Új Szó, 2022. március (75. évfolyam, 49-75. szám)
2022-03-22 / 67. szám
www.ujszo.coml 2022. március 22. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Provokátorok Meddig hajlandó elmenni egy átlagember a valóság tagadásában, csak hogy megőrizhesse téveszméit? Egyesek ijesztően messzire HEGEDŰS NORBERT háború kitörése óta egyszerre érdeklődve és szömyülködve keresem a választ a kérdésre: meddig hajlandóak egyesek elmenni a valóság tagadásában, hogy sértetlen maradhasson a világképük, és minek kell történnie ahhoz, hogy végre beismerjék: talán tévedtek. A szomszédban zajló háború ismét szakértők ezreinek megszületését eredményezte, bár kérdéses, hogy ezek újonnan született doktorok és professzorok-e, vagy pusztán a korábbi virológusok képezték át magukat katonai szakemberré. Az interneten tájékozódni és megbízható információkhoz jutni alapesetben is egy trükkös feladat, de háborús helyzetben, ahol a fegyverropogás és a rakétatámadások mellett egy legalább ilyen éles információs küzdelem is zajlik, még nehezebb. A véleménynyilvánítás szabadságának vannak folyományai, melyekbe nem mindig gondolunk bele. Egészen konkrétan arra gondolok, hogy attól, hogy jogom van mindenhez hozzászólni, még nem fogok mindenhez érteni is. Még a világ legokosabb embere is álhírek terjesztőjévé válhat, ha nem a szakterületéhez szól hozzá. Ezt láttuk a járvány kapcsán is: nagyon okos emberek is képesek voltak blődségeket terjeszteni, mivel a saját, korlátozott tapasztalataikból indultak ki, és azokból általánosítottak. Tévedni mindenki szokott, csak kevesen nőnek fel ahhoz, hogy ezt be is ismerjék. Ez egy nagyon érdekes kérdés: Meddig hajlandó elmenni egy átlagember a valóság tagadásában, csak hogy megőrizhesse a téveszméit? Egyre több példa mutatja: ijesztően messzire. Olvastunk olyan betegekről, akik a Covid-osztályon, levegőért kapkodva is tagadták a koronavírus létét. Most azt látjuk, hogy hiába minden helyszíni tudósítás, szörnyűség, sokan még mindig Putyin orosz elnököt védik. Az oroszellenes szankciókról szóló hírek alatt gyakori a „Majd Putyin megmutatja” komment. Mit mutat meg? Kinek? Ilyenkor nem jut eszébe a kommentelőnek, hogy önmaga, a családja és az országa ellen szurkol? Kinek akar hízelegni? Miért? „Az ukránoknak nem kellett volna provokálni” — ez is nagy kedvenc. Mivel provokáltak? Azzal, hogy élni akarnak, hogy szeretnének ők dönteni a saját sorsukról? Tényleg teljesen kiveszett az emberekből a belátás és az empátia? Az emlékezetünk is eltompult? Mert hallottunk mi már ilyen hangokat. „Nem kéne annyit provokálni.” Minek a magyar felirat? Miért akarsz magyarul tanulni? Miért nem jó a szlovák? A hasonlat nyilvánvalóan sántít, de mi is voltunk már itt provokátorok, pusztán azért, mert élni akartunk nyelvi jogainkkal. Ez a címke pont annyira volt igazságos akkor is, mint most az ukránokkal szemben Oroszország részéről. Szóval lehet itt védeni Putyint, csak egyre több dolgot kell feladni hozzá: tájékozódást, együttérzést, emlékezést. Hogy cserébe mi marad, azt tényleg nem tudom. Attól tartok, én már csak provokátor maradok. Érdekesség, hogy kettejük közül csak az egyik háborús bűnös (TASR/AP-felvétel) Véres lett az orosz pénz JUHÁSZ KATALIN A ktivisták és politikusok hetek óta sürgetik a Putyin-közeli orosz oligarchák eltüntetését a külföldi múzeumok környékéről. Ezek a milliárdosok a művészetet gálánsán támogatva szépen beszivárogtak a nyugati kulturális intézmények vezetőségeibe. És senkit nem érdekelt, honnan származik a pénzük. Illetve ez utóbbi mondatban azért lapul némi túlzás, mert a nagy