Új Szó, 2022. március (75. évfolyam, 49-75. szám)

2022-03-18 / 64. szám

www.ujszo.coml 2022. március 18. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Adj békét, Uram! A távoli háborúk mintha nem is lennének, ami a szomszédban zajlik, attól félünk LAMPL ZSUZSANNA em is olyan rég volt hamvazószerda, ami arra emlékeztet ben­nünket, hogy porból let­tünk, porrá leszünk, s arra buzdít, hogy tartsunk bűnbánatot. Ennek elengedhetetlen feltétele, hogy el­csendesedjünk, önmagunkba for­duljunk. Ám nehéz elcsendesedni most, amikor kívül a szokottnál is nagyobb, és egyre növekszik a zaj. De azért próbálkozunk. Mit látunk, ha önmagunkba for­dulunk? Sok jót és sok rosszat. S két éve olyasmit is, amit eddig nem tapasztaltunk. Félelmet, ret­tegést, bizonytalanságot, tehetet­lenséget. Először a Covid, most a közeli háború. Életem során renge­teg háborús témájú könyvet olvas­tam, s mindig eltűnődtem, vajon mit érezhették azok az emberek, akik akkor éltek. Persze tudtam ezt első kézből - mert az én nemze­dékem szülei átélték a háborút -, de más tudni valamit, és más (át) érezni. Hát most aztán érezhetjük. Ugyanazt, amit emberek milliói éreznek a világ számos táján, ahol háború fenyeget vagy dúl. Mert arra ugye, nem kell emlékeztetni, hogy sok ország van, ahol kerepel­nek a fegyverek, és nem maguk­tól, hanem valaki(k) beindították őket. De ezek persze más háborúk, messze vannak, nem érhetnek el minket - ebben reménykedünk -, tehát olyan, mintha nem is lenné­nek. Ami a szomszédban zajlik, at­tól viszont félünk. Jogosan. Magamba fordulok és gondolko­dom. Elképzelem az Istent, ahogy a világot szemléli. Tudom, vala­kiknek nevetséges az ilyen gondo­lat, tessék, nyugodtan nevessenek. Elképzelem, ahogy lát bennün­ket, szerencsétlen megtévesztett, megőrjített, félrevezetett embere­ket, mint marionettbábukat a sátán kezében, az meg nevet nagyokat, hogy megint milyen jó kis bulit - vagy bilit? - hozott össze a maga szórakozására. S eszembe jut egy dalfoszlány: adj békét, Uram! De hogyan adjon az Úr békét, ha nem mindenki akarja? Mert szerintem aki egy nyílt konfliktusba fegyve­reket küld, az nem a békét akar­ja, mint ahogyan nem gyógyulást akar az, aki egy sebbe maró folya­dékot önt. Aki pedig a NATO be­avatkozására buzdít, egyenesen a harmadik világháborúra szólít fel. Nem! Nekünk, a határ túlsó és in­nenső oldalán élő mezei polgárok­nak béke kell, ezért imádkozom, s ezért nem érthetek egyet a háborút meghosszabbító, netán kiterjeszté­séhez vezető szándékokkal és cse­lekedetekkel. Persze az események alakulásá­ra nincs befolyásom, de akkor is imádkozom tovább a békéért. En­nél többet nem tehetek. Azonban sokan, akiknek megadatott, hogy befolyásos helyzetbe kerültek, ennyit sem tesznek. S itt nemcsak a politikusokra gondolok. Ami kü­lönösen elgondolkodtató: szám­talanszor elhangzott, hogy a nők jobb politikusok (lennének), mint a férfiak, mert nem az ellenséges­kedést, hanem a megállapodást keresik. Bárcsak így lenne. De ezt eddig is rengeteg példa cáfol­ta. Most viszont egészen közel­ről láthatjuk, hogy politikusnőink ugyanolyan vehemensen fegyver­pártiak, mint férfi kollégáik. Tisz­telet a kivételnek. Adj békét, Uram. Ezt az egyet ké­rem, bár tudom, nem rajtad múlik. Ki kell menekíteni a béranyák gyerekeit Ukrajna azon kevés államok kö­zé tartozik, amely engedélyezi a béranyaságot, évente legalább 2500 gyereket szülnek ukrán nők külföldi pároknak. Ylva Johansson uniós belügyi biz­tos figyelmeztetett ezeknek a csecse­mőknek a sorsára, és evakuálásukat sürgeti Ukrajnából. Több ezer pár és ukrán béra­nya terveit törte derékba a háború. A béranyák nem hagyhatják el az or­szágot, mert akkor sajátjukként kel­lene