Új Szó, 2022. március (75. évfolyam, 49-75. szám)
2022-03-24 / 69. szám
Í6 SZALON ■ 2022. MÁRCIUS 24. www.ujszo.com Összegezve tehát eddigi számításainkat, 2022-ben ötvenhat képviselő jelenthetné a teljes sikert és negyvenhat az elérendő minimumot. A Fórum Társadalomtudományi Szemlében megjelent tanulmány eredményei alapján ezért számítási és tapasztalati alapon ajánlásokat fogalmaznánk meg országos és regionális politikusoknak, valamint tanácsadóiknak és elemzőiknek, miközben lehetővé teszszük számukra az adatbázis kutatását is. Megfelelő érdeklődés mellett a szerzők módszertani segítséget is nyújtanak. A sikerhez vezető út • • • Regionális kiegyensúlyozottság: A magyar pártoknak mindenhol olyan jelöltlistát kell összeállítaniuk, amely hűen tükrözi az adott választási körzet lakosságának öszszetételét és térbeli eloszlását. Csak olyan jelöltlistának van esélye, amely minden kis régiónak megadja a részvétel és egy adott helyi jelölttel való azonosulás lehetőségét is. Ha például egy járás három kisebb régióból áll össze (mondjuk Léva, Zselíz és Ipolyság), ott politikai hiba lenne a jelöltek eloszlásának fenti ökölszabályát megsérteni. Természetesen előfordulhat, hogy az adott időben egy-egy kisebb térségből nem áll készen megfelelő jelölt, s máshonnan kell pótolni. Azonban ebben az esetben is az adott kistérség képviselőivel egyeztetve kell keresni a megfelelő utat. A párt listája ugyanis csak akkor lehet sikeres, ha a választók minden térségben úgy érzik, hogy ott vannak az ő jelöltjeik, vagy legalább élvezik a támogatásukat. A regionális kiegyensúlyozottságot legutóbb például a vágsellyei járásban sértette meg mindkét induló magyar jellegű párt: az MKP kihagyta a járás csaknem felét reprezentáló egyik régiót a jelölőlistájáról, míg a Most-Híd a másik régiót mellőzte. A korábbi három-négy képviselő helyett így jutottak egyhez. juttatja be, de szavazatokat vesz el társaitól. • Teljes, de szűk jelöltlista: A Most-Híd 2009-es megjelenése és a két párt külön-külön indulása lényegesen befolyásolta a szlovákiai magyarság megyei érdekérvényesítését. A magyar képviselők száma 2005-höz viszonyítva 26 százalékkal csökkent és azóta sem nőtt. Utólagos elemzéssel nehéz lenne bármilyen pozitívumot felfedezni a politikai kínálat bővülésében. Egyszerűen szólva, az ugyanannyi karika már nem 5-6, hanem 10-12 magyar jelölt között oszlott el, vagyis előretörhettek és előre is törtek a szlovák politikai jelöltek. Ez volt az oka a vesztett 12-14 képviselőnek. Mindezt alkalmazva a mai helyzetre, nem elég, ha a Szövetség - fittyet hányva a többiekre - saját listával indul és várja a szlovákiai magyar csodát. Figyelembe kell venni a konkurens magyar pártokat és a függedeneket is. Bölcs visszafogó ttkeztetést, ha rossz volt a politika. Jól mutatják ezt például a lévai számok 2005-ben, Vágsellyén 2017- ben, Rimaszombatban 2005-ben, Nagyrőcén és Rozsnyón 2013-ban vagy Toketerebesen 2005-ben. A támogatottság csökkenése mindig visszavezethető konkrét hibákra és az energia elvesztésére. • Politikai kiegyensúlyozottság: A fentiek tükrében összeállított listának természetesen tükröznie kellene a régió lakosságának politikai preferenciáit. Ennek hiánya a listával való elégedetlenségben, távolmaradásban és a karikázási hajlandóság lényeges csökkenésében nyilvánul meg. • Egyszerű, de egységes és látható kampány: Nem elegendő szépen összeállítani a listát, megfelelni minden elvnek, majd csendben háttérben maradni, és bízni a közösségi média mindenható erejében. Ez hasznos, Magyar képviselők száma a megyei választásokon • Aktivitás és népszerűség: Csak olyan lista lehet sikeres, amely a regionális kiegyensúlyozottság mellett arra is ügyel, hogy a jelöltek céltudatosan törekedjenek a poszt betöltésére. Aki csak ,/elrakatja” magát a listára, de nem dolgozik, az a többiek esélyét is rontja. Természetesen az is hiba, ha ismeretien, népszerűden jelöltekkel dolgoznak, teret nyitva ezáltal a függetleneknek. Ezért természetesen előnyben vannak a polgármesterek, a helyi és megyei képviselők, vagy a más okból ismén regionális politikusok A