Új Szó, 2022. március (75. évfolyam, 49-75. szám)
2022-03-17 / 63. szám
4 RÉGIÓ 2022. március 17. | www.ujszo.com RÖVIDEN Úton Kárpátaljára az adomány Dunaszerdahely. Tegnap hajnalban elindult a segélyszállítmány a kárpátaljai Beregszászra, Dunaszerdahely testvérvárosába. Négy, tartós élelmiszerrel, tisztálkodási és tisztítószerekkel, valamint takarókkal megpakolt kisteherautó indult útnak. Dunaszerdahelyen Beregszásszal egyeztetve indult el a koordinált gyűjtés március elején. A gyűjtés folytatódik, munkanapokon 16 és 17 óra között a Dunaszerdahelyi Plébániai Karitász fogadja a felajánlásokat, amelyeket más egyházi és civil szervezetekkel együttműködve a szlovákukrán határra, valamint a bősi menekülttáborban elszállásolt menedékkérők ellátására fordítanak. Anyagilag az SK 83 7500 0000 0040 2757 8038-as számlaszámon lehet hozzájárulni a gyűjtéshez, (béva) Humanitárius gyűjtés Ógyallán Ógyalla. A város önkormányzata a Baptista Testvéri Egyesülettel közösen humanitárius gyűjtést indított az ukrajnai menekültek megsegítésére. Többek között filteres teát, instant élelmet (kávét, kását, levest, tésztát), konzerveket, szárított gyümölcsöket várnak. Emellett szilárd tárolóeszközöket, például banános dobozokat is gyűjtenek, illetve hátizsákokat, takarókat, hálózsákokat, derékaljakat. Higiéniai eszközökből elsősorban fogkefére és -krémre, valamint 2-től 6-os nagyságú pelenkákra van szükség. Az adományokat az ógyallai kultúrház oldalsó bejáratánál lehet leadni hétfőn 16 és 18.30, szerdán 8 és 10, valamint pénteken 13 és 15 óra között. Az adományozókat arra kérik, hogy előzetesen érdeklődjenek a 0917/741512-es telefonszámon. (vp, ógyallai önkormányzat) Összefogni a jó ügyekért Rimaszombat. Több százan gyűltek össze kedd délután Petőfi Sándor szobránál, hogy az 1848/49-es forradalomra és szabadságharcra emlékezzenek. A megemlékezést a Blaha Lujza vegyes kar nyitotta meg, majd Imre Mács Katalin köszöntötte az egybegyűlteket a Csemadok rimaszombati alapszervezete nevében. Ünnepi beszédet mondott Csáky Csongor, a Rákóczi Szövetség elnöke. Kiemelte, hogy március 15. az egyetlen olyan ünnepünk, mely egységesíteni tudja a sokszor megosztott magyar nemzetet, mely mögé kivétel nélkül mindenki fel szokott sorakozni. Emlékeztetett arra is, hogy 1848 márciusának vívmányaiban az ország minden egyes népcsoportja, minden lakója részesült. Csáky Csongor elismerte, hogy az akkori idők és napjaink között elég nagy a kontraszt, mindezek ellenére bátorságot kívánt ahhoz, hogy a nemzet a jó ügyekben ma is össze tudjon fogni. (hn) Testvérvárosi segítség Vágsellyén az ukrán menekült családoknak Nagyja négy gyermekkel menekült el Kijevből, férje a fronton harcol (A szerző felvétele) SZÁZ ILDIKÓ Napi kapcsolatban van ukrán testvérvárosával, Mohiliv Podilszkij vezetésével és lakosa-, ival Végsellye önkormányzata. A járási székhelyen már most 190 ukrán, javarészt Kijevből és Zaporizzsja környékéről érkező család tartózkodik, és hamarosan Mohilivből is érkezik 50 ukrán, a háború borzalmai elől menekülő lakos. VÁGSELLYE A Deáki úton lévő vágsellyei szükségszállásra látogatás előtt Jozef Belickyvel, Vágsellye polgármesterével összegezzük a jelenlegi helyzetet. A város vezetése három központi helyen, a vásárcsarnoknál, a toronynak