Új Szó, 2022. március (75. évfolyam, 49-75. szám)

2022-03-16 / 62. szám

181 A kutatók szerint módszerük alkalmas lehet az állatok közérzetének mo­nitorozására (Shutterstock) AI-vei vizsgálják a disznók röfögését Egy nemzetközi kutatócsapat március elején publikálta egy pro­jektjük eredményét: a szakembe­rek mesterséges intelligencia al­kalmazásával tettek kísérletet arra, hogy mintegy dekódolják a serté­sek által kiadott hangokat. Dr. Elodie Briefer, az állatkom­munikáció szakértője, a Koppen­hágai Egyetem munkatársa a köz­leményt kommentálva elmondta, hogy arra voltak kiváncsiak, hogy a disznók egyes hangjai milyen ér­zelmi állapotot tükröznek. Állítá­sa szerint a munka teljes sikerrel járt, és a következő lépés az, hogy valaki olyan alkalmazássá fejlesz­­sze az algoritmusukat, melyet a gazdák a tenyésztés, állattartás során felhasználhatnak. Az algoritmust számtalan hely­színen és szituációban tréningez­ték: összesen több mint négyszáz állattól származó 7414 kiadott hangot elemeztek. A szoftvert ta­nították hagyományos tenyésztői és kereskedelmi környezetben is, de kísérleti kifutókat is felhasznál­tak, ahol az általuk megteremtett szituációkban figyelték a reakció­kat. Általánosságban azt találták, hogy míg a negatív helyzetek fő­ként hangos, magas frekvenciá­jú hangok kiadására késztették a sertéseket, addig a pozitív ingerek inkább halk morgásokban nyilvá­nultak meg. A kutatók állítása szerint algo­ritmusuk 92 százalékos pontos­sággal tesz különbséget a pozitív és a negatív érzelmek között, így megfelelő háttérfejlesztéssel jól használható eszközt kínálhatnak a gazdáknak. (U Café) TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA 2022. március 16. | www.ujszo.com Biliárdjáték a kozmoszban ÖSSZEFOGLALÓ A tudósok mind ez idáig értet­lenül álltak az eddigi legfur­csább gravitációshullám-ász­­lelés előtt, amikor is azt lát­ták, hogy gyorsan mozgó, nagy tömegű fekete lyukak elliptikus pályán ütköznek. Egy nemzetközi kutatócso­port azonban most magyará­zattal szolgált a rejtályre: a jelenség akkor fordulhat elő, ha egy gázfelhő is kíséri a ga­laxis közepén található óriási fekete lyukat. A fekete lyukak a világegyetem különleges objektumai. Keveset tu­dunk róluk, hiszen nem bocsátanak ki fényt magukból, és egészen 2015-ig az fő információforrásunk az Univer­zumról a fény volt. Abban az évben a LIGO először detektált gravitációs hullámokat egy feketelyuk-ütközés­­ről, így a kutatók már több informáci­óhoz jutottak. Ezek birtokában rend­kívül meglepte őket, amikor 2019-ben a LIGO-Virgo gravitációshullám-de­­tektorok egy minden addigitól eltérő jelenséget észleltek. Egy kilencfős nemzetközi tudós­­csoport (köztük három ELTE-s kötő­désű magyar fizikus) vizsgálni kezdte a szokatlan észlelést. „A GW190521 elnevezésű esemény során hihetetle­nül nehéz és gyors fekete lyukak üt­köztek össze. Ráadásul ezek a fekete lyukak nemcsak nagy tömegükben, szokatlanul intenzív mozgásukban tértek el a korábban megfigyelt üt­közésektől, hanem pályájuk tekinte­tében is. Ugyanis nem kör-, hanem elliptikus pályán keringtek az ütkö­zések előtt, és így szinte frontálisan ütköztek egymással” - mondja Bartos Imre, a Floridai Egyetem professzora, aki az erre vonatkozó kutatást vezette. „Ez módfelett meglepett minket, mert eddigi ismereteink szerint a fekete lyukak pályája a gravitációs hullá­mok miatt még jóval az összeütközés előtt kör alakúvá válik” - teszi hozzá Haiman Zoltán, a Columbia Egyetem professzora, a mostani kutatás másik magyar résztvevője. A kutatók azon kezdtek el gon­dolkodni, hogyan történhet ez. „ELTE-s doktoranduszaimmal, Szöl­­gyén Ákossal és Máthé Gergővel ko­rábban azt találtuk, hogy a fekete lyu­kak súlyuknál fogva vastag korongba rendeződnek a galaxis közepén talál­ható nagy fekete lyuk körül - mondja Kocsis Bence, az Oxfordi Egyetem professzora. - Akkor azt láttuk, hogy ebben a korongban nagyon sok kisebb fekete lyuk is található, amelyek gra­vitációs kölcsönhatásuk révén, »pá­rokba« rendeződve, elliptikus pályán mozognak.” E csillagkettősök kialakulását pusz­tán az óriási központi fekete lyuk je­lenléte nem okozhatja, hiszen gyakori ütközésre csak vékonyabb struktúrá­ban kerülhet sor. Korábban Hiromichi Tagawa, az ELTE akkori posztdoktori