Új Szó, 2022. március (75. évfolyam, 49-75. szám)

2022-03-23 / 68. szám

www.ujszo.coml 2022. március 23. KULTÚRA 111 Örül is, szomorú is, de bizakodik Antonie F.ormanová Cseh Oroszlán díjat kapott a Megszállók című filmben nyújtott alakításáért SZABÓ G. LÁSZLÓ Ibolyakék estélyiben és sár­ga cipőben érkezett a Cseh Oroszlán díjátadéra Prágában, a Károly híd közelében álló Ru­­dolfinum épületébe Antonie Formanová, a norma­­lizáció éveiben játszódé Meg­szállás egyik kulcsfigurája. Ünnepi öltözékével már a meg­jelenése pillanatában azt jelez­te: együtt érez a háborús napo­kat élő Ukrajna lakosaival. Az elsőfilmes Michal Nohejl politi­kai töltetű tragikomédiájában nyújtott alakításáért ő kapta a legjobb női mel­lékszereplőnek járó Cseh Oroszlánt. Huszonhárom évesen ilyen komoly szakmai elismerésben pályakezdő szí­nésznő ritkán részesül. „Az egyik szemem sír, a másik ne­vet - mondta, már az üvegszoborral a kezében. - Örülök, mert értékelték a tehetségemet, ugyanakkor elszo­morít, hogy ilyen borzalmas időket élünk. Itt és most, ebben a helyzetben nehéz boldognak lenni. Akkor lenne felhőtlen az örömöm, ha másról szól­nának a hírek, nem az orosz-ukrán háborúról.” A cseh filmkritikusok díjával már korábban kitüntetett Megszállás cse­lekménye Csehszlovákia 1968-as szovjet inváziója után játszódik egy vidéki színház bárjában. Az esti be­mutató után ott ünnepelnek az előa­dás színészei, munkatársai. Velük van a rendszernek behódolt igazgató és az előadás rendezője is, aki korábban Beckett-drámákat vitt színre, de már fércművekkel küzd. S hozzá közép­szerű színészekkel, távol a fővárostól. A premierbankettnek azonban van egy prágai vendége is: egy filmrende­ző szakos lány (Antonie Formanová), aki interjút kér a Fucík-darab szín­padra állítójától. Ekkor toppan be a bárba egy szovjet katonatiszt, kanisz­­terrel a kezében. Olcsón kínál meg­vételre több liter benzint. De ha már egy színházi bankett váratlan vendége lett, jöhet egy vodkaivó verseny. Ki bír többet felhajtani? Remekül szó­rakozik a szovjet tiszt, és megtetszik neki a lány, a helyzet pedig egyre in­kább kiéleződik. Hirtelen előkapja a fegyverét, és veszélybe kerül minden jelenlevő. Aki korábban hősként hő­­zöngött, az most gyáva senki lesz, aki eddig meghunyászkodott, az egyszer­re csak hőssé válik. Senki nem marad az, aki volt. A helyzet akkor éri el a tetőpontját, amikor az egyik színész színpadi jelmezében, német katonai egyenruhában lép be a bárba, és el­játssza, hogy a szovjet tiszt egy náci fogságába került. Az utóbbi évek egyik legjobb történelmi tragikomédiája Michal Nohejl alkotása. Amellett, hogy hűen, hitelesen idézi meg a nor­­malizációs évek egyszerre kínos és komikus hangulatát, az embe­ri jellem színeváltozását is árnyal­tan ábrázolja. A színészek, a dísz­let és a jelmez egységesen szolgálják a borotvaélen táncoló történetet. Antonie Formanová elsőként a szovjet tisztet megformáló ukrán szí­nészt, Alekszej Gorbunovot említi meg, aki finom beleérzéssel hozza a kiszámíthatatlan figurát. „Nincs olyan nap, hogy ne jutna eszembe - mondja. - Neki a legne­hezebb most, hiszen Kijevben szü­letett, ott nőtt fel, az ő városát lövik szét az oroszok. A nyolcvanas évek­ben a szovjet hadsereg katonája volt. Abban reménykedem, hogy ép bőrrel megússza ezt a szörnyű helyzetet.” Nem ez az első komoly filmszere­pe a bábszínész szakon végzett prágai színésznőnek. A nagy bemutatkozást David Ondrícek Dukla 61 