Új Szó, 2022. április (75. évfolyam, 76-99. szám)

2022-04-13 / 86. szám

www.ujszo.coml 2022. április 13. KULTÚRA A 6-os számú fülke élettel u Juho Kuosmanen finn rendező filmje Moszkvából tart Murmanszkba, két, egészen különös utassá, A film rendezője, Juho Kuosmanen és női főszereplője, Seidi Haarla (A szerző felvétele) SZABÓ G. LÁSZLÓ Nem éppen szédítő sebesség­gel száguld a vonat Moszkva és Murmanszk között. A na­pokig tartó út sorén érákra is megéli. A finn Juho Kuosma­nen Cannes-ban nagydíjjal ju­talmazott filmje, A 6-os szá­mú fülke két főhősének ezen a járaton vesz új irányt az élete. Laura Finnországból nyert felvé­telt a moszkvai egyetemre. Régé­szetet tanul. Irinával, akivel a barát­ságnál jóval többet éreznek egymás iránt, hosszú útra készülnek. A fagy birodalmának ókori kötábláit akarják látni az északi kikötővárosban. Irina végül Moszkvában marad, jelezve ezzel, hogy számára mégsem olyan fontos ez a kapcsolat. Ljoha ízig-vérig munkásember. Gyökértelenül teng-leng Nagy Orosz Anyácska ölén, keresve a lehető leg­jobban fizető állást. Nem egy kifi­nomult lélek. Mogorva, faragatlan, olykor durva fiatalember, akinek leg­hűségesebb társa az alkohol. Laura és Ljoha egy kupéba ke­rülnek a vonaton. A 6-os számú­ba, amelyben sokáig csak ők ketten utaznak. Ljoha eddig bányászként dolgozott, most egy távoli gyárte­lepen, magas fizetség reményében próbál új útra lépni. Laura szerelmi bánatára keresi a gyógyírt, s abban reménykedik, Murmanszkban, a kő­táblák között meg is találja. Hosz­­szú az út odáig, az összezártság falai szép lassan le is omlanak köztük. Ljoha is egyre többet mutat belső ar­cából. De mire célba érnek, látszólag pontot is tesznek kalandos utazásuk végére. Aztán egy nap mégis tűvé teszik egymásért a várost. Sem rendkívüli drámai mélységek, sem komédiába illő magasságok nin­csenek a filmben. Sokáig ráérősen vonatozunk, meg-megállunk, egy­egy pályaudvaron elidőzünk, majd tovább zötykölődünk. A 6-os számú fülke „potyautasaként” leselkedünk, hallgatózunk, láthatatlan szem- és fültanújává válva egy különös kap­csolat kibontakozásának. Hétköznapi történések, olykor megmosolyogtató, máskor szív­melengető jelenetek füzére a film, amelynek megtekintése után már a transzszibériai expresszre is bátran fel mernénk ülni. Kuosmanen nem akarja elvenni a kedvünket egy ilyen végtelennek tűnő, fárasztó, váratlan helyzeteket kínáló, nagy utazástól, épp ellenkezőleg. Mintha arra biztat­na, vágjunk csak neki nyugodtan az útnak, az élet tele van meglepetéssel, hirtelen megoldandó szituációkkal, váratlan kihívásokkal, amelyeket kár lenne veszni hagyni. Ahogy a különleges tehetségű finn rendező mesélte Karlovy Vary tava­lyi fesztiválján: a műtermi felvéte­lek helyett előre megtervezett útvo­nalon, igazi kupéban, négy kocsiból álló szerelvényen forgattak. A fülké­ben csupán az operatőr és annak asz­­szisztense fért el a színészek mellett, így ő is kiszorult, és egy kis monitor előtt ülve, a folyosóról instruálta a szereplőket. A film alapjául szolgáló regény ran­gos irodalmi díjat nyert Finnország­ban, és Jávorszky Béla fordításában magyarul is megjelent. Szerzője, Rosa Liksom irodalmi sztár lett hazájában. „Elsőként a feleségem olvasta el a könyvet - mesélte Juho Kuosmanen. - Láttam, hogy valósággal falta a re­gényt. Meg is kérdeztem tőle, amint a végére ért, hogy