Új Szó, 2022. március (75. évfolyam, 49-75. szám)
2022-03-24 / 69. szám
www.ujszo.coml 2022. március 24. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 A másik hadjárat Hogyan kell másképp látni azt, ami egyébként egyértelmű... valaki kételkedne az emberi hiszékenységben, vagy sarkosabban fogalmazva, az emberi hülyeségben, elég, ha egy pillantást vet a közösségi média hírfolyamára, és elolvassa a háborúról szóló „véleményeket”. Az egyik oldalon vannak az ukrán zászlós profilok, a megtámadott szomszéddal szimpatizálók, akik a valódi események alapján adnak hangot megdöbbenésüknek, együttérzésüknek. A másik oldalon a dezinformációs hadjárat követői, az ott megjelenő híreket olvasók - rendkívül agresszív, sokszor szektás szellemben megírt, embertelen posztjaikkal. És van egy harmadik csoport, amelyik tisztában van ugyan a pusztítással, de számára fontosabb, hogy ne legyen drágább a fűtés... A legtöbb dezinformációs poszt az orosz propaganda eredménye, szerintük nincs háború, csak különleges katonai művelet, a nyugati sajtóban látható képek, felvételek megjátszott jelenetek, hollywoodi háttérrel és színészekkel. A véresen menekülő anyukák, halottak, köztük gyermekek, szerintük mindmind díszlet. Józan ésszel szinte felfoghatatlan, hogy lehet elhinni ilyen propagandát. Ha egy érthetőbb példával illusztráljuk, olyan ez, mint amikor a férj hazaérkezik, és a feleségét egy másik férfival találja. Mire a feleség azzal mentegetőzik, hogy most kinek hiszel, a szemednek vagy nekem. Körülbelül ilyen szinten megy a propaganda is, és aki vevő rá, szinte csak ezt látja - a Facebookon egy véleménybuborékba zárva pedig egymást erősítik. És az elsősorban orosz állami pénzből (de nem csak abból) finanszírozott trollhadsereg folyamatosan adja az újabb és újabb magyarázatokat, mi miért van, és hogyan kell másképp látni azt, ami egyébként egyértelmű... Szomorú, de sokan el is hiszik mindezt - elég ránézni a Facebook-bejegyzésekre, rengeteg találunk, amelyek hemzsegnek az oltásellenességtől, a vírustagadástól, az összeesküvés-elméletektől, háttérhatalmaktól, újabban pedig az orosz propagandából ismert magyarázatoktól. Tömegek hiszik el az ott terjesztett alternatív valóságot. Aztán van egy másik népes csoport, amely nem hisz teljesen a propagandának, csak elbizonytalanodott - ők már senkinek sem hisznek. És : pont ez a propaganda másik célja: i ha meggyőzni nem is tud, de eléri, hogy a másik fél álláspontjával se I érts egyet. Az elmúlt években odáig jutotj tunk, hogy sokak számára szinte az : egyetlen hírforrás a közösségi média, amit ott olvasnak, azt tényként kezelik, bár éppen egy manipulá; ciós terv áldozatai. Az algoritmusok olyan véleménybuborékba szorítják a felhasználókat, amelyből csak nehezen tudnak kilépni - már j ha akarnak. A Facebook számáí ra azonban pont ez a lényeg: minél ; több megtekintés, lájk, megosztás, | annál nagyobb a haszon. És ezen j semmilyen tragédia, világjárvány, háború nem változtat, csak a bevétel számít. A közösségi média mindenkinek lehetőséget ad, hogy világgá kürtölje nézeteit, még ha azok elfogadhatatlanok, vállalhatatlanok is. Ha korábban valaki a most büszkén hirdetett nézeteit osztotta volna meg a kocsmában, társai azonnal helyretették volna. Ma egész rajongótábort lehet szerezni ilyesmikkel. Régen csak a család, egy szűk kör tudta, hogy hülyeségeket beszél, most már az egész világ... Kína figyel - a kérdés, hogy mit tanul FELEDY BOTOND K ína mozgását figyeli a