Új Szó, 2022. március (75. évfolyam, 49-75. szám)
2022-03-02 / 50. szám
www.ujszo.coml 2022. március 2. KULTÚRA 111 Óránként ezer kioltott élet Döbbenten nézi a világ Szergej Loznyica ukrán rendező legújabb dokumentumfilmjét Az igazat akarja megmutatni a világnak... (Képarchívum) SZABÓ G. LÁSZLÓ Berlin, Cannes, Karlovy Vary vissza-visszatérő vendége Szergej Loznyica ukrán rendező, aki a 20. század legbrutálisabb történelmi eseményeinek krénikása. Friss alkotása, a Babij Jár. Kontext a második világháború egyik legdrámaibb történését tárja elénk. A Fehéroroszországban született, ötvenhét éves Loznyica minden eddigi filmjével politikai tűzfészekbe keveredett. A sztálini tisztogatásokról szóló A perc után a grúz származású szovjet diktátort övező személyi kultuszt ábrázolta Állami temetés című filmjében. A Donyeci történetekben (Donbassz) az oroszukrán konfliktusok elemzésére vállalkozott. Most bemutatott dokumentumfilmje, a Babij Jár. Kontext 1941 szeptemberének drámai eseményeit, a német Sonderkommando Kijev közelében elkövetett tömegmészárlását mutatja meg, amelyről eddig keveset tudott a világ. A 150 fős halálbrigád a Barbarossa-hadművelet idején óránként ezer ember, összesen több mint 33 ezer zsidó életét oltotta ki. Loznyica nemcsak rendezője, hanem írója és vágója is e megrázó dokumentumnak. „Kijevben nőttem fel - mesélte Karlovy Vary fesztiválján. - Tízévesen úszni jártam a város tőlünk egyik távolabbi negyedébe. Odafelé busszal mentem, haza gyalog, egy erdőn keresztül. Egy 400 méter hoszszú, 80 méter mély szurdok közelében furcsa betűkkel írt, kis kőtáblákat találtam. Akkor még nem tudtam, hogy a halvány feliratok héber nyelven íródtak. Később egy orosz nyelvű követ is felfedeztem. Az állt rajta: Egyszer itt emlékmű lesz. Hiába faggattam a szüléimét, hogy mi történt egykor azon a tájon, sosem kaptam tőlük kimerítő választ. Valahogy mindig másra terelték a szót. Kijevben, a hetvenes években Babij Jarról senki nem beszélt. Az egykori tömegmészárlás tabutéma volt. Az archív felvételeket sem volt könnyű megszereznem, amelyek alapján a filmet elkészítettem.” Korabeli írások is megjelennek a filmben, egyebek mellett Vaszilij Grossman, a híres szovjet író tiltakozó levele. Grossman Ukrajnában nőtt fel, anyjával a németek végeztek, de még mielőtt erre sor került volna, búcsúlevélben hagyta hírül, hogyan élte meg azt a napot, amikor a berdicsevi gettóba hurcolták. „Azon a napon, amikor a zsidók hivatalosan is Berdicsev nem kívánt lakosai lettek, a szomszédjaik űzték el őket. Grossman édesanyja elpanaszolja, hogy a szomszédai, akikkel addig békességben élt, mintha összebeszéltek volna, egyhangúan eldöntötték, hogy nincs joga a maradásra, ott élni, ahol eddig élt. Mindenki elfordult tőle. A barátnői, a kollégái, de még a tanítványai is. Még az udvaron állt, amikor a szomszédai már a bútorain osztozkodtak. Grossman írása csak jiddisül jelent meg az orosz lapokban. Ukrajnában soha nem nyomtatták ki. Poétikus szöveg. Mintha csak a Bibliát olvasná az ember. Az én filmemben kulcsfontosságú szerepe van. Pontos és erős írás. Senkitől nem olvastam megrázóbb szöveget.” Ukrajnában még ma sem nagyon beszélnek a Babij Jarban 1941-ben lezajlott drámáról. A tömegmészárlásból ugyanis az ország függetlenségéért harcoló ukrán nemzeti mozgalom is kivette a részét. Sokak számára kínos az ügy, hiszen a nácikkal kollaborálva a Wehrmachtot szolgálták. „Húsz-harminc órányi archív felvételt használtam fel a filmhez. Orosz, német, ukrán anyagokat. Egy részük jó minőségű volt, a rosszabbat restaurálni kellett. Voltak olyan