elismertetni a megszületendő gyermeket, hiszen máshol illegális a béranyaság. A külföldi szülők pe­dig nem tudnak a már megszületett gyerekekért elmenni a háborús zóná­ba. Bár pontos számot nem tudni, de több százra tehető azoknak a kisba­báknak a száma, akik jelenleg óvó­helyeken várják, hogy szüleik egy­szer értük jöjjenek. Az őket össze­kötő ügynökségek sem tudnak lépni. A klinika fényképeket, videókat tölt fel a világhálóra az újszülöttekről, ez az egyetlen mód, hogy valódi szüleik láthassák őket. Egyes információk szerint 40-60 ezer eurót kap egy ukrán nő, ha ki­hordja egy külföldi pár magzatát, több klinika specializálódott az ilyen mes­terséges megtermékenyítésre és beül­tetésre. A biológiai szülők ki is választ­hatják saját béranyájukat, a legtöbb „ügyfél” európai uniós tagállamból, Kanadából, az USA-ból jelentkezik, de kínaiak is vannak köztük. Nem ez az első alkalom, hogy Uk­rajnában ragadt újszülöttekről kell gondoskodni. A Covid-19-járvány hullámai alatt Ukrajna lezárta hatá­rait, és sok ilyen újszülött maradt az országban, csecsemőotthonba kerül­tek, vagy ismeretlen a sorsuk. Éppen a világjárvány idején került előtérbe, hogy szinte iparággá nőtte ki magát Ukrajnában a béranyaság. A klinikának eközben más gond­ja is van: több ezer fagyasztott emb­riót, petesejtet és spermamintát kel­lene biztos helyre, lehetőség szerint egy másik országba juttatnia. „Több mint 3000, a világ minden táján élő pár embriói vannak itt. Embriók, me­lyekről azt remélik, egy nap gyerekek lehetnek belőlük - az esetek nagy ré­szében a családok egyetlen gyermeke. Ezek a párok azt sem tudják, lesz-e valaha is lehetőségük az embriókhoz jutniuk” - mondta az Euronewsnak a speciális kijevi klinika illetékese. A béranyák pedig terhesen mene­külnek a bombázások elől, a hasuk­ban az „áruval”. Azt mondják, „ez nem az én gyermekem”, csak meg akarják szülni valahol, és átadni a biológiai Szülőknek. (TASR, Euronews) Három kitűnő, egy elégtelen SZILVÁSSY JÓZSEF K ülönleges tervvel állt elő a múlt héten a szlovén kormány­fő. Janez Jansa az uniós országok miniszterelnökeinek versailles-i kastélyban tartott találkozóját követően, nem hivatalosan javasolta közép-európai kollégáinak, hogy a közös értékek védelme, továbbá támogatásuk és szolidaritásuk jele­ként látogassák meg Kijevben az ukrán politikai vezetőket. Ljubljanában, de Prágában és Varsóban sem közölték, vajon az ötlet­gazda a jelenlévők közül pontosan kiket szólított meg. Annyi bizonyos, hogy Mateusz Morawiecki igent mondott, és vállalta a kockázatos út logisztikai és biztonsági előkészítését. A lengyel miniszterelnökkel tar­tott Jaroslaw Kaczinsky, a kormánypárti PiS elnöke. Személyes rész­vételéről határozott Petr Fiala cseh kormányfő is, majd a hazaérkezése után tartott sajtótájékoztatóján elmondta: a prágai biztonsági szervek nem javasolták neki az utat, különösen azután, hogy az orosz illetéke­sek nem voltak hajlandók garantálni a három kormányfő biztonságát. Fiala minden hősködés nélkül közölte az újságirókkal, hogy ilyen dön­tést végül a legtöbb ország vezető tisztségviselője egyedül hoz meg, és morális kötelessége meggyőződése szerint határozni. Lengyelországból vonaton, golyóálló mellényben és katonai sisak­ban tették meg a veszélyes utat. Amikor Kijevbe értek, éppen kijárási tilalom volt. A terembe, ahol Volodimir Zelenszkijjel tárgyaltak, be­hallatszott a becsapódó orosz rakéták és bombák robaja. A találko­zóról készült fotók és videók egy ideig vezető hírekként szerepeltek szerte a világon - Putyin Oroszországát kivéve. A kommentárok több­sége elismerően méltatta a három politikus bátor gesztusát, a BBC munkatársa szerint bekerül a