kutatója mutatta meg munkatársaival, hogy azokban a galaxismagokban, ahol található egy gázfelhő is, a gáz hatására a fekete lyukak elindulnak befelé, és egymás közelébe kerülve szoros kettősöket formálhatnak. Ami­kor ezek a kettősök egy harmadik fe­kete lyukkal is találkoznak, kaotikus táncba kezdenek, úgy pattognak, mint játék közben a biliárdgolyók. Az eddigi számítások azt felté­telezték, hogy a fekete lyukak köl­csönhatása három dimenzióban tör­ténik, ami a legtöbb esetben igaz is, de ilyenkor többnyire körkörös kettő­sök keletkeznek. Amikor a kutatók a GW190521-esemény rejtélyén törték a fejüket, az elliptikus mozgást lát­va felvetődött bennük, vajon hogyan viselkednének a fekete lyukak kétdi­menziós környezetben. Itt jött be a képbe a kétdimenziós lapos gázfelhő. „Ä kísérletben azt lát­tuk, hogy gáz hatására drámaian, akár a háromdimenziós környezetben ta­pasztaltak 100-szorosára is megnő a nem kör alakú pályák száma” - idézi fel a tapasztaltakat Johan Samsing, a tanulmány első szerzője. A lapos gázfelhők elmélete a pá­lyák elliptikusságán túl megma­gyarázza a GW190521-ütközés má­sik két, szokatlan tulajdonságát is. A sok kisebb fekete lyuk a gázfel­hőbe zsúfolva többszörös ütközést szenved, minden ütközéssel tovább növelve a létrejövő fekete lyuk tö­megét. Ezek az egymást követő üt­közések pedig a fekete lyukak for­gását is felgyorsítják. Mindezek alap­ján a kutatók megállapították, hogy a különös GW190521-eseményt egy speciális körülmény magyarázhatja: az ütközés egy korong alakú, lapos gázfelhőben történhetett, egy távoli galaxis magjában, egy óriási fekete lyuk közelében. A felfedezés adalékkal szolgál a kvantummechanika háromtest-prob­­lémájához is. „A fekete lyukak vi­selkedése sokban hasonlít az elekt­ronok pattogására egy kétdimenzi­ós konfigurációban. Ezt a problémát még ELTE-hallgatóként vizsgáltam Cserti Józseffel és Palla Gergellyel, azt kutatva, vajon hogyan teremt a kvantummechanika rendet a káosz­ban” - egészíti ki a mondottakat Ko­csis Bence. Mindez csak a kezdet. „A kutatók régóta próbálják megérteni a sűrű, lapos gázfelhők működését, de ez nem könnyű. Az eredmény nagyban függ a gázfelhők tulajdonságaitól és attól is, ahogy a fekete lyukak mozognak bennük. A mostani fel­fedezés új utat nyit és váratlan fel­fedezésekhez vezethet a gázfelhők vizsgálatában is” - hangsúlyozza Haiman Zoltán. Az eredményeket részletező tanul­mány 2022. március 10-én a Nature oldalán jelent meg. (ELTE) A fekete lyukak a világegyetem különleges objektumai. Keveset tudunk róluk, hiszen nem bocsátanak ki fényt magukból, és egészen 2015-ig az fő infor­mációforrásunk az Univerzumról a fény volt. (Shutterstock) Több évtizedes mélypontjára apadt az antarktiszi jégtakaró februárban A hónap egészében átlagosan 27 százalékkal volt kisebb az antarktiszi jégtakaró az 1991-2020-as évek átlagánál, és az eddigi legalacsonyabb szintjére süllyedt a mérések 1979-es kezdte óta (Shutterstock) MTI-HlR Több mint négy évtizedes mélypontjára süllyedt febru­árban az antarktiszi tengerjég kiterjedése - közölte az Euró­pai Unió Copernicus Légkör­megfigyelő Szolgálata. A hónap egészében átlagosan 27 százalékkal volt kisebb az antar­ktiszi jégtakaró az 1991-2020-as évek átlagánál, és az eddigi legala­csonyabb szintjére süllyedt a méré­sek 1979-es kezdte óta. Főleg a Ross-, a nyugati Amund­sen- és az északi Weddell-tenger­­ben volt kisebb a tengerjég kiter­jedése a szokásosnál - közölte a Copernicus. Ennél jobban alakult a helyzet az Északi-sarkvidéken, ahol csak 2 százalékkal volt kisebb februárban a tengerjég kiterjedése a sokévi át­lagnál. A Copernicus mérései szerint a globális átlaghőmérséklet február­ban 0,2 Celsius-fokkal haladta az 1991-2020-es évek februárban mért átlagát, jóval elmaradva a 2016-os, a 2017-es és a 2020-as csúcsértékektől. Európában különösen enyhe volt a február, a hőmérsékletek 2 százalék­kal haladták meg a sokévi átlagot, ám távolról sem döntöttek rekordot. Az eddigi legmelegebb február, amelyet 1990-ben mértek, 1,6 fokkal volt me­legebb az ideinél. Az EU klímafigyelő szolgálata havonta tesz közzé globális jelentést műholdak, hajók, repülőgépek, mete­orológiai állomások által mért adatok és modellszámítások alapján.

Next

/
Thumbnails
Contents