Új Szó, 2022. március (75. évfolyam, 49-75. szám)
2022-03-16 / 62. szám
ÍI2 KÖNYVESPOLC 2022. MÁRCIUS 16. www.ujszo.com Magányos utazó a háború árnyékában Szerb Antal A HARMADIK TORONY Egy polgárőr életében adódnak nehéz helyzetek. De vannak olyanok, amelyek kilátástalannak tűnnek. Előbb a polgármester talál holttestet autója csomagtartójában, majd az önkormányzatnál dolgozó Tomanek hullája kerül elő. Mi áll a rejtélyes esetek hátterében? Meddig lojális egy polgárőr, és milyen lépésre szánja el magát, ha ideiglenesen ki kell vonni valakit a forgalomból? A regényből megtudjuk azt is, hogyan bolygatja fel egy falu életét egy névtelen szatirikus színdarab, hogy miként lett a falu gazdaságának fellendítője előbb a Hangya szövetkezet, majd a szexuális segédeszközök gyártása, és hogy mit tervez a plébános arra az esetre, ha a gyűjtőládával nem érné el a célját. A költőként elismert Bognár Péter első regénye bravúros nyelven megírt történet, amelynek elementáris humorában mesteri módon keveredik életöröm és melankólia. Bognár Péter: Hajózni kell, élni nem kell Magvető, 2022, 320 oldal A Rendbomlás novellái gondosan albumba rendezett pillanatfelvételekként mesélik ela kanadai Nell sorsát az ötvenes évektől napjainkig. Nellnek már kiskamaszként meg kell birkóznia anyja veszélyeztetett terhességének nehézségeivel, majd jóval fiatalabb húga mentális gondjaival. Fiatalkori én- és útkeresése után társra talál, s egy gyökeresen új életforma felfedezése során merőben új problémákkal szembesül, végül pedig idősödő szüleihez fűződő MARGARET ATWOOD viszonyát kell átgondolnia. A szerzőtől megszokottnál líraibb és személyesebb hangvételű kötet meggyőző bizonyíték, hogy Atwood nem csupán korunk meghatározó regényírója, de a novellának is nagymestere. Margaret Atwood: Rendbomlás Jelenkor Kiadó, 2022,327 oldal útinapló, melyben az olasz nyár derűje a világháború nyomasztó Hőérzetével keveredik. A kultúrarajongó utazó a spanyol polgárháború véres nyarán nem tud elfeledkezni a világpolitikáról, magát az utazást is az motiválja, hogy még egyszer, utoljára láthassa azokat a tünékeny szépségeket, melyeket mintha csak véletlenül, egy kis időre felejtett volna itt a történelem. Olaszország zsúfolásig tele turistákkal, mert a spanyol fürdőhelyeket épp bombázzák, szállást is alig lehet találni. Szűkül az élhető világ, a tömegek egyre kisebb terekre zsúfolódnak össze; a velencei sikátorok mégis eksztázist, intenzív megrendülést váltanak ki az utazóból. Ezt az érzést Szerb Antal nemcsak útinaplójában (először a Nyugat folyóiratban jelent meg 1936-ban), hanem Utas és holdvilág (1937) című regényében is megragadta (ott egyfajta betegségként, a főhősre, Mihályra törő rohamokként mutatkozik meg az élmény: a szűk, labirintusszerű tér a lélek elbizonytalanodását jelzi). A Magvető kiadványa, mely Szerb útinaplóját a svájci Martin Hürlimann ötvenes évekbeli itáliai „Ez egy szerelem története. A nagyanyámé és a nagyapámé. A tizenhat éves fiatal leány a nála tizenhét évvel idősebb bírót az eljegyzés napján látja először. Lehet szerelem házasságközvetítés útján kötött házasságból? Nagyanyám esetében lett!” Bige Güven Kizlay török írónő a fenti sorokkal ajánlja Borostyánszerelem című regényét, melynek cselekménye nemcsak egy népes török család mindennapjaiba enged betekintést, hanem a harmincas évek Törökországába is. Rental Atatürk már eltörölte a szultánságot, kikiáltotta a köztársaságot, gazdasági és szociális reformokat vezetett be, elkezdte az ország szekularizációját. A modern Törökország fájdalmas születésének lehetünk tanúi Münewer és Ihsan Bey szerelmi történetén keresztül, ami a nyugat-európai olvasó számára egyáltalán nem szokványos. Mert bármennyire felvilágosult a Cavus család, azért Münewernek a szülők választanak vőlegényt: egy nála tizenhét évvel idősebb, köztiszteletben