mai világban van ugyan lehetőség a világhálós népszerűség keresésére is, azonban valahol mégiscsak kell lenni helyi beágyazottságnak A népszerűtlen jelölt önmagát nem sággal és céltudatossággal többet lehet itt elérni, mint a tudatlanok büszke fennhéjázásával. Legalábbis erre tanít minket a történelem. • Tartalmában és szimbólumokban is energikus megyei politizálás: A megyei munka látszólag szélárnyékban és a sajtó kizárásával folyik, de ez csak látszat. Az a 20- 25 százaléknyi aktív választó igenis élénken figyeli a képviselők tevékenységét, és képes különbséget tenni közöttük, illetve tudja értékelni a párt tevékenységét. Ezért minden képviselőnek és jelöltnek dolgoznia kell régiója és választói érdekében, s tudatosítania kell a politikai szimbólumok fontosságát is. A választó képes levonni a követde mindig helyi eseményhez kell kötődnie. Szükséges az egységes kampányarculat, a program, az elszámolás, a személyes kapcsolat és némi szónoki képesség. Ez a választás lehetővé teszi szinte minden község meglátogatását, az egység demonstrálását és a mondanivaló hangsúlyozását. Az egységes fellépés és egymás támogatása kulcskérdés. Ott, ahol a jelöltek preferenciaszavazatai között akár 50% eltérés is található, minden bizonnyal hibák sorozatát fedezhetjük fel. Nincs szükség nagy hatású jelszavakra, az intellektus csillogtatására és hatalmas ívű ígéretekre. Amiről beszélni lehet, azok a szociális intézmények, a másodrendű utak, a középiskolák, a helyi betegellátás és némi turisztikai fejlesztés. Elkerülendő hibák Ezeket nagyon könnyű felsorolni, s ha esetleg örömünket lelnénk is részletezésükben, szinte tobzódhatnánk. De nem örülünk. A szemünk előtt lebegő közjó szolgálata érdekében jobb és hasznosabb, ha megmaradunk az érzelemmentes elemzők szerepében: csökkenti az esélyeket a civakodó Szövetség, a politikailag „nem kívánatos”, ámde népszerű regionális politikusok kiátkozása. Mindenképpen hiba volna újra ismételni az MKP kontra Most-Híd politikai ketrecharcot, most egy Szövetség kontra Magyar Fórum, mellőzött hidasok, megsértődött emkápésok és kiátkozott függetlenek felállásban. Ugyancsak helytelen lenne kis, szűk regionális klikkek listáit közös jelöltállításnak feltüntetni, hiszen ezt úgyis leleplezi a választó. Elkerülendő a politikailag ugyan veterán, de már bizonyítottan népszerűden politikusok szerepeltetése. Ugyanez érvényes a törtető, de regionálisan ismeretlen fiatalokra. Nem helyes ugyanakkor mellőzni a népszerű polgármestereket és helyi képviselőket, akikre most a megyei választással egy időben lehet voksolni. Biztosan hiba egy nem összetartó, veszekedő, egymást nem támogató csapat indítása. Kár lenne enervált, belső energiát nem sugárzó, passzív jelöltekre építeni. Nem jó a kierőszakolt egység, miközben a főszereplők a háttérben másokat támogatnak. Kerülni kellene a nagyotmondást, az üres hiperaktivitást, a világmegváltást, de persze ezek ellenkezőjét is: a semmittevést, a felvidéki magyar csoda várását, a totyogást, a színlelt aktivitást. Tudni kell használni a mai digitális eszközöket, de módjával és csak más módszerekkel. Nem elegendő digitálisan újjászületve száguldozni a közösségi média világában, karcos véleményt villantani a megfelelő témákban, minden problémára megoldást találni, és közben rettenthetetlen bátorsággal leleleplezni a világuralomra törekvő és minket örökösen elnyomó, elvetemült gonoszokat. Időnként találkozni kell a digitális világon kívüli választókkal, miközben ajánlott egy-egy pillantást verni a szakértők adataira és tanácsaira is. Zárásként emlékeztessünk az eddigi magyar képviselők csökkenő számaira. A túl korai kétségbeesést elkerülendő, ezekben némi hangulatjavító szándékkal ott található három, 2017-ben mandátumot szerzett független magyar is. Okét talán még mindig bátorkodhatunk a mai kirekesztő világban is közösségünk tagjaként kezelni, ha már korábbi pártjaink ezt akkor nem tették meg. Nélkülük 2017-ben csak 41 képviselőnk volt. Reméljük, talán csak az év végi kimerültség jele lehetett, hogy a Szövetség elnöke idei célként már csak a volt MKP 33 helyét