nevezett munkásszállón és a Deáki úton lévő szálláson adott menedéket az érkezőknek. Harcosok gyerekei és árvái Kapacitásaik végesek, ezért örömmel fogadták a családok által felkínált házakat és lakásokat, amelyekben további gyerekes családokat helyezhetnek el. „2003-tól vagyunk partnerkapcsolatban az ukrán testvérvárossal, de már 2001-től talál - kozgattunk velük Lengyelországban, a Konskéban lévő testvérvárosban. Mohiliv Podilszkij lakosaival még Baran Tibor vágsellyei polgármester idején kialakult az együttműködés, sőt, még Július Morávek polgármester idejében megkötötték a jövőbeni együttműködésről szóló memorandumot. Az ukránok kulturális téren és nyelvileg is közel állnak hozzánk, varázslatos szláv emberek. Tizennégy-tizenhat alkalommal jártam náluk, kicsit olyan, mintha a saját múltunkba tekinthetnénk vissza. Tudtunk az európai uniós integrációs szándékukról, úgy éreztük, sokat tehetünk a gyerekek felzárkóztatása érdekében” - mondta Belicky. Egy autóbusznyi gyereket hoztak kirándulni még 2016- ban Mohilivből, akik számára világot látni annyit jelentett, mint huszonkét órás út után megérkezni Vágsellyére. Az akkori donbaszi ukrán harcosok gyerekei, árvái egy hetet töltöttek a városban, kirándultak Pozsonyba, Bécsbe, a helyi vállalkozók versengtek egymással, példásan ellátták őket mindennel. Autóbusznyi adomány „A Moldáviával határos ukrán Mohilivban nincsenek harcok, ám a Dnyeszter parti városba mintegy 2 ezer menekült érkezett. Vinicában, a megyeszékhelyükön a harcok során katonai raktárakat, majd a repülőteret pusztították el. Komoly humanitárius krízissel küzdenek a testvérvárosunkban, ezért az adományok jelentős részét ebbe a 28 ezer fős városba juttatjuk el. Csütörtökön indul a megpakolt autóbusz, a gyűjtésbe magyarországi testvérvárosunk, Oroszlány is besegített” - mondta Jozef Belicky. A háború sújtotta övezetből 50 mohilivi lakost hoznak el hazafelé, a tervek szerint a helyi csónakház felújított szállásán kapnak menedéket a Vág partján. Transzparens számlát nyitott a város, a menekültek ellátását abból fedeznék. A városi hivatal egyik alkalmazottja, az ukrán származású, de szlovákiai lakos, Sasa Boltenkov fizioterapeuta, a városi sportlétesítmény fenntartója is segíti munkájukat, de több ukrán tolmács is felajánlotta segítségét. A vállalkozók tejtermékeket, péksüteményt, húsárut adnak a befogadott lakosoknak, a város vezetése szerint munkalehetőség is akad számukra, ha úgy döntenek, hogy itt maradnak. Néhány család már most tudja, hogy nincs visszaút, a házaikat, lakásaikat lerombolták, nincs hová hazatérniük. Labda, nadrágöv, élőké... A román vendégmunkások az egyik épületszárnyban, az ukrán kisgyerekes családok a másikban és az emeleten vannak elszállásolva a Deáki úton. A portán ügyelő Tímea elmondja, csendes, nyugodt lakóik vannak, a földszinti szálláson lakók számára előnyt jelent, hogy hamarabb nézhetik át az érkező adományokat, vihetik el a számukra szükséges dolgokat, élelmet. Azt mondják az itt meghúzódok, hogy a csend, a nyugalom, a béke a legfontosabb, itt nem zúgnak el vadászrepülők a fejük felett. Nadja négy gyerekével, három kamasz fiával és hároméves kislányával menekült Ukrajnából, Kijevből. A férje visszament ahhoz az uzsgorodi alakulathoz, ahol korábban is