álló bírót, Ihsan Beyt. A lánynak pedig esze ágában sincs lázadozni, elfogadja a döntést, mert abban a hitben nőtt fel, hogy a szülei a legjobbat akarják neki, s mivel fotóinak kíséretében közli, segíthet a jelen és a történelem, az egyén és a tömeg, a művészet és a politika, a béke és a háború mindig aktuális kérdéseinek újragondolásában. A műemlékek láttán az utazóban az európaiság alapkérdései vetődnek föl. A Szent Márk tér Szerb Antal szemében az európai kultúra kiteljesedését mutatja, a klasszikus téren álló, bizánci jellegű Szent Márk-templom viszont „ősi, barbárán arany, primitív, Európa-elötti”, s arra a korra utal vissza, amikor „Európa még nem határozta el magát végérvényesen, hogy Európa legyen. Még Bizánc is lehetett volna belőle”. A múlt változásai, a történelmi tudatban egymást felülíró táj- és városképek riasztó jövőt jeleznek előre: a gyér számú barlanglakok világát felváltó nyüzsgő nagyvárosok is elnéptelenednek egyszer, s a Tragédia eszkimójelenete talán nem is a sarkvidéken, hanem Velence vagy Párizs forgalmas terein fog lejátszódni. Olaszország egyszerre valós és képzeletbeli, a látványt befolyásolják az irodalmi olvasmányok, a korábbi érzékeny lelkű utazók, pl. a romantikus angol költők fantáziadús, titokzatos szövegei. A korábban itt járt költők „lélekvezérek”, az ő álmaik lengik be a tájat. Vicenzában, tapasztaltabbak, bölcsebbek nála, jobban tudják, ki illene hozzá, mint ő maga. Egyeden dologban szegi meg a konvenciókat, még az eljegyzés előtt eléri, hogy a barátnője az utcán bemutassa neki jövendőbelijét. Csak egy kézfogásról van szó, így indul kettejük kapcsolata, amely Münewer részéről kezdetben inkább fantázia és vágyak szüleménye, mint valódi érzelem. Az csak később alakul ki, az Andrea Palladio tervezte reneszánsz épületek között látjuk a nagy kalapban, köpenyben itt sétálgató klasszicista Goethét, de Itáliában írt drámájának alakjait, Iphigeniát és Orestest is. A Fúriák és a múlt árnyai által üldözött Orestes lelke a klasszicista dráma keretei között fokozatosan nyugszik meg, s Iphigenia alakja is tiszta lesz és márványszerű, megfosztva az antik mitológia felkavaró, barbárnak ható elemeitől. „Palladio házba öntött vonalharmóniája” segít az arra járó művésznek és utazónak, hogy „megértse önmagát és rendeltetését". amikor megismerik egymást, és kiderül, hogy a harminckét éves férfi képes nemcsak szeretni, hanem tisztelni is egy fiatal lányt, és nem csak óvja, félti, de a véleményére is ad. A könyvből kiderül, hogy ehhez nem elég a kölcsönös megbecsülés és a személyes értékek - legalább ugyanennyire fontos, hogy Törökország épp ebben az időben alakul át modern állammá. A család élete így sem egyszerű. Jómódúak, összetartok és haladó szelleműek, de Ihsannak és Münewemek ennek ellenére sem könnyű elfogadtatni a szülőkkel, hogy külön szeretnének élni, nem pedig együtt a szülőkkel a hatalmas villában, amit még Münewer nagyapja építtetett. Az önállósulás lehetősége akkor jön el, amikor Ihsant isztambuli főügyésznek nevezik ki; a már kétgyermekes család először rendezheti be a saját háztartását, szervezheti meg a saját életét. Aztán öt év múltán Ihsant újra előléptetik a legfelsőbb bíróság tagjává, és vissza kell térniük Ankarába, a közös fészekbe. Nincs ellenvetés,- hely van, a család mindennél fontosabb, és senki sem értené meg, miért akarnak külön élni. Ihsan már a legfelsőbb bíróság elnöke, amikor bele mer kezdeni a saját Szerb a múlandóság lírai és megdöbbentő képeit az utazás (politikával átitatott) hétköznapi részleteinek leírásával váltogatja. Megtudjuk, hogy ha egy szállodában franciául szólítják meg a vendéget, az borsosabb árat jelent majd, mint ha németül szólították volna meg, mert a németek a korabeli Európa szegényei. Veronában épp szabadtéri játékok vannak az arénában, melyre az olaszok kedvezményes