szeremé megőrizni 2022- ben (korkep.sk, 2021. december 30.). így ugyanis néhány választás és további szorgalmas egyesítések után eljuthatunk a nulláig (lásd a táblázatot). A helyzet nehéz, de nem reménytelen. A választók kitartásának köszönhetően az esély a javulásra továbbra is reális, de a magyar érzés felfokozására és a politikai ketrecharcra alapozott politika bukásra van ítélve. Ma csak a tisztességes együttműködés, az egymás erejének és különbözőségének tiszteletben tartása, valamint a kölcsönös támogatás hozhat jó eredményt. A 2020-as választás után előtérbe kerülő szlovákiai magyar politikusok végre a megalapozott kritika talajáról felemelkedve, teljes mértékben kibontakozhatnak és megcsillogtathatják reális tudásukat, népszerűségüket, konszenzuskereső képességüket. Abban reménykedünk, hogy adatbázisaink, elemzéseink és gondolataink segítenek a szlovákiai magyar választói bázis jobb megismerésében és méltó képviseletének elérésében. Baki Attila-Gyurovszky László Röhögve nyomozás A Murderville furcsa hibridje a krimisorozatoknak és az improvizációs komédiáknak, és ezzel az egyik legújszerűbb dolog, amit mostanában a tévéképernyőkön láthattunk. A Netflix sorozatának újszerűsége persze relativ, ugyanis egy 2015-ben indult brit széria, a Murder in Succesville szolgáltatta az alapjait, csakhogy az a sorozat a hazáján kívül nem zavart sok vizet, mivel elsősorban a hazai közönségnek készült, brit celebek sokaságának közreműködésével. A koncepciót nagyjából úgy lehet leírni, hogy a Murderville minden epizódja egy külön sztori, egy külön nyomozás, ahol a főszereplő nyomozó és a rendőrségi alkalmazottak részről részre ugyanazok, azonban minden részben kapunk melléjük egy vendégnyomozót, akinek a többiek segítségével (vagy épp hátráltatásával) meg kell oldania egy gyilkossági ügyet. A nagy csavar a képletben az, hogy a vendégnyomozó minden részben egy híresség, aki a sorozat többi szereplőjével ellentétben nem kap forgatókönyvet, vagyis amíg a többiek körülötte egy forgatókönyv alapján játszanak szerepeket és építenek fel egy gyilkossági ügyet, addig a vendégnek teljes mértékben improvizációkra hagyatkozva kell helyt állnia, végül pedig megoldania az ügyet és kitalálni, ki lehet a gyilkos. A fő különbség a Murder in Succesville-hez képest, hogy ott a kisebb mellékszerepekben is gyakran tűntek fel hírességek, valamint vendégnyomozónak többnyire nem színészeket és komikusokat, hanem más típusú celebeket (műsorvezetők, reality-sztárok, énekesek...) kértek fel. A Murdervilleben a főhős nyomozó, Terry Seattle-t alakító Will Arnettet leszámítva a színészek ismeretlenek, a vendégnyomozók pedig egy kivétellel színészek és komikusok. Ennek egyrészt megvan az a haszna, hogy a legtöbbjük nagyon gyorsan felfogja, mi zajlik körülötte, és képes sikeresen csatlakozni a hülyeségvonatra, ugyanakkor megvan az a hátránya is, hogy a vendégek nem érzik magukat igazán kellemetlenül ezekben a szituációkban, lévén ugyanúgy színészkedniük SOROZATDARÁLÓ és poénkodniuk kell, mint általában, csak ezúttal az improvizációs készségeikre kell hagyatkozniuk a jól begyakorolt dialógusok helyett. A sorozat nagy szerencséje, hogy Will Arnett (ha a neve nem mond semmit, akkor csak annyit mondok, hogy ő az eredeti hangja Lego Batmannek) egészen briliáns komikus, aki sokszor képes még a legelveszettebb vendégnyomozónak is némi lendületet adni. A hat rész alapján úgy fest, leginkább a komédiák felől érkező vendégek teljesítettek igazán jól: mind Conan O’Brien, mind Kumail Nanjiani hamar felnőtt a feladathoz. O’Brien jelenete a bűvésszel a kihallgatószobában ritka zseniális pár perc, amin szakadunk a röhögéstől, de a Murderville az improvizációs jellege miatt azért alapvetően erősen hullámzó színvonalú. A pompás, sírva röhögős jeleneteket sokszor kissé kínos, vontatott pillanatok váltják, ráadásul a humora hosszú távon inkább fárasztó, mint szórakoztató, így a fogyasztása nem darálva, hanem részenként, hoszszabb szünetekkel ajánlott. Formabontó és eredeti, ez kétségtelen, de azért ezen a koncepción még bőven lenne mit javítani. Tóth Csaba
