Új Szó, 2022. április (75. évfolyam, 76-99. szám)
2022-04-11 / 84. szám
www.ujszo.coml 2022. április 11. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Árnyak a tavaszi égen Egyre több a szorongó ember, olyanok is, akik mindig vidámak voltak LAMPL ZSUZSANNA T ömegesen adják hírül az emberek az interneten, hogy a fagy ellenére kivirágzott a magnóliafájuk. Milyenjó, hogy tudnak örülni ennek a szépségnek. Hogy egyáltalán tudnak örülni. Mert a tavaszunkat komor felhők árnyékolják. Orvos ismerősöm szerint egyre több a szorongó ember. Próbáljuk hárítani a háborús információkat, mondja, mert tudjuk, hogy nem tehetünk semmit. Kiszolgáltatottak vagyunk a politikusainknak. Ugyanakkor lehetetlen kizárni a gondolatainkba, lelkűnkbe hatoló rettenetét. O maga is így van ezzel: a pandémia második évétől sokszor már csak nyugtatóval tud elaludni, és amióta háború van, néha nem elég a fél tabletta. Ha felébred, a két gyerekére gondol és arra, vajon mi az, ami Európa politikusait kollektív gazdasági öngyilkosságra készteti. Hát, ez engem is nagyon érdekelne, mondom neki. Igen, fiatalok, idősek aggódnak. Olyan emberek is, akiket eddig mindig vidámnak, optimistának ismertem, mint például az egyik volt diákom, aki csupa nagy betűvel teszi fel a kérdést: akkor most, hogy Szlovákia átadta Ukrajnának a légvédelmi rendszerét, mi is beléptünk a háborúba? Nem. De ezzel hozzájárultunk annak a háborúnak az elhúzódásához, amelyről egyébként azt hangoztatjuk, hogy be kellene fejezni. Szerintem ez csak tárgyalásokkal lehetséges. Politikusaink abban bíznak, hogy szükség esetén minket, mint tagországot, megvédene a NATO. Szerintem is, bár jobb lenne nem játszogatni ennek a „szükségének a gondolatával, mert ebbe a két atomnagyhatalom közötti, messze az ő területükön kívül vívott nemes védelmi harcba mi pusztulnánk bele, nem ők. Ezért a fegyverátadási lépés nem a békét szolgálta. Mint ahogy nem a (lelki) békét szolgálja az az iszonyatosan elharapódzott gyülöletkeltés, ami a politikai közbeszédből és egyes zsurnaliszták által a médiából sikeresen átszivárgóit a mindennapi életbe. Például tagja vagyok a Facebookon egy lakáskultúra csoportnak. Valaki azt írta, hogy a háztetőn levő ablakot be fogja falazni, hogy ha ősszel nem lesz gáz, minél kevesebb helyen menjen ki a meleg. A hozzászólók közül egyesek elélcelődtek azon, hogy lesz gáz, csak a jóval drágább amerikai. Erre megjelent egy ismeretlen, s vulgáris módon mindenkinek tudtára adta, hogy azért nem értünk egyet az orosz gáz leállításával - amiről a beszélgetésben egyébként szó sem volt mert fizetett orosz trollok vagyunk. Ezt a provokációt figyelmen kívül lehetett volna hagyni vagy lezárni néhány nyugodt szóval. De nem. Elindult egy olyan oda-vissza áramló és gyorsan dagadó gyűlöletbeszéd, amiről lelki épségem megőrzése végett inkább lekapcsolódtam. S hogy „bírjam a strapát”, sportolok. Soha életemben nem sportoltam annyit, mint most. Veszem a botokat és szélsebesen gyalogolok (na jó, valamivel lassabban). Örülök az elsuhanó fáknak, a daloló madaraknak, a szembejövő kocogó ismerősöknek. Örülök, hogy van hol laknunk, van mit ennünk, hogy élünk, hogy nem kell menekülnünk. Hogy meddig vagyunk biztonságban, arra inkább nem gondolok. Minden olyan törékeny. Nagyon törékeny. Rengeteg külföldi labdarúgó hagyta faképnél orosz élvonalbeli klubját Tizenegyesből öngól (TASR/AP-felvétel) összesen négy csapatra való külföldi futballista távozott az orosz élvonalbeli bajnokságból. A márciusi FIFA-rendelkezések lehetővé tették, hogy a légiósok egyoldalúan felfüggesszék vagy felbontsák szerződésüket klubjukkal Oroszország