archív felvételek is, amelyek csak most kerültek elő. Még a holokausztra specializálódott történészek sem látták eddig. Például a Kijev szívét szétzúzó robbanást. Nem sokkal azután, hogy a Vörös Hadsereg visszavonta egységeit a városból, a szovjet titkosszolgálat aknamezővé változtatta az utcát. Pár nappal azután, hogy Kijevet elfoglalták a németek, egyetlen gombnyomásra felrobbant a belváros. Rengeteg halott feküdt az utcán, ezrek maradtak otthon nélkül. A szovjetek nem foglalkoztak a civil áldozatok sorsával. Ugyanilyen fontos felvételeknek tartom az 1946 januárjában történt nyilvános kijevi kivégzéseket is. Kétszázezer helyi lakos szeme láttára tizenkét náci bűnöst akasztottak fel a város főterén. Mintha csak a középkorból tudósítanának ezek a képsorok. Szemet szemért, fogat fogért. Ezt éreztem, amikor először láttam a felvételeket.” A Babij Jar-i eseményeket csupán fényképekről látjuk. Mozgóképek nem maradtak fenn a történtekről. A fotókat is egy német katona készítette a mészárlások utolsó óráiban. „Több német katonának volt amatőr kamerája, hogy dokumentálja a város életét. A náci propagandának nem volt szüksége ezekre a felvételekre, számomra azonban komoly értéket képviseltek. Fontosnak tartottam Kijev zsidó lakosságának a tragédiáját összekötni a német elnyomás alatt sínylődő város mindennapjaival. Ami számomra döbbenetes: Kijev lakosai sejtették, hogy a helybéli zsidókat nem délre viszik, hanem sorra kivégzik, mégsem szólalt meg senki a védelmükben. Biztosan voltak olyanok is a városban, akik az életük kockáztatásával bújtatták őket a pincéjükben. De nagyon kevesen lehettek. A legtöbben feladták a szomszédjukat. Azokat az öreg zsidókat, akiknek már lépni sem volt erejük, tehát nem tudták elhajtani őket a szakadékhoz, halálra kövezték. Anélkül, hogy erre bárki kötelezte volna őket. Az elhurcolt foglyok egymásra halmozott holttesteivel pedig megtelt a szurdok.” Ukrajnában sokan szégyenkezve fogadják a filmet. Mások azt mondják, rég volt, hagyjuk már a múltat! Külföldön a nézők többsége nem akart hinni a szemének. Loznyica az igazat akarja megmutatni a világnak. „Ez az egyetlen kivezető út a posztszovjet mocsárból - állítja. - Az egykori Szovjetunió tagköztársaságai ugyanis még mindig abban fulladoznak.” A szerző a Vasárnap munkatársa RÖVIDEN Kirúgták a Putyinpárti karmestert München. A Müncheni Filharmonikusok megválnak vezető karmesterüktől, Valerij Gergijevtől, mert a Vlagyimir Putyin orosz elnök támogatói közé tartozó művész nem határolódott el az Ukrajna elleni orosz inváziótól. Dieter Reiter közölte, azt várta az orosz művésztől, hogy átgondolja és felülvizsgálja az orosz államfőről alkotott igen pozitív értékelését. A 65 éves Gergijev a világ egyik leghíresebb karmestere, 1988 óta a szentpétervári Mariinszkij Színház főigazgatója volt, 2007 és 2015 között a Londoni Szimfonikus Zenekart vezette. Putyinhoz fűződő baráti viszonya közismert volt már akkor is, amikor a 2015/2016-os évad elején - vagyis jóval az Ukrajnához tartozó Krím félsziget Oroszországhoz csatolása után - átvette a Müncheni Filharmonikusok vezetését. Az Ukrajna elleni orosz háború akár a karrierjének végét is jelentheti, mivel az elmúlt napokban több más európai fesztivál és intézmény is szakított vele. (MTI) Egymást tapossák Madonna szerepéért Los Angeles. A New Musical Express információi szerint napjaink legmenőbb sorozatsztárjai, Julia Garner, Florence Pugh, Julia Fox és Barbie Ferreira is részt vesz azon a cast ingon, amelyen a Madonnáról szóló életrajzi film főszereplőjét keresik. Rajtuk kívül még számos