Új Szó, 2022. március (75. évfolyam, 49-75. szám)

2022-03-11 / 58. szám

www.ujszo.coml 2022. március 11. KULTÚRA I 9 A jóság és a gonoszság almái Online bemutatóját láthattuk az Ádám almáinak, mely a fiatal hazai színművészek alapította Trepp első előadása HAVRAN KATI Az Ádám almái szórakoztató, de sokrétű, precíz szimboliká­val dolgozó előadás. A színda­rab, mely Anders Thomas Jensen dán rendező 2005-ös filmje nyomán készült, mai, modern társadalmaink szem­pontjából közelít ahhoz a té­mához, mely a civilizáció kez­dete óta foglalkoztatja az embert: a szeretet és a go­noszság erejét vizsgálja. Ahogy arra a cím is utal, a törté­net ősi, bibliai motívumokkal ját­szik. Fontos szerepet kap a gyü­mölcs, mely miatt az első ember­pár kiűzettetett a paradicsomból, és természetesen az sem véletlen, hogy főszereplőnk neve, akit Hostomsky Fanni alakít, Adam. Csak épp jócs­kán megcsavarva a bibliai teremtés­­történetet, az előadás egy ízig-vérig mai sztoriba pakolja ezeket a szim­bólumokat: a papiak udvarán álló almafa gyümölcseit megtámadják a varjak, mielőtt beérnének, Adamról pedig nehéz lenne azt állítani, hogy Isten mintájára teremtették, mivel egy neonáciról van szó. Adam nem hisz a szeretetben, szentképek helyett Hitler portréját dédelgeti a papiak szobájában. Ada­­mot ugyanis feltételesen szabadláb­ra helyezték, a teljes szabadság előtt azonban 12 héten át közmunkát kell végeznie a jólelkű pap, Ivan (Me­­lecsky Kristóf) rehabilitációs köz­pontjában. Itt találkozik Gunnarral (Hégli Bence) és Khaliddal (Sze­­bellai Dániel) - az előbbi egy klep­­tomániás erőszakoskodó, az utóbbi egy pakisztáni származású tolvaj, aki benzinkutak rablására speciali­zálódott. Később az alkoholista Sa­rah (Katona Eszter) is csatlakozik a csoporthoz. Ivan a közösségben fel­merülő minden problémát a jóság és a szeretet erejére bíz, és kissé talán túlságosan elnéző a pártfogoltjaival. Jóhiszeműsége a naivitás határát sú­rolja, mikor figyelmen kívül hagyja a csoporttagok cselekedetei mögött rejlő agressziót. Ivan egyetlen feltételt szab Adam­­nak: az ott töltött idő alatt ki kell tűznie saját magának egy feladatot és azt teljesítenie kell. Adam, aki hü­lyének nézi a jóhiszemű papot, azzal ugratja, hogy jó, akkor majd süt egy almás pitét. Ivan ezt csodás ötletként fogadja, egyúttal a papiak almafájá­nak gondozását és az almaszüretet is Adamra ruházza. Adamot kifeje­zetten idegesíti a pap túláradó opti­mizmusa és naiv jóhiszeműsége, így kitűz magának még egy célt, bár ezt nem mondja el Ivánnak: azt, hogy megtörje Ivan rendíthetetlennek tű­nő derűjét és hitét, és bebizonyítsa neki, hogy a világot nem Isten sze­­retete irányítja. így aztán érdekes dolgok derülnek ki - például, hogy a ragyogó felszín alatt nem mindig olyan ragyogó a belső, na meg az is, hogy a felhőtlen, békés életszemlélet nem biztos, hogy szintén felhőtlen és békés élettörté­netből merítkezik. Míg az alma egé­szen praktikus problémák elé helye­zi Adamot, hiszen termését először madarak támadják, utána kukacok, az almafa Ivan és Adam konfliktusát is megtestesíti: míg Ivan szerint a sá­tán műve az, hogy az almák eltűnnek a fáról, aki így akarja próbára tenni Adamot, Adam szerint Istené. A