Új Szó, 2022. április (75. évfolyam, 76-99. szám)

2022-04-07 / 81. szám

www.ujszo.coml 2022. április 7. KULTÚRA 9 Elszánt küzdelem az igazságszolgáltatásért Férj (Milan Ondrík) és feleség (Dominika Morávková-Zeleníková), amikor még felhőtlen volt köztük a kapcsolat (Forrás: Hangar Films) TALLÓSI BÉLA Komor film. Súlyos tartalom­mal telített minden kockája, rá­nehezül az emberre, s egy pil­lanatra sem enged fellélegez­ni, kikukkantani a zűrzavaros mélyből egy kicsit a világosba, a napfénybe. Valahol érthető a mindvégig félhomályba bújta­tott realitás, hiszen az Árnyjá­ték című cseh-szlovák krimit­­hriller központi témája a rossz, a bűn, a bűnözés. És az ezekkel kéz a kézben járó igazságszol­gáltatás. Nem utolsósorban a bosszú és az elégtételvétel a motiváló elem, ami dagasztja a történetet. A bűn, a bűnelkövetés mellett, mi­ként Peter Bebjak legtöbb és számos rendezői filmje, ez is szól emberkö­zi tartósan erős, még inkább viharos kapcsolatokról, barátságról, szeretet­­ről és nem annyira felhőtlen szeretet­­ről, hűségről, megcsalatásról és súlyos veszteségekről. A komorsághoz, a félhomályhoz és a borongóssághoz az alapot és a bűnö­zés melegágyát egy kisváros lestrapált ipamegyede szolgáltatja sikátorokkal, elhagyottan meredező betonpillérek­kel, rácsszerkezetes objektumokkal, funkciójukat vesztett gyártócsarno­kokkal vagy azok torzóival, elmúlás­ra ítélt épületszerkezetekkel, kátyúk­kal feltöredezett aszfaltsávokkal. A lepusztulás és a süllyedéssorsok környezetébe vezet ez a krimi, ahol erősen korlátozott a ki- és megkapasz­kodás lehetősége és a visszaút, vala­miféle tisztességes kiemelkedéshez. Ettől a hányódó környezettől alig va­lamivel mutat jobb képet, vagyis kü­lönül el a helyi kórház, ahol többször is helyet kap a film egy-egy fontos epizódja. Nem véletlenül. A film főhőse, a negyvenes évei­ben járó Jan Kavka (Milan Ondrík) ugyanis ott dolgozik mentőtisztként. Magánéletében változásra érett hely­zetéből vele indulunk el egy elképze­lése szerinti megoldás felé a film ele­jén. Kavka szakításra szánta el magát, Új zenés színpadi adaptáció készült Mikszáth Kálmán re­gényéből, A beszélő köntös­ből, amelyet holnap láthat először a közönség a Komáro­mi Jókai Színházban. Az alko­tók célja közelebb hozni egy klasszikust az ifjúsághoz. A történet a török megszállás idején játszódik Kecskeméten, amely még a nehéz időkben is megőrizte független­ségét. A szabadságnak azonban ára van: a törökök, a kurucok és a laban­cok is szabad prédának tekintik, sar­­colják, fosztogatják a várost. „Kisebbségi helyzetünkből adódó­an sokszor érezhetjük azt, hogy mi szlovákiai magyarok, úgy élünk, mint Kecskemét város polgárai a régmúlt­ban. Identitásunk kettőssége zavart okoz a hétköznapokban, hiszen tel­jes mértékben nem tartozunk egyik foúr fennhatósága alá sem. És ugyan­úgy próbálunk ügyeskedni, keresni a kiskapukat, a túlélési lehetősége­ket, ahogy tette azt Lestyák Mihály és a kecskeméti városatyák. Az előa­dás megpróbál ezen a nagyon szép, ugyanakkor tanulságos történeten keresztül szólni a jelen helyzetről, teljes eltökéltséggel elköltözni készül feleségétől, Évától (Dominika Moráv­ková-Zeleníková). Erős feldúltságá­­ban épp elszállításra szánt holmiját pakolgatja, amikor pátja, hogy mentse a menthetőt, felhívja azzal a kéréssel, adjanak még egy esélyt maguknak, és próbáljanak javítani a kapcsolatukban eldurvult helyzeten. A férfi kérlelhe­tetlen, dühödten és vulgárisán eluta­sítja neje