Új Szó, 2022. április (75. évfolyam, 76-99. szám)
2022-04-13 / 86. szám
www.ujszo.coml 2022. április 13. KULTÚRA A 6-os számú fülke élettel u Juho Kuosmanen finn rendező filmje Moszkvából tart Murmanszkba, két, egészen különös utassá, A film rendezője, Juho Kuosmanen és női főszereplője, Seidi Haarla (A szerző felvétele) SZABÓ G. LÁSZLÓ Nem éppen szédítő sebességgel száguld a vonat Moszkva és Murmanszk között. A napokig tartó út sorén érákra is megéli. A finn Juho Kuosmanen Cannes-ban nagydíjjal jutalmazott filmje, A 6-os számú fülke két főhősének ezen a járaton vesz új irányt az élete. Laura Finnországból nyert felvételt a moszkvai egyetemre. Régészetet tanul. Irinával, akivel a barátságnál jóval többet éreznek egymás iránt, hosszú útra készülnek. A fagy birodalmának ókori kötábláit akarják látni az északi kikötővárosban. Irina végül Moszkvában marad, jelezve ezzel, hogy számára mégsem olyan fontos ez a kapcsolat. Ljoha ízig-vérig munkásember. Gyökértelenül teng-leng Nagy Orosz Anyácska ölén, keresve a lehető legjobban fizető állást. Nem egy kifinomult lélek. Mogorva, faragatlan, olykor durva fiatalember, akinek leghűségesebb társa az alkohol. Laura és Ljoha egy kupéba kerülnek a vonaton. A 6-os számúba, amelyben sokáig csak ők ketten utaznak. Ljoha eddig bányászként dolgozott, most egy távoli gyártelepen, magas fizetség reményében próbál új útra lépni. Laura szerelmi bánatára keresi a gyógyírt, s abban reménykedik, Murmanszkban, a kőtáblák között meg is találja. Hoszszú az út odáig, az összezártság falai szép lassan le is omlanak köztük. Ljoha is egyre többet mutat belső arcából. De mire célba érnek, látszólag pontot is tesznek kalandos utazásuk végére. Aztán egy nap mégis tűvé teszik egymásért a várost. Sem rendkívüli drámai mélységek, sem komédiába illő magasságok nincsenek a filmben. Sokáig ráérősen vonatozunk, meg-megállunk, egyegy pályaudvaron elidőzünk, majd tovább zötykölődünk. A 6-os számú fülke „potyautasaként” leselkedünk, hallgatózunk, láthatatlan szem- és fültanújává válva egy különös kapcsolat kibontakozásának. Hétköznapi történések, olykor megmosolyogtató, máskor szívmelengető jelenetek füzére a film, amelynek megtekintése után már a transzszibériai expresszre is bátran fel mernénk ülni. Kuosmanen nem akarja elvenni a kedvünket egy ilyen végtelennek tűnő, fárasztó, váratlan helyzeteket kínáló, nagy utazástól, épp ellenkezőleg. Mintha arra biztatna, vágjunk csak neki nyugodtan az útnak, az élet tele van meglepetéssel, hirtelen megoldandó szituációkkal, váratlan kihívásokkal, amelyeket kár lenne veszni hagyni. Ahogy a különleges tehetségű finn rendező mesélte Karlovy Vary tavalyi fesztiválján: a műtermi felvételek helyett előre megtervezett útvonalon, igazi kupéban, négy kocsiból álló szerelvényen forgattak. A fülkében csupán az operatőr és annak aszszisztense fért el a színészek mellett, így ő is kiszorult, és egy kis monitor előtt ülve, a folyosóról instruálta a szereplőket. A film alapjául szolgáló regény rangos irodalmi díjat nyert Finnországban, és Jávorszky Béla fordításában magyarul is megjelent. Szerzője, Rosa Liksom irodalmi sztár lett hazájában. „Elsőként a feleségem olvasta el a könyvet - mesélte Juho Kuosmanen. - Láttam, hogy valósággal falta a regényt. Meg is kérdeztem tőle, amint a végére