ukrajnai háborúja miatt. Az április 7-i záródátummal meghirdetett azonnali eligazolási lehetőséggel a vendégjátékosok közül leginkább a Krasznodamál, az FK Rosztovnál és a Rubin Kazanynál éltek, e három klubtól összesen 21-en köszöntek el - derült ki az orosz TASZSZ hírügynökség összegzéséből. A legtöbben, nyolcán a krasznodari együttest, a Premjer Liga hatodik helyezettjét hagyták ott, és eliríent a német vezetőedző, Dániel Farke is. Az élcsapatok ugyanakkor kevés játékost veszítettek igy el. A listavezető Zenitnél egyedül az ukrán Jaroszlav Rakickij bontott szerződést. Viszont a szentpétervári bajnokaspiránsnál maradt Anatolij Timoscsuk ukrán vezetőedző - ezt pedig Ukrajnában nagyon rossz néven vették. Az egykori országos kedvencet, sokszoros válogatottat megfosztották edzői engedélyétől, és összes címét és elismerését visszavették tőle. A Dinamo Moszkvát irányító német Sandro Schwartz sem állt fel a kispadról, ahogyan maradt posztján a Szpartak Moszkva olasz vezetőedzője, Paolo Vanoli is. Otthagyta viszont a Lokomotív Moszkvát a német tréner Markus Gisdol. Az orosz Match TV többször is megszakította már európai focimecscsek közvetítését, mert Ukrajnát támogató feliratokat láthattak volna az orosz nézők. Ez első ilyen eset a Borussia Dortmund-RB Leipzig mérkőzés volt egy hete, ugyanis Ukrajnát támogató feliratok voltak a stadionban. A kommentátor csupán annyit közölt: „Rajtunk kívül álló okok miatt sajnálatos módon meg kell szakítanunk közvetítésünket”. A német liga úgy határozott, nem szakítja meg együttműködését a Match TV-vel, mert így háborúellenes üzeneteket mutathatnak az orosz nézőknek. (MTi/dpa) Már megint Mohács kell? SIDÓ H. ZOLTÁN Miközben Csehország tankokat küld Ukrajnába, Lengyelország legszívesebben a vadászgépeit is odaadná az orosz fenevaddal harcolóknak, Eduard Heger kormányfő Kijevig utazik, hogy egy kulcsfontosságú légvédelmi rendszerrel is támogassa Volodimir Zelenszkij államfőt, addig a kispályás labdarúgóból külügyminiszterré lett Szijjártó Péter botrányos módon bekéreti az ukrán nagykövetet, hogy kioktassa a magyar érzékenységről. Magyarország a béke pártján áll, halljuk unalomig, most stratégiai nyugalom kell, mondja az amúgy mindenkivel hadakozó, de a háború óta hirtelen riadt tapsifüles üzemmódba váltó Orbán Viktor kormányfő. Egyszerűen elképesztő, hogy éppen azok, akik egész márciusban tányér méretű kokárdát tűzve mellükre a magyar nemzet szabadságvágyáról papolnak, akik az 1848-as és 1956-os forradalom örököseinek érzik magukat, most szó szerint mondvacsinált marhaságokkal, önimádatba oltott túlérzékenységük által vezérelve zaklatják a könyörtelen oroszokkal élet-halál harcot vívó ukrán vezetést. Történelmi lecke a kivénhedt Fidesz-fiúknak: 1848 és 1956 szárnyalásának az orosz seregek vetettek véget... Tölgyessy Péter fideszes múltú politológus az Orbán-kormány Vlagyimir Putyin orosz elnök iránt megértő, a heroikus harcát vívó Ukrajnát viszont csuklóztató politikáját úgy jellemezte, hogy a nemzeti önzés lett a magyar gondolkodás alapja, csak az én, csak a szűk környezetem, esetleg a lakóhelyem a fontos, minden más érdektelen. Megint fordítva ül a lovon a magyar külpolitika - nyilatkozta Balázs Péter korábbi külügyminiszter, arra reagálva, hogy Szijjártó olyan ország diplomatáját állítja a szőnyeg szélére, akinek a hazáját Magyarország összes szövetségese támogatja az orosz invázió idején, akinek a hazájában magyar kisebbség él, amely az ukrán kormány döntéseitől függ. Az egykor uniós biztosként is ténykedő Balázs hangsúlyozta, az Ukrajnában élő magyarokra nagyon rossz fényt vet egy ilyen