című té­véfilmjének köszönheti, amely a több emberéletet követelő ostravai bánya­omlás áldozatainak állít emléket. Egy ifjú vájár szerelmét játssza a filmben, aki a tragikus hír hallatán a bánya ka­pujában omlik össze. Ezt követően a Ballada egy pilótáról című alkotás­ban kapott főszerepet. A film forga­tókönyve anyai nagyapja, a neves író, a szocialista Csehszlovákia egykori politikai foglya, Jirí Stránsky regé­nye alapján készült. Külön érdekes­sége, hogy Antonie Formanová a saját nagyanyját alakítja benne. „Tizenhét éves voltam, amikor meghalt a nagymamám, így csak az emlékeim alapján tudtam megrajzolni a képét. Apai nagyapám, Milos For­man is ismerte őt. Amikor elmondtam neki, hogy egy csodás véletlen folytán őt fogom életre kelteni, annyit mon­dott csupán: Jól van, kislány, aztán ügyesen!” Egyébként épp Milos Forman az, akiről a megkérdőjelezhetetlen te­hetségű színésznőt lépten-nyomon faggatják. „Évente kétszer, de volt, hogy há­romszor is kint voltunk nála Ameri­kában. Párszor még a nyarat is együtt töltöttük. Voltunk nagy kerékpártú­rán is, de akkor sem arra gondoltam, hogy egy világhírű rendező után te­kerek. Milos Forman nekem a nagy­apám volt, akit nagyon szerettem. So­káig fel sem fogtam, hogy Oscar-díjas filmes, nekem még annál is több volt, a családunk körberajongott tagja. Ül­tem mellette New Yorkban vagy ép­pen Connecticutben, és ha kérdeztem valamiről, inkább csak tőmondatok­ban válaszolt. Még most is az orrom­ban érzem a szivarfüstöt, amely el­választhatatlan volt tőle. Látom ma­gam, ahogy jégkorongmérkőzéseket nézünk a hatalmas tévéképernyőn. Az volt a kedvenc sportja, a hoki. Órákig tudta nézni anélkül, hogy egyszer is felállt volna. Naiv kérdé­seket tettem fel neki. Érdekelt pél­dául, hogy miképpen választotta ki Jack Nicholsont vagy Jim Carrey-t. Hát, csak úgy egyszerűen, mondta. Tudtam, hogy ő kell, és felhívtam őt. Nem színezte a történetet. Soha senki nem hallgatott mellettem olyan nagyokat, mint ő. De még a hallga­tásait is szerettem. Tudom, mit mon­dana most. Jól van, kislány, jól van! Egyetlen szóval sem lenne hosszabb a dicsérete. Kilencvenéves lenne, ha élne. Sajnálom, hogy már nem hívha­tom fel, és nem mondhatom el neki, hogy díjat kaptam a Megszállásért. De amint a kezembe adták, felmutat­tam a magasba, hogy lássa.” Alacsony költségvetésű film a Megszállás, nehéz körülmények kö­zött készült. Antonie Formanová azt mondja: már a forgatás első heteiben érezték, hogy értékes és emlékeze­tes munka marad mindannyiuk szá­mára. Neki azért is fontos ez a film, mert nemcsak arról szól, hogy egykor milyen helyzetbe kényszerítették az országot a szovjetek, hanem a hősi­esség cseh változatáról is, amely jól kiolvasható az alkotásból. Nem utol­sósorban pedig azért, mert a képso­rok David Lynch világát idézik, ami különösen közel áll a fiatal színésznő belső világához. A szerző a Vasárnap munkatársa Ma 95 éves Békés Itala, aki nem köti életkorhoz a korszerűséget RÖVIDEN Egy fesztivál, sok műfaj Elmarad a pénteki GIMISZ-bemutató Ma ünnepli 95. születésnap­ját Békés Itala színésznő, akit még Örkény István biztatott önéletrajza megírására. Debreceni művészcsalád sarja, de szülői engedély nélkül szökött el a színművészeti főiskola felvételi vizs­gájára, ahová első nekifutásra felvet­ték. 1958-tól ötven éven át a Madách Színház tagja volt. 1957-ben bátyjá­val, a későbbi színházi rendező Békés Andrással ők mutatták be Magyar­­országon az