NATO, miközben Peking azt elemzi, hogy a Nyugattal vivott orosz proxiháborúból milyen következtetéseket vonhat le a maga számára. Bár a médiában sok apróságot találunk a kínai belpolitikai reakciókról, elsietett lenne azt mondani, hogy kikristályosodott a Kínai Kommunista Párt álláspontja. Szerda reggel a bécsi FJUM újságíró platform szervezésében tartott háttérbeszélgetésen legalábbis ezt erősítette meg Vivian Wu, a BBC Kínai Adás egykori szerkesztője és a BBC Hongkong volt irodavezetője. A kínai pártvezetésen belül is alighanem eltérő álláspontok vannak az Ukrajnával szembeni orosz agresszió kapcsán. Egyfelől Kína is érzékeny a szuverenitás kérdésére, tehát egy konvencionális háború két ország között nem az a pont, amit lelkesen támogat. (Hiszen Tajvan a kínai álláspont szerint nem önálló ország, csak szakadár tartomány...) Eközben persze a fő a katonapolitikai kérdés Pekingben az, hogy egy lehetséges tajvani invázió esetén milyen lépésekre kellene számítani az Amerikai Egyesült Államok és szövetségesei részéről. Végezetül pedig Kína aggódva nézi, ahogy a több ezer nyugati szankciót pár hét alatt közösen és egységesen fogadták el, és ahogy ez az orosz GDP-t, tőzsdét, gazdaságot és belátható időn belül a lakosság életszínvonalát a padlóra küldi. Wu kitért arra is, hogy a kínai cenzoroknak mekkora kihívást jelent az 1,3 milliárdos népesség folyamatos cenzúrázása egy ilyen időszakban, amikor maga a párt is hezitál, hogy mely üzenetek és szlogenek lépik már át a vörös vonalat. A kínai média nem szán anynyi időt kínaiak számára végülis távoli konfliktusról való tudósításra, mint az európai; emellett több pekingi szóvivő vagy diplomata is igyekszik kitérni az elől a kérdés elől, hogy az orosz vagy az ukrán álláspontot támogatja-e a párt. Mióta Joe Biden felhívta a kínai államfőt, azóta egy fokkal még óvatosabb üzemmódba kapcsolt a kínai kommunikáció. Ez ugyanakkor nem jelent sem diplomáciai állásfoglalást, sem azt, hogy meglenne a kínai megfejtés a konfliktusban vállalható szerep kapcsán. Peking nem akar előreszaladni, megfigyel és mérlegel. Nukleáris fenyegetőzés, hadviselési nehézségek és a kibertérben vívott háború mind-mind tanulságos számára. Főleg ez utóbbi lehet még a jóval több pénzen ülő Kína számára is kritikus pont, hiszen azzal, hogy több százezer hekker aktivizálta magát az ukránokért, egyfajta demokratikus online szabadcsapat alakult ki. Ez az a fordulat, ami csak demokráciákban történhet meg, ahogy az is, hogy a nyugati cégek maguk döntenek a kivonulás mellett, mert vásárlói nyomás nehezedik rájuk. Ezeket a reakciókat még a nyugati elemzők sem látták előre, nemhogy a kínai logika gondolt volna rájuk. A rugalmas, alkalmazkodóképes, még ha lassabb demokratikus döntéshozatal egy ilyen konfliktusban meghozhatja gyümölcseit. A merev, információs csatornáiban szűk és szűkülő autoriter rezsimek - Kína és Oroszország egyaránt - nehezebben küzdenek meg az alkalmazkodással. Komoly erőforrásokat kell a népességkontrollra fordítaniuk, hiszen a hatalom által megteremtett virtuális valóság fenntartása ilyenkor kritikus fontosságú. Ezzel a demokráciákban nem ekkora mértékben kell foglalkozni, legfeljebb a dezinformáció megelőzése jön szóba állami feladatként. Ha az Észak-atlanti Szövetég és a partnerei jól építik fel a továbbiakban is a tánclépéseket, akkor középtávon nemcsak az oroszokkal szembeni elrettentés lehet sikeres, hanem a kínai kihívásra is tartós választ adhatnak. Putyin nem