jegyeket kaptak: „salzburgi hangulat volt, de filléres, kispolgári, fasiszta Salzburg". Olaszországban mindenki háza építésébe, de pénz híján ez is nehezen megy, sokáig albérletben élnek - boldogan, mert szabadon. Közben a radikális reformok miatt sok támogatója és barátja is elpártol Atatürktől, országszerte tüntetések zajlanak; Ihsant is leváltják, letartóztatják, majd a szabadon engedése után nyugdíjba küldik. A család sokkal szerényebben él, de az elveikről nem mondanak le, továbbra is a Köztársasági Néppárt és a reformok támogatói. Törökw A romantikus mese mögött ott egy másik, ismeretlen világ. országban ekkor már elfogadják a Gergely-naptár használatát, európai mintára a vasárnap lesz a hivatalos pihenőnap, bevezetik a török nyelv fonetikájának jobban megfelelő latin ábécét. Elkészül az új polgári törvénykönyv, amely törvény előtt egyenlővé teszi a férfiakat és a nőket, megtiltja a többnejűséget, csak az anyakönywezető előtt kötött házasságot ismeri el törvényesnek, a nők jogot kapnak a válásra, és megnyílnak előttük a felsőoktatási intézmények. kedvezményt kap a vonatokra, a munkások bérét felemelték, az olasz újságok csupa kellemes és megnyugtató hírrel vannak tele, mindenkit a nemzeti összetartozás érzete fűt, mindenki az Impérium büszke polgárának érzi magát. A tömeg olyan, mintha hipnotizálták volna, ha a külföldi utazó beszédbe elegyedik valakivel, ugyanolyan sztereotip mondatokat hall, mint amilyenek az újságokban is olvashatók. Az utazó „polgári önérzetét” számtalan esemény kavarja fel, ezek a Máraira utaló Egy polgár vallomásai című alfejezetben csúcsosodnak ki. Közben a szerző hangsúlyozza, hogy a tömeg és a nyomasztó aktualitások elől Itáliában mindig van hová menekülni, pl. a veronai dómba Tiziano képéhez vagy a Garda-tóhoz. Ravennában a műtrágyagyár bűzét a csodálatos bizánci mozaikok ellensúlyozzák. San Matinéban kirándulók hada zarándokol el a középkori vártornyokhoz, de a meredek sziklán álló harmadik toronyhoz utazónk már csak egyedül kapaszkodik fel. Eddig viszolyogva érintkezett a „boldog olasz kollektivitással”, s most döbben rá, hogy a magányát féltette ettől a totalitás által uralt csordaszellemtől. Abban bizakodik, hogy akármi is lesz Európával, mindig akad számára egy Harmadik Torony, ahová magányosan elvonulhat. Egy belső, titkos tartalék ez, melynek a külső körülmények ellenében is hatnia kellene: ha a szörnyűségek eliminálásában, az életveszély elhárításában nem is segít, kapaszkodót és lelki tartást adhat a végsőkig. Polgár Anikó Szerb Antal: A harmadik torony Magvető Kiadó, 2021 80 oldal A török társadalom mindezen változások ellen lázadozik, az első demokratikus úton választott kormányfőt, a Demokrata Párt alapítóját, Adnan Menderest az 1960-as katonai puccsot követően kivégzik. Az 1961-es választások után Ihsan bekerül a parlamentbe, de ezt már csak feladatnak, szolgálatnak tekinti - ezért is mond le olyan könynyen a parlament elnöki posztjára való jelölésről, amikor látja, hogy senki sem kapja meg a kellő számú szavazatot. „Ha senki sem tudja legyőzni a másikat, a visszavonulás érdemnek számít” - mondja, és valóban visszavonul. Gyermekei folytatják, amit elkezdett, lánya bíró lesz, fia ügyész, és mindketten a változó, megújuló Törökországért dolgoznak. A könyv Atatürktől vett mottója szerint „Soha nem fárad el az, aki induláskor nem a pihenésre készül”. Ez a lelkesedés, a valami újnak a megalapozása iránti elkötelezettség érződik az egész történeten. Irodalmi, stilisztikai szempontból talán nem remekmű Bige Güven Kizlay könyve, de a Romantikus mese mögött mégis ott van egy másik, számunkra ismereden világ, amelyet érdemes és érdekes közelebbről megismerni. Vrabec Mária A szerző a Vasárnap munkatársa Bige Güven Kizlay: Borostyánszerelem Magyar Napló Kiadó, 2020 304 oldal % Szerelem a változó Törökországban
