Új Szó, 2022. március (75. évfolyam, 49-75. szám)
2022-03-16 / 62. szám
www.ujszo.coml 2022. március 16. KULTÚRA 115 Vajkay elvtársék és az ő kis Pacsirtájuk JUHÁSZ KATALIN Pár napja láthattuk az M5 csatornán a Pacsirta új, tévéfilmes földolgozását, Paczolay Béla rendezésében. A színészek jék, a produktum nézhető, de korántsem remekmű, ami azért zavaró, mert a regényből csaknem hatvan éve már készült egy remekmű, Páger Antallal, Tolnay Klárival és a durván elcsúfított Nagy Annával. „Bár Kosztolányi Dezső nem tudhatta, hogy így lesz, a külsőségek, a megfelelési kényszer és a gyermekkor határainak kitolódása napjainkban is aktuális témák. 1924-es regénye, a Pacsirta arra mutat példát, hogyan rombolhatja a személyiséget és a kapcsolatokat a családban egy egymástól kölcsönösen függő, görcsösen ragaszkodó szülő-gyermek viszony” - áll a hivatalos ismertetőben. Ez így igaz is, meg nem is, mivel a regény ennél sokkal több rétegű. A belőle készült 1963-as filmadaptáció rendezőjének, Ranódy Lászlónak sikerült ezen rétegek többségét megmutatnia, az ilyenkor elengedhetetlen egyszerűsítés, zanzásítás ellenére. Az új tévéfilm ehhez képest csupán karcolja a felszínt. Hiába tesznek meg a színészek minden tőlük telhetőt, az egész projektnek olyan íze van, mint a gyorsfagyasztott készételnek a finom házikoszthoz képest. Nem tudom, kell-e tartalomismertetés, hiszen érettségi tételről van szó, de ám, legyen: a Vajkay házaspár visszavonultan éldegél Sárszegen, csak mellékutcákon közlekednek csúnya lányukkal, Pacsirtával, akit nem tudnak férjhez adni, ezért ők is elbújnak a világ elől. Az anyáskodó Pacsirta vezeti a háztartást, rájuk telepszik, gyerekekként kezeli őket. Amikor egy hétre elutazik a rokonokhoz, a szülők kinyílnak, széthúzzák a sötétítőfüggönyöket, vendéglőbe, színházba mennek, az apa ihat egy jó sört, sőt kártyázhat is - csupa ironikusan kisszerű kilengés, és amikor a lány hazajön, ennek is vége is szakad. Ekkor önmagukkal szembenézve kimondják: gyűlölik Pacsirtát, mert tönkretette az életüket. Paczolay Béla áthelyezte a történetet a hatvanas évekbe, bevallottan azért, hogy kevesebbe kerüljön a körítés - a kosztümök, a millió. Pacsirtát egy „retróbuszhoz” kísérik a szülei, nem a vasútállomásra, nyilván azért, hogy ne kelljen vonatszerelvényt bérelni, utasstatisztákat fizetni. Nem vonulnak keresztül Sárszeg főterén, újabb statisztaköltségeket spórolva meg, a kaszinóban kisebb léptékű a mulatozás, a színház nézőterét nem mutatják, az operettből csak hangfoszlányok szűrődnek ki, és örömlányok sincsenek, sőt az egész bordélyházi jelenetet - amely a Ranódy-film egyik csúcspontja - nemes egyszerűséggel kihagyták. Csak a pontosság kedvéért: Kosztolányi története 1899 szeptemberében játszódik, vagyis az író visszaugrott az időben - az akkori környezet, társasági etikett, közéleti utalások, „magánbűnök és közerkölcsök” jelennek meg a regényben, és ezt igyekezett reprodukálni az 1963-as film. Pacsirta levele - amely pazar írói teljesítmény, mert egyszerre fedi fel a lány jellemét és mutatja be az írásbeli kommunikáció nyelvének mesterkéltségét - itt teljesen elsikkad. Az 1963-as filmben is csak részletek hangzanak el belőle, azok viszont dramatizálva, vagyis látjuk is a szereplőket, akikről Pacsirta ír. Paczolay Béla stábjának csupán néhány biciklire futotta - Pacsirta a viháncoló rokonlányokkal teker az úton, illetve a kiszemelt férjjelölt visszafordul kerékpárjával, amikor megpillantja a merengő Pacsirtát. Ilyen szűkös büdzsé mellett miért kellett leforgatni ezt a filmet - adódik a kérdés. Nos, az alkotók a Pesti Magyar Színház előadását emelték át a képernyőre, változatlan szereposztásban, azaz casting már nem kellett. A szöveget telerakták elvtársozással, még Kádár János neve is elhangzik. Guszti pincér megjegyzi, hogy „az ellenforradalom előtt” még ő volt itt a főpincér. Fehér tata nem Abbáziába utazik a színésznővel, hanem Csehszlovákiába, Karlovy Varyba. Mindez kissé idegen a fülünknek. Egyedül Füzes Feri karaktere (Haumann Máté alakításában) kapott új dimenziót: titokzatosabb, mint anno Darvas Iván tökfej ficsúrja volt. Nem lehet tudni, ki áll mögötte pártvonalon, árthat-e a környezetének. Péteri Lilla túl szép Pacsirta, hiába igyekeztek a sminkesek. Jelenlétének nincs akkora súlya, mint az anno csupán 23 éves Nagy Anna karakterének. Ha már itt tartunk: Páger 64 évesen játszotta Vajkay szerepét, Ranesó Dezső pedig 54 évesen, és ez jó döntés volt, mert így még mellbevágóbb, hogy hosszú évek óta a halálra készül. Bede-Fazekas Anna is remekel az éhes szemű, élni vágyó feleség szerepében. A mellékszereplők is működnek, bár nem kapnak túl sok teret. A leggyengébb láncszem Kisari Zalán, és nem azért, mert Miklóst, az újságírót Latinovits Zoltán játszotta a Ranódy-filmben, hanem