van-e annyira érde­kes, hogy filmre vigyem. Azt mond­ta, igen, én mégis sokáig tépelődtem, hogy belevágjak-e vagy sem. Féltem ugyanis, hogy mindenki azzal jön majd, mi van a könyvben, és ahhoz képest mit nyújt a film. Egy regény­ben szanaszét futnak a szálak, a film csak egy irányt követhet. Miután elol­vastam a könyvet, éreztem, hogy ne­héz lesz filmre vinni. De ahogy múlt az idő, a mellékszálak maguktól hul­lottak ki az emlékezetemből, és már csak a lényeg maradt. A fo vonal. Két ember egy kis térben összezárva na­pokon keresztül. Miután újra elolvas­tam a regényt, megint csak az volt a benyomásom, hogy ezt a történetet képtelenség megfilmesíteni. Hogy mégis vállalkoztam rá, az csak a szer­zőnek köszönhető. Amikor közöltem vele, hogy hónapok óta birkózom az anyaggal, azt mondta, csinálhatok ve­le, amit akarok. Ezzel az egy mondat­tal teljesen felszabadított.” Laura és Ljoha a film elején szin­te tudomást sem vesznek egymásról. Sokáig egyetlen érdemleges mondat sem hangzik el köztük. Megvető pil­lantások innen is, onnan is. Fagyos ellenszenv. Nehezen olvad meg köz­tük a jég. A castingra érkező szí., szék között sokáig hiába keresgélte az elképzelésének megfelelő párost a rendező. Aztán Seidi Haarla és Jura Boriszov testesítették meg a szemé­ben a történethez teljes mértékben il­lő, szokatlan párost. „Első ránézésre megéreztem, hogy rájuk van szükségem. Olyanok vol­tak, akár egy ikerpár. Később jöt­tem rá, mekkora balgaság volt a ré­szemről, hogy addig két különböző típust kerestem. A történet ugyan­is két rokonlélekről szól, akik csak látszólag különböznek egymástól, a lelkűk mélyén teljesen egyformák, csak mindketten másnak mutatkoz­nak, mint akik valójában. A film ele­jén Laurát és Ljohát látjuk, de a vé­gén, amikor a hóban hemperegnek, az már Seidi és Jura. A történet sze­rint ott már mindketten önmagukat adják, semmiféle megjátszás nincs köztük. A fikcióból ezen a ponton dokumentum lesz. Egyvalamire kü­lönösképpen ügyelnem kellett. Azok, akik olvasták a forgatókönyv első változatát, azt mondták: az első hat­van oldalon azt várták, mikor törté­nik meg az erőszak a fülkében. Ezt a fajta feszültséget ki kellett iktatnom a történetből. Ljoha ugyanis minden, csak nem érzéketlen vadember. Két­kezi munkás, aki talán szülők nélkül nőtt fel, és bár eddig céltalanul élte az életét, nem egy veszélyes fene­vad. Laura sem provokálja őt a női­­ségével. Épp ellenkezőleg: a film vé­gén általa kap értelmet Ljoha élete. O nyújt neki segítséget, hogy talpon maradjon. Ennél többet pedig aligha adhatunk a másiknak.” A 6-os számú fülke a második egész estét betöltő játékfilmje Juha Kuosmanennek. Az Olli Maki leg­boldogabb napja (egy huszonöt éves bokszbajnok meccse) után ezzel írta be a nevét a cannes-i fesztivál nagy­könyvébe. A szerző a Vasárnap munkatársa A Szlovák Filmhét közönségfilmje a Láthatatlan, de a 107 anya is hódított RÖVIDEN Elárverezik Kurt Cobain gitárját Orbán Viktor liftben ragad Nagy sikert aratott Az egerek a mennyországba valók című animációs ka­landfilm (Forrás: CinemArtSK) Két év után ismét élőben, és nem távmoziban rendezték meg a Szlovák Filmhetet. A pozsonyi Lumiore moziban 47 filmet láthatott a közönség a hazai termésből. A közön­ségfilm Maia Martiniak Lát­hatatlan című alkotása lett. Pozsony. A Láthatatlan a szülé­szeti osztályra viszi el a