diplomáciai lépés, ami csupán egyetlen embernek tetszik, de azt úgy hívják, Vlagyimir Putyin. A magyar külpolitika kis híján teljes elszigeteltségbe manőverezte magát. A visegrádi négyek tagjai elfordultak Budapesttől, az unió elleni csibészségek terén korábban hű szövetséges Varsó szinte hideglelést kap a Putyin-párti magyar kormánytól. Miközben az uniós országok sorra utasítják ki a diplomatáknak álcázott orosz kémeket, Magyarország még azt is eltűri, hogy a külügyminisztériuma bizalmas belső levelezését olvassa az orosz titkosszolgálat. Budapest emellett simán befogadta az egykori KGST-bankot, ami egy orosz kémektől hemzsegő, Magyarországon is külön jogkörökkel rendelkező, számos mentességet élvező pénzintézet. Ilyen súlyos politikai vakságot látva fájóan ki kell mondanunk, hogy a magyar vezetés alig 80 éven belül újra az utolsó csatlós szerepébe manőverezte magát. A parlamenti választás utáni vasárnap éjjeli mámorban Orbán Viktor örök harmadosztályú focistaként nemcsak Zelenszkijt nézte labdának és rúgott bele, hanem felkarolójába, nyugati tanulmányai pénzelőjébe, Soros Györgybe, és természetesen Brüsszelbe is beleszállt. Bizonyára nem vette észre, hogy háborús időkben az Európai Unió is másképpen reagál a belülről bomlasztókra. Brüsszel egy napot hagyott az örömködésre, hogy aztán kedden közölje a győztes párttal: beindítja a jogállami mechanizmust, ami azt jelenti, a választási kampány hevében kiköltekezett Orbán-kormány hosszú hónapokig nem jut hozzá a helyreállítási alap pénzforrásaihoz. Ez a vadonatúj eljárás védelmezi az EU pénzügyi érdekeit a jogállamisági normák megsértőivel szemben. Nagy szégyen, hogy már a mechanizmust is Magyarország miatt kellett kidolgozni, ahol rendszerszintű korrupció keretében nyúlják le az uniós forrásokat - lásd a nemzet gázszerelője, Mészáros Lőrinc dollármilliárdossá válását. Az akár 7000 milliárd(!) forintnak megfelelő uniós forrás befagyasztása rendkívül fájdalmas a 10%-os inflációval, zuhanó forintárfolyammal, az év első negyedében 2000 milliárd forintos osztogatás okozta költségvetési lyukkal szembenéző kormányzatnak. De a világpolitika jeges, metsző szelében most letolt gatyával álló Fidesz-kormány hetykén kiáltja: nem engedünk Brüsszel politikai nyomásának, nem engedünk az uniós politikai dzsihádnak. Ha marad ez a kurucos külpolitika, akkor a jövőben legfeljebb Szerbiába, Boszniába, Fehéroroszországba repkedhet Szijjártó, meg a Türk Tanács tagjainál kalapozhat. Orbán az újabb választási győzelme utáni sajtótájékoztatóján Brüsszelre utalva azt mondta, „mi nem leszünk jámbor lúzerek”. Szájkaratéban továbbra is rendíthetetlen, de ezzel sem tud kitömi az erősödő diplomáciai karanténból. Ahogyan a mérvadó Economist lap fogalmazott: egy pária Magyarország, uniós alapok nélkül intő jel lesz a többi önjelölt erős vezetőnek. Ady Endre szigorú, bíráló versét idézve: nekünk Mohács kell? FIGYELŐ Készülnek a németek: óvóhely, vésztartalék Egészségügyi felszerelésekből, gyógyszerekből és védőruházatból vésztartalékot képeznek Németországban, és elkezdték megerősíteni az óvóhelyeket - írta a Welt am Sonntag. A német fegyveres erők évtizedeken át folyamatosan zsugorodtak, de a kormány irányváltásról határozott, és 100 milliárd euróval növeli védelmi kiadásait, és a polgári védelemre is többet költ. „Most 599 óvóhely van az országban, vizsgáljuk, hányat lehet újra használhatóvá tenni” - közölte a belügy. Tanulmányozzák, hogy a fold alatti parkolókat, metróállomásokat és az épületek pinceszintjeit hogyan lehet óvóhellyé átalakítani, emellett 88 millió eurót költenek légoltalmi szirénákra. (MTI)