darab ügyes választás volt a fia­tal színészek és színinövendékek ré­széről, hiszen különböző, ám nagyon kereken definiált karaktereket vonul­tat fel. Előadásuk a komédia irányába tereli az eredeti történetet, az alakí­tások azonban nem csúsznak át egy­síkú, komikus szerepekbe, hanem a különböző személyiségek mélysé­gére irányulnak. Jensen figurái pe­dig tényleg izgalmasak, hiszen már maga a karaktert meghatározó téma Az Ádám almáit egyelőre az interneten nézhetjük meg arra ösztönöz minket, hogy ajellem mögött húzódó indítékot keressük - hogyan lesz valakiből neonáci, vagy éppen megrögzött benzinkútrabló? A színészek pedig rátermetten su­gallják ezeket a nem mindig elhang­zó, lehetséges motívumokat. Rédli Károly legutóbbi munká­jára a Jókai Színházból emlékezhe­tünk, ahol Az örökség című darabot rendezte a Benkő Géza Stúdiószín­padon. Csakúgy, mint akkor, most is kiválóan bizonyítja, hogy remek érzékkel teremt meg egy szerteága­zó, bonyolult világot kis térben, sőt, rendezői szándékait ezúttal is nagy­szerűen egészíti ki a díszlet (Anna Revická munkája). Alapvetően egy templombelsőben vagyunk, ahol szi­tuációtól függően különböző színű megvilágítást kap a háttér. Figyelem­re méltóak azok a pillanatok, melyék azt sugallják, hogy a rendező képsze­rű hatást szeretne kiváltani a színpa­don: rövid jelenetekbe rendezi a tör­ténetet, a szereplők megdermednek egy-egy jelenet végén, a képi hatást pedig a hirtelen kialvó fények fokoz­zák - míg sötétbe borul színpad, a jelenet utolsó momentuma rögzül a fejünkben. Olykor mintha az lenne a rendezői szándék, hogy kifejezet­ten festményszerű hatást érjen el — ami, tegyük hozzá, kiváló választás a bibliai szimbólumokkal fűszerezett történethez. Van egy pillanat, mikor Leonardo utolsó vacsorája elevenedik meg, vagy inkább annak feldolgozá­sa: Krisztus helyett a pap kerül köz­ponti szerepbe az asztalként szolgáló (Fotó: Trepp) oltár mögött, két oldalán pártfogolt­jaival - csak épp ebben a változatban pisztolycsövek merednek felé. Ha nincs pandémia, már novem­berben láthattuk volna a darab be­mutatóját, mely a Trepp első pro­dukciója. A pozsonyi Színművészeti Főiskola magyar ajkú hallgatói alapí­totta Trepp független színházi plat­formként határozza meg magát, és nem titkolt célja, hogy a szlovák és magyar színházi életet hozza egy­máshoz közelebb. Reméljük, továb­bi előadásokat is láthatunk tőlük ha­marosan, az Ádám almáit pedig élő színházi produkcióként is módunk­ban áll majd megnézni - addig pedig a navstevnik.sk weboldalon tekint­hetjük meg, legközelebb vasárnap este 8 órakor. Cormac McCarthy még tartogat meglepetéseket Ma debütál Ma este vetíti az M5 csator­na Kosztolányi Dezső Pacsir­ta című regényének új filmfel­dolgozásét, amelyet Paczolay Béla rendezett. A történet azt mutatja be, hogyan rombolhatja a személyiséget a csa­ládon belül egymástól kölcsönösen függő szülő-gyermek viszony. Kosztolányi regénye 1923-ban jelent meg folytatásokban a Nyu­az M5-ön az gatban, és csaknem negyven év­vel később csinált belőle emléke­zetes filmet Ranódy László, a kor | legnagyobb sztárjait felvonultatva. : A címszerepet Nagy Anna alakítot- i ta, szüleit pedig Tolnay Klári és Pá­­ger Antal, aki