mert nem illik rá a szerep, kissé lóg rajta. Összességében véve ez a tévéfilm nem sokat adott hozzá a már meglévő értékekhez. Nincs forradalmian új nézőpont, a hangulatteremtés csak részben sikerült, és nem is igazán csinál kedvet a regényhez. Akinek kimaradt az 1963-as film, mindenképp azzal kezdje az ismerkedést. Díj eső a nemzeti ünnep alkalmából Kísértetek a Komáromi Jókai Színház deszkáin Magyarország köztársasági elnöke, Áder János a nemzeti ünnep alkalmából kitüntetéseket adományozott, a Kossuthós Szóchenyi-díjak is gazdára találtak. Az alábbiakban a hosszú listáról szemezgetünk. A Színház- és Filmművészeti Egyetem élére nemrég kinevezett Rátóti Zoltán személyében az intézménynek immár Kossuth-díjas rektora van. A Jászai-díjas színművész a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, aki az indoklás szerint a díjat „Magyarország számára kivételesen értékes művészi pályafutása során a magyar és világirodalom legjelentősebb drámai szerepeiben nyújtott emlékezetes színpadi, valamint jelentős filmes alakításai elismeréseként” kapta. Kossuth-díjat vehetett át Dresch Mihály szaxofonos, a mai magyar dzsessz kimagasló alapja, aki saját zenei világot hozott létre a népzene és a dzsessz ötvözésével, Lakatos Mónika roma énekesnő, akire a világ is figyel, hiszen nemrég kapott WOMEX-életműdíjat, valamint Ternovszky Béla rajzfilmrendező, a legendás Macskafogó atyja. Az irodalmárok közül idén az erdélyi Király László József Attila-díjas költő, író, műfordító, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja vehetett át Kossuth-díjat, a Kodály Vonósnégyes zenészei pedig megosztva kapták az elismerést. További díjazottak: Zoboki Gábor építész, Boldi- Szmrecsányi Boldizsár szobrászművész, Diószegi László koreográfus, Csíkos Sándor színművész, rendező, illetve Bahget Iskander fotóművész. A Magyar Érdemrendek és Érdemkeresztek különböző fokozatait kapták mások mellett Ókovács Szilveszter, az Operaház főigazgatója, operaénekes, műsorvezető, Baán László közgazdász, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója, Buda Ferenc költő és Rockenbauer Zoltán művészettörténész, volt kulturális miniszter. Az orosz Szputnyik-vakcinák Magyarországra juttatásáért is jutalom járt: Konkoly Norbert, Magyarország moszkvai nagykövete kiemelkedő diplomáciai tevékenysége, illetve a koronavírus elleni vakcinák beszerzése érdekében végzett fáradhatatlan munkája elismerésekeként vehette át a Magyar Érdemrend középkeresztje polgári tagozat kitüntetést az államfőtől. (mti, juk) Újabb bemutatóra készül a Komáromi Jókai Színház. Péntek este 7 órakor tartják a premierját a Henrik Ibsen Kísértetek című darabjának. Az ezt követő hétvégi és jövő heti előadásokra, melyekre a bérletes nézőket is várják, még válthatóak jegyek. A drámát Lukás Brutovsky fiatal szlovák rendező vitte színre. Brutovsky számos hazai és cseh színházban bemutatkozott már, általában klasszikus darabokhoz nyúl. A Kísértetek a Nóra és a Hedda Gabler után Ibsen harmadik nagy női drámája. A norvég drámaíró, akit a színházi modernizmus és a modern dráma atyjaként tartanak számon, 1881-ben írta a darabot, premierjét Chicagóban tartották egy évvel később. A darab a bemutatót követően nagy botrányt kavart. A Kísértetek középpontjában egy középkorú nő, Alvingné áll, Alving kapitány gazdag özvegye. Az özvegy férje halálának tizedik évfordulójára árvaházat építtet az elhunyt emlékére. A megnyitóünnepségre hazavárja rég nem látott fiát, aki festőként él Párizsban. De lehet-e bármit örömmel ünnepelni olyan világban, ahol álszentség leplez szégyenletes titkokat, kényszerű hazugságokat és elfojtott vágyakat? Alvingné egész életében férje bűneit titkolta és arra törekedett, hogy ezeket a közösségében ellensúlyozza. A férfi halála után azonban lassan kitudódnak ezek a hazugságok, és úgy tűnik, nem maradnak következmények nélkül. A darab a drámaíró korában azért számított példátlannak, mivel tabunak tekintett társadalmi problémákat vet fel: olyanokat, mint például a szifilisz, az élettársi viszony, az incesztus, vagy épp a nők és férfiak azonos megítélése, miközben a család, a szülői tekintély és a vallás dogmáit kérdőjelezi meg. Formai tekintetben ez az egyik legradikálisabban szerkesztett Ibsen-darab, melyben a drámaíró lassan és kíméletlenül leplezi le a múltat. A főszereplő, Helene Alving karakterét Bandor Éva játssza, Alvingné fiát, Osvaldot pedig Culka Ottó alakítja. Az előadásban szerepel Mokos Attila, Fabó Tibor és Hostomsky Fanni is. A produkció díszlettervezője Jura] Poliak, jelmeztervezője Peter Canecky, rendező asszisztense Balázsy László és dramaturgja Miro Dacho. (jokai.sk, hk) Péteri Lilla, Rancsó Dezső és Bede-Fazekas Anna (Fotó: Gordon Eszter) ; A Kossuth-díjas Rátóti Zoltán színművész, egyetemi rektor (Fotó MTI)