ért, hogy van-e annyira érdekes, hogy filmre vigyem. Azt mondta, igen, én mégis sokáig tépelődtem, hogy belevágjak-e vagy sem. Féltem ugyanis, hogy mindenki azzal jön majd, mi van a könyvben, és ahhoz képest mit nyújt a film. Egy regényben szanaszét futnak a szálak, a film csak egy irányt követhet. Miután elolvastam a könyvet, éreztem, hogy nehéz lesz filmre vinni. De ahogy múlt az idő, a mellékszálak maguktól hullottak ki az emlékezetemből, és már csak a lényeg maradt. A fo vonal. Két ember egy kis térben összezárva napokon keresztül. Miután újra elolvastam a regényt, megint csak az volt a benyomásom, hogy ezt a történetet képtelenség megfilmesíteni. Hogy mégis vállalkoztam rá, az csak a szerzőnek köszönhető. Amikor közöltem vele, hogy hónapok óta birkózom az anyaggal, azt mondta, csinálhatok vele, amit akarok. Ezzel az egy mondattal teljesen felszabadított.” Laura és Ljoha a film elején szinte tudomást sem vesznek egymásról. Sokáig egyetlen érdemleges mondat sem hangzik el köztük. Megvető pillantások innen is, onnan is. Fagyos ellenszenv. Nehezen olvad meg köztük a jég. A castingra érkező szí., szék között sokáig hiába keresgélte az elképzelésének megfelelő párost a rendező. Aztán Seidi Haarla és Jura Boriszov testesítették meg a szemében a történethez teljes mértékben illő, szokatlan párost. „Első ránézésre megéreztem, hogy rájuk van szükségem. Olyanok voltak, akár egy ikerpár. Később jöttem rá, mekkora balgaság volt a részemről, hogy addig két különböző típust kerestem. A történet ugyanis két rokonlélekről szól, akik csak látszólag különböznek egymástól, a lelkűk mélyén teljesen egyformák, csak mindketten másnak mutatkoznak, mint akik valójában. A film elején Laurát és Ljohát látjuk, de a végén, amikor a hóban hemperegnek, az már Seidi és Jura. A történet szerint ott már mindketten önmagukat adják, semmiféle megjátszás nincs köztük. A fikcióból ezen a ponton dokumentum lesz. Egyvalamire különösképpen ügyelnem kellett. Azok, akik olvasták a forgatókönyv első változatát, azt mondták: az első hatvan oldalon azt várták, mikor történik meg az erőszak a fülkében. Ezt a fajta feszültséget ki kellett iktatnom a történetből. Ljoha ugyanis minden, csak nem érzéketlen vadember. Kétkezi munkás, aki talán szülők nélkül nőtt fel, és bár eddig céltalanul élte az életét, nem egy veszélyes fenevad. Laura sem provokálja őt a nőiségével. Épp ellenkezőleg: a film végén általa kap értelmet Ljoha élete. O nyújt neki segítséget, hogy talpon maradjon. Ennél többet pedig aligha adhatunk a másiknak.” A 6-os számú fülke a második egész estét betöltő játékfilmje Juha Kuosmanennek. Az Olli Maki legboldogabb napja (egy huszonöt éves bokszbajnok meccse) után ezzel írta be a nevét a cannes-i fesztivál nagykönyvébe. A szerző a Vasárnap munkatársa A Szlovák Filmhét közönségfilmje a Láthatatlan, de a 107 anya is hódított RÖVIDEN Elárverezik Kurt Cobain gitárját Orbán Viktor liftben ragad Nagy sikert aratott Az egerek a mennyországba valók című animációs kalandfilm (Forrás: CinemArtSK) Két év után ismét élőben, és nem távmoziban rendezték meg a Szlovák Filmhetet. A pozsonyi Lumiore moziban 47 filmet láthatott a közönség a hazai termésből. A közönségfilm Maia Martiniak Láthatatlan című alkotása lett. Pozsony. A Láthatatlan a szülészeti osztályra