galériák, múzeumok, aukciósházak azért ügyelnek az ilyen részletekre. Ugyanakkor tény, hogy mindig is imádták a mecénásokat. Ahogy maguk a képzőművészek, a kiállítóhelyek sem boldogulnánk nélkülük egy piacgazdaságban, hiszen a belépőjegyekből nem élnének meg, rendszeres állami támogatást pedig csak az állami intézmények kapnak. A pénzről tudjuk, hogy nincs szaga, és azt is, hogy mosható, ha piszkosnak tűnne. Ma már eléggé nyilvánvaló, hogy ezeket az embereket nemcsak nemes filantróp megfontolások vezették, hanem részei az orosz elnök „soft power” terveinek, amelyekkel országa pozícióit akarja erősíteni Nyugat-Európában (elsősorban Angliában) és az USA-ban. Az ukrajnai orosz invázió kapcsán elkerülhetetlenné vált az orosz kapcsolatok felülvizsgálása. A képzőművészeti intézmények nyilván nem szívesen rúgják ki azokat, akik rendszeresen pénzelik őket, hiszen a pandémia miatt többnyire nehéz anyagi helyzetbe kerültek. Hogy ezek a döntések mekkora érvágást jelentenek számukra, azt jól példázza az izraeli Yad Vashem holokauszt-emlékközpont esete. Az intézmény elnöke még az invázió előtt azzal a kéréssel fordult az amerikai hatóságokhoz, hogy Roman Abramovicsot vegyék le a szankciókkal sújtandó oroszok listájáról, mivel a milliárdos a központ legnagyobb magántámogatója. Ha nem utalja át a dollárban is nyolc számjegyű összeget, le kell mondaniuk az új kutatási projektjeikről, egy olyan időszakban, amikor a holokauszttagadók és a holokauszt történetét meghamisítani akarók fokozzák aktivitásukat. Az orosz oligarchákra nehezedő nyomás egyik első „áldozata” Petr Aven bankár lett, a Putyinhoz közel álló oligarchák egyike. Nem véletlen, hogy neve szerepelt az Európai Unió szankciós listáján, négy másik orosz oligarcha, Alekszej Mordasov, Mihail Fridman, Gennagyij Timcsenko és Alekszander Ponomarenko mellett. Aven nagy megbecsülésnek örvendett Angliában, hiszen rengeteg pénzzel támogatta a Királyi Művészeti Akadémiát, például a jelenleg is futó Francis Bacon-kiállításukat. Bekerült a Royal Academy Trust tagjai közé, amelynek maga Károly herceg a tiszteletbeli elnöke. Az intézmény a napokban megerősítette, hogy az orosz bankár már nem áll kapcsolatban velük, és az adományt is visszaadták neki. A londoni Taté Viktor Vekselberg milliárdos miatt került nemrég reflektorfénybe, aki alapítványuk tiszteletbeli tagja. Az ő lemondásáról egyelőre nincs hír, a múzeum szóvivője szerint a tagság csupán névleges, egy korábbi adomány miatt kapta meg az orosz oligarcha. Valószínű azonban, hogy hamarosan ö is elveszíti funkcióját. Hasonlóan kínos helyzetbe került a ma már teljesen orosz kézben levő brit aukciósház, a Phillips is. Két orosz üzletember vásárolta meg, és bár a szankciós listán egyikük sem szerepel, szakértők szerint mégis jó lenne, ha a műkedvelők bojkottálnák az aukciósházat. A britek hangulatát ez ügyben jól tükrözi Chris Bryant parlamenti képviselő nyilatkozata, miszerint „Putyin támogatóifel kell távolítani kulturális intézményeinkből, a galériáknak és múzeumoknak mérföldnyi távolságra kell tartaniuk magukat a vérrel áztatott orosz pénztől”. Német zsoldosok az ukrán fronton A Frankfurter Allgemeine Zeitungnak sikerült kapcsolatba lépnie olyan külföldi zsoldosokkal, akik állításuk szerint Németországból mentek harcolni Ukrajnába. Ha ez igaz, akkor a második világháború áta először fordul elő, hogy német katonák orosz katonákra lőnek. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök felhívására több tízezer külföldi önkéntesjelentkezett Japántól Kanadáig, hogy fegyvert fogjon az oroszok ellen, bár sok országban törvényellenes más hadseregébe állni. A lap újságírójának sikerült egy magát Andrejnek nevező emberrel csetelnie, aki állítása szerint 27 önkéntessel indult Ukrajnába. A férfi azt állította magáról, hogy hivatásos katonaként szolgált a német hadseregben. A zsoldos azt mondta: túl van az első bevetéseken. Megadta egy másik német zsoldos elérhetőségét, aki magát Janninak nevezte. A férfi azt állította magáról, hogy aktív szolgálatban van a Bundeswehrnél, páncélgránátos és kommandós kiképzést kapott. Janni elmondása szerint vele együtt négy, Szászországból származó német vett részt azon az őrjáraton, amelyen Kijev északnyugati részén megláttak egy érkező orosz konvojt és sikerült felrobbantaniuk az élén haladó csapatszállítót. A riportból is kiderül, hogy a harctéren nem könnyű az élet. A két németnek éjszaka hajnali háromig egy éjjellátó készülékkel kellett figyelnie a környéket, kétóránként volt váltás. Egyikük azt mondta, utoljára Németországban zuhanyozott. Egyelőre a saját maguk által vitt amerikai túlélőcsomagokból esznek vagy az oroszok által hátrahagyott fejadagokat, melyekből bőségesen találni mindenhol szétdobálva. Vákuumcsomagolású ételek, így ehetők. A német zsoldosok azt is megosztották az újságíróval, hogy az ukránok elég rosszul bánnak az orosz hadifoglyokkal, gyakran verik és rugdossák őket. Két nappal később a német újságírónak ismét sikerült beszélnie a magát Janninak nevező zsoldossal, aki azt mondta: az oroszok több bajtársát, köztük németeket is megöltek egy összecsapásban. A német védelmi minisztérium a lap kérdésére azt válaszolta: csak néhány olyan emberről tudnak, akik korábban a Bundeswehr kötelékében szolgáltak, és most Ukrajnában harcolnak. A minisztérium olyan külföldi zsoldosról nem tud, akik jelenleg is a hadseregben szolgálna. A lap szerint elképzelhető, hogy még nem tűnt fel a vezetésnek, hogy valamelyik hivatásos katona hiányzik, elvégre a magát Janninak nevező férfi csak egy hete van Ukrajnában, akár szabadságon is lehet. (Telex) FIGYELŐ Hazaküldtek harcolni kót embercsempószt Egy hollandiai bíróság úgy döntött, hogy szabadon enged két, előzetes letartóztatásban lévő ukrán állampolgárt, hogy viszszatérhessenek hazájukba harcolni - írta a Dutchnews. Az Északnyugat-Ukrajnából származó két fiatal férfi hat hónapja van előzetes letartóztatásban, a hatóságok embercsempészettel gyanúsítják őket. Tavaly szeptemberben kerültek rács mögé, mert egy vízi járművel albán állampolgárokat próbáltak Nagy-Britanniába juttatni. A két gyanúsítottat a bíróság ügyvédjük kérésére engedte szabadon. A testület úgy indokolta a döntést, hogy „a rendkívüli körülmények az előzetes letartóztatás feloldását indokolják, különös tekintettel arra, hogy az ukrán kormány minden férfit a haza megvédésére szólított fel”. A bíróság hozzátette, hogy a két gyanúsított ragaszkodik ahhoz, hogy eleget tegyen a felszólításnak, vagyis hogy harcolni menjenek, továbbá elengedésükben az a tényező is szerepet játszott, hogy a két férfinak most a családja mellett a helye. A Dutchnews azt írta, hogy a gyanúsítottaknak később jelentkezniük kell a holland hatóságoknál, ha erre utasitást kapnak, és abba is bele kell egyezniük, hogy az ellenük indított per lefolytatása után leülik az esetleges büntetést. A bíróság szóvivője arra a kérdésre, hogy a törvényszéknek milyen biztosítéka van arra, hogy a férfiak letöltenék a büntetésüket, azt válaszolta, hogy „azonnal letartóztatják őket, ha megpróbálnak újra Hollandia területére lépni”. Hollandiában embercsempészésért akár 18 év szabadságvesztés is kiszabható. (MTI)