történelemkönyvekbe, és ilyesmire idáig egyetlen nyugati politikus sem szánta el magát. Akadtak aggályosko­­dók is, akik szerint akár a harmadik világháború is kitörhetett volna, ha terrortámadás éri a három miniszterelnököt, de lépésüket a legtöbb európai elemző mégis kitűnőre osztályozta. Eduard Heger viszont főleg idehaza sokaktól elégtelent kapott. Szerdán újságírói kérdésekre válaszolva kissé zavartan mondta el, hogy ő megfogadta a hazai biztonságiak ajánlását, nem ment Kijevbe, amit utólag - célozgatásai alapján - talán már meg is bánt. De ahogy hangsúlyozta, az idő kerekét nem lehet visszaforgatni. Ilyen döntésre elsősorban családos emberként joga volt, kormányfő­ként viszont - Petr Fialával ellentétben, akinek szintén vannak gyere­kei - gyávának ugyan aligha nevezhető, ám legalábbis vitatható dön­tésével még távolabb került attól, hogy államférfinak tartsuk őt. A Smer néhány hangadójának gúnyolódását inkább hagyjuk... Heger így utólag bizonygatja, hogy az orosz inváziót elítélő állás­pontja jottányit sem változott, a szlovák kormány pedig továbbra is szállít fegyvereket és más felszerelést Ukrajnának, az ottani politi­kusok egyre kétségbeesettebb, minden civilizált országot, immár az egyesült államokbeli törvényhozásának képviselőit is megszólító kéré­sének megfelelően. Ugyanakkor helyénvaló lenne, ha Heger megfontoltabban nyilat­kozna. A legtöbb hazai szakértő értetlenül fogadta, a lakosság jelen­tős részében pedig aggodalmat keltett minapi fölényeskedő vélemé­nye, miszerint el tudja képzelni, hogy a putyini rezsim elleni további szankcióként, főleg az Egyesült Államok ösztönzésére, Szlovákia is mihamarabb leállítja az orosz energiahordozók fogadását. Ilyen, még középtávon is súlyos anyagi károkat eredményező kijelentésre csak fe­lelőtlen, populista politikus képes. Remélhetően a szlovák kormány­fő nem süllyed le közéjük, és nem csak a személyét érintő biztonsági kérdésekben mérlegeli jó alaposan a szakemberek tanácsait. FIGYELŐ „Mindenki menjen Kijevbe" Mateusz Morawiecki lengyel kor­mányfő az Európai Unió összes miniszterelnökéhez felhívást inté­zett és azt kéri, ők is keressék fel Kijevet. A felhívást az amerikai elnökhöz is intézte, és persze kü­lön kiemelte a német kancellárt, a brit kormányfőt és a francia el­nököt. „Arra kérem Joe Bident, Olaf Scholzot, Boris Johnsont, Emmanuel Macront és a minden EU-tagállam miniszterelnökét, hogy menjenek el Kijevbe. Menje­nek el, nézzenek bele az ártatlan nők és gyerekek szemébe, és se­gítsenek megmenteni az életü­ket és országuk függetlenségét” - mondta Morawiecki a Bild német napilapnak adott interjúban. Hoz­zátette, hogy Ukrajna Európáért és a nyugati világ értékrendjéért harcol, és szüksége van a szabad világ segítségére. Morawiecki azt is hangsúlyozta, fontos, hogy Né­metország és az EU minél hama­rabb embargót hirdessen az orosz olajra és földgázra, mert ezek el­adásából pénzeli Putyin a háborús gépezetét. „Ha elfogy a rubelje, a dollárja, akkor véget ér a háború” - tette hozzá Morawiecki. A Reuters szerint az utat elő­ször annyira titokban szervezték, hogy még a politikusok család­tagjai sem tudtak róla. Petr Fiala cseh kormányfő el­mondta, csak a felesége tudott ró­la, és megkérte, hogy ne szóljon az anyjának, illetve két gyere­küknek. Ők akkor értesültek róla, amikor nyilvánossá vált a veze­tők útja. Arról nincs információ, hogy Moszkvában tudtak-e az útról. Pawel Jablonski lengyel külügy­miniszter-helyettes azt mond­ta, közvetlenül nem beszéltek az orosz vezetéssel az út előtt, mivel Oroszországot már nem tartják észszerű partnernek. (tasr, úsz) Újszülött egy kijevi kórház alagsorában (TASR/AP-felvétel)

Next

/
Thumbnails
Contents