megkapta a cannes-i filmfesztivál legjobb férfi színészé­nek díját. A Paczolay Béla vezette stáb a I jóval szűkösebb költségvetés miatt kissé változtatott a látványon, így új Pacsirta nem Kosztolányi korának világát kreálták újra, hanem átültették a történetet az 1960-as évekbe. Az új Pacsirtában a címszerepet Péteri Lilla játssza, a szüleit Be­­de-Fazekas Anna, illetve az Ógyal­­lán született, Hetényben nevelkedett és a pozsonyi színművészetin, Mar­tin Huba osztályában végzett Ran­­csó Dezső alakítja. A további főbb szerepekben Döbrösi Laurát és Hau­­mann Mátét láthatjuk. A színészek többsége a Pesti Magyar Színházból került ki, ahol korábban már sikerrel színpadra állították ebben a felállás­ban a Kosztolányi-művet. A rendező, Paczolai Béla legutób­bi egész estés filmje a stand-up ko­mikusokról szóló Dumapárbaj cimű vígjáték volt 2014-ben. A Pacsirtát ma 21.20-tól tűzi műsorra a magyar köztévé kulturális csatornája, az M5. Egy kettős tragédia szemlélői le­hetnek a nézők: egy fiatal nő éle­tét ismerhetik meg, aki kénytelen együtt élni a kirekesztettség érzé­sével, valamint egy férj és feleség drámáját, akik gyermekük boldog­ságáért feláldozták a sajátjukat. A filmet a havonta megrendezett Los Angeles Film Award (LAFA) zsűrije a legjobb dráma kategóriá­ban díjazta. (juk) Az út című Pulitzer-díjas regény megjelenése után tizenhat évvel új alkotás­sal jelentkezik idén Cormac McCarthy. Sőt, mindjárt kettővel. A világ egyik legnagyobb ha­tású szerzőjének tartott amerikai McCarthy, akinek stílusát gyak­ran hasonlítják William Faulkne­­réhez, két, egymással összefüggő regényt jelentet meg. A The Pas­senger (Äz utas) című októberben, a Stella Maris pedig novemberben kerül a boltokba angolul. A két könyv szorosan össze­kapcsolódik, egy testvérpárról szól, akiket folyamatos lelkiisme­­ret-furdalás gyötör amiatt, hogy fizikus édesapjuk annak idején ak­tívan segédkezett az atombomba kifejlesztésében. Az első kötet a mentőbúvárként dolgozó Bobbyra koncentrál, aki egy elsüllyedt repülőgép roncsait kutatja, és rádöbben, hogy nem­csak a feketedoboz tűnt el, ha­nem a pilóta kézitáskája, illetve az egyik utas holtteste is. A másik kötet főhőse a matematikai zseni, csodagyerek Alicia, akinek hal­­lucinációi valós karakterekként tűnnek fel, saját hanggal rendel­keznek. A jelenleg 88 éves Cormac McCarthynak Alice az első női főhőse, de már egy 2009-es inter­júban jelezte: ötven éve tervezi, hogy egy nőről írjon. „Soha nem leszek elég kompetens hozzá, de egyszer meg kell próbálnia az em­bernek” - mondta a Wall Street Journalnak. A szerző a Stella Maris tel­jes kéziratát és a The Passenger egyes fejezeteit már nyolc évvel ezelőtt eljuttatta a szerkesztőinek, akik ezt eddig titokban tartották. Emiatt is robbant bombaként a hír, hogy ennyi év után egyszerre két McCarthy-könyv is megjelenik. A készülő regények híre egyéb­ként már 2015-ben felröppent az amerikai sajtóban. Cormac McCarthy legutóbbi utópikus regénye, Az út (2006), amelyből megrázó erejű film is készült, 2010-ben jelent meg ma­gyarul a Magvető kiadó gondozá­sában, Totth Benedek fordításá­ban. (juk) Rancsó Dezső és Bede-Fazekas Anna (Fotó: Gordon Eszter)

Next

/
Thumbnails
Contents