viszi el a nézőt. Három nő történetével ismertet meg, és a szüléssel kapcsolatos traumáikat igyekszik láthatóvá tenni. A 2020- ban készült film bemutatóját követően nagy társadalmi vitát kavart. Az idei, 8. Szlovák Filmhét fő szekciójában a múlt évben készült 29 szlovák, illetve szlovák koprodukciós filmet vetítettek újra. „Annak ellenére, hogy ezeket a filmeket tavaly már bemutatták a mozik, azaz lehetőség volt a megtekintésükre - egyikét-másikát a Lumiére moziban többször több időpontban is műsorra tűzték -, a filmhét alatt vetített mozgóképes produkciók egyharmadát többen nézték meg most, mint a bemutatójuk idején” - értékelte a hétvégén zárult eseményt Miro Ulman, a filmhét programfelelőse. A közönségfilm mellett a legnagyobb érdeklődés Jan Bubeníőek és Denisa Grimmová Az egerek a mennyországba valók című animációs filmje iránt mutatkozott. Ez az egész családnak szóló kalandfilm arra a kérdésre adja meg a választ, hogy születhet-e igaz barátság a kisegér és a róka koma között. Ezek mellett a legtöbben nézték meg Kerekes Péter 107 anya és David Ondrícek Zátopek című mozgóképét, valamint két dokumentumfilmet, Lucia Kasová The Sailor és Barbora Sliepková Vonalak című rendezését. A Szlovák Filmhét szombaton a Szlovák Filmakadémia Nap a hálóban díjainak ünnepélyes átadásával csúcsosodott ki, Kerekes Péter 107 anya című filmjének hatalmas sikerével. (tébé) New York. Hamarosan kalapács alá kerül Kurt Cobain gitárja, amely a Nirvana első nagy slágere, az 1991-es Smells Like Teen Spirit legendás videójában látható. „Ez az egyik legikonikusabb gitár, amit valaha aukcióra bocsátottunk. Az 1969-es Fender Mustang gitár Kurt Cobain egyik kedvenc hangszere volt” - mondta Martin Nolan, a Julien's Auctions ügyvezető igazgatója. Az árverést május 20-22-én tartják New Yorkban, de online is lehet rá licitálni. Az érdeklődők a napokban tekinthették meg Los Angelesben. Egyes becslések szerint a vételár akár 800 ezer dollárig is felkúszhat. A hangszer értékét növeli, hogy az eredeti tokban és pánttal kerül kalapács alá. Az aukciósház közlése szerint a gitár Cobain halála óta a családjánál volt. A grunge-hullám leghíresebb zenekara, a Nirvana frontembere 1994-ben, 27 évesen lett öngyilkos. Az árverésből befolyó összeg egy részét jótékony célra, mentális betegségben szenvedők javára utalja át az aukciósház. Budapest. Április 22-én tűzik műsorra Pozsgai Zsolt A miniszterelnök és a fiú című színdarabját, amelyben Antall József és Orbán Viktor 1990 őszén a parlament egyik liftjében ragadnak, és megvitatják az ország dolgait. Az egykori magyar miniszterelnököt Szabó Sipos Barnabás, a jelenlegit Fecske Dávid, a Party Maffia zenekar énekese alakítja. Pozsgai a Magyar Nemzetnek elmondta, hogy a darab már két éve készen van, az Antall József-emlékévben akarták bemutatni, de a koronavírus-járvány keresztülhúzta a terveiket. Idén pedig szándékosan tették a bemutatót a parlamenti választás utánra, nem akarták, hogy téma legyen a kampány időszakban, „mert ez nem programdarab”. Az író hozzátette, hogy többször találkozott Antall Józseffel, és szerinte Orbán volt a miniszterelnök „egyik legfontosabb társa”. Az előadást az Elk*rtuk című film producere, Kálomista Gábor által igazgatott Thália Színházban fogják játszani, és maga Pozsgai rendezi. (k)