kérését, valahol a mondat közepén erőszakos mozdulattal meg­szakítja a beszélgetést. Felesége újabb hívását, nem sokkal később, ugyan­csak kinyomja. A nem fogadott hívás, vagyis a szándékos, dacból, dühből és haragból született elutasítás - ami­vel kapcsolatban csakhamar kiderül, hogy végzetes hiba volt - száznyolc­van fokban megváltoztatja a mentő­tiszt mindennapjait, egyben visszafor­díthatatlanul kisiklatja az életét. A nem fogadott utolsó próbálko­zás ugyanis egészen másfajta segély­hívás volt Éva részéről. S ha Kavka természetesen anélkül, hogy direkt módon aktualizálna, vagy megbon­taná Mikszáth történetét” - áll a be­­harangozóban. Az előadást a komáromi színház igazgatója, a Jászai- és Dosky-díjas színművész, Gál Tamás rendezte, aki így vélekedik: felvette volna a kitartóan újra és újra megszólaló mobilt, jó eséllyel többet is megmenthetett volna, mint a házas­ságukat. Talán megmenthette volna Éva életét. A nő ugyanis rosszkor volt rossz helyen: távolból akaratlanul is szemtanúja lett egy más ellen elköve­tett durva bántalmazásnak. A bántal­mazó pedig nem akart szemtanút, és ennek esett véletlen áldozatául Éva. A megözvegyült férfi életében be­következő gyökeres változás a film­nek egy bizonyos pontján két irány­ba nyitja meg és viszi-vezeti tovább a történetet. Egyrészt megismerjük Kavka kapcsolatait - vigaszért és se­gítségért régi barátjához fordul, egy bokszklub vezetőjéhez, illetve edzőjé­hez (Hynek Cermák), akitől azt remé­li, hogy gyászából, fájdalmából képes lesz sikeresen visszatérítenie a normál kerékvágásba. Ezen a vonalon halad­va - erős szociális leletként - feltárul egy olyan emberi környezet, amely­ben a mindennapi létezés alapja és az „Irodalmi nagyhatalom vagyunk, s ez a pozíció már Balassival, Csoko­naival elkezdődött, s a 21. században is tartjuk ezt a helyzetünket. Sosem tettem különbséget a kortárs és klasz­­szikus irodalom között, számomra a kortárs klasszikus és a klasszikus mai. Talán ezért is döntöttem egy értékszemlélet meghatározója a ring, vagyis a boksz, az ökölvívás világa. El is hangzik ebben a közegben eliga­zító mottóként, hogy a ring maga az élet - ami azt is jelenti, hogy az edző­terem ezeknek a szereplőknek, a film ökölharcba kapaszkodó figuráinak teljességében behatárolja és formálja az életét. Ebben a létezési formában a fő elem, a fel nem adás, a talpon ma­radni akarás, a kitartás minden áron, vagyis az elszánt, vérre menő küzdés az élet adta pofonokkal vagy valós po­fonokkal szemben. A másik szál vagy irány, amely a gyilkosság után nyílik és elindul az Árnyjátékban, a küzdést - Kav­­kának az valós igazság kivívását, a jogos igazságszolgáltatás elérését célzó küzdelmét - mutatja meg. Ki­terjedő olvasatokat kínáló képsorok viliódznak a bűntett felgöngyölíté­sére indított nyomozásról, a halált okozó bűntett körülményeinek meg­világításáról, a nyomozás lefolyásá­klasszikus regényadaptáció mellett. Mikszáth regénye számomra egy groteszk irodalmi alkotás, hiszen gondoljunk csak bele, ahelyett, hogy a kecskeméti városatyák megolda­nák a problémáikat, azt kérik, hogy szűnjön meg a vásár, hogy ne kelljen foglalkozniuk a kérdéssel. Ami szá­momra még nagyon érdekes ebben a történetben, hogy a szerző a társada­lom perifériájáról választ főszerep­lőt, így az előadás jó lehetőség arra, hogy a másság elfogadására nevelje a fiatal nézőket. Ez az előadás sok nagyszerű felvidéki művésznek ad lehetőséget és teret a megmutatko­zásra.” Ez egy