nézőt. Há­rom nő történetével ismertet meg, és a szüléssel kapcsolatos traumáikat igyekszik láthatóvá tenni. A 2020- ban készült film bemutatóját követő­en nagy társadalmi vitát kavart. Az idei, 8. Szlovák Filmhét fő szek­ciójában a múlt évben készült 29 szlo­vák, illetve szlovák koprodukciós fil­met vetítettek újra. „Annak ellenére, hogy ezeket a filmeket tavaly már be­mutatták a mozik, azaz lehetőség volt a megtekintésükre - egyikét-másikát a Lumiére moziban többször több idő­pontban is műsorra tűzték -, a filmhét alatt vetített mozgóképes produkciók egyharmadát többen nézték meg most, mint a bemutatójuk idején” - értékelte a hétvégén zárult eseményt Miro Ul­­man, a filmhét programfelelőse. A közönségfilm mellett a legna­gyobb érdeklődés Jan Bubeníőek és Denisa Grimmová Az egerek a mennyországba valók című animá­ciós filmje iránt mutatkozott. Ez az egész családnak szóló kalandfilm ar­ra a kérdésre adja meg a választ, hogy születhet-e igaz barátság a kisegér és a róka koma között. Ezek mellett a legtöbben nézték meg Kerekes Péter 107 anya és David Ondrícek Zátopek című mozgóképét, valamint két do­kumentumfilmet, Lucia Kasová The Sailor és Barbora Sliepková Vonalak című rendezését. A Szlovák Filmhét szombaton a Szlovák Filmakadémia Nap a hálóban díjainak ünnepélyes átadásával csúcso­sodott ki, Kerekes Péter 107 anya című filmjének hatalmas sikerével. (tébé) New York. Hamarosan kalapács alá kerül Kurt Cobain gitárja, amely a Nirvana első nagy sláge­re, az 1991-es Smells Like Teen Spirit legendás videójában látható. „Ez az egyik legikonikusabb gi­tár, amit valaha aukcióra bocsátot­tunk. Az 1969-es Fender Mustang gitár Kurt Cobain egyik kedvenc hangszere volt” - mondta Martin Nolan, a Julien's Auctions ügyve­zető igazgatója. Az árverést május 20-22-én tartják New Yorkban, de online is lehet rá licitálni. Az érdeklődők a napokban tekinthet­ték meg Los Angelesben. Egyes becslések szerint a vételár akár 800 ezer dollárig is felkúszhat. A hangszer értékét növeli, hogy az eredeti tokban és pánttal kerül kalapács alá. Az aukciósház köz­lése szerint a gitár Cobain halála óta a családjánál volt. A grunge-hullám leghíresebb zenekara, a Nirvana frontem­bere 1994-ben, 27 évesen lett öngyilkos. Az árverésből befolyó összeg egy részét jótékony célra, mentális betegségben szenvedők javára utalja át az aukciósház. Budapest. Április 22-én tűzik műsorra Pozsgai Zsolt A minisz­terelnök és a fiú című színdarab­ját, amelyben Antall József és Orbán Viktor 1990 őszén a par­lament egyik liftjében ragadnak, és megvitatják az ország dolgait. Az egykori magyar miniszterel­nököt Szabó Sipos Barnabás, a jelenlegit Fecske Dávid, a Party Maffia zenekar énekese alakítja. Pozsgai a Magyar Nemzetnek el­mondta, hogy a darab már két éve készen van, az Antall József-em­­lékévben akarták bemutatni, de a koronavírus-járvány keresz­tülhúzta a terveiket. Idén pedig szándékosan tették a bemutatót a parlamenti választás utánra, nem akarták, hogy téma legyen a kampány időszakban, „mert ez nem programdarab”. Az író hoz­zátette, hogy többször találkozott Antall Józseffel, és szerinte Or­bán volt a miniszterelnök „egyik legfontosabb társa”. Az előadást az Elk*rtuk című film producere, Kálomista Gábor által igazgatott Thália Színházban fogják játsza­ni, és maga Pozsgai rendezi. (k)

Next

/
Thumbnails
Contents