harcolt, mielőtt a kislányuk megszületett. Ritkán jelentkezik, akkor is csak röviden, nemigen van rá lehetősége a jelenlegi helyzetben. A család rendkívül összetartó, Nadja elmondja, mindenhová együtt mennek, a fiúk számára a jelenléte maga a biztonság. „Az egyik legfontosabb dolog a telefon, de szlovák SIM-kártyát szerezni kétórás sorban állást jelent, nálunk tíz perc alatt elintéztem az ilyesmit. Aggaszt a gyerekek egészségi állapota, a 15 éves Szásának komoly izomfájdalmai vannak, félő, hogy az átélt stressz, az aggódás, a folytonos félelem miatt. A kislányomnak fogproblémái vannak. Szeretném, ha idővel elkezdenének a nagyok iskolába, a kislány óvodába járni, de nem ismeri még a nyelvet. Mi lesz, ha sírni fog a sok idegen láttán? Ma hajnalban érkezett meg az édesanyám, hasogat a fejem a sok intéznivalótól. Annyi minden vár még ránk! Sok évig a banki szektorban dolgoztam, később egy gazdasági dokumentumok, diplomák kiadásával foglalkozó hivatalban voltam, szeretnék itt is munkát találni” — mondta Nadja. Az édesanya nyugtatja közben a fiúkat, Nyikita 8 és Artyon 11 éves, kimennének az udvarra, de nincs labdájuk. Szasa arra panaszkodik, hogy nincs nadrágszíja. Minden kapott ruha igazítható, ha rendes nadrágszíja van az embernek. A kicsi lánynak élőkére volna szüksége, hogy azt a kevéske ruhát ne kelljen folyton kimosni. Nadja elmondta, amennyit csak tudnak, sétálnak, játszanak odakint, mert a gyerekeket nagyon megviselte az új helyzet, feszültek és bizonytalanok. Csecsemővel a karján Koller Erika, a városi hivatal szóvivője már ismerősként mozog a szálláson, amelynek legfiatalabb lakója a négy hónapos Karolinka. Az édesanyja, Irina örömmel fogadta az Erikától kapott babakocsit, és többen is felajánlottak babaüléseket, gyerekruhákat a családnak. Irinát az édesanyja is elkísérte, mindketten azt mondják, semmire sincs szükségük, mindenük megvan a szálláson, példásan gondoskodnak róluk. A cseperedő gyerekek szüleinek Koller Erika ukrán nyelvű szórólapokat ad és meghívja őket a városi baba-mama klub foglalkozásaira. Az iskolaügyi hivatalban dolgozó Mariana Takácová is várja a gyerekeket és az anyukákat, akiket a szükséges engedélyek felmutatását követően tájékoztat a további lépésekről, a gyerekek iskolába való besorolásáról. Az iskoláskorú fiúk sem zárkóznak el a beszélgetéstől, próbálunk közös nevezőre jutni némi orosznyelv-tudással. Elmondják, hogy sakkozni, társasjátékot játszani lehet a szálláson, de idővel szeretnék felfedezni a környéket. A toronyként emlegetett szálláson és a vásárcsarnoknál valamivel jobb helyzetben vannak a kiskamaszok, ők a közeli parkerdőben játszanak, szaladgálnak. Kísérőm, Koller Erika már a búcsúzáskor megjegyzi, hogy még ma vesz egy lasztit a fiúknak és elviszi nekik a szállásra. Vágsellyén egyelőre még nem tudják, mi lesz, ha újabb és újabb családok érkeznek a városba, de bíznak abban, hogy idővel stabilizálódik a helyzet és kiderül, hány menekült telepedne le végleg, és hányán utaznak tovább. Onkológiai betegek, mozgássérültek, fogyatékkal élők is akadnak a menekültek között, ők fokozott figyelmet, egészségügyi gondoskodást igényelnek, nem boldogulnak egyedül. A négy hónapos Karolinka az édesanyjával és a nagymamával érkezett a vágsellyei szállásra (A szerzó felvétele)