pusztán Ukrajnát akarja, hanem a NATO szétesését Az orosz-ukrán háborúból a kiutat agy piszkos kompromisszum jelentheti, ám nem kizárt, hogy Vlagyimir Putyin még aggasztóbb forgatókönyveket lóptet óletbe. Az orosz elnök belátta, hogy hiába gondolta ki ravaszul, nem tudja „lefejezni” az ukrán „náci” vezetést, és a szomszéd ország nem hull az ölébe. Ezért már a B tervet vette elő. Ha az sem jön be, akkor van még a riasztó C terv, a negyedik verzió pedig olyan rémisztő, hogy még a leírásához is bátorság kell - írta a New York Times elemzője, Thomas Friedman, aki 40 év alatt háromszor érdemelte ki a Pulitzer-díjat elemzéseivel. Az A terv, a gyors bevonulás dugába dőlt. A B terv az, hogy szándékosan lőnek ukrán civilekre, kórházakra, lakóházakra, cégek épületeire, de még óvóhelyekre is, hogy hazájuk elhagyására késztessék az ukránokat. Ha a gyors hódítás nem sikerült, akkor az is jó, hogy Ukrajnában és a szomszédos, esetleg távolabbi NATO-országokban maszszív menekültválságot okoz, és akkor majd a NATO rábírja Zelenszkijt, hogy a háború lezárása érdekében fogadja el Putyin feltételeit. Ezért a cél, hogy menekültek áraszszák el az Ukrajnával szomszédos NATO-tagokat, Lengyelországot, Szlovákiát, Magyarországot, továbbá a zavarkeltés és a dezinformáció ezekben az országokban. Putyin azt reméli, hogy bár háborús bűnöket követ el, amelyek örökre páriává tehetik őt és az orosz államot, de az orosz gáz, kőolaj és búza - továbbá az orosz támogatás bizonyos nemzetközi ügyekben — annyira kell, hogy a világ hamarosan rákényszerül, hogy újra üzleteljen vele. Ukrajna sikeresen védi a légterét, ezért az oroszok saját területükről lőnek, válogatás nélkül, hogy egyre több civil áldozat legyen, lerombolja az ukrán infrastruktúrákat, elmélyüljön a humanitárius válság és tízmilliók meneküljenek. Ä kérdés most az, hogy lehet-e napról napra fokozni a megrekedt orosz hadseregre és az orosz gazdaságra gyakorolt nyomást. Ettől függ, hogy a háborúnak mikor és hogyan lesz vége, lesz-e egyértelmű győztes és vesztes, vagy inkább valami piszkos kompromisszum jön létre, amely Putyin felé vagy a másik fél felé lejt. Ám Putyin úgy érzi, nem fogadhat el semmiféle döntetlent, vagy piszkos kompromisszumot. A totális győzelmen kívül minden más megaláztatás, amely alááshatja a hatalmát. Ez esetben a C tervet választhatja, amely Friedman szerint egyebek mellett azt jelentheti, hogy légi- vagy rakétatámadásokat intéz a katonai utánpótlás vonalaira Lengyelországban. Mivel NATO- tagállamról van szó, az ellene irányuló támadás megkövetelné, hogy a szervezet többi tagállama a védelmére siessen. Putyin azt hiheti, hogy széteshet a szervezet, ha ezt ki tudja kényszeríteni, és néhány NATO-tagállam akkor is azt fogja hangoztatni, ki kell maradni ebből a háborúból. A NATO minden tagállamában heves vitát váltana ki még egy ilyen támadás után is, hogy szabad-e közvetlenül részt venni abban, ami potenciálisan harmadik világháborúhoz vezethet. Függetlenül attól, hogy mi lesz Ukrajnában, a NATO szétesése olyan eredmény lehet Putyin számára, ami leplezi az összes vereségét. Ám ha Putyin A, B, és C terve kudarcot vall, attól kell tartani, hogy sarokba szorított vadállattá válhat, és egy D tervben vegyi, vagy éppen nukleáris fegyvert vethet be. „Nehéz ezt leírni, még nehezebb számítani erre, de e veszélyt ignorálni végletesen naiv lenne” - írta Friedman. (hfrkiikk. hvg, úsz) Tüntetés a pusztítás és a lakosság gyilkolása ellen (TASR/AP-felvétel
