csak ünnepi alkalmakra tárult ki mindkét szárny, megmutatva a belső színek szépségét.) Profán hasonlattal a kompozíció olyan, mint egy bake-A Szent János Patmosz szigetén oltártábla a berlini Gemáldegalerie-ből (A szerző felvételei) Páncélos tatu, emberfejjel Valódi szenzáció, hogy Budapesten láthatjuk a legtitokzatosabb és az egyik legizgalmasabb németalföldi festő, Hieronymus Bosch életművének jelentős alkotásait. Nemcsak Közép-Európa valaha volt legnagyobb Bosch-kiállítását rendezte meg a Szépművészeti Múzeum, hanem világszinten is az egyik legjelentősebbet. valóságban sem igazán. Megvilágították hát egy kicsit mobiltelefonnal, és a 21. századi technika előcsalta a sötétből a 15. századi repülő rémalakokat. A bársonyos sötét űrben vékony ecsettel megfestett lények száguldoznak a kozmoszban. Mint egy űrbéli utazás. A kiállítást úgy rendezték be, hogy a táblakép mindkét oldalát megnézhetjük. A sötét felületbe pedig, bár mi nem látjuk, beleképzelhetjük Bosch fura teremtményeit. Régóta készült a Szépművészeti erre a tárlatra, bár kevés esély volt arra, hogy tíz eredeti Bosch-alkotás, valamint az elődök és a jeles utódok fontos művei, korabeli kódexek és más ereklyék egyszer útnak indulnak majd Budapestre. A sajtómegnyitón Baán László főigazgató elmondta, hogy tíz éve a? esélytelenek nyugalmával kezdték el a szervezést, hiszen nem szokott Bosch-kiállítás nyílni olyan városban, ahol nem őriznek eredetit a mester kevés, fennmaradt munkáiból. Sőt, az elmúlt ötven évben csak két életmű-kiállítása volt, az egyik Madridban, ahol a legtöbb alkotását őrzik, a másik a szülővárosában, ’s-Hertogenboschban, Hollandiában. De vajon hogyan sikerült a Szépművészetinek Budapestre hozni Hieronymus Boscht? A múzeumi diplomáciának, szakmai kapcsolatoknak, a múzeum hírnevének, a kurátorok megnyerő elszántságának és az újfajta koncepciónak is köszönhetően. Ugyanis nem egy újabb életmű-kiállítás a budapesti, hanem a festő fő témáira épül, menny és pokol közötti utazására. Ahogy a saját korát látta, ahogy a túlvilágot vagy a végítéletet elképzelte. A Szentek élete és a Jézus követése terem pedig a kor spirituális útmutatásait mutatja be, a nagymester sajátos látásmódjában. Igen ám, de a több mint ötszáz éves Bosch-remekművek a világ nagy múzeumainak féltett kincsei, nem szívesen, kockáztatják az épségüket a ki- és becsomagolással, az utazással, még ha a biztonság garantált is. A leghíresebb és legnyugtalanítóbb fő mű, a Földi gyönyörök kertje például soha nem is hagyja el a Pradót. Nélküle viszont nem érezte kereknek a készülő tárlatot Tóth Bernadett kurátor, így több másolatról tárgyalt köz- és magángyűjteményekkel. Amikor felvette a kapcsolatot spanyol kollégáival, még maga sem hitte, hogy sikerül megszerezni