igazi családi előadás: a fia­talabbak az akciót élvezhetik, szüleik pedig elgondolkodhatnak a kisebb­ségi sorsról. A zeneszerző Lakatos Róbert, a dalszövegeket Laboda Ró­bert írta. Szereplők: Matusek Attila, Szélyes Ferenc, Kiss Szilvia, Szabó Viktor, Köleséri Sándor, Boráros Imre, Olasz István, Bernáth Tamás, Öllé Erik, Dráfi Mátyás, Molnár Xé­nia, Panyi Ágota, Nagy László, Béhr Márton, Vadkerti Imre, Gál Tamás, Culka Ottó, Ifj. Erdélyi Zoltán és Varga Benjámin. (k) ról és eredményéről, legvégén pedig az igazságszolgáltatásról - ebben az esetben inkább az elmaradó igaz­ságszolgáltatásról, az igazság mani­pulálásáról, eltussolásáról. Dvorák nyomozó (Vladimír Ja­­vorsky) Kavka hathatós segítségével a gyilkos nyomára bukkan. Bizonyí­tékok birtokában le is leplezi, csak­hogy a kollégája, a kábítószer-ellenes osztály egyik tisztje megakadályozza az ügy igazságos lezárását. A gyilkos ugyanis beépített fedett informátor - Jan Jankovsky hidegrázós alakítása a velejéig romlott bűnöző figurájának ábrázolásával a film egyik erősen au­tentikus pontja. Kavkát, aki baráti segítséggel sem tud visszatérni korábbi életviteléhez, a gyilkos esetleges felmentése teljesen letaglózza. Bűntudat gyötri minden percben, felelősnek érzi magát fele­sége haláláért, ezért eltökéli, hogy sa­ját kezébe veszi az ügyet, és igazsá­got szolgáltat. A mód és a megoldás, amelyhez folyamodik, megdöbbentő. Nem könnyű követni a helyenként feszült durvaságukkal mellbevágó ha­tást kiváltó eseményeket, a könnyebb értelmezés kedvéért nem árt elolvasni a szinopszist, a hivatalos filmismer­tetőt. A hirtelen és gyors vágások­kal szabdalt, szakaszosan váltogatott epizódokat jórészt a nézőnek kell úgy folyamatosságba és egységbe illesz­tenie, hogy kerek képe alakuljon ki mindenről, amiről ez a látszatra egy­szerűnek tűnő sztori szól. Ennek ellenére felkavaró nyomot hagyó élmény a film, mert Bebjak, aki az egyik legproduktívabb, sőt talán megkockáztatható, a legproduktívabb szlovák - mi több, már Csehország­ban is rendszeresen dolgozó - ren­dező, a profizmus és a mesterségbe­li tudás igen magas szintjét megütő, minden behatásra érzékenyen reagáló filmes alkotó. Talán mert sok zsánert, műfajt és stílust kipróbált, és mert ezekben ütős darabokat tudhat maga mögött, remek érzékkel vegyít stílu­sokat és ötvözi egységgé a mozgóké­pes produktum egyes komponenseit, köztük mindenekelőtt a látványszeg­menseket, valamint az azokat erősítő hanghatásokat és kísérőzenét. RÖVIDEN Ed Sheeran nem lopott dallamot London. Napjaink egyik leg­menőbb dalszerző-előadója, Ed Sheeran megnyerte a Shape of You című sláger miatt indult szerzői jogi pert. A popsztár és társszerzői tagadták, hogy a 2017-es dalban az őket beperlő, Sami Switch néven futó zenész Oh Why című számának egy részét koppintották volna, és a bíróság nekik adott igazat. „Bár nyilvánvalóan elégedettek vagyunk az eredménnyel, úgy érzem, a hasonló ügyek túlsá­gosan is gyakorivá, már-már kultúrává váltak, és a követelé­seket azzal az szándékkal fogal­mazzák meg, még ha nincs is alapjuk, hogy végül egyezséget lehet elérni velük, ami olcsóbb, mint bíróságra vinni az ügyet” - mondta Sheeran. Az Oh Why szerzőjének ügy­védje azzal érvelt, hogy Shee­ran, aki ismerte a 2015-ös szá­mot, tudatosan vagy akaratlanul használta fel a Shape of You írá­sakor. (juk) Holnap ősbemutató a Komáromi Jókai Színházban Olasz István, Boráros Imre és Öllé Erik (Fotó: Dömötör Ede)

Next

/
Thumbnails
Contents