nagy név igyekszik a popdíva bőrébe bújni, a részleteket azonban titok övezi. Madonna már 2020-ban bejelentette, hogy társírója és társrendezője lesz egy életéről és karrierjéről szóló mozifilmnek, de a pandémia miatt az előkészületek sokat csúsztak. A popsztár olyan színésznőt keres, aki jól táncol és jól énekel, emellett emberi kvalitásaiban is hozzá hasonló. (juk) Vlagyimir Szorokin szerint most hullt le Putyin álarca Napjaink egyik legfontosabb orosz írója, Vlagyimir Szorokin hosszú cikket írt a Guardianbe, amelyen történelmi példákkal illusztrálva kifejti, mit tart Oroszország legnagyobb tragédiájának, és elárulja, hogy szerinte miért van bukásra ítélve a jelenlegi orosz vezetés. Szorokin a kortárs orosz irodalom nemzetközi sztárja és igazi fenegyereke. Sok borsot tört már Putyin orra alá azzal, hogy folyamatosan a hatalom abnormális, kártékony hatásait boncolgatja. Minden újabb könyve egy-egy kalapácsütés a Kreml falába. „Gyakran kérnek tőlem belpolitikai helyzetelemzést, reakciót egyegy politikai döntésre, vagy hogy jósoljam meg, mi lesz Oroszországban tíz év múlva. Ilyesmihez se kedvem nincs, se képességem. Hiszen nem politikai tanulmányokat írok, hanem történeteket mesélek. De mivel egy író legtöbbször abból merít ihletet, ami körülveszi, muszáj foglalkoznom a diktatúra hatásaival. Mindkét oldal érdekel, az is, milyen érzés a hatalom gyakorlójának lenni, és az is, mit tesz az ember leikével a beteg közeg, amelyben él” - mondta lapunknak az író 2016-ban. Azóta folyamatosan bombázzák közéleti kérdésekkel, úgyhogy kénytelen volt beleszokni a megmondóember szerepébe. Most viszont saját elhatározásából írt cikket a Guardianbe, Vlagyimir Putyin a hatalom omladozó piramisán ül címmel. Szerinte a világ mostanáig nem vett tudomást egy folyamatosan növekedő és erősödő szörnyetegről, amely „a saját abszolút tekintélyében, birodalmi agressziójában, a nyugati demokrácia iránti gyűlöletében” pácolódott, valamint abban a rosszindulatban, amelyet a Szovjetunió bukása által kiváltott neheztelés táplált. Európának most egy új Putyinnal kell tárgyalnia, aki már levetette az „üzleti partnerség” és a „békés együttműködés” álarcát. Szorokin szerint Oroszországban a hatalom egy piramis, melyet még Rettegett Iván épített ki a 16. században, megosztva a népet barátra és ellenségre. „Az Arany Hordával való barátsága meggyőzte arról, hogy Oroszországot csak úgy irányíthatja, ha megszállja ezt az óriási területet. A megszálló hatalomnak erősnek, kegyetlennek kellett lennie.” Szorokin szerint a népnek nem volt választási lehetősége, engedelmeskednie kellett a piramis csúcsán ülő egyetlen embernek. .„Paradox módon az orosz hatalom elve fikarcnyit sem változott az elmúlt ötszáz évben. Ezt tartom országunk legnagyobb tragédiájának” - írja, hozzátéve, hogy ezt a háborút egy olyan ember robbantotta ki, akit megrontott az abszolút hatalom, és „őrületében úgy döntött, hogy újrarajzolja világunk térképét”. Ugyanakkor úgy véli, a putyinizmus sorsa meg van pecsételve, mert az emberek megértették, hogy ő a demokrácia ellensége. „Pontosan azért támadott meg egy szabad és demokratikus országot, mert az egy szabad és demokratikus ország” - tette hozzá. Szerinte Putyin bukásra van ítélve, mert „új középkort akar, korrupciót, hazugságot és az emberi szabadságjogok lábbal tiprását. Mert ő a múlt. Es minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk azért, hogy ez a szörnyeteg mindörökké ott maradjon - a múltban -, a hatalom piramisával együtt.” (juk) Az író úgy látja, Putyint megrontotta a hatalom (Fotó: Shutterstock)