egyik első pantomim­számot. Itala az úgynevezett egysze­mélyes színház úttörője is, e műfajjal bejárta a világot. A Nő!? (1969) című produkcióját több mint ezerszer ját­szotta, 26 show-műsort szerkesztett és adott elő, társastáncot tanító lemezei jelentek meg, kreatív gyermekműso­rokat indított el. Táncos és drámai szerepekben is hiteles alakításokat nyújt. Tizenhá­rom évig játszott az Isten pénze című musicalben, a Hegedűs a háztetőn­­ben ő volt a házasságközvetítő. Az Örkény Színház Borisz Godunovjá­­ban öt karaktert osztott rá a rende­ző, egyik-másik akrobatikus mozgást követelt tőle. Jutalomjátéknak számí­tott számára Cs. Bruckner Adelaida szerepe Örkény Macskajátékában. Száznál is több filmben, tévéfilmben alakított epizódszerepeket, legutóbb Enyedi Ildikó Testről és lélekről című berlini nagydíjas filmjében takarító­nőként adott mozgásleckét Béres Ale­xandrának. „Az nem kor kérdése, hogy az em­ber korszerű színész legyen” — vallja a fáradhatatlan színésznő, akit 1964- ben Jászai Mari-díjjal, 1982-ben ér­demes művész, 2006-ban kiváló mű­vész címmel díjazták, 2010-ben Kos­­suth-díjat kapott. Még Örkény István biztatta önéletrajza megírására, a Ho­gyan lettem senki címmel 1990-ben megjelent kötete regény, korrajz és színháztörténet is egyben. Címe a ta­­oizmusra utal: a senki az, aki pék sem­mije nincs, mégis ő a leggazdagabb, senkije sincs, mégis ő a legboldogabb, senkit nem hív, mégis mindenki hoz­zá siet. ' (MTI, juk) Komárom. Tizenkét órás progra­mot kínál szombatra a City Re­boot Polgári Társulás a REV-ben, ahol lesz irodalom, színház, ze­ne, és még tanulni is lehet egyet s mást. Az Art Mix Festival márci­us 26-án 15 órakor kezdődik ba­kelitlemez-börzével, 17 órától két DJ, Ferzy és Arim workshop ke­retében avatja be az érdeklődőket a szkreccselés és keverés tudomá­nyába. 19 órától egy népszerű so­rozat folytatódik, az Ahogy esik, úgy puffan. A színházi impro­vizációs játékban ezúttal Csuja Imre, Gubík Ági, Szabó Viktor, Melecsky Kristóf és Olasz István vesz részt, a játékmester most is Majorfalvi Bálint. 22.30-tól a magyarországi Microdosemike etno-jazz-fúnk koncertje kezdő­dik, utánuk az Óperentzia zenekar lép fel, szintén Magyarországról, akik etno-goa-trance fúziót ígérnek. A másik színpadon hala­dó elektronikus szettekre rophat­ják az érdeklődők. A legismertebb vendég DJ a magyarországi Cadik, rajta kívül Bergi, Hosha, Infi, Arim és Psycho csavargatja a kütyüket. (juk) Komárom. A GIMISZ Diákszín­pad március 25-re tervezett be­mutatója betegség miatt április 26-ra csúszik. A Bajkai Csengéi Mónika által rendezett A hír­név ára című musical a Fame magyarított változata. (k) Nagy Ervin Zámbó Jimmy lesz Budapest. Tízrészes tévésoroza­tot forgat az RTL Klub a legendás énekes, Zámbó Jimmy élettörté­netéről. A Király című produk­ció forgatása már elkezdődött, a címszerepet Nagy Ervin fogja ját­szani. A színész egy inteijúban el­mondta, hogy nem volt rajongója a 2001-ben elhunyt előadónak, ab­ban az időszakban Guns N’ Roses-t és Kispált hallgatott, de hatalmas szakmai kihívásként éli meg, hogy eljátszhatja őt. A felkészülés során az utóbbi idő­ben sokat hallgatta Jimmy leme­zeit, a Zámbó családtól pedig régi VHS-kazettákat kapott, hogy be­pillanthasson az énekes magánéletébe. (Blikk, juk) „Sajnálom, hogy már nem hívhatom fel Milos Formant..." (Képarchívum) j A fáradhatatlan színésznő 75 éve van a pályán (Képarchívum)

Next

/
Thumbnails
Contents